Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-10 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó

KEVESEBB ABNVAT-TOBB NÍŽIA FENVE!

1972. IX. 10.

(Jegyzetek a Tábortűz nyelvhasználatáról)

Fölmaqasodni

nem bírhatsz. De loboqsz méq szél-kaszabolta magyar nyelv, lángjaidat kíqyóként a talaj szintjén tramítva — sziszegvén néha a kíntól,

többször a béna dühtől, meqálázott. clhaqytak szellemeid

tán „Bent pánik félelem fogta el“ — hangzik egy másik mondat. Mire itt a felesleges jelző? — kérdi az olvasó. Miért nem volt elég a „félelem .'ogta el“ vagy a „pánikba esett“ kifejezés? Miért kellett a kettőt egybeolvasztani, miért kellett egy nem létező szókapcsolatot létrehozni?! S ugyanígy: mire a „hogy néznek ki a lábaim?“ mondat, mi teszi indokolttá a németes „kinéz valahogyan“ és a többes számú lábaim kifejezések használatát? Nem lett volna egyszerűbb és magyarosabb így: milyen a lábam? Néhány sorral lejjebb — gyors egymásutánban — az Ismét csak helytelenül használt „karjai" és „lábai“ alakokkal találkozunk. Ugyanezen az oldalon A hü, de szeszélyes nyár! című cikkben ismét helytelen kötőszót találunk az alábbi mondatban: „Amire az őrs tagjai betették maguk mögött a biológiai szertár ablakát, csepergett az eső.“ Ebben a mondatban is a „mihelyt“ jelentésű „mire“ szőt kellett volna használni. A legjelentéktelenebbnek tűnő szavakkal, a kötő- és rámutatószókkal különben gyakran van baj. Az új híd ősei című írásban olvashatjuk, hogy „a hídvám az új köztársaságnak évente egymillió koronás jövedelmet biztosított, sőt később még többet, merthogy 1926-ban emelkedett a vámtarifa ...“ Ismét egy papírosízű, a gyermeki gondolkodástól távol eső kötőszó: merthogy. A rövidebb s helyesebb „mivel“ is megfelelt volna, ha a cikk szerzője történetesen az egyszerűbb, kevésbé körmönfont formát használja. Egy újabb terjengős, névutós kapcsolat: „az első Csehszlovák Köztársaság ideje alatt..

A ragos idefén legalább ugyanennyit mondott volna. Az ősi város utcáin című, Trencsént bemutató írás vagyishogy kötőszava szintén papírosízű, porlepett kifejezés, jobb lett volna így: „Már a bronzkorszakban, azaz időszámításunk előtt 1700 évvel település volt azon a helyen, ahol a mai vár áll.“ Az alábbi mondatban viszont (...hiszem, hogy nálunk is akadnak majd pajtások, akik követik a Pepik és társainak példáját“) a tulajdonnevek előtt nem használatos névelő kitétele és a nem egyeztetett ragos-ragtalan alakok szembenállása okoz problémát. Magyarosabb lett volna így: .. hiszem, hogy nálunk

is akadnak majd pajtások, akik követik Pepik és társai példáját." Az A Kaukázus tövében című riport többTdthpál Gyula felvétele

szőr is „Abháziáról" beszél. Valószínűleg Abbáziáról fkét b-s és nem bh-s alaki) van szó. A Sztáralbum című rovatban Gianni Morandi igy nyilatkozik: „Amióta csak az eszemet tudom, mindig éneklek, és ez mindig a lehető legnagyobb örömet okozta nekem.“ Nem tudjuk, hogy az örömet olaszul szerzik-e vagy okozzák-e, annyi azonban biztos, hogy a magyar fájdalmat, bánatot okoz. az örömet pedig szerzi. Ugyanebben a cikkben olvashatjuk azt is, hogy az éneked „szép hasznot vágott zsebre“. Érzésünk szerint ebben az esetben is két kifejezés vegyesházasságáról van szó: a cikkíró a „szép pénzt (összeget) vág zsebre“ és a „hasznot húz" kifejezésekből alkotott egy eléggé szokatlan szókapcsolatot.

S mutatóba talán ennyi elég is. Hisszük, hogy a lajstrom — töredékes voltában is — alátámasztja a cikk elején elmondottakat: a Tábortűz valóban nagyon keveset tesz az anyanyelvi műveltség érdekében. Riasztó tünet — mohdottuk írásunk elején. S tegyük most hozzá: annál riasztóbb, hogy a Tábortűz nyelvi színvonala (helyesebben: színvonalat- lansága) azoknak a tanítóknak az erőfeszítéseit rombolja le, azoknak a szándékait keresztezi, akik nyelvünk érdekében minden tőlük telhetőt megtesznek. Azoknak a nyelvállapotát rontja, akiket tollbamondásokkal, fogalmazásokkal, stilisztikai gyakorlatokkal a nyelv tudatos használatára nevelnek. A Tábortűznek, mint a tanulók lapjának fokozott figyelmet kellene szentelnie a nyelvi tisztaságnak. Mert ha Igaz, hogy a sajtó nemcsak tájékoztat, hanem nevel is — s többek között nyelvével is —. akkor a Tábortűznek nemcsak tanulóink tájékoztatásával, hanem nevelésével is foglalkoznia kellene. Cikkünk annak érdekében íródott, hogy a feltételes módú „foglalkozni kellene“ jelentő módú, valós állapotot tükröző Igealakká váljon. Annak érdekében, hogy a Kevesebb árnyat — több tiszta fényt! címben megfogalmazott igény minél előbb valóság legyen. írásunk a maga módján — mindvégig a „tegyünk a tűzre, éb- resztgessük“ elvet vallva — ahhoz próbált hozzájárulni, hogy a Tábortűz, lángjai ne csupán pislákoljanak, hanem erőteljesen lobogjanak.

ZALABAI ZSIGMOND

— írja Illyés Gyula nyelvünk jelenlegi állapotáról. írásunk Illyéssel történő indítása nem a véletlen műve, hiszen az az újság, amelyről az alábbiakban szólni kívánunk már címében is a nyelv metaforikus lobogásának képét asszociálja. A Tábortűzről van szó, amelynek — hogy a metaforát továbbra is alkalmazzuk — „lánglai“ korántsem lobognak úgy, olyan tiszta fénnyel, mint azt elvárnánk. Riasztó tünet: a nyelviövőről. a gyermekek anyanyelvéről van sző. Vajon mit és mennyit tesz ez a lap — a tájékoztatáson túl — az anyanyelvi műveltség, a nyelvi nevelés érdekében? Sajnos — szögezzük le már elöljáróban — nem sokat. Sőt: nagyon keveset. Példaként álljon itt egy, a Tábortűz 42—43. számából összeállított

— nem telles, de ebben a formájában csonka mivoltában Is rendkívül riasztó — hibalajstrom alábbi jegyzéke.

Kezdjük a címlapon elhelyezett vezércikkel „Akik szorgalmasan gyűjtötték a tanév folyamán az egyeseket, ketteseket, most aligha panaszkodnak fejfájásra.“ Ebben az esetben a mondat befejező szakaszát kifogásoljuk: a „fejfájásra panaszkodik"

kapcsolat konkrét értelmű, orvosi rendelőben elhangzó szerkezet. A cikk szerzője, illetve fordítója (mert átültetett szövegről van szól, viszont arra gondolt, hoev a ió tanulók aligha panaszkodnak, a jó tanulóknak aligha fáj a fejük A szó szerinti panaszkodnak és az átvitt értelmű, de ugyancsak panaszkodnak jelentésű „fáj a fejük" kifejezések egybeolvasztása viszont már képzavart okoz: kétszeri előfordulásuk sem fejezi ki azt, amit az egyszeri használatnak is tudomásunkra kellene juttatnia. A nyolcadik oldalon folytatódó cikk további bosszantó hibája az egy mondaton belül kétszer megismételt „találkozó" szó A szókincs szegénységére vall, jobb lett volna mással (esemény, összejövetel stb.) helyettesíteni. Hat sorral lejjebb: „A versenyek nemzetközi jellegét az adja meg, hogy Magyarország, Lengyelország, Franciaország, Bulgária és a Szovjetunió legeredményesebb sportoló pajtásai Is részt vesznek a sporttalálkozókon." Ebben a mondatban az „az" hangsúlyos rámutató szót kifogásoljuk; használata csak akkor lenne indokolt, ha a verseny nemzetközi jellegéről a cikkben már előbb is említés esett volna. Erről viszont szó sincs, következésképpen semmit sem kelll hangsúlyozni. Helyes alakban tehát: „A versenyeknek nemzetközi jelleget ad az, hogy ... stb. Egy bekezdéssel később: „Több pajtás hazánk nemzetközi pionírtáborban tölti megérdemelt „szabadságát". Valószínűleg a nyomda ördöge szólt közbe: a helyes forma nyilvánvalóan a „hazánk nemzetközi pionírtáborában (pionírtáboraiban)" birtokos személy- ragos alak. Pár sorral alább a „hazánk szépségeinek megismerése végett" kifejezés szúr szemet. Mire itt a papirosízű, hivatalos színezetű „végett“ névutó? A Tábortűz olvasói a tizenéves pionírok bizonyára nem beszélnek ilyen fontoskodva, Ilyen hivatalos módon. Nem lenne egyszerűbb és kifejezőbb a „hazánk szépségeinek megismerésére" kifejezés?! Egy újabb hiba: egy mondaton belül Ismét sžóismétléssel, a „táborozások folyamán" kapcsolattal találkozunk. Ismét papírosízű, bürokratizmusba fúló közelebb álló táborozáson" szó.

A második oldal nyelvhelyességL hibáiból a következőket Idézhetjük: „A kultúrműsort uzsonna és a kis szikrák mulatsága követte." Eltekintve a nyelvhelyességi szempontból hibáztatható, de többé-kevésbé — főleg a csehszlovákiai magyar nyelv- használatban gyökeret vert — „kultúrműsort“ (helyesen: kulturális műsor) kifejezéstől, a cikkíró még egy helyen hibát követeit el. Nem hisz- szük ugyanis, hogy a kis szikrák valóban „mulatságon“ vettek részt — ezt hagyjuk meg az éjszakázáshoz szokott felnőtteknek —, szerintünk inkább táncdélutánt vagy teadélutánt rendeztek számukra. Nem a legszerencsésebb a losonci pajtások népdalversenyéről szóló tudósítás „koncertmester“ szava sem. A népi zenekar vezetőiét a népi zenekar vezetőjének vagy prímásnak nevezhetjük, koncertmesternek semmi esetre sem. A második oldalról Idézzük az alábbi fellazult szerkezetű mondatot is: .,Za- bari Hajnalka »A legkedvesebb madaram« dolgozatával első díjat. Gebe Ida »A buzgó-barlang« című írásával pedig a harmadik helyet szerezte meg.“ A mondat többféleképpen is átalakítható. Vagy úgy, hogy az első tagmondat tárgyát a második tagmondat állítmányához Igazítjuk, tehát közbeszúrunk egy névelőt (az első díjat... szerezte meg), vagy oly módon, hogy mindkét tagmondat külön állítmányhoz jut: „Zabarl Hajnalka ,,A legkedvesebbb madaram" című dolgozatával (jobb, ha a címűt Is kitesszük) első díjat nyert. Gebe Ida a „A Buzgó barlang" című írásával a harmadik helyet szerezte meg." A pedig kötőszó — mint látjuk — nyugodt lelkiismerettel kihagyható a szövegből.

A harmadik oldal riportjának stílusa Ismét csak bosszúságot okoz. „így folytathatnók a mesét, illetve a valóságot.. " — olvassuk, s eltűnődhetünk azon, mire itt a régies, százötven évvel ezelőtt használt „folytathatnék" igealak, mire a „folytathatnók ... a valóságot“ logikátlan kapcsolat. A szerző talán nem a valóságot, hanem a valóra vált mesét, az igaz történetet szerette volna folytatni. Szemet szúr az „összesen mintegy 1050 m hosszú útvonalak" kifejezés is. Az összefoglaló értelmű, a többség mozzanatát magában foglaló összesen után teljesen fölösleges a többes számú „útvonalak" alak. Ép- aen olyan fülsértő, mintha azt mondanánk, hogy „összesen tizenkét diákok jelentek meg a versenyen .. Ugyanez a cikk kétszer is vét az „amint — mint“ szópárok helyes használata ellen: „Amint a nemzeti bizottság elnöke ... hangsúlyozta, a játszópark társadalmi összefogás eredménye." A mondatban nem a „mihelyt" értelmű, Idővonatkozást kifejező „amint" szót kellett volna használni, hanem a hangsúlytalan „mint“- et. Ugyanaz vonatkozik az „S amint Ilona hangsúlyozta" mondatra is. Ebben az esetben is az „ahogyan" jelentésű „mint" alak lett volna a helyénvaló. „Elkészült tehát a közlekedési játszópark, amiért Klempa Ilonával együtt... nekünk is elismerő szavakkal kell adóznunk a szerdahelyi párt- és állami vezetőknek" — olvasható egy másik mondatban. Eb> ben az esetben a köznyelvi „amiért" tolakodott a választékosabb, irodalmibb „amelyért" helyére. A mondat persze azzal sem veszítene semmit, ha az alárendelt forma helyett következményes jellegű mellérendelt mondatot használnánk: „Elkészült tehát a közlekedési játszópark, s Klempa Ilonával együtt... nekünk is elismerő szavakkal kell adóznunk a szerdahelyi párt- és állami vezetőknek."

A Kaland a Cápa-öbölben című írás szintén hozzájárul a hibalajstrom növeléséhez. A novella főhőse, Ben Amin, a lóhússal bizonyára nem „csábítani", hanem „csalogatni" igyekszik a cápákat. Valószínűleg angolból történt tükörfordítás az „Ez a bestia nem az én ízlésem szerint való" mondat is. Egyszerűbb lett volna az „Ez a bestia nem tetszik ne- tem" kifejezés. Egy újabb nyelvjárá »ias beütés: Ben „mérgesen" válaszol fia egy kérdésére. Pár sorral alább ezt olvassuk: „(Ben) Rémülten gondol

rá, hogy karjain, a keblén rajta maradtak a lóhús nyomai". Indokoltabb lett volna a hangsúlyos „arra" használata: másrészt kifogásolható a többes számú karjain is fa magyarban íz embernek egy keze, egy karja, egy lába, egy szeme, illetőleg fél keze, fél karja, fél lába, fél szeme van!), harmadszor vét a nyelvhasználati normák ellen a túl finomkodó, túl irodalmias az adott helyzetben Indokolatlanul használt „keblén" szó Is, helyénvalóbb lett volna férfi mellről beszélni. A közeledő cápák lát-