Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-27 / 228. szám, szerda

Ma ünnepeljük „Kék hadseregünk" tagjait, a csehszlovák vasutasokat

A csehszlovák vasutasok napja alkalmából „kék hadseregünk“ tagjai ünnepi gyűléseken vesznek részt, amelyeken munkájuk eddigi eredményeit értékelik, mórié gelik. A mérlegelésnek azonban két oldala van. A vasutasok mérlegének egyik oldalán a becsületesen elvégzett munka, másik oldalán pedig az újabb feladatuk állanak.

A CSKP XIV. kongresszusán kitűzött feliadatok teljesítése jelentős mértékben függ a vasúti alkalmazottak sikeres munkájától, akik az idén sem maradtak adósai népgazdaságunknak és a társadalomnak. Az első fél évben például a Csehszlovák Államvasutak 50,6 millió tonna anyagot szállítottak, és ezzel 5,7 százalékkal nagyobb teljesítményt értek el, mind az előző év hasonló időszakában. A szállításokat tovább korszerűsítették, a gőzmozdonyok által vontatott szerelvények aránya 7 százalékra csökkent.

A jó eredmények az emberek kezdeményező és de- rekas munkáját dicsérik. A „Mindenki szocialista módon“ mozgalom keretében és a „Szocialista munkabrigád“ cím elnyeréséért folytatott versenyben a vasutasok is számos racionalizációs javaslatot érvényesítetMegérdemlik az elismerést

tek. Az* év folyamán, főleg a szakszervezetek VIII. kongresszusa tiszteletére, értékes kötelezettségvállalásokat tettek. Több mint 55 000 dolgozó kapcsolódott be a szocialista munkaversenybe, 186 000 munkaórát dolgoztak le, 677 800 korona értékben.

Az ünnepi gyűléseken a legjobb dolgozók és a legjobb munkakollektívák átveszik megérdemelt kitüntetéseiket. Az idén a Keleti Vasútvonal Igazgatóságának körzetében 129 dolgozó nyerte el „A közlekedés legjobb dolgozója“, és több mint háromszázan „A közlekedés példás dolgozója“ emlékérmet. Vannak közöttük váltókezelők, vagonrendezők, pályamunkások, vonatkísérők, mozdonyvezetők, technikusok és állomásfőnökök, különböző beosztású alkalmazottak, akik szerves és nélkülözhetetlen részét képezik a vasúti forgalom ütemesen működő gépezetének. A legjobb munkakollektívák között megemlíthetjük a ko&icei, a žilinai, a Banská Bystrica-i, a fifakovói (Fülek), a rusovcei. a

Slovenské Nové Mesto-i vasútállomás dolgozóinak munkaközösségét, a žilinai és a leopoldovi mozdonycsar- nok dolgozóit, a Čierna nad Tisou-i ifjúsági munkabri- gádot, vagy Vladimír Dúbravský ifjúsági munkabrigádját a zvolení mozdonycsarnokból, akik a legnagyobb mértékben hozzájárultak a Keleti Vasútvonal jó hírnevéhez. Megérdemelten vehetik át a munkakoiJektívák- nak kijáró kitüntetéseket, a vörös zászlókat. A legjobbak előkelő helyezést érnek el az „Arany szárnyaskerék“ kitüntetés elnyeréséért folyó versenyben.

Vasutasaink azonban ünnepnapjukon is teljesítik munkafeladataikat. Az őszi hónapok megnövokedett forgalma, a cukorrépa, a répaszelet, a burgonya és a szilárd fűtőanyagok szállítása körültekintő, jól szervezett és folyamatos munkát követel a kék hadsereg katonáitól, akik számára csak szimbolikus lesz ez az ünnep. A vasúti forgalom egy pillanatra sem szünetelhet, s azok a dolgozók, akik az állomásokon, a pályákon, a szerelvényeken és a műhelyekben ennek érdekében teljesítenek szolgálatot, megérdemlik a tiszteletet és a megbecsülést az egész társadalom részéről.

ANDSKÍ TUŠER

Ne legyen nyűg az utazás

Vannak, akik évente egy- szer-kétszer vagy még any- nyit sem utaznak vonaton. Ök tökéletesen elégedettek, jobban mondva közömbösek. Mások gyakrabban veszik igénybe ezt a köziekedé si eszközt, mondjuk úgy havonta vagy kéthetente egyszer, főleg hivatalos utak alkalmával, amikor 200 kilo méteren felüli távon már igényt tarthatnak az első osztályra. Ez a csoport mái kevésbé elégedett, de nem is zúgolódik túlságosan. A harmadik kategória a legsűrűbb, ide tartoznak azok, akik naponta kétszer teszik meg a távot otthonuk és munkahelyük között és nemegyszer órákat töltenek vonaton. Érthető, hogy ők a legkevésbé elégedettek és a legtöbb panaszt hallhatjuk tőlük, foggal, hiszen a vasúti személyszállítás mikéntje, hogyanja, vagyis az utazás kulturáltsága — enyhén szólva — még távolról sem olyan, hogy széltében- hosszában büszkélkedhetnénk vele. Erről beszélnünk kell ezen a napon is — ai ünneprontás minden szándé ka nélkül.

Mert ugyan nem általános je lenség, de — valljuk be — gyakori, hogy a vasútállomásró? kifutó szerelvényen különösebb nyomozó tehetség nélkül is fel fedezzük:

# az ablakok olyan mocska sak, hogy a tájat aligha követ hetjük figyelemmel;

# a hamu- és a szeméttartók használhatatlanok, mert több már nem fér beléjük;

0 az ülések porlepettek és kofola-, meg sörfoltoktól ragadósak;

# a padlón a papírgalacsíntől kezdve egészen az almacsutkáig megtaláljuk a szemétnek szinte minden változatát;

0 az illemhelyen hol a papír, hol a víz hiányzik, néha mindkettő;

0 kísérteties módon eltűntek az esti utazásnál mégiscsak szükséges villanykörték;

a műbőrhuzatokat zsilettel „kicifrázták“, a plüssöt cigarettával kiégették...

Így sorolhatnánk tovább azokat a kisebb-nagyobb „szépséghibákat“, amelyek nyűggé teszik az utazást.

Persze, a ritkábban utazók, meg a kevésbé igényesek, akik közül sokan közvetlenül felelnek az előbb említett fogyatékosságokért, azon a véleményen vannak, hogy például öt vagy tíz évvel ezelőtt az utazás kulturáltsága jóval alacsonyabb szinten volt nálunk. A tényt illetően valóban igazuk van. Ma jóval több a korszerű, új vagon és tisztántartásuk viszonylatában is előbbre jutottunk. Csakhogy ezzel megelégedni, sőt mi több mentegetni a rendetlenséget, a közvagyon megkárosítását, a kötelességek nemteljesítését — ezt nem szabad! Az ilyesmi ugyanis nem előre lendítő és mozgósító hatással van, hanem gátol a fejlődésben, védett területté minősíti a békanyálas pocsolyát.

Szépszerével akadnak olyan emberek is, akik arra hivatkoznak, hogy más országokban e téren semmivel sem rózsásabb a helyzet, sőt... Nos, a tény ez esetben is vitathatatlan. Csakhogy ha a lemaradóktól veszünk példát, akkor előbb vagy utóbb elkerülhetetlenül sereghajtók leszünk. Inkább azokon tartsuk a szemüket, akik a kulturált utazási körülményekben egy ország névjegykártyáját látják. Nem is kell hivatkoznunk egyes fejlett európai tőkésországokra, mert tőszomszédságunkban, táborunkban is találhatunk követendő példát — a szovjet állami vasutakat.

Szóval a hibákat, az elmaradást itt se mentegessük, hanem tegyünk meg mindent kiküszöbölése érdekében. Két tényezőre hárul ez a feladat. Két tényezőre, amely egyben felel

is a vasúti személyszállítás kulturáltságáért. A Csehszlovák Állami Vasutak szerveire és dolgozóira, valamint az utazóközönségre.

A vasutasok a rendkívül sűrű közlekedés és a munkaerőhiány nem éppen könnyű feltételei között ugyan eleget tesznek a szállítás mennyiségi követelményeinek, de a minőség, az utazóközönségnek nyújtott „szolgáltatások“ terén lemaradnak. Ennek számos szubjektív és objektív oka van. Elég megemlítenünk a minisztérium vonatkozó intézkedései teljesítésének rendkívül felületes ellenőrzését, a szerelvények tisztításánál a már említett munkaerőhiányt, továbbá a gépi tisztító eszközök, az ún. kis gépesítés nagyon rossz kihasználását és nem utolsósorban a vállvonogató felelőtlenséget és közönyt, a nem eléggé határozott és hatásos fellépést azokkal szemben, akik Augiász istállójának tekintik a vagon fülkéjét és Csáky szalmájának a közvagyont.

S ez az érem másik oldala. Az utasok között még nem számítanak kivételnek a kul- túrbarbárok, a különféle huligán és deklasszált elemek, akik óriási anyagi és erkölcsi károkat okoznak nemcsak a vasútnak, hanem egész társadalmunknak is. Ennek az állításnak az igazolására talán elég rámutatni arra, hogy az utasok által évente okozott kár majdnem 8 millió korona és tavaly például mintegy 1500(f) vagont kellett hosszabb-rövidebb időre kivonni a forgalomból azonos oknál fogva.

A CSSZSZK Népi Ellenőrző Bizottsága ez év első felében elemezte az e tekintetben uralkodó helyzetet és a Közlekedés- ügyi Minisztérium figyelmét felhívta az általunk is érintett számos fogyatékosságra. Remélhető, hogy a minisztérium most már előteremti a helyrehozáshoz és ilyformán az utazás kulturáltsága fokozásához szükséges anyagi eszközöket és gyakrabban fog foglalkozni ezzel az elhanyagolhatatlan kérdéskomplexummal.

Az első jelek biztatóak. Az ellenőrző szervek megállapításait az illetékes vasúti szervek haladéktalanul megtárgyalják és levonják a megfelelő következtetéseket. December végéig felmérik a rendelkezésre álló gépi tisztító eszközök kihasználását, illetve kiegészítését. Úgyszintén az év végéig kiküszöbölik az ellenőrzés által feltárt hibákat és hiányosságokat. Ezen túlmenően a miniszter kollégiuma a jövőben évente legalább egyszer tanácskozása napirendjére tűzi az utazás

kulturáltságának helyzetét és fejlesztésének tennivalóit. A közvetlenül alárendelt vasúti szervek ezzel a kérdéssel évente kétszer foglalkoznak majd.

A biztató jelek azonban csak akkor alakulhatnak át gyakorlati eredményekké, ha a kulturált vasúti közlekedésért felelő másik tényező, vagy az utazóközönség is sokkal jobban fog ügyelni önnönmaga és környezete magatartására. Végső soron az esetben a társadalmi viselkedés bizonyos normáiról van szó, amelyeknek be nem tartásával „szegénységi bizonyítványt“ állítunk ki önmagunkról.

GÁLY IVÁN

1972.

IX. 27.

Igényeinknek megfelelően

A Nővé Zámky-i (Érsekújvár) új vasúti pálya- odvar az utóbbi évek egyik kiemelkedő alkotása. Ezt a 117 millió koronás befektetést a Bratislavai Vasútépítő Vállalat 1966-tól 1971-ig építette a személy- és a teherforgalom lényegesebb korlátozása nélkül. Az építkezés menetét nagyban megnehezítette, hogy le kellett bontani a régi állomás lebombázása után létesített ideiglenes épületeket, új hidat kellett építeni a Nyit- ra folyón, valamint új forgalmi épületet és berendezést. És ez még nem minden. A gócpont forgalmi feladatainak megfelelően növelni kellett az állomás forgalmi kapacitását, ki kellett építeni a vasúti szolgáltatások üzemegységeit, növelni a személyforgalom biztonságát és kulturális színvonalát, mert az állomáson egy óra alatt 2000 utas is megfordul, akik főleg munkába siető emberek.

Az építkezési tervnek számolnia kellett az állomásra háruló feladatok terjedelmével, hiszen egy nap alatt 25 000 utas veszi igénybe az épület térségeit, mintegy 250 teher- és 130 személyvonat halad át az állomáson, s naponta ezernél több vagont kell elrendezni a szélrózsa minden irányába.

Az építkezési munkák terjedelmének érzékeltetésére szolgáljon itt néhány adat: az alapozáshoz 52 millió köbméter földet kellett megmozgatni, több mint 10 kilométer hosszúságú szerteágazó vasúti sínpárt elhelyezni, 14 000 folyóméter csatornát és csaknem háromezer folyóméter vízvezetékcsövet beépíteni.

Bizony, a négy fedett felszállóhely, a 22 millió koronás forgalmi épület, a felvonókkal ellátott csomagszállító és személyi aluljáró, az országút feletti 60 méter hosszúságú vasúti felüljáró és a segédépületek, a váltókezelő-központ, a műhelyek és a garázsok felépítése komoly erőfeszítést igényelt a Vasútépítő Vállalat dolgozóitól, hogy minden idejében elkészüljön. Azt már nem is említjük, hogy mennyi gonddal járt a trafóállomás átépítése, a relés vezérlésű biztonsági mű beszerelése és a többi műszaki berendezés létrehozása.

Az állomás térségein áthaladó utas azt sem tudja, hová, merre nézzen, miben gyönyörködjön. A váróterem szökőkutakkal díszített központi csarnoka, a korszerű megvilágítás, a pénztárak előtérsége, a művelődési központ, a gyermek- váróterem és a két vendéglő az épületet hazánk legszebb vasútállomásai közé sorolja. Az utasellátó vendéglőkben tapasztalható pontos kiszolgálás, s a tisztaság ma is olyan, mint az állomás átadásának napján, 1971. május 22-én. Az áillomás dolgozói legfőbb kötelességüknek tartják, hogy mindent olyan állapotban őrizzenek meg, amilyen akkor volt, tisztán és úján, úgy, ahogy azt a mai modern kor megkívánja és megköveteli. Ügy vigyáznak rá, mint szemük fényére, kora hajnaltól éjfélbenyúló éjszakáig, sőt még éjjel is, hogy a vasútépítő dolgozók nagyszerű alkotása a további évek során is ilyen szépen, kényelmesen és tisztán álljon az állomáson megforduló utasok rendelkezésére. Példamutató munkájukért a vasutasok napja alkalmából megérdemlik a nyilvános köszönetét.

i. ■ JOZEF JANIK