Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-29 / 230. szám, péntek
Gus táv' Husák elvtárs beszéd® Ä tudás eredménye A dolgozók képzése és szakmai minősítése (Folytatás a 4. oldalról) egy helyben topogjunk, hanem hogy megtaláljuk az értelmes, praktikus utat. Ez vonatkozik az állami szervekre és a nemzeti bizottságok, ra is. A nemzeti bizottság elnökének, vagy valami más hasonló szervnek semmi köze sincs ahhoz, hogy fölépítenek egy lakótelepet 20, 40, vagy 50 000 ember számára, és a gyermekek nem tudják, hová menjenek? A közelmúltban Kapek elvtárs beszélt egy prágai bölcs kezdeményező javaslatról. Amikor befejeződött a tanév, az iskolát becsukták és kész. A játszótér és a tornaterem kihasználatlan maradt. Az elvtársak elhatározták, hogy a szünidőben a játszótér és a tornaterem a gyermekek rendelkezésére álljon. A tanítóknak fizettek valamit a szervezésért, és a prágai gyermekeknek lehetőséget nyújtottak a játékra, arra, hogy összegyűljenek a játszótéren, vagy a tornateremben. Menynyi ilyen ötlet születhet hazánk minden községében, városában! De erről gondolkodniuk ikell a „városatyáknak“. Végül is ez a kötelességük, ha becsületesen akarnak dolgozni! Halljuk azt is, hogy mi minden hiányzik még. Igen, sok minden hiányzik — medencék, játszóterek és más dolgok. Tudunk erről. Ha ezeket egy éven belül felépíthetnénk, akkor mindenütt felépítenénk. Távlatilag ezeket a kérdéseket is megoldjuk. De vajon kellőképpen kihasználják-e a létező berendezéseket? Ügy vélem, hogy nem. Bratislavában a repülőgépről láttam a bizonyosan hatalmas költséggel felépített gyönyörű sportpályákat. És teljesen üresek voltak. Csak akkor telnek meg, amikor ligabajnokság van. De nézzük csak meg, hány gyermek van Bratislavá- ban, és nincs hol játsszanak. Talán az utcán rugdalják a labdát? Ahol a rendőr megtiltja nekik? Erre nem gondolunk, ilyen helyen nem adunk játék- lehetőséget a gyermekeknek. Miért neveljük a saját utánpótlásunkat, ha vásárolhatunk játékost Bardejovból. vagy máshonnan? Minden szervnek — és természetesen a SZISZ-nek is — kezdeményező módon kell ezekkel az ügyekkel foglalkoznia. Valamivel hozzájárulhatunk a közös eszközökből is, felépíthetünk kevésbé költségigényes játszótereket stb. Állítólag itt önök között azt beszélik, hogy bejelentem, milyen eszközöket akarunk adni a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek az érdekköri tevékenységre. Ezért nyilvánosan válaszolok: Készítsék el a terveket, megvizsgáljuk őket, és azt is megnézzük, hogy mi van a „zsebünkben“. Aztán majd megállapodunk. Azonban felelőtlenség lenne valamilyen papírízű gesztus. Mindenesetre elmondhatjuk, hogy társadalmunk, államunk, az üzemek, a városok, a községek, a szövetkezetek, a társadalmi szervezetek nem olyan szegények, hogy ne tudnának elfogadható körülményeket kialakítani fiatalságunk érdekköri tevékenysége számára. Végül is az egész társadalom érdeke, hogy ez a tevékenység fejlődjön. Nincs értelme előadásokat tartani arról, hogy mit jelent a sport a fiatal ember számára. Arról fogunk beszélni, hogy milyenek az erre kialakított feltételek, természetesen beleszámítva a csúcsteljesítményeket is. A közelmúltban az NDK-ba látogattam, s alkalmam vfllt meglátogatni egy hallei iskolát is. Ebben az iskolában a tanintézet ugróbajnokainak és gerely vető-bajnoka inak a nevét faliújságon tüntették fel. Egyszóval: a fiatal emberekben a rendes iskolai testnevelés keretében fejlesztik a sport iránti érdeklődést, és egyidejűleg keresik a tehetségeket. Vajon a mi népünk nem rendelkezik a sportban, a művészetben vagy más területen tehetséggel? Tehetséges, de ha keveset törődünk vele, akkor nem találjuk meg. A világtalan nem talál meg semmit. Az a feladatunk, hogy széles körű gondoskodás keretében keressük az ifjúság között a különféle tehetségeket, és ezeket sokoldalúan támogassuk. Az egyiknek ehhez van adottsága, a másiknak máshoz. Ki kell alakítani a lehetőségeket arra, hogy a szocialista társadalomban a tehetségek, a sport, a technika, a tudomány, a kultúra terén egyszóval: a különféle tehetségek egyre magasabbra kerüljenek. Kulturális téren nálunk még sokan csak a „kerítésen át“ leskelődnek. És ezért boldogok leszünk, ha a fiatal nemzedék soraiból írók, művészek, újságírók stb. nőnek fel, akik nemcsak a szakmát tanulják meg, hanem szívvel állnak népünk és szocialista rendszerünk mellett. Bizonyos, hogy mindezekről a dolgokról még sokat fognak beszélni. Azonban szeretném egyrészt serkenteni kezdeményezésüket — nemcsak ezen a kongresszuson, hanem a kerületekben, a járásokban és a falvakban is —, másrészt szeretném megmondani, mi is törjük a fejünket, hogyan lehet az ügyeket megoldani, hogyan lehet jobb feltételeket kialakítani a SZISZ munkája és egész fiatal nemzedékünk számára. A fiatal nemzedék, dolgozó és tanulóifjúságunk előtt nálunk nyitott kapuk állnak. Azt nem kell erőszakkal kinyitnia, elegendő, ha az adott lehetőségeket ki tudja használni. Akkor minden helyen támogatást kap. Azonban nagy és igényes célokat kell kitűzni, szükség van a fiatalos lendületre és a nagyon becsületes felkészülésre. Egész szívünkből óhajtjuk, és ilyen irányban fogunk hatni is, hogy az önök nemzedékéből tehetséges, becsületes, felkészült és a szocializmus és népünk iránt odaadó állampolgárok nőjenek, akik magasabbra emelik és tovább viszik a forradalmi vívmányok és a haladás lobogóját, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus lobogóját, mint ahogyan az elmúlt években mi tettük. Biztosítani akarom Önöket arról, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Nemzeti Front szervezetei, szövetségi kormányunk és a nemzeti kormányok is ebben teljes mértékben támogatni fogják a Szocialista Ifjúsági Szövetséget és egész fiatal nemzedékünket. Kívánok első országos kongresszusuknak teljes sikert, sok alkotó ötletet, pozitív eredményeket. A kilencedik ötéves terv irányelvei rámutatnak, hogy „következetesen növelni kell a dolgozók általános műveltségének és szakképzettségének színvonalát, be kell fejezni az általános középiskolai oktatásra való áttérést, az űj technika bevezetésével és a termelés szervezésének tökéletesítésével összhangban meg kell tenni a szükséges intézkedéseket a munkások és a mérnökök szakmai képzettségének növelésére és a káderek átképzére.“. A tudományos-műszaki forradalom óriási mértékben növelte a tudományos és műszaki információk mennyiségét. Bármennyire furcsán hangzik, a tudományos-technikai információk bősége kedvezőtlenül hat a tanításra és a képzésre. Elsősorban azért, mert rendkívül meggyorsult az információk elavulásának folyamata. Másodszor azért, mert a tudományos- technikai információk mennyiségi növekedését nem kíséri az eredeti gondolatok, ötletek megfelelő növekedése: egyre nehezebb kibányászni ezeket a gondolatokat až információáradatból és felhasználni őket az oktatásban. És mi a megoldás? Határozottan és mindörökre szakítanunk kell az elavult tanítást módszerekkel. A tanítás és a képzés minden szintjén biztosítanunk kell az Ismeretek olyan elsajátítását, amely lehetővé teszi a megszerzett ismeretek sikeres gyakorlati alkalmazását és a tanulókban kialakítja azt a képességet, hogy a technika és a tudomány új eredményeit önállóan elsajátíthassák. A Moszkvai Műszaki Főiskolán a különböző fakultásokon tanuló mérnökhallgatók az oktatási idő első felében egyetemi színvonalon általános képzést kapnak, a felsőbb évfolyamokon sajátítják el a műszaki szakismereteket. Minden hallgató a választott szaknak megfelelő tudományos kutatóintézet munkájában vesz részt az első évfolyamtól kezdve, ahol előadásokat hallgat- jiakr szemináriumokon vesznek részt. A harmadik évfolyamtól kezdve pedig bekapcsolódnak a bázisintézet laboratóriumi munkájába. A diplomamunka témája kapcsolódik a tudományos kutatóintézet téma tervéhez, s az intézetben is védik meg azt. Beszélhetünk-e szakemberboségröl? Oktatási és képzési rendszerünk fejlődésének útjáról napjainkban élőnk viták folynak, amelyekben olykor homlokegyenest ellenkező vélemények hangzanak el. Gyakran hangoztatják, hogy túl sok nálunk a mérnök. Ha számukat a jelenlegi igényekhez mérjük, akkor helytálló a megállapítás, hogy a mérnökök gyakran olyan munkát végeznek, amihez nem kell felsőfokú végzettség. Ám ha a problémát a holnap szempontjából vizsgáljuk, s a jövő szükségleteiből indulunk ki, alaptalanná válnak az ilyen aggályok. A jövő automatizált üzemeiben rendkívül megnő a szakmunkások és a műszaki értelmiség jelentősége. Amíg az ipari termelés különböző, nem automatizált ágazatai 35—57 százalékban segédmunkásokat, 33 —60 százalékban szakmunkásokat, 4—8 százalékban középfokú végzettségű szakembereket, 1—2 százalékban pedig mérnököket igényelnek, addig a teljesen automatizált üzemben a kollektíva összetétele a következő: 40—50 százalék szakmunkás, 40—60 százalék középfokú végzettségű, 20—40 százalék pedig felsőfokú képzettségű szak ember. A jövő szakembereinek céltudatos felkészítése megkívánja a képzés tervszerű, a holnap igényeihez igazodó fejlesztését. Ez azért fontos, mert ha e téren hibázunk, unnak hatása 5—10 év múlva vagy még később jelentkezik, s a társadalom nemcsak anyagi, hanem morális kárt is szenved. A fizikai munka megbecsüléséért Tiszteljük a fiatalok törekvéset, akik felsőfokú, vagy legalább középfokú szakképzettséget akarnak szerezni, ám látnunk kell, a tendencia káros követelményeit is. A szocialista termelésben feltétlenül szükség van munkásokra és kolhozparasztokra is. Ugyanakkor azonban a fiata lak szemében kevés becsülete van a fizikai és a paraszti munkának. A novoszibirszki szociológusok felméréséiből kiderült, hogy a fiatalok pályaválasztási listáján az olyan szakmák, mint az esztergályos, a 29-ik, a textilipari munkás a 42-ik, a traktor és kombajnvezető a 61-ik, az eladó a 70-ik helyen szerepelt. A lista első üt helyéi a fizikusok, reptHóK, rádiotechnikusok, matematikusok és a geológus mérnökök foglalták el. Az aránytalanság kiküszöbölé sének legfőbb útja a műszaki képzés lehető legnagyobb mértékű kiszélesítése, a szakmunkásképző intézetek, iskolák rendszere. A szakmunkásképző intézetek ma a Szovjetunió szakmunkásigényének körülbelül egynegyedét biztosítják. Minden szakmunkásképző intézetben végzett dolgozóra három olyan jut, aki közvetlenül az üzemben szerezte meg a szakképesítést. A szakmunkásképzés rendszerének tökéletesítésére az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa külön határozatot hozott. Fejleszteni kell a pályaválasztási tájékoztatás rendszerét A pályaválasztást gyakran magánügynek tekintjük, pedig ez komoly társadalmi probléma. Nagyon sokba kerül a társadalomnak, amely fedezi a szakmai oktatás költségeit, ha sokan választanak olyan szakmát, hivatást, amelyre nyilvánvalóan alkalmatlanok. Átképzésük csak növeli ezeket a költségeket. A munkaerő-vándorlás egyik oka éppen a hibás pálya- választás. A pályaválasztás rendszerének fejlesztése érdekében kom oly munka kezdődött (a Pedagógiai Főiskolán szakmai tájékoztató osztályt, az Oroszországi Föderáció Művelődésügyi Minisztériumában pedig politechnikai oktatási és szakmai tájékoztató részleget szerveztek.). Az SZKP leningrádi területi bizottsága koordinációs tanácsot hívott életre, hogy megkönnyítsék az Iskolások pályaválasztását és megismertessék a választható szakmákat. Ilyen tanácsok Leningrád minden kerületében működnek. A nagyobb üzemek tájékoztató irodái pedig a város számos iskolájában tartanak ismertetéseket. Litvániában 11 munkaközösség végzi a tanulók különböző pályákra, szakmákra való irányítását. El kell sajátítani az irányítás tudományát A mai szakember a tudományos-műszaki felkészültség mellett jó vezető is kell hogy legyen. A vezetőképzés területén két fő feladatot kell megoldani. Az első: sokoldalú szakemberek nevelése, akik meg tudják oldani az irányítás összetett feladatait. Ez a műszaki éľtel- miség megismeri a tudományosműszaki forradalom főbb irányzatait és a vezetéstudományt, valamint e kettő összekapcsolásának és kölcsönhatásának útjait. Nagy létesítmények méreteiben sajátítják el az irányítás stratégiáját (testület, főigazgatóság, minisztérium, népgazda-r súg), be tudják vonni a vezetésbe „a szűk látókörű“ szakembereket, egyesíteni és irányítani tudják ezek erejét. A másik: olyan szakemberek képzése, akik a tudományosműszaki forradalom és az irányítás kommunikációját tudják végezni. A vezetőképzés egyre nagyobb méreteket ölt, A Kijevi Állami Tudományegyetemen 1969-ben kibernetikai fakultást létesítettek. Itt a hallgatók a kibernetika különböző aspektusait tanulmányozzák, megismerkednek az elektronikus számítógépek módszereivel és felhasználásukkal. Tanulmányozzák a matematikai programozást, a rendszertechnikát, a rendszertani programozást, valamint számos olyan témát, amelyek nélkül a modern tudomány és a technika fejlesztése elkénzelhe- tetlen. A Moszkvai Műszaki Főiskolán 1969-ben irányítási és alkalmazott matematikai tanszéket szerveztek. 1970-ben Moszkvában, a Lomonoszov Egyetemen alkalmazott matematikai és kibernetikai fakultás, a Leningrádi Egyetemen pedig alkalmazott matematikai tanszék létesült. A Harkovi Rádióelektronikai Főiskolán megkezdték az irányító rendszerek, az in- formáciőközlő rendszerek és az információkat közvetítő rendszerek szakembereinek képzését. A Szovjetunió számos főiskoláján folyik vezetőképzés, a megfelelő fakultásokon és tagozatokon állandóan növekszik a hallgatók száma. V. AFANASZJEV /APN)