Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-03 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó
AZ ÉLEN HALADNAK Kongresszusi küldöttek Szeptember 15—17 közötti időben Ul össze a Szocialista Ifjúsági Szövetség első szlovákiai kongresszusa, hogy értékelje a Szövetség elmúlt két év alatt végzett munkáját, rámutasson a fogyatékosságokra, kitűzze a további feladatokat. Ezen a nagy jelentőségű akción az alapszervezetekből több mint 500 szavazati joggal rendelkező küldött — s számos vendég — vesz részt. Alábbi Írásainkban három küldöttet mutatunk be. Kötelességből kedvtelés Nem mondható, hogy a SZISZ-munka lenne első számú kedvtelése. Az élénk, érzelmileg aláfestett beszédet, azt,'ami munkáját képezi, Vlado Hoťka nem látja el a „kötelesség“ képzetes címkéjével. — Szervezetünk nem a legkiválóbb — figyelmeztet az elején, a mi véleményünk azonban ennek az ellenkezője. Az első pillantásra semmi rendkívüli — brigádok, kirándulások, sporttalálkozók, kulturális események látogatása, lemeztár... — Csaknem minden komolyabb rendezvényt összekapcsolunk a szórakozással. Brigád után filmet vetítünk, gyűlés után hanglemezeket hallgatunk, politikai oktatást Időszerű, vonzó kérdésekről folytatott beszélgetésekkel kombinálunk. A bratislavai Gumón SZISZ-tagjal helyeslik elnökük és a bizottság többi tagjának ezt a módszerét. Ezeken a formákon keresztül fokozatosan térnek át a felvilágosultabb SZISZ- munkára. Szervezetük tevékenységében már hagyományos a lemezjátszó hallgatása. Ez nemcsak tánc- és zeneélvezet, hanem a fiatalok jó viselkedésének és fegyelmezett szórakozásának Iskolája. Ezenkívül bevételi forrást is jelent és a Gumón fiataljai nem egy óhajának teljesítésére alkalmas eszköz. — Ha valaki kihágást követne el, többet oda nem mehetne — ezt már mindenki tudja és kellően respektálja. Többen ajánlkoztak már, hogy segítenek a rendfenntartásban, eddig azonban még nem vették igénybe segítségüket. Erre a jelenségre illik „a fiatalok önnevelése“ elnevezés, amelyre társadalmunknak olyan nagy szüksége van. Karcsú, 24 éves fiatalember. Ha a külső szerint ítéljük meg, olyan mint sok ezer fiatal. De ha a szervezet érdekében kifejtett mindennapi munkáját vesszük figyelembe, akkor azok közé a fiatalok közé tartozik, akikkel nem találkozunk lépten-nyomon. Dicsérettel beszélnek róla Ä Nové Zámky-i (Érsekújvár) fütőház azzal tűnik ki, hogy ide nem léphet be akárki. Az első pillanatban az ember úgy érzi, hogy Itt a gépek uralkodnak s nem az emberek. De mégis. Az ember utasítására a motor működésbe Jön, majd elhallgat. A gépek között találtam egy munkaruhás férfit, kezében kulcsokkal. Laco Mrkvica szerelő-javító. A fűtőházban komoly és felelősségteljes munka folyik. Az itt dolgozók tudatosítják ezt. Tudják, mit Jelentene, ha a mozdonyok nem terv szerint hagynák el a telepet. A vonatok az állomásokon vesztegélnének, a közlekedésben súlyos károk keletkeznének. — Vannak nehézségek is — mondja Laco. Ezek főleg az új fűtőház építésével kapcsolatosak. De Laco nem tartozik azok közé, akik megijednek az árnyékuktól. Az apjára hasonlít. Az apa párttag és több kitüntetés viselője. A politikai felkészültség alapjait Laco a martini gépgyár szaktanintézetében sajátította el. Azóta már megtette az első lépéseket az ifjúsági szervezet funkcióiban. Tagja a SZISZ Nové Zámky-i Járási bizottsága elnökségének, párttag és aktivistaként tevékenykedik öt ifjúsági szervezetben. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy nős, egy háromhónapos kisfiú apja, el kell ismernünk, hogy elég munkája van. A kollektívában ő a legfiatalabb, ennek ellenére mindenki dicsérően beszél róla, csak a jó tulajdonságait emlegetik. Példamutató SZISZ-munkájáért egyhangúan megválasztották küldöttüknek a SZISZ-kong- resszusra. Megérdemli a bizalmat A mesteri iroda helyiségéből Jól látni az egész műhelyt. Eduard Rovenský éppen a havi zárlatot készítette, de közben körülhordozta tekintetét, hogy minden rendben van-e a műhelyben. Beszélgetésünk nehézkesen indult. Míg ő gondolatait rendezgette, én az iroda falán elhelyezett dicsérő oklevelet, dip- lomokat vettem szemügyre. Ezek arról tanúskodnak, hogy Rovenäký elvtárs a SZISZ aktív funkcionáriusa, a bratislavai villamosművek (Elektrotechnické závody) aktív asztalitenisz Játékosa. — Mit mondjak magamról? Alig több mint egy hónapja lettem mester. A 3-as számú üzem SZISZ-szervezetének vagyok az elnöke és tagja vagyok a vállalati bizottságnak is — mondja. — Életkorom 25 év, s legjobban annak örülök, hogy felvettek tagjelöltnek a pártba. Küldöttként részt veszek a Szocialista Ifjúsági Szövetség első kongresszusán. Aztán munkája kerül szóba. Lelkesedve beszél róla, pedig sok-sok nehézséggel kell megbirkóznia. ö azonban keménykötésű fiú. Tudja, a funkció sokszor önmegtagadással, példamutatással jár. Segíteni kell másokon akkor is, amikor a megérdemelt pihenés Illetné meg. Ha baj van a tervteljesítéssel, az üzem vezetősége mindenkor számíthat rá, s nincs egyedül. Az Ifjúsági kollektíva húsz tagja a tervlemaradás behozásáért szabad idejét is feláldozza. Nagy részük van abban, hogy a második negyedévben üzemükbe került a vállalati vándorzászló. Persze az ő alapszervezetükben sem minden fiatal egyforma. Akadnak olyanok, akik nem szívesen járnak brigádra, egyéni érdeküket helyezik előtérbe, megfeledkeznek arról, hogy jogaik mellett kötelességeik is vannak. Ám a kollektíva, az üzemi szervezet túlnyomó többsége más nézetet vall. Ezt bizonyítja az is, hogy a kongresszus tiszteletére vállalt 5000 brigádórát már ledolgozták, s a kongresszus megnyitásának napjáig 5000 koronát juttatnak a vietnami gyermekek szolidaritási alapjára. Elárulhatjuk azt is, hogy már qsak igen kis rész hiányzik az összegből. Eredményes munkájuk annak tudható be, hogy Jó az együttműködés a SZISZ, az üzem vezetősége és a pártszervezet között. Eduard Rovenský megérdemli, hogy a kongresszuson részt vegyen. Mit vár a kongresz- szustól? Azt, hogy még Jobban elősegíti a szövetség egységét és olyan programot tűz ki, amely vonzani fogja a fiatalokat a SZISZ-be, s soraik további fiatalokkal szaporodnak majd.-njA nyár folyamán, amikor még felvételünk készült több száz középiskolai diák, főiskolás dolgozott a szünidejében különböző ifjúsági, vagy más jellegű építkezéseken. A szünidő véget ért. Hétfőn megszólalnak a tanévnyitást jelző csengők. Jó tanulást fiatalok! (Németh J. felv.) A legjobbakat javasolták Zemné (Szímő) község nagyon gazdag munkásmozgalmi hagyományokban. Egykori lakosai a kubikusnapszámosok és zsellérek ökölbe szorított kezekkel küzdöttek a jobb élet megteremtéséért. Ebben a faluban a SZISZ helyi szervezete aktív részt vállalt a politikai élet alakításából. A fiatalok dicséretes munkát végeznek. E lendületes tevékenységük abból ered, hogy Ismerik szüleik élettörténetét. Áttanulmányozták a helyi pártszervezet 45 éves feldolgozott anyagát, ami aktív tevékenységre buzdította a fiatalokat. A szí- mői kommunistákat több alkalommal beszélgetésre hívták meg, így az egykori keserű s a jelen boldog élet között párhuzamot vontak. Megtanulták gyűlölni a régi rendet és megbecsülni a jelent. Sok fiatal ideológiailag érett emberré lett. Nem csoda, hogy példaadó munkájukkal kiérdemelték, hogy négyet közülük Javasoltak a CSKP-ba. Nagy Éva, Bób Gizella, Borka Adorján és Kantár Imre elnyerték a tagság bizalmát. Párttagjelöltek, kommunisták lesznek. Az ifjúsági szervezet tagjai 8-* napos balatoni kiránduláson voltak, majd Fonyód községben felkeresték szülőfalunk párt* alapító harcosát, Boros Istvánt, Az újjászületett Szímő községről fényképalbumot adtak át Boros István elvtársnak, aki a 30-as években sokat harcolt a zsarnokság ellen. A veterán kommunista könnyező szemekkel beszélt az egykori megpróbáltatásokról és örömmel nyugtázta, hogy nem volt hiábavaló a harc. Boldog, hogy ő Is részese annak, amit a SZISZ tagok és a mai emberek élveznek. A fiatal vendégeket tanulásra, hazaszeretetre, pártos munkára, emberi megbecsülésre buzdította. A SZISZ helyi szervezetének Jó munkáját az is igazolja; hogy átépítettek egy öreg épületet klubhelyiségnek, de egyébként a kulturális munkát a szövetkezeti klubban végzik. A „Világjáró Bőrönd“ c. szovjet színdarabot öt alkalommal adták elő helyben és vidéken, majd a színjátszók Járási felsztiválján második díjat nyertek. BOKOR JÖZSEF N emrég Zvolcnban jártam. A Poľana szállóban laktam és szokásomhoz híven ezúttal is vacsora után meghallgattam egy-két táncdalt a szálloda zenekarának előadásában. A szünetben Bogdán Dezsőnétől, a zenekar vezetőjétől sok érdekeset megtudtam foglalkozásukkal kapcsolatosan. Csallóközig. Egyedüli gyermeke voltam apámnak. Lánylétemre nem akart belőlem zenészt nevelni, pedig minden vágyam az volt. Titokban figyeltem nagybácsimat, amint a tőlem két évvel idősebb unokabátyámat tanítja hegedülni. Odahaza aztán elővettem édesapám hegedűjét és gyakorolni kezdtem. szottak, majd 18 éves korában Margit férjhez ment. Ezentúl már férje zenekarában játszott, mely női zenekar volt, csupán vezetőjük — a férje — volt férfi. — Életem elválaszthatatlanul összekapcsolódott a zenével. Csak addig nem játszottam zenekarban, míg két gyermekem valamennyire fel nem cseperedett. — Az életemet. Már előfordult az Is, hogy betegen mentem játszani. Ha odaállok a villanyorgonához, ha felcsendül a zene, minden gondomat, még azt is, hogy beteg vagyok, elfelejtem... A beat nagymamát dobogóra szólítják. Az 57 éves aszony ujjai fUrgán mozognak a billentyűkön, arca fiatalosan tündüklik a fényben. Előadásmódjuk, zenéjük mámora magával ragadja a táncotokat. Mindnyájan boldognak érzik magukat. A szomszéd asztaltól egy idős bácsi szól át hozzám: — Ez a Margit örökifjú marad. Azt hiszem igaza volt. (SZASZÁK) ZENÉSZ CSALÁD — BEAT NAGYMAMA — Családunkban a zenének hagyományai vannak — mondja Bogdán Dezsőné, vagy ahogyan mindenki hívja — Margit néni. Már dédnagyapám is zenész voM. Budapesti borozókban játszott. Nagyapám Pestről visszatért szülőfalujába Sajógömörba, de végleg nem telepedett le. Ez érthető, ugyanis a zenészeknek nincs otthonuk. Zenekarával Szlovákia csaknem minden nagyobb városát bejárta. Édesapámék hatan voltak testvérek. Ok voltak a híres „Várady zenészek“, muzsikájukra sokan táncoltak, mulattak Kassától A kis Margit rövid időn belül jó zenésznek bizonyult, aminek édesapja is örült, olyannyira, hogy hétéves korában már bevette lányát zenekarába. Margitnak nagy sikere volt. Kitűnően játszott szólókat, gyors csárdásokat. Az új zenei irányzat — a dzsessz — térhódítása rá is nagy hatást gyakorolt. Szeretett volna megtanulni zongorázni. Édesapja be is íratta a zeneiskolába. Košicén a konzervatóriumot is elvégezte. Mivel édesapja nem akarta lányát más zenekarba engedni, sajátját alakította át dzsessz-zene- karrá. Pár évig még együtt játBeszélgetésünket egy szimpatikus fiatalember érkezése szakítja meg. — A fiam — Zoltán —, zenekarunk dobosa, — mutatja be Margit néni. — Családi körben „beat-nagy- mamának“ hívjuk — jegyzi meg nevetve Zoltán. Két unokája van. Egy lány és egy fiú. A fiúból lehet, hogy zenész lesz, de a lányból nemigen, mert egyre komolyabban foglalkozik a képző- művészettel. Margit néni arra a kérdésemre: mit jelent számára a zen«, így válaszol: 1972. ix. a. A JÓ hírnévnek örvendő „Univox“ beat együttes.
