Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-24 / 38. szám, Vasárnapi Új Szó
HA HALLGATTÁL VOLNA, BÖLCS MARADTÁL VOLNA... fciadjo Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Szerkeszti o szerkesztő bizottság. Főszerkesztő Lőrincz Gyula Szerkesztőség: Bratislava Gorkij utco 10. Telefon: 169 312-52, 323-01, főszerkesztő 532 20. titkárság 550 18, sportrovat 505-29, gazdasági ügyek 506-39 Távíró: 09308. Pravdo Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja o Pravda Nyamdavállalot bratislovoi üzem*, Bratislava. Štúrova 4. Hirdetőiroda Jesenského 12 Telefon 551-83 Előfizetési dli havonta ,14,70 korona a Vasárnapi Oj Szó negyedévre 13 — korona Terjeszti a Posta Hlriapszolgálat F'őfizetéseket etogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Üstredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII. tői a juharlevél hazájának kitűnően fizetett jégkoronghőseit, akiknek a nevét, ahol csak kicsit konyítanak a jégkorongozáshoz, kellő tisztelettel, hol helyesen, hol helytelenül ejtették ki. A szovjet csapat előnye *A szovjet válogatott csak a nagy találkozó legeslegelején látszott megilletődöttnek, talán a félelmetes hír hallatára, talán a játékosok maguk is azt hitték, hogy a kanadai profik mesterségbeli tudása nagyon nagy. Már akkor kisült, hogy a nagyobb lendület, a gépies pontosságú összjáték, a jobb helyzetfelismerés, a célszerűbb védekezés, a gyors ellentámadások vezetése lényegesen jobb a szovjet csapatnál, mint nagyhírű ellenfelénél. Ráadásul a szovjet csapat ezúttal is nagyszerűen egybehangolt kollektívát képezett, amelyben mindenki mindenkiért küzd. A kanadaiaknál a szólisták hűek maradtak ahhoz, amit a profi ligában megszoktak és megtanultak: a keménységet a durvaság határáig tolták előre, sokszor többet törődtek az ellenfél feltartóztatásával, mint a koronggal. Valahogy az volt a benyomásunk, hogy a szovjet csapat kitűnően begyakorolt zenekarhoz hasonlít, amelyben ugyan vannak világhírű szólisták, csakhogy mindannyian ismerik még egymás gondolatát is, s az ilyen együttest valóban nem emberfeletti feladat jól dirigálni, irányítani. Kétségtelen, hogy a szólisták terén a kanadai profi válogatott sem állt és áll rosszul, csakhogy azok nem hajlandók tudásukat maradéktalanul a közösség, a kollektíva szolgálatába állítani. Az ilyen játékban sokkal több a disszonáns, mint a konszonáns. Az is kiderült, hogy a Kanadában megrendezett négy találkozó szereplői közül — még a kanadaiak véleménye szerint is — éppen Harlamov egyénisége emelkedett ki, aki tökéletesen korcsolyázik, nagyszerűen vezeti a korongot, páratlan a cselező készsége, helyezkedni mesterien tud, s a helyzetek kihasználása terén is a legjobbak közül való. Fürge, mint a gyík, nem lehet a palánkhoz szögezni, s amellett nem cselez öncélúan, a kollektíva egyik nélkülözhetetlen, de megbízható, nagyon fontos, szerves része. Persze kosa, tehát gyorsaságban nem vehetik föl velük a versenyt. Az erőnlét terén sem mutatkozhatott kanadai fölény. Azt pedig a kanadai illetékeseknek is tudniuk kellett volna, hogy megfelelő gyakorlás híján az egyenkénti kitűnő szólistákból sem lesz összeszokott együttes, elvégre a kanadai profi válogatott soha, semmiféle más válogatottal nem mérte össze erejét. Most mi következikV A kanadaiaknak a saját kárukon kellett tanulniok, s ez általában nem a teljesen bölcs embereket jellemzi. Az európai visszavágókra olyannyira idejében jöttek el, hogy legyen idejük az akklimatizálódásra, az összeszoktatásra is. Igyekeztek csapatukat még megerősíteni, mert nem tudnak és nem akarnak belenyugodni abba, hogy a felülmúlhatatlanság, az utolérhe- tetlenség nimbuszát elvették tőlük. Bármire hivatkoznak is, nem a mellékkörülmények a lényegesek, hanem a sportpályán elért eredmények. Ezek pedig félreérthetetlenül Bobrovék igazát bizonyították. Amint már arról hírt adtunk, soha még annyi szurkoló el nem kísérte európai útjára a kanadai jégkorong-válogatottat, mint ezúttal. Kétségtelen, hogy biztatásukra szükségük is lesz, mert nálunk más környezetben, nagyobb pályán, és az amatőr szabályokhoz sokkal inkább ragaszkodva kerülnek sorra a találkozók. Nyilván a játékvezetők is kevesebb túlzott keménységet engednek meg, mind odaát. Mindezek a tényezők már eleve is az európai vendéglátók malmára hajtják a vizet. Moszkvában is minden képzeletet felülmúló az érdeklődés, a négy találkozó jegyei régesrég gazdákra találtak, s talán százszor annyi jegy is könnyen elkelt volna. Ugyanez a helyzet Stockholmban, ahol két alkalommal látja vendégül a három korona csapata a kanadai profikat. A svédországi erőpróbák külön érdekessége, hogy a svéd válogatott, amelynek az előző idényben Harris személyében kanadai edzője volt, nemcsak vele szakított, hanem az általa nem egészen határozottan körvonalazott játékmodorral is. Hazánkba csak egy mérkőzésre látogat el a kanadai A legutóbbi 6—8 év alatt elég gyakran volt aP- kalmunk találkozni kanadai sportújságírókkal, rádió- és tv-kommentátorokkal, s természetesen sokszor esett szó Kanada büszkeségéről, a profi ligáról. Kanada úgynevezett amatőr jégkorong-válogatottja a hatvanas évek másik felében már általában nem hozott dicsőséget a juharlevél hazájára, a jégkorongsport őshonára. Végül a kanadai jégkorongozás illetékesei abban látták a bizonyítás lehetőségét, hogy profijaik számára is részvételi jogot követeltek a világbajnokságok során. Ezt annyira kategorikusan tették, hogy az ellenzés fölötti haragjukban lemondtak a nekik ítélt világbajnokság megrendezéséről, s nem jelentek meg a további világbajnokságokon sem. Ennek természetesen ők maguk látták kárát. Amit Bauer atya és társai kínnál-keservvel felépítgettek, kártyavárként omlott össze, és talán ma már nincs is olyan erő, amelyik a legutóbb Stockholmban, 1969-ben szerepelt kanadai válogatotthoz foghatót össze tudna hozni a tengerentúl északi felében. A folyamatos szovjet sikerek láttán a kanadai szakemberek úgy ímmel-ámmal mondtak el egynéhány dicsérő szót, de nem felejtették el megjegyezni, hogy ez azért még messze van az igazi kanadai jégkorongozástól, amelynek tősgyökeres képviselői a profik. Ha nincs összehasonlítási lehetőség, mindkét vitatkozó fél nyugodtan állíthatja a saját igazát, ebben senki sem gátolhatja meg őket. Elvégre, a nézetek általában még a jégkorongsportban is különbözők. Közben a kanadai hivatásos jégkorongozás élte a maga elefántcsonttorony világát, önmagát dicsérte, tömjé- nezte, és mindenkinél jobbnak tartotta. Már nagyon régen cikkeztek arról, hogy végre a jég- korongsport legjobb amatőr csapatainak meg kellene mérkőzniök oda-vissza alapon a legjobb profikkal, s ez már valóban összehasonlítási alapul szolgálhatna. Az illetékesek húzták-halasztották a dolgot, míg azután az ez év tavaszán megrendezett prágai világbajnokság során annyira közel kerültek egymáshoz az érdekek és a tárgyaló felek, hogy világraszóló megegyezés lett belőle. Mindenütt, ahol kedvelik ezt a férfias, kemény, gyors, változatos, fordulatos játékot, örömmel fogadták a hírt. Lassacskán mindkét táborban elkezdődött a felkészülés. Mindenki tudta, hogy a négy-négy kanadai és szovjetunióbeli, valamint a két svédországi és az egy prágai találkozó időpontja nem éppen megfelelő a küzdő felek számára, mert ilyenkor még soha, sehol sem találhattunk teljes formában levő válogatottat, elvégre a jégkorongidény kezdeténél tartunk. A hátrány valóban azonos volt mindkét félnél. Végre eljött a nagy erőróbák első fejezete. Utólag megállapíthatjuk, hogy a nagyközönség számára is kissé kedvezőtlen időben, hiszen éppen akkor vártuk mindenfelé nagy izgalommal és érdeklődéssel a müncheni nyári olimpiai játékokról érkező híreket. A Csehszlovák Televízió vezetőségét dicséret illeti, hogy házközeibe hozta a kanadai nagy találkozókat, s így mi is részesei lehettünk az évszázad jégkorongtalálkozóinak. A legelső erőpróbán, amely valóban örökké emlékezetes marad, a szovjet jégkorongiskola teljes diadalt ugatott, és megfosztotta utolérhetetlenségi nimbuszáAz előtérben Tretyak, a szovjet jégkorong-válogatott kapusa, akinek a teljesítményét Kanadában nem győzték csodálni és dicsérni. kijutott az elismerésből társainak is, s közülük első- %orban a kapus Tretyak kapott rengeteg dicséretet. !Igaz, ami igaz, a kanadai kapuban nem állt olyan •egyéniség, mint Tretyak, Holeček, vagy Dzurilla, Vagy — ha úgy tetszik, — olyan, mint Martin, akinek te tudását annyira megcsodálhatták az említett világbajnokságok során a kanadai csapat hálójának előterében. A Kanadában sorra került négy találkozó számszerű taérlege mindennél ékesebben beszél. Két alkalommal &z olimpiai bajnok és sokszoros világbajnok szovjet fcsapat szerezte meg a győzelmet, a kanadai profik <csak egyszer tudták győztesként elhagyni a küzdőtetet, egy találkozó pedig döntetlenül végződött. Mindez ta szovjet csapat hallatlan játékerejéről és alkalmazkodási készségéről tanúskodik. Egykettőre megszokta a kanadai fedett jégstadionok különös légkörét, és az ottani jégfelületnek a mienktől elütő méretei sem okoztak számára áthidalhatatlan nehézséget. A kanadai jégkorongozás vezérkara tehát leckét ka ,Í»ott. A jégkorongsport őshazájában bizonyosodott be, hogy ezt a sportot semmilyen szinten sem tarthatják többé kanadai ügynek. Akadnak, akik próbálják mentegetni a profikat. Arra. hivatkoznak, hogy mégiscsak korosabbak, mint a világbajnokságok élenjáró csapatainak legtöbb játélj5rofi válogatott. Szeptember 30-án ugyanott fogadja 'Csehszlovákia válogatottja Kanada profijait, ahol április folyamán hihetetlenül jól időzített formájú csapatunk világbajnoki címet szerzett. A prágai sportpalota hatalmas befogadóképességű, de még részben sem elégíthette ki a mérhetetlen jegyigényeket. Ugyan ki ne akarta volna szemtől szemben látni a jelenlegi világbajnok Csehszlovákia és a magukat a világ legjobb jégkorongozóinak tartott kanadaiak profi együttesét. Aki nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy személyesen is részt vehessen, meg kell elégednie a tv-közvetítéssel. Bármelyik táborba tartozik Is, — az olvasó abban bízik, hogy világbajnok-csapatunk csakúgy bizonyít Kanada ellen, mint azt a tengerentúlon a szovjet válogatott tette... A kanadaiak tehát csak részben érték el céljukat: létrejött egy olyan sorozat, amelyre várt a világ. Valóban, olyan csapatok mérhették össze erejüket, amelyeknél jobb nincs a földkerekségen. Az európai szurkoló pedig Moszkvában, Stockholmban és Prágában, — de egyebütt is — idézheti a saját anyanyelvén az örökérvényű latin mondást, a kanadaiakra vonatkoztatva: „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna .. ZALA JÓZSEF Macháč, Jirí Holík és Pospíšil, a csapatkapitány így örvendezett a jégkorong — világ- és Európa-bajnoki cím elnyerése után. Vajon ehhez hasonlóan örülhetnek-e a Kanada elleni mérkőzés után is? __
