Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-03 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó
THRsnoninN AZ ÉLET MEGY TOVÁBB... A nagymama A lakótelepen mindenki nagymaminak szólítja. Nem tiltakozik ellene, sőt megbecsülésnek veszi, hiszen 68 év terhe nehezedik már a vállaira. A sok-sok megpróbáltatás, az élet drámai fordulatai sem tudták megtörni. A haja ugyan galambősz, szeme azonban csodálatosan csillog, különösen amikor unokájára, a 13 éves Táňára emeli tekintetét. Mária K y 11 o- v á élete nem volt könnyű. Életútján kevés virág nyílt. Tizenegy éves volt, amikor édesapja után beállt markot szedni. Beállt? A mostoha sors készetette rá. Hogy lábát ne szúrja a tarló, rongyokba bu- gyolálta, mert nem volt cipője. — Tizenhárom éves koromban aztán megkezdtem a mezőgazdasági szezon- munkások vándoréletét — eleveníti fel a múltat. — Jártam a magyar- országi Hatvanban, Ausztriában, Csehországban. Mindegy volt, merre jártunk. Kora tavasztól késő őszig, napkeltétől napnyugtáig dolgoztunk. Egy tálból tizenketten ettünk... A szezonmunkások nagy része fiatal volt. Így hát napközben is felcsendült egy-egy dal. Este pedig, amikor a legények kézbe vették a harmonikát, a fáradtság sllenére Is táncra perdültek. — Nyolc évig „csavarogtam“ a nagyvilágban — mondja. — Eleinte az unokatestvérem munkakönyvével dolgoztam, hogy felnőtt fizetést kapjak, de úgy is kellett dolgoznom. Amit kerestem, félreraktam, egy részén „stafírungot“ vásároltam. Az egyik csehországi munka alkalmával ismerkedtem meg férjemmel, aki megjárta az első világháborút s az olaszországi fogságból megtört egészséggel tért haza. Amikor egybekeltek, egy szobában laktak az anyósával. Férje egy ágyat, ő egy „komótot“, ágyneműt vitt a házasságba. Számított is ez valamit? Fontos, hogy jó megértésben éltek. A sors azonban kiszámíthatatlan. Férje 1931-ben tífuszban megbetegedett, rokkant lett, 10 éven keresztül nem dolgozhatott. Havi 91 korona nyugdíjat kapott. A kenyérkeresés gondja a feleségre hárult. — Az első gyerekük meghalt. Ezenkívül még három született — lapozza fel a múlt emlékeit. Velünk élt anyám Is, aki szintén beteges volt. így hát hat emberről kellett gondoskodnom. S ő minden zúgolódás nélkül tette ezt. Nyáron részesaratást vállalt, máskor az urasági földeken dolgozott. Semmilyen munkától nem riadt vissza. Mint a férfiak, ő is ugyanúgy megrakta trágyával a szekeret. Télen a közeli erdőből fát hordott a hátán. Az egyhektárnyi földjükön kapásnövényt és takarmányt termeltek egyetlen tehenüknek. Nyáron a férje legeltette, míg egy szép napon felfújódott és megdöglött. Hogy mi ment akkor végbe benne? Nehéz volna megmondani, ö maga sem emlékszik már rá. Négyszáz koronát kapott érte, ugyanennyit kölcsönkért, hogy egy másikat vegyen. Tehát tartozott, de nemcsak ezzel az összeggel, hanem azzal a 20 000 koronával is, amit a ház építésénél vettek fel. Tizenhét évig törlesztett. Hogyan, miből? Éjt nappallá téve dolgozott, megvonta a falatot magától, a családjától. Sertést hizlalt, baromfit tartott és értékesítette. Nehéz volt az élete, de tűrt, jóllehet belül szenvedett. S mindezt betetőzte, hogy a néppártiak úton-útfélen gáncsolták, talán kedvtelésből, talán mert nem tartozott közéjük, s nemegyszer leszedte róluk a szenteltvizet. Kölcsönösen gyűlölték egymást. S amikor a környék erdeiben megjelentek a partizánok, élelmet vitt számukra, terjesztette röplapjaikat. Közben férje nyugdíját 600 koronára emelték, de nem sokáig élvezte. Margita Kytová 42 éves korában özvegy, három gyermeke apa nélkül maradt. Tovább küszködött a sorssal. A felszabadulástól sokat várt. Az első években azonban még a földosztáskor sem kapott egy talpalatnyi földet sem. Veszekedett, vitatkozott, végül is arra az elhatározásra jutott, hogy míg két keze bírja a munkát, nem halnak meg éhen. Aztán férjhez ment az idősebb lánya, fia is megnősült. — A fiam, amikor négyéves volt a kis Jóska unokám, egy másik rokon gyereket is a kerékpárjára ültetett... Bár ne tette volna ... Az útkeresztez'ődésnél elütötte őket egy autó. A nagyobbik fiúcska s a fiam a helyszínen meghalt. A kis Jóskának eltört a lába. Elsőnek futottam oda ... Szörnyű látvány volt... Nem is tudom, mi játszódott le, csak egy injekció után tértem magamhoz. Aztán, hogy könnyebben felejtsen, s mert a legkisebb lányának is szüksége volt rá, felköltözött Bra- tislavába. Férjhez adta a lányát, s három év múlva megszületett Táňa. Minden a legnagyobb rendben lett volna, ha a leánya egészségi állapota nem romlott volna napród napra. Az évek múlásával egyre többször nyomta az ágyat. Rajta kívül mindenki tudta, men- sokára bekövetkezik a vég. A kis Táňa pedig bíztatta; „Ha megnövök, orvos leszek, anyuka! Ne félj, meggyógyítalak“. De még igen fiatal volt ahhoz, hogy ígéretét teljesíthesse. Édesanyja állapota annyira romlott, hogy két és fél éven keresztül fel sem kelt az ágyból, etetni kellett, mosni kellett rá. Aztán megtörtént... Kiszakadt belőle az élet. özvegy Kytová újból temetett... Belenyugodott a sorsba. Abban bízott, hogy itt van még az apa, aki a kislányt felneveli. S hogy fáradságát kipihenje, vidékre ment, unokáját is magával vitte. Amikor visszatértek, Táňa előreszaladt. — Ne bújj el, apuka, úgy is látlak! — * kiáltott, amikor a sezlon mellett meglátta a lábát. Hozzászaladt. .. Apu azonban örökre elbújt, a halál bújtatta el, három hónappal felesége halála után. Amikor temették, ott álltam a gyászolók között. Nem a gyászbeszédet, hanem azt a megtört idős asszonyt figyeltem. Szeme nem könnyezett, csupán a szája vonag- lott. A kis Táňá hozzásimult. Ki tudja, megértette-e, hogy mi történt, hogy teljesen árván maradt. Mária Kytovába, ahogy mondani szokták, hálni járt a lélek. Ismerősök, ismeretlenek vigasztalták, segítséget nyújtottak. Aztán talpra állt. Nem a vigasztaló szavak hallatán, hanem tudatosította, hogy unokája nevelése immár az ő feladata. Bár arcán, hogy a kislányt megtévessze, fel-felcsillant a mosoly, belül gyászolt, kesergett. — Most sem könnyű a sorsunk — mondja. Én 560 korona nyugdíjat, Táňa 500 korona árvasági járulékot kap. Ha a vnb nem segítene rajtunk, nem is tudom, mi lenne velünk — mondja. Egy ideig gondolatait rendezgeti, majd így folytatja. — Egyetlen életcélom, hogy legalább 18 éves korig felneveljem az unokámat. Gyermekeimért éltem, s íme, csaknem magamra maradtam. Sok szenvedésen, megpróbáltatáson mentem keresztül, mostoha volt hozzám a sors, de dacoltam vele és fogok a jövőben is. Szavai nem frázisok. Egész életének menete igazolja ezt. S amint mondja, ha újra kellene kezdenie, ismét elindulna az élet ismeretlen útján, férjhez menne, gyerekeket szülne mert nemcsak a munka, a gond az asszonyok osztályrésze, hanem az öröm is, s az, hogy gyerekeket neveljenek. Ez Mária Kytová röviden felvázolt, keserűséggel teletűzdelt élete. Ö azonban tovább harcol, dacol a sorssal, mert az élet megy tovább... NÉMETH JÁNOS Táňa, az unoka Iskolásoknak í. Köpeny alá: színét frottír Vagy pamut ing, vászon rövidnadrág 2. Hűvösebb időben kisfiúknak vászon vagy szövet hosszú nadrág. Mintás pamut vagy gyapjú inggel hordják 5. Kétféle mintájú anyagból varrt ruhácska. Maradékból anyuka »* megvarrhatja. Iskolaköpeny alá, otthoni tanuláshoz, játszáshoz alkalmas 4. Karton vagy müszálas vékony tzövetruhácska 3. Kislányoknak hosszabb a köpenyük, ezért meleg időben, ha nem átlátszó a köpeny, egyáltalán ne adjunk atája semmit. Vékony köpeny ajfi karton vagy vászon nyári ru- hácskát adjunk a kislányra. Esetleg csak egy blúzt vagy pamut garbót. A kislányon vászon tüzésdiszitéses, öves vászon tzoknyácska van, pöttyös karton* blúzzal AZ ORVOS TANÁCSOL Visszértágulások és visszérgyulladások E rövid népművelő cikkemet azért írtam, mivel egy kedves olvasóm teljes bizalommal fordult hozzám levélben tanácsért. - Szeretem betegeim bizalmát — még ha ilyen távoliak is — lehetőleg megőrizni és lehetőleg tanácsaimmal segítségükre lenni. Ez nemcsak orvosi, hanem emberi kötelességem is. Miről is panaszkodik olvasónk? Jobb lába térd és boka között a belső oldalon csúnya, e helyen kék a bőr, és gyakran — különösen nyáron — kisebesedik, nehézen gyógyul. Hatvanéves. Nem kell ahhoz nagyon tapasztalt orvosnak lenni, hogy tudjuk, miről is van szó. Sajnos, nagyon elterjedt betegséggel állunk szemben, amely az idősebb korosztályoknál, úgy ötvenhatvan év felett szinte „természetesnek“ mondható. Erre a rövid és adekvát választ* e cikk címe adja meg. E betegség leggyakrabban a lábszárakon mutatkozik, mivel a lábszárak errei vannak'a legjobban megterhelve különösen a sokat járó, álló, de ülő embereknél is, mivel ezen erek falaira nehezedik a legnagyobb nyomás. A testben és így a lábszárakban is vannak ütőerek, amelyeken a végtag a szív és a tüdő felől friss, oxigéndús vért kap, de itt vannak ugyanakkor a vivőerek is, amelyeken a végtagokból az oxigénszegény vér a szív felé áramlik. A vivőerek fala sokkal gyengébb, mint az ütőereké, és ezért a vivőerek, a vissz- erek fala különféle betegségek következtében, vagy mechanikai akadályok miatt gyakran kitágul. Visszértágulás keletkezik. Ilyen helyeken azután a vér folyása lelassul, és a visszerek különféle bőrfertőzések, de hűlések esetében is gyakran begyulladnak. így keletkeznek a különféle érgyulladások, amelyek gyakran súlyos lefolyásúak is lehetnek. Tehát a visszértágulás és a visszérgyulladás gyakori és komoly betegség. Mivel, amint már fent említettem, a kitágult erekben lelassul a vér folyása, és ha ehhez gyulladás is társul, e kitágult helyeken az érfalakon gyakran képződnek vérrögök (tombusokj, amelyek néha teljesen elzárják a vivőeret és néha a végtag elhalásához vezetnek, hacsak a szervezet idejében nem gondoskodik az akadály megkerüléséről más ereken át. Néha e rögökből egy-egy pici darabka leválik, bekerül a szív felé vezető véráramlatba, eldugaszolja a szív, vagy a tüdő és az agy kicsi hajszálereit és teljesen lehetetlenné teszi az illető terület vérellátását. Ebben az esetben beszélünk embóliáról, amely azonnali halált Is kiválthat akkor, ha az érelzáródás élettanUag nagyon fontos részen történik, mint például a szívműködést irányító ideggócokban, vagy a vérkeringést, vagy a szívműködést irányító agyközpontban. Ezért lehet a visszérgyulladás halálos betegség. Szerencsére az ilyen esetek ritkák manapság, de gyakoriak még a beteg lábszárak kifekélyesedései, amint olvasónk is panaszolja. A visszérgyulladás alapján képződő bőrfekély keletkezésének orvosi magyarázata egyszerű. Természetes, hogy a kitágult és begyulladt erek felett rosszabb a bőr vérellátása Is. Ha a vérellátás nagyobb arányokat ölt, az érintett bőrfelület teljesen elhal és szétesik. A bőrfelület először megkékül, majd megfeketedik és végezetül szétesik, hogy helyén mély és gyógyulni nem akaró seb keletkezzék. Azt hiszem, olvasónkat az érdekli legjobban, hogyan is kezelje e betegséget és hogyan előzheti meg az ismétlődést. Minden esetben idejében kell felkeresni az orvost, de addig is tartsuk be a személyi higiénia minden szabályát, mivel a piszkos bőrön át sokkal hamarább kerülhetnek a kitágult vívőerekbe a kórokozók. Lehetőleg ne használjunk sohasem nagyon szoros zoknikat, harisnyákat, gumiharisnyákat, gumikötszereket, mivel ezek az amúgy is pangó vérkeringést még jobban rontják. Itt helyénvaló és egészséges az „amerikai ülésmód“, amikor a lábainkat üléskor lehetőleg egy másik székre, asztalra, vagy legalább egy sámlira tesszük, hogy a lábszár ereire nehezedő vérnyomást ezzel is csökkentsük. Jó hatása van a masszírozásnak, a sósbor- szeszes bedörzsölésnek; e célra használhatjuk a Heparoid, Virapin, vagy a Rheumosin kenőcsöt, de a száraz törülközőt is, mivel a lényeg a dörzsölésen van, hogy mechanikai erővel javítsuk a bőr és az egész lábszár vérkeringését. A gyógyszeres kezelést bízzuk az orvosra. Jó hatása lehet a ketazonnak, phenylbuta- zonnak és a pyrabutolnak éppen úgy, mint a vasokastannak, vagy a svájci glyvenolnak. Némely esetben azonban csak a sebészeti beavatkozás hozza meg a végleges gyógyulást. Természetesen, hogy némely esetben foglalkozásváltoztatásra is gondolnunk kell. E problematika nagyon összetett és ezért helyénvaló a dolgokról alaposan gondolkodni és kezelőorvosunk utasításai szerint eljárni. Dr. JUHÁSZ ISTVÁN 1972. IX. 3. 16 ESffllDÜOD
