Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-22 / 224. szám, péntek

Ä Tanaka Pekingbe készül Az izraeli csapatok átlépték Libanon határát s megsemmisítettek több községet. (Felvétel: Telefoto — ČSTK—ZE) Álcázott pokolgépek New York — Három álcázott pokolgépet találtak szerdán a New York i főpostahivatalban. A robbanószerkezeteket tartal­mazó csomagokat, amelyeket egy rendőrőrsön hatástalanítot­tak, izraeli hivatalos szemé­lyeknek címezték. Az amszterdami rendőrség bejelentette, hogy az utóbbi né­hány nap folyamán összesen 28 „levélbombát“ adtak fel Hol­landiában különböző európai és tengerentúli címekre. A nyomo­zásban a Scotland Yar’l is részt vett. A hágai izraeli nagykövetsé­get és a Hollandiában lévő egyéb izraeli intézményeket vé­dőőrizetbe vették. Szudán! nyilatkozat Khartoum — Szudán kor­mánynyilatkozatban ^jelentette l»e, hogy az öt leszállított líbiai repülőgéppel érkezett 377 kato­nát és 22 tisztet csütörtökön visszairányítják hazájukba, Lí­biába, a gépeken szállított fegy­verzet és lőszer azonban ideig­lenesen Szudánban marad. Az öt líbiai gépet szerdán Szudán D§gi terében kényszerítette le­szállásra a szudáni légierő. A gépek a fegyverekkel és ka to. nákkal Ugandába akartak re­pülni. A kampalai rádió egyébként a szudáni légiincidens után fel­hívásban kérte a khartoumí ha­tóságokat, hogy engedjék tovább Ugandába a gépeket és a fegy­vereket. Sztrájk Japánban 1972. IX. 22. Tokió — Szerdán éjfélkor vé­gétért a japán államvasutak több mint háromszázezer dolgo­zójának egyhetes munkalassítá­si sztrájkja, amely több mint tizenegy millió utast érintett, többezer szerelvény csaknem át­lag egyórát késett és az állam­vasutak igazgatósága 16 363 sze. jelvényt el sem tudott Indítani. Minthogy a kormány minded­dig nem tett eleget a vasutasok követelésének és nem vonatta vissza a tavaszi béroffenzívá- txan résztvett 40 000 vasutas el­leni fegyelmi Intézkedéseket, az államvasutak dolgozói szeptem­ber 25-től újabb egyhetes mun­kalassítási sztrájkot tartanak. A japán megyék és városok közalkalmazottainak több mint hétszázezer fős szakszervezete utasította tagjait, semmi olyan munkát ne vállaljanak, amely bármilyen formában kapcsolat, ban van a hadsereg állományá­nak növelésével és érjék el, hogy családtagjaik ne lépjenek be a hadseregbe. A szakszerve­zet bojkottálni kívánja a japán hadsereg megalakításának év fordulóján, november 1-én tar­tandó ünnepségeket és felszólít­ja a megyei és a városi hatósá­gokat, vonják meg a víz és elektromos áramszolgáltatást az amerikai katonai támaszpon­toktól és a japán hadsereg egy ségeitől. AZ EGYESÜLT NEMZETEK Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) München­ben rendezett regionális érte­kezletén lezajlott vitában nyil­vánvalóvá vált, hogy a nyugat­európai hús ellátás még hosszú évekig nem lesz megfelelő. AZ EMI állami tulajdonban lévő olasz kőolaj- és gázipari egyesülés bejelentette, hogy új konszernt alakítottak a Líbia és Olaszország közötti kőolajipari együttműködés megvalósítására. A közös vállalatban Líbia 51, ENI 49 százalékos arányban ér­dekelt. HANOIBAN aláírták a Kubai Köztársaság és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság 1973. évi egyezményét, segély és áru­csereforgalmi jegyzőkönyvi megállapodását. NIXON amerikai elnök a Ma- ryland-i Camp Dávidból vissza­tért a Fehér Házba. IIAROLD WILSON brit mun­káspárti vezér egynapos tuné­ziai magánlátogatásának befe­jeztével Párizsba utazott. HIVATALOS portugál közlés szerint a közelmúltban látoga­tást tett Lisszabonban David Kennedy. Az amerikai diploma­tát fogadta Marcelo Caetano portugál miniszterelnök is. GEOFFREY JACKSON, Anglia volt uruguayi nagykövete, akit a Tupamaro gerillák 240 napig tartottak fogságukban, a bécsi televíziónak adott nyilatkozatá­ban kijelentette: a rádió és a televízió híradásaiban a kelleté­nél sokkal nagyobb helyet fog­lalnak el — más fontosabb hí­rek rovására — a terrorizmus­ról szóló jelentések. A GUAYAQUIL-I rendőrség könnygázgránátokkal és a leve­gőbe leadot lövésekkel oszlat­ta szét azokat a tüntető közép- iskolásokat, akik azért vonul­tak az utcára, mert az Ecuado­ri kormány bezáratott két isko­lát. DOMINIKAI közlés szerint meg nem nevezett személyek össszeeskiivést szőttek Joaquim Balaguer dominikai elnök meg­gyilkolására, A SPANYOL hatóságok kato­nai és polgári bíróság elé állít­ják azt a hatvan baszk nemze­tiségű férfit, akit augusztus 29- én tartóztattak le a galdacanói rendőrgyilkosság miatt. ISMÉT HALASZTÁS New York — Az ENSZ ügy­rendi bizottsága szerdán 16:7 arányban, egy tartózkodással úgy döntött, hogy az 1973-as ülésszak napirendjére teszi át a Koreában állomásozó ENSZ- csapatok kivonásának kérdését. A szavazást megelőző vitában felszólalt jakov Malik, a Szov­jetunió képviselője és Huang Hua, a kínai ENSZ küldöttség vezetője. Mindketten követelték az ENSZ-zászló alatt állomáso­zó csapatok kivonását és a két Korea egyesítésére alakult ENSZ bizottság feloszlatását. Nagy-Britannia és több más nyugati ország képviselője ,a kérdés megvitatásának elhalasz­tását javasolta. Peking — Pekingben csütör­tökön délelőtt hozták nyilvános­ságra a Tanaka japán minisz­terelnök szeptember 25. és 30. között sorrakerülő látogatásáról szóló kínai—japán közös beje­lentést. Ennek értelmében a ja­pán kormányfő célja pekingi látogatása során az lesz, hogy „megvitassa és megoldja“ a kap­csolatok normalizálásának kér­dését, jószomszédi és baráti kapcsolatokat létesítsen a két ország között. Tájékozott japán források szerint a hétfőn kezdődő pe­kingi csúcstalálkozón a diplo­máciai kapcsolatok felvételén kívül a két kormányfő nyilatko­zatot ad majd ki az országaik között elméletben fennálló ha­di álla pót megszüntetéséről. (Mint ismeretes, a japán és a tajvani rezsim közötti békeszer­ződést, amely véget vet a két ország közötti hadiállapotnak, a kínai vezetés sohasem ismer­te el, ezért Kína és japán jogi­lag háborúban áll egymással). A Kína és Japán közötti dip­lomáciai kapcsolatok felvétele azt jelenti, hogy a Japán és Taj­Véres összetűzések van közötti diplomáciai kapcsom lat megszűnik. Ezzel összefüg­gésben Csou En-laj kínai kor­mányfő újabb garanciát kapott Koszakától, a Pekingből szerdán hazautazott japán küldöttség ve­zetőjétől. A kínai—japán béke- szerződés a japán források sze­rint már kényesebb kérdés. Mint ismeretes, a kínai követelések között szerepel a Tokió és Taj­pej által aláírt békeszerződés érvénytelenítése. A dokumentum szerint a ja­pán kormányfő látogatása meg­sérti a Japán és Tajvan között 1952-ben kötött békeszerződést, és ennek megfelelően bármi­lyen, a pekingi tárgyalások so­rán kötött megállapodás „tör­vénytelen és érvénytelen“. A tokiói kormány különmeg- bízottja Tajpejből visszatérve kijelentette, kevés esély van ar­ra, hogy Japán továbbra Is kul­turális, valamint gazdasági kap­csolatokat tartson fenn Csang Kai-sek rendszerével azután, hogy diplomáciai kapcsolatot létesített a Kínai Népköztársa­sággal. Belfast — Szerda délután és éjszaka újabb halálos áldozatai voltak az Eszak-Irországban há­rom éve folyó véres összetűzé­seknek. 1969 augusztusa óta a zavargások során 570 ember vesztette életét. A szociális demokrata és munkáspárt (SDLP) Észak Íror­szág legnagyobb ellenzéki párt­ja, a minap nyilatkozatot jelen­tetett meg Londonban és abban a Nagy-Britannia beleegyezésé­vel létrehozandó újraegyesített Írország megteremtését követe­li. A dokumentumot az SDLP a Whiteiaw brit megbízott minisz­ter által jövő hétfőre meghir­detett pártközi konferencia előtt hozza nyilvánosságra. Az SDLP nem vesz részt a Darlingtonban összeülő konferencián, így til­takozik az észak-írországi inter­nálások ellen. Berlini területcserék Bár a két német állam közti megbeszélések lassú ütemben haladnak, a problémák ellené­re is születtek eredmények, mint például az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus közti megállapodás a területcseréről. 1972. június harmadlkán a négy hatalom által aláírt záró. jegyzőkönyvvel egyidejűleg ér­vénybe lépett a területcsere megállapodás, az ún. enklá- vék cseréje. A területcsere eredményeként az NDK 15,6 hektárnyi, Nyugat-Berlin pedig mintegy 17,1 hektárnyi területet kapott a másik féltől. Mivel a kicserélt területek kiterjedés­ben és értékben nem azonosak, ezért a nyugat-berlini szenátus értékkiegyenlítés címén 4 mil­lió márkát fizetett az NDK sával biztosítják. 900 vadász- bombázó és 200 B-52-es légi­erőd vár bevetésre Thaiföld és Guam szigetének repülőterein. Az amerikaiak azzal indokol­ják a bombázások folytatását, Vietnami helyzetkép hogy „az Egyesült Államok tisz­tességes ajánlatokat tett és a rendezést az akadályozza, hogy az ellenség követeli: Dél-Viet- namban állítsanak fel kommu­nista kormányt — ebbe az Egye­sült Államok sohasem fog bele­menni, ez erkölcstelenség len­ne“. Ziegier, az amerikai elnök sajtótitkára kijelentette — és ezzel egyidejűleg a Fehér Ház is közölte —, hogy mindaddig folytatják a VDK bombázását, amíg szabadon nem bocsátják az amerikai foglyokat és nem jön létre tűzszünet Indokíná­ban. Ez a tarthatatlan álláspont az oka, hogy nem vezetnek eredményre a Párizsban folyó tárgyalások. Xuan Thuy, a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének vehe­tője megállapította, hogy sem­milyen reménykeltő jel sem mu­tat a háború közeli befejezé­sére.“ Ehelyett állandóan foko­zódik a légi és haditengerésze­ti háború a VDK ellen“ — hang­súlyozta a vietnami politikus. Nem szünetelt a VDK bombá­zása az ország államtinnepe al­kalmából amnesztiában részesí­tett három amerikai pilóta sza- badonbocsátásakor sem. A sai­goni katonai parancsnokság cá­folta azt a hírt, mely szerint az amerikai pilóták távozásáig a bombázások szempontjából tiltott zónának nyilvánítják Ha­noit és környékét. Ez a kijelen­tés jellemző az amerikaiakra és a saigoni parancsnokságra, hisz a vietnami háború során sok példát találunk arra, hogy a B-52-sek bombái saját csapa­taikra hullottak. Az utóbbi évek­ben jelentősen megerősödött nemcsak a VDK, de a dél-viet­nami szabadságharcosok tüzér­sége is. Az amerikaiak nagy magasságokból kénytelenek szórni bombáikat — sokszor saját csapataikra. A dél-vietnami ideiglenes for­radalmi kormány javaslatot tett a vietnami béke megteremtése érdekében. A javaslat két fel­tételt tartalmaz: az egyik poli­tikai, a másik katonai. Az utób­bi teljesítése teljes mértékben az amerikai elnöktől függ, míg a politikai kérdésben a viet­nami népnek kell döntenie jö­vőjéről. Nixon elnök nem ta­nult elődei nem éppen sikeres vietnami politikájából és bár­mennyire is hangoztatta elnök­ké választása előtt, hogy bé­két teremt Vietnamban, tovább­ra is a katonai győzelem kiví­vását erőszakolja, hogy milyen „eredménnyel“, azt a dél-viet­nami szabadságharcosok sikerei és a VDK felett lelőtt csak­nem négyezer repülőgép ron­csai bizonyítják. A novemberi választásokig tervezett „vietna- mizálási program“ csődöt mon­dott. Az amerikaiaknak és a saigoni bábkormány zsoldosai­nak nem sikerült legyőzniük a szabadságharcosokat, s ha Ni­xon továbbra is uralmon akarja tartani a gyűlölt Thieu-rezsi- met, nem is gondolhat a csa­patok kivonására, a bombázá­sok megszüntetésére, mert az Ainerika-barát kormány azon­nal összeroppanna. Persze ezt a háborút sem le­het a végtelenségig húzni, és az Egyesült Államok szempont­jából is előnyös lenne mielőbbi befejezése, mert az amerikai gazdaság csikorgó gépezetének egyre jobban hiányoznak a há­borúra költött, meg nem térü­lő dollármilliók. Nixon a sok elmulasztott alkalom után újra lehetőséget kapott, hogy tár­gyaljon a DIFK javaslatáról, és véget vessen a vietnami népirtó háborúnak. A dél-vietnami had­színterekről érkezett hírek bi­zonyítják, a katonai győzelem nagyon messze került az ame­rikaiaktól. LIMPÄR PÉTER kormányának. 1972. július 21-én, a potsdami pályaudvar mellett újabb 8,5 hektárnyi területet csatoltak Nyugat-Berlinhez, és ezzel lehetővé vált az itt levő utcák közlekedésének megoldá­sa. Az enklávék olyan kisebb te. riiletek, amelyek Nyugat-Ber­linhez tartoznak ugyan, de nem volt közvetlen összeköttetésük a várossal. A legismertebb egy­ség: Steinstücken, ahol Nyugat- Berlin határától 1200 méternyi távolságra 190 ember lakik. Ezek a lakosok az NDK hatósá­gaitól kapott különleges útipa­pírokkal használhatják az NDK területén Nyugat-Berlinbe veze­tő utat. A Fichtewiese és Erlengrund enklávékban egyes nyugat-ber­lini lakosok üdülőkkel rendel­keznek, amelyeket az NDK ha­tóságainak különleges engedé­lyével használhatnak. A többi enklávé általában lakatlan, nincs gyakorlati jelentősége. Ezeket most nyugat-berlini ol­dalról „feladták“, mert nem vették hasznukat. A jogi sza­bályok szerint eddig ezek is Nyugat-Berlinhez tartoztak. (Lfi Kommentárunk Indokínában a legnagyobb pusztítást az amerikai repülő­gépek végzik. Ennek az állítás­nak valóságát az alábbi adatok is bizonyítják. Míg az Egyesült Államok repülőgépei a második világháború során Németország, Olaszország és Jaján területére kétmillió tonnányi robbanó­anyagot, a koreai háborúban egymillió tonnát dobtak le, ad­dig a vietnami hadszíntéren le­dobott bombák mennyisége meghaladja a hétmillió tonnát. Ez a mennyiség a robbanáskor felszabadult energiát tekintve 450 hirosimai atombombának felel meg. A bombázások nyo­mán tönkretett gátrendszerek, rombadőlt házak, elpusztított rizsföldek maradnak. Nixon elnök, ellentétben előd­jével Johnsonnal, csökkentette a szárazföldi haderő létszámát. Nixon azzal, hogy az év végéig 27 ezerre szándékozik csökken­teni a szárazföldi haderő lét­számát, a közelgő választások előtt azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy az indokínai há­ború befejezését szorgalmazza. Ezzel párhuzamosan azonban állandóan növeli a thaiföldi lé­gi bázisokon szolgálatot telje­sítők számát. A hivatalos szám­adatok szerint Thaiföldről 40 ezer amerikai katona vesz részt a VDK ellen folyó barbár légi­háborúban, míg a hetedik flot­ta hajóiról 37 ezren. A további kombázásokat az amerikaiak hatalmas légierő összpontosítá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom