Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-01 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó

Húszéves a Szlovák Szocialista Akadémii Václav Toman cikke Tiszta szívűek alkotásai Bárkány Jenőné cikke a naiv művészek bratislavai tárlatáról Anni Szitási Ferenc elbeszélése Tóba dobott kő Zahariász Papandoníu novellája Viharos napok Gordian Tröller és Claude Defarge adeni riportja A szovjet tudomány műhelyéből marxizmusa Ladislav Tomášek és Jaroslav Körinek cikke Világ proletárjai, egyesüljetek! ^ SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA • Ara 1 korona Bratislava, 1972. október 1. • V. évfolyam, 39, A leninizmus — a XI század KONÖZSI ISTVÁN FELVÉTELE !TT VAN AZ OSZ... így mondta hajdan a költő, ezzel a szavakkol indította el közismert versét. És most újból itt van, itt van újra. Nemcsak hivatalosan, a csillagászati naptár ábécéje szerint, de igazában is. Az idén talán korábban és észrevehetőbben jelentkezett, mint általában szokott. A hajrali ködök, az arcot pirító csípős reggelek visszavonhatatlanul bizonyítják: Itt van az ősz, itt van újra ... Már a jő öreg nap is hiába erőlködik, fogytán az ereje, akár az öreg emberé. Gólya, fecske már búcsút mondtak, üres a vízparti homok, hasukra fordított csónakok • árják, hogy födél alá szállítsák őket. És a szél, a vir• ;onc szelecske, nyáron enyhülést hozott a kánikuláton, most mérgesen cibálja az ember ruháját, esőt hoz, hulló halottsárga falevelekkel hinti be az utca kövezetét. Érett, barnapiros gesztenyét lop a gyerekek örömére. Ilyen az ősz, ilyennek látja a városi ember. Van azont ank egy másik ősz is: a falusi ősz, az, amely áldást hoz és egyben sürget is. Talán nincs az esztendőnek még olyan szaka, amelyben annyi tennivaló torlódna össze a szántó-vető ember elé, mint éppen az „emberek" havában. Próbáljuk meg talán most a gazda szemével nézni az őszt. A nyarat, az idei esős nyarat még nem is olyan régen szidtuk, mint a bokrot. Szeszélyes volt az igaz, de azért - most már megmondhatjuk - nem érdemelte meg, hogy kígyót-békót kiáltsunk ró. Nem ám, mert mégis csak jó termést érlelt, gazdag aratást hozott. Nem mondom, féltettük a termést, - ki ne féltené a kenyeret? - , de aztán mégiscsak minden jóra fordult. Még terven felül is sok ezer tonna gabona került a magtárakba. Akkor o nyarat szidtuk, ma az őszt... De vajon igazában van-e rá okunk? Hogy egy kicsit korábban jött, mint máskor, hogy zordabb kedvű, mint ahogy megszoktuk? így iga/, de a másik oldalon azt is látnunk kell, hogy nem jött üres kézzel: oz ország sok százezer hektáros hatóra sokat ígérő: az ősz bőkezűnek ígérkezik. Csak győzzük a betakarítást, csak bírja az ember erővel ... Pedig bírni kell, mert ami egyszer már megtermett, amit fáradságos munkával kikényszerítet tünk a természettől, szégyen lenne, ha veszni hagynánk. Nemrégen jött a hír, például, hogy Plzeň környékén egy egész járás tett ígéretet, hogy az idén terven felül kétezer tonna krumplit adnak a közellátásnak. Erre a hírre két oknál fogva is érdemes odafigyelni. Először is azért, mert a Plzeň-észak-i járás hasonló kötelezettségvállalást az év során egyszer már tett. A nyár folyamán hóromezer tonna gabonát ígértek terven felül, és 3120 tonnát adtak. A járás vezetői szerint szükség esetén még további ezer tonnát adhatnak anélkül, hogy ezt megsinylené az évi takarmányszükséglet. Másodszor viszont azért, mert a terven felüli kétezer tonna krumpli eladására adott kötelezettségvállalásuk azt bizonyítja, hogy burgonyából is jó termésre számítanak. Jó termést ígér azonban a kukorica, a cukorrépa is. A szőlőhegyeken kiváló nektár érlelődik. Ne szidjuk hát az őszt, ha egy kicsit korán is jött, sokat és jót hozott ... Talán többet is, mint amennyit vártunk. Fogadjuk hát jószívvel, s omit hozott, becsüljük meg, jó gazda módjára bánjunk velel SZARKA ISTVÁN M