Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-24 / 38. szám, Vasárnapi Új Szó
JO, HA TUDJÁTOK Oj iskola, új lehetőségek Gyorsan változó világunkban a régi, megszokott fogalmak gyakran máról holnapra feleslegessé, sőt érthetetlenné válnak. Ahogyan az egykor nagyon is súlyos veretű — dézsma, robot, úriszék — szavakat a ma diákja már csak a történelemkönyv alapján érti meg. Ugyanígy magyarázatra szorul számos olyan, egy két évtizeddel ezelőtt még közhasználatú szó is, mint például a kifutó, az inas. Rossz csengésük van ezeknek a szavaknak, nem is kár értük, ha kimaradnak beszédünkből. Kifutó az a fiatal volt, aki munkát vállalt valamelyik kereskedelmi vállalatnál, anélkül, hogy jogot, számot tarthatott volna a szakmai tudás megszerzésére. Kiszolgálta a vevőket, házhoz szállította az árut, vagy raktárból az üzletbe hordta, amolyan „szaladj ide, szaladj oda“ munkát végzett. Szóval kifutó volt. Inas pedig az a fiatal volt. aki szakmát tanult ugyan a mester mellett, de ha úgy hozta a sors, hát cselédke- dett a mester háza táján, és a pofonra álló kezű mester mellett segédmunkási feladatokat is elvégzett. Ha éppen nem vállvetve dolgozott a mesterrel. Vagy esetleg helyette ... így volt, igaz volt. De régen volt, ne is emlegessük! Ma ipari tanulókról beszélünk. Akik szakmát tanulnak, hogy mesterekké legyenek. És ez egészen más, hisz arról van szó, hogy az ipari- tanuló-iskolákban társadalmunk irányító, alkotó osztálya, a munkásosztály következő nemzedékének tagjai tanulnak. Nem mindegy számunkra sorsuk alakulása. A Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) Járási Építővállalat vezetősége megkülönböztetett figyelmet szentel ennek. Közhelynek, frázisnak tűnő ezt így elmondani. Lássuk a tetteket! Bentlakásos, új, modern iskolaépületet építettek, mely 13 millió koronába került. Az anyagi fedezetet több intézmény összefogása teremtette elő. Még a Járási Termelési Igazgatóság is hozzájárult. Az építők pedig „kitettek magukéTt“, hisz a tervezett határidőnél egy évvel korábban adták át rendeltetésének az épületet. Milyen iskola ez? Erre vonatkozólag Agonás János mérnök adott pontos felvilágosítást, aki tavaly még a lufie- neci (Losonc) építőipari szakközépiskola igazgatóhelyettese volt, s most ennek az iskolának az igazgatója. Ez az új iskola a Járási Építőipari vállalat magyar tannyelvű szaktanintézete (odborné učilište). Bizonyos értelemben több a szokványos iparitanuló-iskolától, de nem egyenrangú a szakközépiskolával. Ide kívánkozik zárójel közé téve a jövőt sejtő riporter megjegyzése: Ma még, de néhány év múlva ... Az iskola szervezeti felépítéséről Cséfalvay György tanár elvtárstól, a még hivatalosan be nem iktatott, de a valóságban ténykedő igazgatóhelyettestől tudtunk meg egyet s mást. Hatszáz -tanulója van az iskolának, mert átvették a másod-, illetve harmadéves tanulókat is az ipari- tanuldviskolától. Húsz osztályban hat szakma jövendőbeli mestereit oktatják, tanítják, nevelik. Főleg építőipari szakmák ezek: kőműves, ács, asztalos vízvezetékszerelő, épületlakatos, és vasbetonszerelő. Az első tantestületi ülésen Tekel Alojz elvtárs, a kerületi tanfelügyelő elmondta, hogy eddig ugyan látszólag háttérbe szorult a szakmát tanuló fiatalok tanszerekkel, segédeszközökkel való ellátása, hisz a 15—18 évesekre fordított anyagi javakból csak 15 százalékos arányban részesültek, de megváltoznak a viszonyok. Hamarosan modern segédeszközökkel látják el az iskolát. És korszerű pedagógiai elképzelések alapján szervezik meg az oktató-nevelő munkát is. Például: úgynevezett pedagógiai „hármas“ — mester, tanító, nevelő — irányítja majd a foglalkozásokat. A szaktanintézetben is, a munkahelyeken is. Nem kötelező, de nagyon kívánatos tantárgyak oktatását is bevezetik. Ilyenek: orosz, német, angol nyelv, valamint a különféle sportjátékok. Bebiztosítják, hogy a Járási Építőipari vállalat vezetői, mérnökei, szakemberei tanítsanak bizonyos tantárgyakat. Minden jel arra mutat, hogy valósággá lesz néhány év múlva, amit ma még csak sejtünk. Az új iskola új lehetőségeket biztosít. Csak majd élni kell az adott lehetőségekkel. A jövőt kutatjuk, pedig tegnap még arról volt szó hogy az ipari tanulók számára a múlt tanévben az iskolába járás egyáltalában nem jelentette az örömök netovábbját. Tavaly egyes osztályok, csoportok tanulói az iskolától 3 km-re eső „Kongó“ nevű városrész egyik épületében tanultak, vagy a folyosón, deszkával elkerített részben. Gyakran este félnyolckor ért véget az utolsó tanítási óra. Bentlakásról szó sem lehetett. De ne emlegessük a múltat! Se az inast, se a tegnapi problémákat. Ne vitatkozzunk azon. hogy melyik kőműves egészségesebb, amelyik minden nap használja a zuhanyozót, vagy aki hetente csak egyszer fürdik, hisz természetes: a tisztaság fél egészség. Nézzük csak a ma problémáit, hogy könnyebben lássunk a jövőbe is. Mindjárt itt van az internátus konyhájának kérdése. Még hiányzik a belső berendezés. Csak néhány hét múlva lesz üzemképes a konyha. Viszont a bentlakás kérdését már most meg kell oldani. Nem maradhatnak kihasználatlanul az internátus gyönyörűen felszerelt szobái. Ha mód van rá, bővíteni lehet az iskolát. Egy tanulóra 1,65 négyzetméternyi területet kell számítani a tantermekben. Ez az előírás. így helyes. Nincs akadálya a szaktanintézet kapacitása bővítésének. Mindjárt az első tanítási napon húsz bratislavai ipari tanuló jelentkezett. Felveszik őket, ha a vállalatok egymás között megbeszélik a problémát. Miért ne? Szívesen segítenek ... Alakul, formálódik a szaktanintézet élete. Boldog és egy kicsit büszke is vagyok arra, hogy az első tudósítást én írhattam erről az intézetről, s ott állhattam a fiúk előtt, holnapunk mesterei előtt, amikor a Munka Dala elhangzott, majd megkezdődött a tanév. Jó azonban, ha tudjátok, hogy ez az új Iskola új lehetőségeket biztosít azok számára, akik igazán jó mesterekké akarnak válni. Jó ha tudjátok, hogy a lehetőségekkel élni kell, mert ma már magyarázatra szoruló szavak: dézsma, robot, úriszék, kifutó, inas, viszont jövőt jelentő szavak: ipari tanuló, mester, művezető, mérnök. H. A. A Nitrai Pedagógiai Fakultás harmadéves magyar—szlovák nyelvszakos hallgatója Kuric Ilonka. Ábrándos tekintetű, hollófekete hajú, csinos, húszéves kislány. Az irodalom, elsősorban a költészet szeretete indította el őt a pedagógiai pálya felé. Erről beszélgetésünk során ő maga így vallott: — Szenvedélyesen szeretem az irodalmat, elsősorban a szép verseket. Sok kedvenc költőm van: Villon, Lenau, Zelk Zoltán, Tőzsér Árpád. De minden szép költeményt szívesen elolvasok. S mivel egyik szenvedélyem az olvasás, természetesen a prózát is kedvelem. Kedvenc prózaíróm Zola, Lev Tolsztoj és Móricz Zsigmond. • (így tudjuk, irodalmi színpadon is tevékenykedett? — Igen, a pedagógiai fakultás magyar szakos hallgatóiból szerveztem irodalmi színpadot, és nagy sikerrel mutattunk be egy összeállítást Villon, Lenau és Tő- zsér költeményeiből „A szív és a test vitája“ címmel. Véleményem szerint azonban az Szereti az irodalmat irodalmi színpadok munkája iránt még mindig nincs meg a kívánt érdeklődés. Ez elszomorító ielenség. Nitrin volt egy másik sikeres bemutatónk is, „Szerelem“ címmel. A szerelmes versekből készült összeállítás zenei aláfestését elsősorban Csajkovszkij zenéje szolgáltatta. — Nagyon hálás vagyok szocialista rendszerünknek, amely számomra is lehetővé teszi, hogy főiskolai tanulmányokat folytathassak, hiszen szüléimét még gyermekkoromban elveszítettem, árva vagyok — mondta. Örülök annak, hogy nálunk mindenki boldogul, aki becsületesen dolgozik.' Azt is nagyon jól tudom, hogy mind. ezt elsősorban kommunista pártunknak köszönhetjük. Ezért van egy őszinte, régi vágyam ... • Éspedig? — Szeretnék belépni Csehszlovákia Kommunista Pártja tagjainak sorába, és aktív pártmunkával is megköszönni mindazt, amit a párt értem és minden dolgozó emberért tesz. Amikor leendő hivatása felöl érdeklődtünk, így válaszolt: — Nagyon szeretem a gyerekeket. A nyári vakáció alatt egy pionírtáborban nevelői felügyeletet láttam el, ezért is vonzott a pedagógiai pálya. Azonban ugyanúgy vonz az újságírás is. Ezért még nem döntöttem. Tanulmányaim befejezése után vagy pedagógus, vagy újságíró leszek. SÁGI TÖTH TIBOR Gazdag program A Szocialista Ifjúsági Szövetség levicei (lévai) járási bizottságának ideológiai osztálya augusztus végén ülésezett, melyen politikailag és szervezésileg biztosították az ifjúsági és gyermeksajtó előfizetéA z ifjúsági mozgalom fellendítésének kérdése már eddig is a figyelem középpontjában állt, a Szocialista Ifjúsági Szövetség szeptemberi kongresszusa kapcsán azonban még időszerűbb foglalkozni vele. Tudjuk, hogy 1970 óta egységes az ifjúsági mozgalom, melyet a társadalom válságos időszakában a jobboldali erők igyekeztek „felaprózni“, hogy gyengítsék erejét. Az ifjúsági mozgalom tekintélyének aláásása céljából támadták a mozgalom addig elért eredményeit, felnagyították hibáit. Bizonyára nem szükséges az ifjúsági mozgalom kimagasló eredményeinek felsorolása, hiszen a megváltoztathatatlan tények mindennél többet mondanak. Ami pedig a hibákat illeti, azokból az újra egyesített ifjúsági mozgalom leszűrte a tapasztalatokat, s ennek az eredményei máris meglátszanak. Az egyik legfontosabb tapasztalat és irányelv ifjúsági mozgalmunk számára, hogy a fiatalokkal történő munka sohasem lehet formális. Vagyis sohasem elégedhetünk meg a gazdag tevékenységről szóló hosszú jelentésekkel, ha a tevékenység a valóságban nem sokoldalú és érdekes. Igen, a SZISZ-munkának érdekesnek és vonzónak kell lennie. S hogy hol, mennyire teszik vonzóvá, az mindenekelőtt az emberek rátermettségétől függ. A feltételek általában Ezen a téren tehát bőven akadnak még tartalékok. Helytelen lenne azonban, ha a tagalap növelése érdekében lemondanánk az igényességről, hiszen a formalizmus a tagtoborzásnál sem lenne célravezető. Ifjúsági mozgalmunk egyik HELYES ÖT mindenhol adottak, csak nem mindenhol élnek a lehetőségekkel. A múlt hibái közé tartozott az is, hogy nagyon kevés volt a munkásfiatal az ifjúsági szervezetekben. Ezen a téren a helyzet nagyon sokat javult, bár még mindig nem lehetünk elégedettek a szociális összetétellel. Jelenleg a munkásfiatalok száma 250 000 az ifjúsági mozgalomban. Az összlét- szám eléri a 800 000-et. A pionírok száma százezerrel több. Sok még a szervezetien fiatal — a munkásfiataloknak mindössze 18 százaléka, a főiskolai hallgatóknak 40 százaléka, a középiskolai tanulóknak pedig 60 százaléka tagja a SZISZ-nek. fő célja hatni a fiatalok gondolkodására. Ez alatt nemcsak különféle előadások megtartását kell értenünk, hanem azt, hogy minden tevékenységnek — sport, kulturális tevékenység stb. — eszmei tartalmat kell adni. Persze ez sohasem lehet erőltetett, és nem mehet az érdekesség rovására. A SZISZ arra törekszik, hogy a fiatalok minél nagyobb számban kapcsolódjanak be a közéletbe, a közügyek irányításába. Ezen a téren máris nagyot léptünk előre, hiszen a legutóbbi választások óta a képviselők 30 százaléka fiatal. Az elmúlt évekhez viszonyítva több fiatal képviseli a dolgozókat a szakszervezetekben is — 25 százalék. Az ifjúsági mozgalom továbbra is aktív szerepet vállal a társadalom gazdasági fellendítésében. A fiatalok bekapcsolódnak az újítómozgalomba, a szocialista munkaversenybe, a rejtett tartalékok, elfekvő készletek feltárására indított mozgalmakba. Külön kell szólni a SZISZ- munkával kapcsolatban a fiatalok szocialista hazafi- ságra és proletár nemzetköziségre való neveléséről. A baráti országok fiataljaival való kapcsolatok egyre szorosabbá és érdekesebbé válnak. Fiataljaink tevékenységük során állandóan számíthatnak a kommunista párt támogatására. A kommunisták közül sokan pártfeladatul kapják a fiatalok irányítását, támogatását. A pártszervezetek a legaktívabb SZISZ- tagokat előkészítik a kommunista pártba való felvételre. Ezt a fiatalok nagy megtiszteltetésnek tekintik. Ez jellemzi az egyesített ifjúsági mozgalom tevékenységét. s minden feltétele megvan annak, hogy eredményei egyre figyelemre méltóbbak legyenek. F. I. sét. Hallgatókat javasoltak a járási funkcionáriusok iskolájába a járás legjobb SZISZ tagjainak és pionirvezetőinek soraiból. Politikailag és szervezésileg biztosították az ifjúság aktivitásának hetét, melyet a SZISZ kongresszusának tiszteletére tartanak. Augusztus 24-én beszélgetést rendeztek az SZNF harcosaival, melyen a járás küldöttei vettek részt. Szeptember első felében „Békét akarunk“ elnevezéssel rajzversenyt szerveztek. Továbbá beszélgetést szerveznek Viliam Šalgovič elvtárssal Nálepka kapitány születésének 60. évfordulója alkalmából, akinek Šalgovič elvtárs harcostársa volt a Szlovák Nemzeti Felkelés idején. Az ifjúság aktivitásának hete keretében ünnepélyes taggyűléseket tartanak a járás alapszervezetei, melyeken értékelik tevékenységüket és a SZISZ kongresszusának tiszteletére elfogadott kötelezettségvállalások teljesítését, beszélgetéseket rendeznek az ifjúsági szervezet volt funkcionáriusaival és tagjaival, sportversenyeket, kultúrműsorokat készítenek elő, és ifjúsági műszakokat tartanak. Szeptember 26-án járási ideológiai konferenciát tartanak. A csehszlovák hadsereg napja alkalmából a járás alapszervezeteinek vezetői a levicei katonai egység tisztjeivel találkoznak. Novemberben a barátsági hónap alkalmából szovjet könyvekből kiállítást rendeznek, a nemzetközi diáknapon pedig beszélgetést tartanak a hazánkban tanuló vietnami diákokkal. December 5 tői 12-ig megrendezik a szovjet ifjúság napjait. December 12-én ideológiai konferenciát tartanak a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére. Ugyanezen a napon a II. ciklusú iskolák diákjai számára „Mit tudsz a Szovjetunióról?“ cimmel vetélkedőt rendeznek. VERESS VILMOS 1972. IX. 24.
