Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-04 / 208. szám, hétfő
(Folytatás az 1. oldalról) azon fáradoztak, hogy ez a felfelé ívelő fejlődés folytatódjon, tehát gazdag legyen az idei termés is, hogy az állattenyésztés növeléséhez szilárd alapot biztosíthassanak. Népünk törekvéseit azonban gyakran akadályozta a kedvezőtlen, az igen szélsőséges időjárás. A szokatlanul száraz telet rendkívül csapadékos nyár követte, és helyenként a termést jég verte el. A megdőlt gabona és a vizes talaj megnehezítette a gépek kihasználását, a gabona nedvességtartalma meghaladta a határokat, helyenként a gabona túlérett, s ezért jelentős károk is keletkeztek. Mindez aggodalomra adott okot, hogy sikerül-e teljesíteni a párt XIV. kongresszusa által az ötödik ötéves terv időszakára kitűzött fe- ’adatokat. Ezért felvetődhet a kérdés, hogy helyénvaló-e az aratóünnepély megrendezése, van-e minek örülnünk, s büszkék lehetünk-e az eredményekre. Az aratási eredmények feljogosítanak annak kijelentésére, hogy a szeszélyes időjárás ellenére a kenyércsatát győzelemre vittük, s a jelentős gabonaveszteség ellenére is elegendő, jó termés került tető alá, s biztosítottuk családjaink új kenyerét. Engedjék meg, hogy mindazoknak, akik a kenyérért folyó harcot sikerre vitték, népünk nevében gratuláljak. örülünk, hogy a Cseh Szocialista Köztársaságban — ahol befejezéshez közeledik a gabonabetakarítás — szintén szép termést értek el. Értékeljük, hogy a gabonafelvásárlás állami tervét olyan gyorsan sikerült teljesíteni, sőt túlteljesíteni. Nagyon fontos, hogy a gazdag terimés takarmányok és a várható jó kukoricatermés lehetővé teszi, miszerint továbbra is teljesítsük a párt irányelveit, s hazai termésből fedezzük szükségleteinket. Tudjuk, hogy az idei jó termés nem a véletlen műve. Hiszen gabonatermesztésünk a szocialista nagyüzemi termelés keretében a modern agrotechnika alapjain fejlődik, s a szovjet nemesített búzafajták révén sikerül egyre nagyobb hektárhozamot elérnünk. A gabona- termesztés teljes mértékben gépesített, különféle vegyszerekkel tudunk védekezni a kártevők ellen, műtrágyával biztosíthatjuk a jobb termést. A termelésről szakképzett emberek gondoskodnak, s ügyszeretetük révén sikerül egyre jobb eredményeket elérnünk. Jozef Lenárt elvtárs ünnepi beszéde Szerelném önöket emlékeztetni arra, hogy hány „próféta“ akadt, akik azt állították, ha nálunk Is kolhozok lesznek, s a parasztokat elszakítjuk a föl- decskéjüktől, mezőgazdaságifhk- tól nem sokat várhatunk. Az élet megcáfolta ezeket a jövendöléseket. Tanúi vagyunk annak, hogy földműveseink zöme szövetkezete, vagy állami gazdasága boldogulásáért minden tőle telhetőt megtesz, hogy a rájuk bízott munkát teljes felelősséggel végzik, gyarapítják a közös tulajdont, s mint a sajátjukat védelmezik. Ebben a vonatkozásban teljes mértékben kifejezésre jut az egyéni és a társadalmi érdekek összhangja. \ szolidaritás, a kölcsönös önzetlen segítségnyújtás, a tapasztalatok átadása, az újítások, az öntudatos szocialista verseny — mindez új és haladó elem az emberek közti kapcsolatokban és a munkához való viszonyban. — Ennek lehetünk tanúi a szocialista mezőgazdaságban, az Iparban, vagy életünk más területén. Földműveseink ezekről az erényekről már nemegyszer tanúbizonyságot tettek. Kifejezésre juttatták, hogy a szocializmus hívei, a szocializmushoz vezető útról soha senki sem térítheti el őket. Ennek kapcsán meg kell említenünk azt a tényt, hogy a kenyércsatában földműveseink nagy társadalmi segítségre találtak. A párt- és az állami szervek felhívása alapján az idei aratás a szó szoros értelmében az egész ország ügyévé vált. Alkalom volt arra, hogy kifejeződjön dolgozóink szocialista öntudata és felelősségérzete a párt gazdasági programjának teljesítéséért. S éppen ebben rejlenek a szocializmus nagy értékei. Ezt szeretnénk hangsúlyozni és méltányolni ezen az aratóünnepélyen Is. Engedjék meg, tisztelt elvtársak, hogy ebből az alkalomból külön szóljak a nehéz körülmények között zajló aratás jó előkészítéséről, s ezzel kapcsolatban nagyra értékeljem a párt, a nemzeti bizottságok, a mező- gazdasági szervek funkcionáriusainak, s mindazoknak a munkáját, akik biztosították ezt a felkészültséget, s gondoskodtak a gépberendezésekről, a betakarításról, ill, a gabona felvásárlásáról. Köszönetét szeretnék mondani azoknak is, akik bri- gádosokként segítettek a mező- gazdaságnak, köztük a csehszlovák és a szovjet hadsereg képviselőinek, az ifjúságnak, a főSzeptember elején (Folytatás az 1. oldalról) Az általános műveltség és a szakképzettség kerete, tartalma meghatározatlan. Évezredek óta adathalmazokat veszünk át az előttünk élt nemzedékektől, s megszoktuk, hogy bizonyos tisztelettel pillantsunk vissza az előttünk élt nemzedékek műveltségére — különös, hogy a kegyesen szelektáló emlékezés még tulajdon életünkből Is mennyire hajlamos olykor kiselejtezni a rosszat: gyermekkorunkban visszapillantva általában csak csillagszórós karácsonyfákat, színes üveggolyókat és — később — holdas éjszakákon fatörzsekbe vésett szíveket látunk; ám száz, sőt ötven esztendő múlva mi is múlt leszünk, ez a törvény. Nem adhatunk át mindent, amit átvettünk, nem hagyhatjuk örökül az utánunk következő nemzedékekre az adathalmazok átöröklötten téves szemléletét. A tudás és képesség szintje nem is az adathalmazok sokaságától függ. A továbbfejlesztési készség nem az adathalmazok elraktározásának a művészetén múlik, hanem az adatok felkutatásának és felhasználásának a biztonságán; a tudás és a képesség újabb adatok befogadásának és önálló gyarapodásának az alkalmasságában rejlik. Ez pedig a pedagógiai módszer, anyagismeret és emberismeret, nevelői rendszer kérdése. Általános műveltségünk és szaktudásunk tartalmához hozzátartozik minden, amit tudunk és értünk, minden, ami keresztül csillog a holt anyagon, minden amivel hozzájárulunk a természetben rejlő csodák és energiák feltárásához, a kitárulkozó jövő új útjaihoz. Ehhez azonban mindenekelőtt az ismeretadás és az ismeret- szerzés technikájának a színvonalát kell emelnünk, hiszen az ismeretszerzés és ismeretadás technikájának a színvonala — alkotó kedv és képesség szerint — elengedhetetlen alap- feltétele a fokozni kívánt tudásszintnek és az ebből következő, létfontosságú feladatnak, a helyes pályairányításnak. Az alkotó kedv felébreszthető, a képességek fokozhatók: ennek a tételnek a következetes érvényesítése elsősorban a gyerekeknek abban a csoportjában parancso- lóan szükségszerű, amely a „lemorzsolandó“, „lemaradozó“, „eredményekre képtelen“, „közömbös hozzáállású“, „rossz családi környezetből származó“ stb. stb. tanulókból tevődik össze. Oktatásügyünknek ez az a legfájdalmasabb pontja, amely sürgető tisztázást és orvoslást követel. Az eddig megtett út megbecsülést érdemel, szocialista iskolánk eddigi eredményei ezt méltóan bizonyították. Egészséges hagyományaink erkölcsi fedezetét éppen ezért nem tehetjük ki annak a kockázatnak, hogy a rávezetés pedagógiai módszereit összetévesszük a rákényszerítés kétes fegyvereivel, s érték és árfolyam között ingadozva, tanácstalanul vesztegeljünk a középiskolák és főiskolák felvételi íveinek és korlátolt befogadó- képességének az útvesztőjében. iskolásoknak, a pedagógusoknak, a dolgozó nőknek és a nyugdíjasoknak. Ezzel kapcsolatban külön szeretnék szólni a Cseh Szocialista Köztársaságból érkező kombájnosok segítségéről, akik a legkedvezőtlenebb időjárás ellenére, nehéz körülmények között dolgoztak a mezőn. Amikor Szlovákia déli részén befejeződtek a munkálatok, több száz szlovákiai kom- bájnos a cseh országrészekben segített a betakarításnál. Ez a kölcsönös segítség szép példája, közös küzdelem egy célért, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság mezőgazdasági termelésének eredményességéért. Ez évben több helyen árvíz vagy jégverés pusztított, s emiatt rosszabb volt a gabona minősége. A károsultaknak hatékony segítséget nyújtunk. Pártunk és szocialista államunk aktív segítség formájában tá mogatja a károsultakat, hogy ismét talpra állhassanak és gyarapíthassák közös értékeinket. Ma, amikor számot adunk az aratási eredményekről, ezt nemcsak azért tesszük, hogy értékeljük az elért sikereket, hanem azért Is, hogy tanuljunk az eddigi eredményekből és tapasztalatokból. Nem elégedhetünk meg mezőgazdasági üzemeink ellátottságával, ezt tovább kell korszerűsíteni. Beigazolódott, milyen rendkívüli jelentőségű nemcsak az anyagi ellátottság, hanem a politikai szervezési előkészület, a munka pontos megszervezése, a brigádosok segítsége. Reméljük, hogy az agrotechnikai problémák megoldásában hatékonyan segítenek kutató dolgozóink is. Tisztelt Elvtársak! Amikor pártunk IX. kongresszusa célul tűzte ki a mező- gazdaság szocialista átalakítását, s ennek érdekében óriási szervező munkát végzett a pa- parasztság körében, hogy a földműveseket megnyerje a kol- lektivizáció, a mezőgazdasági nagyüzemi termelés számára, több kétely merült fel, helyesen járunk-e el. Ma, két évtized távlatából egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a sző vetkezetesítés lenini tervének érvényesítése gyümölcsöző volt, mezőgazdaságunk szocialista átépítése sikerült. Szlovákiában a mezőgazdasági termelés a szocialista építés éveiben csaknem megkétszereződött, a mun katermelékenység három és félszeresére nőtt. Nagy lépést Tudomásul kell végre vennünk, hogy kollektív társadalmunk ezer arcú egyéniségekből tevődik össze, s ez a fiatalok társadalmára Is érvényes: ők is emberek. Tudomásul kell végre vennünk a marxi megállapítást, hogy amikor visszautasítjuk az elvont ember fogalmát, nem utasíthatjuk vissza az ember elvont fogalmát, mert minden ember egyszeri, mindössze egyszer előforduló egyed, s ezekből az egyszeri egyedek- ből tevődik össze társadalmunk. Céltalan és merőben felesleges feltennünk a sóvárgó kérdést, miért nem olyanok, amilyeneknek szeretnénk őket, de épp- ilyen céltalan, sőt káros lenne tétlenül megmaradunk a megállapításnál: olyanok, amilyenek. Tudomásul kell vennünk, hogy értelmi befogadóképességünk sem minőségi, sem mennyiségi téren nem egyenlő, ám ez nem jelenti azt, hogy jogunk van bárkiben is felébreszteni az eleve csökkent vagy alacsony intelligenciájú lény érzetét. Az eddig megtett út megbecsülést érdemel: az eddig megtett út kötelez. Népünk és társadalmunk további szellemi fel- emelkedése a tét: ünnep az iskolai év első napja, szülők, pedagógusok és diákok közös ünnepe. Ünnepnap, amely nem különbözik a többitől: a munka napja ez is. Talán csak annyi a különbség, hogy ezen a napon fokozott ütemmel dobban a pedagógusok szívébe az áldozat- készség és odaadás, a szülők szívében a megértés és az együttműködés erős érzete. És a társadalom szívébe a feltétlen megbecsülés és bizalom a pedagógusok, a szocialista iskola iránt. tettünk előre a termelés gépesítése terén. Fokozódott a dolgozók szakképzettsége és kulturáltsága, lényegesen javultak az élet- és a munkafeltételek, rohamosan emelkedett az élet- színvonal. Ezek az eredmények önmagukért beszélnek, megcáfolják a jobboldali és reakciós erők gálád hazugságait, akik szemérmetlenül azt állították, hogy a szocializmus nem oldott meg nálunk semmilyen társadalmi és emberi problémát. Mindenki, aki tárgyilagosan szemléli falvaink életét, aki tudja, hogyan élt és milyen körülmények között dolgozott egykor a parasztság, s látja, hogyan él és dolgozik ma a szövetkezeti tag, arra a meggyőződésre kell jutnia, hogy pártunk politikája helyes volt. Pártunk következetesen teljesítette és teljesíti ígéreteit és kötelezettségvállalásait, s ez a párt politikája iránti bizalom alapja nemcsak ma, hanem a jövőben is, s arra ösztönzi a földműveseket, hogy a CSKP XIV. kongresszusa határozataiból eredő feladatok megvalósításáért szánjanak síkra. A mezőgazdaságban azért is tudtunk sikereket elérni, mert gazdaságunk konszolidálódott, s a tervfeladatokat az ipar, az építőipar és a többi szakágazat is teljesíti. A kedvező gazdasági fejlődés azzal magyarázható, hogy 1969 áprilisa óta pártunk marxista—leninista politikája révén megszilárdult politikai helyzetünk, nyílt harcot vívtunk a jobboldali erőkkel, a szocialistaellenes erőket kizártuk politikánkból, s biztosítottuk dolgozóink szocialista jövőjét és biztonságát, fejlesztettük a szocialista demokráciát, s pártunk XIV. kongresszusa igényes, de világos és vonzó programot tárt társadalmunk elé. Az eredmények alapján ma még világosabban láthatjuk az inter- naciolanista segítségnyújtás jelentőségét, azt a segítséget, melyet 1968-ban a testvéri Szovjetunió és a többi szocialista ország nyújtott pártunknak és dolgozó népünknek. Napjainkban ellenünk, pártunk és szocialista hazánk ellen a Nyugaton rágalmazási kampányt folytatnak, miszerint politikai pereket indítottunk egyesek 1968—1969-es politikai magatartásáért. Mondanunk sem kell, hogy micsoda koholmányok és merő hazugságok ezek, mert nálunk senkit nem ítéltünk el és nem állítunk bíróság elé politikai állásfoglalásáért. A törvények megszegőit ítéltük el, azokat, akik az utóbbi két évben szocialista államunk, szocialista rendünk felforgatására törekedtek. Persze, az imperialista körök és propagandisták, illetve hű kiszolgálóik nem bocsátják meg olyan könnyen az ellenforradalom verségét, s nem is várhatunk, de nem is várunk tőlük dicséretet azért, hogy pártunk a többi szocialista ország koraj munista pártjaival szoros egy? ségben a világ kommunista és munkásmozgalmával együtt haladva következetes marxista-? leninista bel- és külpolitikát folytat. Provokáció és farizeuskodás, amikor a szabadságról és a de? mokráciáról azok akarnak lecr két adni nekünk, akik írtó had? járatot folytatnak a hős vietnar mi nép ellen, akik több tízezer arab parasztot kergettek el ottr hónukból, akik vérengzést foly? tatnak az észak-írországi városokban. Mai nagygyűlésünkön is éle? sen tiltakozunk az Amerikai Egyesült Államok indokínai barbár agressziója ellen. Követel? jük, hogy szüntessék meg az agressziót. Teljes mértékben tár mogatjuk a Szovjetunió és az egész szocialista közösség bé- keoffenzíváját. Tudjuk, hogy 27 évvel a hár ború befejezése után Európában még számos nyitott kérdés van. Ezeknek egyike a mi kapcsolat taink rendezése a Német Szőr vetségi Köztársasággal, mégper dig, a müncheni egyezmény ér? vénytelenségének elismerésével. Igazságos követelésünket egyértelműen támogatják a testvérj szocialista államok. Erről Ismételten meggyőztek bennünket a nemrégen lezajlott krími talál? kozón. Méltányoljuk ezt a test? véri és elvtársi segítséget, ezt az internacionalista hozzáállást. Tudjuk, hogy nemzeteink legsajátabb érdeke, hogy a testvéri szocialista országok közössége egységes és egyre ha^ tamasabb legyen. Ezért szilárdítjuk törhetetlen egységgé. Köztársaságunk — amint azt a krími találkozón is hangoztat^ tűk — továbbra is sokoldalúan hozzájárul a szocialista közösség politikai, gazdasági és védelmi erejének növeléséhez. Ez^ zel járulunk hozzá a világ békéjének és haladásának ügyéhez. Ezekért az eszmékért mani* fesztálunk ezen az aratóünnep» ségen is. Az öntudatos és büszke földművesek láttán optimiz* mus tölt el bennünket. Az ünnepségre többen tarka népvise* letet öltöttek. Zemplén, Csalló- köz, Liptó, Gömör, Záhorie, vagy Kysuce lakosainak népviselete ugyan eltérő, szocialista céljaik azonban egységesek, s mindannyian megegyeznek abban, hogy szocialista egységben, az ország nemzeteivel és nemzetiségeivel becsületes munkával gyarapítsák szocialista hazánkat. Ebben az egységben él Klement Gottwald elvtárs felejthetetlen hagyatéka: A munkás á parasztért, a paraszt a munkásért, sa világ arra lendül, amerre ez az erő lendíti. Éljen Csehszlovákia Kommunista Pártja, a szocialista haladás szervezője és ösztönzőjel Éljen és virágozzék drága hazánk, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság! Tisztelet az önök becsületes munkájának. Kívánok önöknek és családjuknak sok szerencsét és megérdemelt ünneplést. Pihenő nélkül Friss szántások, sárgászöld parcellák tarkítják a ladicei (Barslédec) szövetkezet határát. Mindenütt lázas munka folyik. Néhány nappal ezelőtt még a kenyérgabona betakarításának gondja, most viszont az őszi ta- lajelőkészítés, a sílózás és a burgonyaszedés feladata foglalkoztatja a szövetkezeteseket. — Ha kétszerannyi lenne a tagság létszáma, azok részére is találnánk munkát — tájékoztatott Imrich Karabinoš mérnök, az efsz fiatal elnöke. Az elnök vizsgálgatja a lédús takarmány minőségét, s örül a jó hozamnak. Ha már a gabonát megvámolták a gyakori esők, legalább a takarmány mennyiségével és minőségével pótolja a veszteséget, mely nélkül a jövedelmező állattenyésztés elképzelhetetlen. Az aratás befejezésének kitolódása itt is feje tetejére állította a terveket, s minden átmenet nélkül meg kellett kezdeni az őszi munkát. A kombájnosok is pihenő nélkül, egyik óráról a másikra átültek a traktorok nyergébe, s ezekben a napokban nyújtott műszakban dolgoznak, hogy az időveszteséget behozzák. — Nincs talán elegendő munkaerő? — kérdezem. — Eddig még csak bírtuk az iramot és sikeresen megbirkóztunk a munkákkal — segítí ki Balkó Mihály önkonómus az elnököt. — Az idén azonban az időjárás viszontagságai nagy gondot zúdítottak a nyakunkba. Mindammellett a termelési feladataink is bővültek. Két évvel ezelőtt 45 hektáros táblán új szőlőt telepítettünk. A kor- donos ültetvény ápolását gépi erővel számítottuk elvégezni. Sajnos a kötözést, a sorok gyomtalanítását kézierő alkalmazásával kell elvégeznünk, ami rengeteg időt és sok munkaerőt igénnyel. A szövetkezet vezetői nem panaszként sorolják a tényeket. Mindnyájan feladatuk magaslatán állnak, és szakmai megalapozottságai irányítják közös gazdaságuk valamennyi ágazatát. A veszélyes időjárás azonban sok esetben munkatorlódást okozott, próbára tette a vezetők idegrendszerót. Gyógyírt talán az aratás sikeres befejezése és a még folyamatban levő szalmabetakarítás jelenti számukra, melynek utolsó akkordjai e napokban játszódnak le (thj 1972. IX. 4.
