Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-21 / 223. szám, csütörtök

Esti találkozás Ilyen című műsort sugároz a Csehszlovák Televízió szeptem­ber 26-án 17 óra 40 perckor. Az egyórásra tervezett film a Veľký Krtíš-i (Nagykürtös) já­rás kulturális életéről igyek­szik képet adni a televízió né­zőinek. A filmet a vinicai (Ipolynyék) kultúrházban for­gatták. A felvételek, a kamera­próbákkal és az előkészületek­kel együtt, öt napig tartottak. Ez alatt a járás különböző pontjairól összegyűlt együtte­sek egymást váltották a szín­padon, próba próbát követett. Fellépett a „Krtíšan“ tánccso­port, a balogi KAI énekkara, a CSEMADOK helyi szervezetének tánccsoportja, a helyi iskola tánccsoportja. Bemutatták mű­sorukat a Veľký Krtíš-i balett­iskola növendékei, a Modrý Ka- meň-i (Kékkő) zeneiskola hall­gatói. Az egyik szünetben Ľudovít Stevku, a műsor szerkesztője, ős Ernest Pauš rendező szíve­sen adott tájékoztatást a ké­szülő filmről. — Ezzel a műsorral az idén jelentkezünk először — mondta a műsorszerkesztő. — Célunk, Hetvenöt éves harcos A galántai |án Palkech gyer­mekkora semmiben sem különbö­zött a többi szegény család gyer­mekednek sorsától. Mikor felnőtt, mint mezőgazdasági munkás dol­gozott a nagybirtokokon és a nagygazdák földjein. Tengődött, ahogyan lehetett. 1915-ben behív­ták katonának, és hű maradt a hadsereghez, hivatásos katona lett. Al 1940—1944 es években aktívan bekapcsolódott a Szlovák Nemzeti Felkelésbe Kelet-Szlovákiában. A Csapajev brigádban harcolt, amelynek parancsnoka Ľ. Kuku r«lli, a Szlovák Nemzeti Felkelés bfise volt. A nélkülözés és a bi­zonytalanság évei következtek, a begyekben kelett bujdosnia. 1944 decemberében jelentkezett az I. csehszlovák hadtestbe. Mint pa­rancsnok harcolt egészen hazánk felszabadításáig. A háború után is kitartott az egyenruha mellett, és 1949-ig a fiatal katonák nevelésé­nek szentelte életét. fán Palkechet 1945-ben az el­lenállási harcban tanúsított ma gatartásáért Háborús Kereszttel tüntették ki, később átvette az SZNF 20. évfordulójának emlékér­mét, majd 1967-ben az SZNF Ér­demrend II. fokozatát. Később A haza védelméért érem tulajdonosa lett. Legértékesebb külföldi kitün­tetései közé tartozik ,,A Németor­szág fölötti győzelemért a Nagy Honvédő Háborúban“, amelyet a Szovjetunióban kapott. Ián Palkech a napokban ünne­pelte 75. születésnapját. Ebből az alkalomból a galántai járási kato­nai parancsnokságon kedves Ün­nepséget rendeztek, amelyen je­len voltak a járás vehető szemé­lyiségei, élükön Ivan Knotekkel, a járási pártbizottság vezető tit­kárával. ján Palkechet főhadnagyi rangból századossá léptették elő, És átnyújtották neki az SZLKP já­rási bizottsága és az Antifasiszta Harcosok Szövetsége járási bizott­ságának üdvözlő levelét az SZNF harcaiban tanúsított hősiességéért. A jubilánsnak születésnapjára KZámos barátja és egykori bajtár­sa jött el személyesen gratulálni. Tevékenységét díszoklevéllel érté­kelte a CSSZBSZ járási bizottsága és a Nemzeti Front járási bizott­sága is. KRAJCSOV1CS FERDINAND hogy a kulturális élet különbö­ző szakaszain tevékenykedő te­hetséges fiatalokat felkutassuk és bemutassuk nézőinknek. Már több járásban jártunk. Erre a halármenti járásra csak most került sor. Eddig eléggé isme­retlen volt számunkra ennek a járásnak a kulturális élete. Ezért néhány meglepetésben is volt részünk. Rendkívül meg­lepett bennünket az, hogy mi­lyen rosszul áll ez a járás kul­turális intézmények dolgában. Itt szinte nincs lehetőség a kultúra ápolására, hiszen alig akad valamire való kultúrház a járásban. A mi esetünkben például, ha nincs ez a kultúr­ház, aligha valósul meg ez a műsor. A továbbiakban arról beszélt a műsorszerkesztő, hogy film­jük bemutatja, hogyan élnek, dolgoznak a vegyes nemzetisé­gű járásokban a szlovákok és a magyarok. Együtt, közösen. Mindjárt megemlítette a „Krtí­šan“ együttes példáját. Ebben az együttesben szlovákok is, magyarok is szerepelnek. Nem véletlen, hogy műsoruk vegyes, így megismerik a szlovák tv- nézők is a hazánkban élő ma­gyar nemzetiségű polgártársak népi kultúráját. Ernest Pauš a rendező mun­kájáról és a felmerült problé­mákról beszélt. — örvendek, hogy ide, ebbe a déli országrészbe is eljutot­tunk — mondta. — örvendek, hogy megismerhettem ennek a vidéknek segítőkész, mostoha körülmények között is töretlen akarattal munkálkodó népét. Ezt főleg akkor tapasztaltam, amikor a felvételek útjába tor- nyosuló»kiilönféle akadályok el­hárításában segítettek. Külön ki kell emelnem Zsigmond Gá­bornak, a helyi kultúrház ve­zetőjének lelkes munkáját, ön­zetlen segítségét. Később arról beszélt, hogy munkájuk nehéz. A „kocsizó társaság“ sok nehézség köze­pette, mostoha körülmények között végez komoly alkotó­munkát. A sikerben nagy része van a 60-tagú technikus gárdá­nak. Mindent elkövetnek annak érdekében, hogy színvonalas munkát végezhessenek. A mun­kát az is nehezíti, hogy idő te­kintetében erősen korlátozot­tak, és olyan tizenéves fiata­lokkal kell együttműködniük, akik felvevőgépet talán még nem is láttak. Illő külön szólni Katka Kia- čanská munkájáról. A műsort konferálja. Mindent elkövet, hogy a műsor sikeres legyen. Még a családját is otthagyja egy hétre, csakhogy kellemes perceket szerezhessen a képer­nyő előtt Ülő gyermekeknek, fiataloknak. Megszólalt a csengő, beszél­getésünk véget ért. Felsorakoz­tak az együttesek, a közönség elcsendesült. Bekapcsolták a reflektorokat, a kamerákon ki­gyulladtak a piros lámpák. Per­gett a filmfelvevőgép orsója. Természetesen a film nem ad­hat teljes képet a járás kultu­rális életéről. De talán telje­sebb lehetett volna, ha a Járá­si Népművelési Intézet nagyobb lehetőséget biztosított volna a vidéki együttesek szereplésére. Elgondolkoztató például az is, hogy a CSEMADOK vinicai tánccsoportjának számai, annak ellenére, hogy a felvételek a helyi kultúrházban zajlottak le, eredetileg nem szerepeltek a járás műsorajánlatában. Csak egyes csoportok felelőtlen ki­válása, távolmaradása tette le­hetővé, vagy szükségessé( ?), hogy az utolsó forgatási napon, minden komolyabb előkészület nélkül „beugor janak“. Pedig nem ismeretlen a csoport tevé­kenysége: a május elsejei kul­túrműsorban és a járási nép­rajzi fesztiválon osztatlan si­kert aratott. A kamerák sok szépet rögzí­tettek, de a fogyatékosságokra is rámutattak, örvendünk, hogy a Csehszlovák Televízió segítsé­gével, közreműködésével járá­sunkat a szebbik oldaláról mu­tathatjuk be. De nein feledke­zünk el a feltárt fogyatékossá­gokról, hibákról sem. BÖJTÖS JÁNOS Hat építész Picasso köntöse alatt □ BRYAN FORBES angol író- színész-rendező a free cinema je­les képviselője rendezte egyebek között a Chaillot bolondja, A suttogok című filmeket. Leg­újabb alkotása a Haragvó Hold, amelyet az „angol Love Story- nak“ neveztek el. Hősei: a béna fiú és leány tolószékben éli le életét... A megrendítő történet főszereplője Bryan Forbes fele­sége, Nanette Newman. Még a római építészkar hall­gatói voltak, amikor hosszú éj­szakákat töltöttek terekről, vo­lumenekről, urbanisztikai meg­oldásokról, építészeti szükség- szerűségekről vagy az építő­anyagok megkötéséről vitatkoz­va. 1964-ben rábukkantak Picasso egy írására és ebben tanulmá­nyozták az építészetre vonat­koztatható részeket. Alessandra Muritoni és Marcello Pazzaglini azt javasolták, hogy alakítsanak olyan kutatócsoportot, amely a különböző építészeti tervek szo­kásostól eltérő módszerét ku­tatja. Paolo Angelettt, Gina Con- förio, Gabriele De Glorgi és Sala Remiddi azonnal elfogad­ták az ötletet. Hitvallásukat ma­ga Picasso fogalmazta meg: „Mi- csoda érdeklődéssel tölt el az általam kiválasztott dolgok kö­zötti legváratlanabb kapcsolat megteremtése. Van valami ne­hézség ebben a kapcsolat-te­remtésben, de épp ez a nehéz­ség érdekel, mert az érdeklődés bizonyos feszültséget teremt és számomra ez a feszültség sok­kal jelentősebb a harmónia sta­bil egyensúlyánál, ami egyálta­lán nem foglalkoztat Mi legyen a csoport neve? Negatív oldaláról igyekeztek megközelíteni a kérdést, felso­rolták a szerintük elutasítandó álláspontokat. Nemet mondtak annak az irányzatnak, amely a technológia világából — a fo­gyasztói társadalom jelensé­geinek mágikus „ördögűzése“ révén kívánja megteremteni a költői alkotás mintáját. Nemet mondtak azoknak a tapasztala­toknak, amelyek a múlt elkép­zeléseihez kapcsolódnak, hiszen a történelmi tapasztalatok után­zása groteszk jelenséggé válik a modern korban. Nemet mond­tak: a happeningek során újra előkerült tárgytöredékeknek. Ebből a három „nemből“ ala­kúit ki az „igen“: „Ingadozás két állandó ozmózisban levő momentum között — az egyik a valóság szemléletén keresztül a szelektív reláció törvényeinek meghatározására törekszik, a másik, a változó tényezők meg­különböztetési folyamatával foglalkozik“. A csoport nevé­nek alapját végül is a metamor­fózis szolgáltatta. Meghatározták a csoport négy jellemzőjét: összetettség, vagy a javaslattétel iránti érzék, a di­menziókon túli szemlélet, vagy a folyamatosság iránti érzék, a csoporton belüli vitaszellem, vagy a különböző irányzatokkal való szakítás érzéke, a túlára- dás vagy a felesleges miatti öröm érzése. Ezek az összete­vők szorosan összefüggnek egy­mással. Hétévi munkásság alatt a Metamorph-csoport ritka követ­kezetességgel tartotta magát alapelveihez. Jelentős hírnévre tett szert az Agip-Motel, a brüsszeli és a firenzei egyetem tervezési pályázatán, legutóbb pedig Mario Fiorentino* vezeté­sével helyezést ért el a Peru­gia új központjának tervezé­sére meghirdetett nemzetközi pályázaton. Az említett témák nagyon is különbözőek, a ter­vek azonban azonos módszerre alapulnak. Gaia Remiddi a Fan­tini kiadóvállalatnál megjelent „Az építészet dimenziói“ című kiadványokról beszélve többek között a következőket mondot­ta: „Ebben a kötetben található az 1965 és 1968 közötti kutatá­sok dokumentációs anyaga. Ma már ráébredtünk a funkciona­lizmus korlátaira. Azt gondolni, hogy minden funkciónak meg­felel egy pontos és felismer­hető forma, azt jelenti, hogy a potenciális térkihasználási le­hetőségeket korlátok közé szo­rítjuk, és a városi környezetet sommás egésznek fogjuk fel. A térkihasználás feltételeit azon­ban éppen ellenkezőleg, az ak­tivitás és a kölcsönös összefo­gás jegyében kell vizsgálnunk.” A Metamorph-csoport nagy­szabású kiállítása bebizonyítot­ta, hogy a merev professzioniz­mus és a nihilista magatartás között létezik egy harmadik út, az építészeti alkotásba vetett szilárd hit útja. (L’Espresso) SZÜLŐK, NÉV ELŐ K FÓRUMA Az egészséges életmódért SZÜLÖK MILLIÓI és pedagó­gusok tízezrei fáradoznak azon, hogy gyermekeink előbbre jus­sanak a tudományokban, jól ta­nuljanak és továbbtanuljanak. Sajnos, szülők és pedagógu­sok százezrei nem fáradoznak eleget azon, hogy gyermekeink­nek betegségektől kevésbé gyö­tört, egészséges életük legyen. Az ember teste mintegy 23— 24 éves korig fejlődik ki tel­jesen. A fejlődéshez mozgásra van szüksége. Izmaink akkor erősödnek, ha edzziik, használ­juk őket, tüdőnk akkor lesz több levegő befogadására al­kalmas, ha rendszeres légzési gyakorlatokat végzünk. A moz­gásra, az izmok edzésére a fel­nőttnek is szüksége van, mert az az izomcsoport, amelyet nem használnak, elsenyved. Az ele­gendő mozgás jó étvágyat csi­nál és biztos ellenszere az el­hízásnak, annyi betegség elő­idézőjének. Gyermekeink sokat ülnek az iskolában, otthon — a lecke mellett — és este a televízió előtt vagy baráti körben. Nem várható, hogy az isko­lában és az otthon eltöltendő tanulmányi időt lényegesen csökkenteni lehessen. A peda­gógiai tudomány ugyan törek­szik arra, hogy új oktatási módszerek bevezetésével a gyermekek, a diákok tanulmá­nyaik többségét már az isko­lában elvégezzék, ettől azonban még nem szűnik meg az ülő életmód szeretető. Ugyanis nemcsak arról van szó, hogy főleg a 13—18 éveseknek tanul­mányaik miatt sokat kell ül­niük, hanem arról Is, hogy az ülés életgyakorlattá alakul, és nemcsak a tanuló gyerekek, ha­nem a nem ülő foglalkozást űző felnőttek körében is. A GYERMEKEK ÉS AZ IFJAK ülő foglalkozásából származó károsodást ki kell védeni, az ülő életmód kialakulását pedig meg kell akadályozni. Ez nagy nevelési feladat, s ebben a szü­lői háznak, az iskola nevelői­nek, sőt a pionírszervezetnek és a SZISZ-nek együtt kell mű­ködnie. A tanítási órákat tízpercek szakítják meg. A tízperc egyik célja, hogy a tanulók megmoz­gassák végtagjaikat. Iskoláink­ban egy tanítási óra hossza 45 perc. Ha majd anyagi lehetősé­geink megengedik, hogy min­den gyermek úgynevezett egész­napos iskolában tanulhasson, ahol a tanítási órák közé já­ték, sport ékelődik, úgy az ülő foglalkozás káros hatásait lé­nyegesen jobban ki tudjuk vé­deni. Az iskolának és a szülői ház­nak egyaránt arra kell ösztö­nöznie a gyermekeket, hogy az otthoni tanulást is osszák meg szünetekkel. Bár sokan vitatják, meggyőződéssel valljuk, hogy nagyobb diákok bizonyos tan­tárgyakat vagy azok egy részét sétálva is tudják tanulni. A sé­tálva tanuló ösztönösen véde­kezik a ''gyomrot, májat szorí­tó, a láb ereit elzáró üldögélés ellen. A tanulás közbeni szünetek az ülő foglalkozás károsodá­sait nem tudják teljesen meg­szüntetni, csak csökkentik. Az ülő életmód ellen pedig ez semmiképpen sem orvosság, fő­leg nem a felnőttkorban, hi­szen a munkahelyen rendsze­rint képtelenség tízperceket tartani. IDEÁLIS LENNE, ha minden iskoláskorú gyermek és ifjú naponta tanári irányítással tor­názna és sportolna. Ez esetben úgy hozzászoknának a tested­zéshez, hogy felnőtt korukban sem hagynak abba. A heti két testnevelési óra sem elegendő a test mozgásigényének kielé­gítéséhez. A testnevelési órák számát azonban nem tudjuk nö­velni. Van azonban megoldás —» amely valójában nem is a test^ nevelési óra helyettesítője 5 céljainknak igen megfelel — ez a reggeli 10—15 perces torna, továbbá az iskolai idő és az otthoni tanulás közötti időre eső hosszabb (30—40 perces) játék vagy sétálás. A sport iránt érdeklődők számára vagy az iskolai sportköri foglalko- zás, vagy főleg a középiskolá­soknál, a sportegyesületekben való edzés. A reggeli tornát szabadban vagy nyitott ablaknál minden gyermek, középiskolás, iparita- nuló vagy felnőtt végezheti. Semmilyen felszerelés, tanesz­köz nem szükséges hozzá. Fris­sít, edzi az izmokat és erősíti az akaratot is. Sokan, sokat és sokszor ja­vasolták már a reggeli torna elterjesztését. Sajnos, ez a mozgalom hol lanyhult, hói erő­södött, de általánossá sohasem vált. Igaz, még az iskolák ta­nárainak, tanulóinak többsége sem karolta fel, csak a testne­velő tanárok ajánlgalták. Sok szülővel találkoztam, aki meg­mosolyogta a reggeli torna apostolait. Mások azt magyaráz­ták: „Oly későn fekszik le a gyermek, miért rövidítsem meg alvását“. Egyszóval kifogás mindig bőven akadt. SOK ISKOLÁBAN a hetenkén­ti sportfoglalkoztatást olyan napra teszik, amikor másnapra nem kell készülni, vagy szán­dékosan úgy osztják be az óra­rendet, hogy a gyerekeknek ke­vesebbet kelljen tanulniuk. A sport- és játékfoglalkozásokon a gyermek teste ugyan megfá­rad, de erősödik, ügyesedik, teherbírása növekszik. így kel­lene lenni, de nincs mindenütt így, mert a testnevelő tanár egyedül még a felügyeletet sem tudja ellátni. A sportfelügyeleti foglalkozá­sokra sok középiskolást azért nem engednek el szüleik, mert a sportegyesületekben „erköl­csi veszélynek vannak kitéve a serdülők“ (anyagiasságot, nagy- zolást, durvaságot, szabados beszédet tanulnak — halljuk a panaszt). Biztos, hogy nem mindegyik sportegyesület áll a szocialista nevelés magaslatán. A tiltással azonban csak meg­fosztjuk a tehetséges gyerme­ket a sportolástól és az akarat­neveléstől. Végül a sportegye­sületekkel, mint nevelőintézmé­nyekkel is meg lehet és meg kell találni a kapcsolatot — megintcsak — az iskolának és a szülői munkaközösségnek. Itt van végül a turistáskodásl Gyermekeink elszoktak a gya­loglástól, a természetjárástól. A munkásmozgalom igen szép emlékei fűződnek a turizmus­hoz, de hol vannak a diákok és a fiatal szülők a természet- járásban — igen gyéren talál­hatók. AZ EGÉSZSÉGES TESTRŐL, a gyermekek és felnőttek egész­ségének védelméről írunk s s közben folyvást a szülői ház és a szülői munkaközösségek kötelességeire utalunk. Gyerme­keink testi fejlődésének bizto­sítása, felnőtt korban is érvé­nyesülő egészséges életmódjuk legalább annyira kötelessége a szülői háznak, mint az iskolá­nak és sok szülő eddig ezért semmit sem tett vagy alig va­lamit. F. !• Néprajzi fesztiválon Huszár Tibor felvétele ÖEEB 1972. IX. 21. Ô

Next

/
Oldalképek
Tartalom