Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-03 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó
NEMZEDÉKEK (Kontár Gy. felvétele) Radzovcén (Ragyolc) falujárás közben Le- p i s Mária, a hnb képviselője megkérdezett: — Tudja, hogy mondják kínai nyelven az utcát? — Szama jama — mondta, s mindketten elmosolyodtunk. Az utca valóban csupa gödör volt. A falu lakosságának csaknem a fele — nyolcszáz személy — ebben az utcában lakik — magyarázta Lepisné. Ha esik az eső, itt csak gumicsizmában lehet közlekedni. Ha autón megy végig rajta az ember, úgy érzi, hullámvasúton ül. Nyáron ez az útszakasz elég forgalmas, főleg gyerekekkel megrakott autóbuszok közlekednek rajta, mivel ezen az úton közelíthető meg a faluhoz hét kilométerre eső pionírtábor. Ha csak a falu vezetőin és lakóin múlna, akkor már rég jó út volna ebben az utcában is. Az útépítéshez speciális gépek és nagyon sok pénz kell. A nemzeti bizottságnak nincsenek ilyen gépei s abból a kétszázezer koronából, ami évente a hnb pénztárába bejön, legfeljebb csak olyan kiadásokra futja, mint a kultúrház tetejének kijavítása, amelyre huszonötezer koronát költöttek, vagy az iskola melletti sportpálya rendbehozása. Ennek az útszakasznak a portalanítására csak akkor kerülhet sor, ha segítséget kapnak a járási nemzeti bizottságtól. 1969-ben egy másik útszakasz, valamint egy új híd építéséhez is tőlük kaptak háromszázhatvanezer koronát. Nem állítják a radzovceiek, hogy mostoha- gyerekei a járásnak — hiszen erre rácáfolna a fent említett építkezések kivitelezése is —, csupán azt szeretnék, ha ez a nyolcszáz ember is aszfaltozott úton járna. Egy másik jogos igényük, hogy építsenek bevásárlási központot a faluban. Kezdjük azzal, hogy a lakosság élelmiszerrel, ruházati, háztartási cikkekkel való ellátásában nincs hiány, csak az a baj, hogy az üzletek régi épületekben vannak. Radzovcén a felszabadulás óta egyetlen új üzlet sem épült. Az élelmiszerüzlet egy magánház egyik helyiségében kapott elhelyezést, amelyben pult mögül árusítanak. Ez még hagyján, de az üzlethelyiség nagyon kicsi. Tíz embernél több aligha fér el benne. Egy kétezer lakosú faluban viszont ettől sokkal többen vásárolnak egyszerre. Nyáron nem nagy baj, ha nem fér be mindenki az üzletbe, Viszont kellemetlen kint várakozni, ha esik az eső, vagy télen, amikor ráadásul az üzlet közepére állított kályha is foglalja a helyet. Átalakították a mozihelyiséget és most itt árusítják a háztartási cikkeket. Az áru egy része fér el csupán az üzletben, a többit a szomszéd fészerben raktározzák. Eddig a legmostohább körülmények között a tejet és a kenyeret árusították. Az üzlethelyiség olyan kicsi volt, hogy az elárusítók is alig fértek el benne, nem még az áru... Ezeket az élelmiszerfajtákat most a hnb udvarán erre a célra épült helyiségben árusítják. Bódi Gyula elvtárs, a hnb elnöke még a hatvanas évek elején írt kérvényeket rakja elém, amelyek annak érdekében íródtak, hogy az ő falujukban is építsenek üzleteket. Már akkor időszerű lett volna, de azóta sem történt semmi. Talán most ... Hogy az elején kezdjük, visszakanyarodunk az úthoz. Lučenecen (Losonc) Kelemen Ottó elvtárs, a járási nemzeti bizottság dolgozója elmondotta, hogy a helyi utak karbantartását végző brigád vezetői ismerik az útviszonyokat Radzovcén, majd • hozzátette, hogy a járásban ebben az évben hárommillió korona áll a rendelkezésükre a mellékutcák portalanítása költségeinek fedezésére. Ezt a pénzt a pionírtáborhoz vezető út megjavítása felemésztené. S mi- val a járásban több községnek van hasonló problémája, a jnb illetékes szakosztályának vezetői úgy döntöttek, hogy a hét kilométeres útszakaszból ez idén két kilométernyit bevonnak aszfalttal, vagyis a házak előtti útszakaszt. A járás székhelyén Brúsik Július elvtárssal, a jednota járási elnökével az üzlethálózat építéséről beszélgettünk. Elmondta, hogy az árusítás a járás csaknem minden falujában kulturált körülmények között történik. Sok helyen a nemzeti bizottság maga épített üzleteket, az építkezés költségeit azután a Jednota megtérítette. Elismerik, hogy Radzovcén nem állhat neki a lakosság az építkezésnek s mivel központi községről van szó, nem halogatható tovább az építkezés megkezdése még akkor sem, ha akadályok állnak annak az útjában. Milyen akadályok? — érdeklődtünk tovább, ezúttal a járási nemzeti bizottság tervezési osztályának vezetőjétől, E r d é 1 i elvtárstól. — Ogy értesültünk, hogy a Jednota költségvetésében 3 millió 250 ezer koronát tervezett az áruház felépítésére. — A kivitelezést viszont egyetlen építkezési vállalat sem akarja vállalni — hangzott a válasz. Az elutasítást azzal indokolják, hogy jelenleg fő feladatuk a lakásépítés. A járási építkezési vállalat nemcsak lakásokat épít. Náluk viszont — Hudec igazgatóhelyettes elvtárs szerint — az a helyzet, hogy nincs lehetőségük másfél millió korona értékű beruházásnál nagyobb építkezés kivitelezésére. — Főleg a karbantartási munkálatok és a kisebb építkezések kivitelezéséhez szükséges eszközök állnak a rendelkezésükre. Ha összegezzük az elmondottakat, úgy látszik, mindenkinek igaza van. Ettől azonban nem épül fel a Radzovcei áruház. A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy Bódi, Brúsik, Erdéli és Hudec elvtárs is megígérte, összeülnek, s közösen keresnek megoldást arra, hogyan lehetne minél előbb megkezdeni az építkezést. Mert a radzovceieket főképpen ez érdekli. S az építkezést ők sem néznék ölbe tett kézzel. • KOVÁCS ELVIRA Annak ellenére, hogy általában illemtudó embernek, jó modorúnak Ismernek, van egy modorbeit hiányosságom, amit képtelen vagyok leküzdeni — szürcsölöm a kávét. Feleségemnek ez nagyon kínos volt és ezért kezdetben csak a tekintetével figyelmeztetett, később az asztál alatt alaposan bokán rúgott, miközben görcsös mosollyal palástolta felháborodását. De én nem tudtam leszokni a szürcsölés- röl, és kávézás közben mindig olyan hangokat hallattam, mint egy legalább száz tehervagont vonszoló mozdony az induláskor. Eqy nap aztán rendkívül finom társaságban üldögéltünk. Emlékszem, hogy kétségbeesetten igyekeztem konkret dolgokról a lehető le qelv ont abban vitatkozni, de a beszélgetés ennek ellenére akadozott. A férfiak időnként egy- egy szellemes tréfával kísérleteztek, de a kísérletnél tovább nem Jutottak. A társaság erőltetve nevetett, a kísérletező ezt megérezte és reményt vesztve elnémult. A hangulat a fagypontra süllyedt, amikor a háziasszony felkiáltott: „Itt a kávé! Ki kér kávét?" Mindnyájan lelkesedve fogadtuk a Javaslatot, azt remélve, hogy fekete mellett már nem olyan kínos a csend. Szokásomhoz híven előbb kavargattam a kávét, aztán á csészét az ajkamhoz emeltem, vigyázva, nehogy túlságosan elálljon a kisujjam. Azonban közben megfeledkeztem feleségem otthoni kiselőadásáról és már majdnem az egész kávét felszüresöltem, amikor a bokámat ért erős rúqás elűzte önfeledt nyugalmamat. Csak amikor a feleségemre pillantottam, döbbentem rá, hogy miért volt a rúgásban annyi határozott meggyőző energia. Ugyanis a nagy csendben a csölés közben levegőt is beszívnak és ez fokozza a kávé arómáját, gazdagítja ízlelő és hallószerveinket. Persze a gyomrunk is jól jár, mert a levegő oxigént tartalmaz, ami felüdíti a gyomor- falat és elősegíti az emésztést. A társaság felélénkült. A férfiak cigarettára gyújtottak és mosolyogva néztek az asszonyokra, akik félénken szürcsölgettek a csészékből, mintha szavaim igazát keresték volna. Feleségem hálás és elismerő pillantást vetett rám. — Valóban jó, — állapította meg az egyik szürcsölő hölgy. Hogy még jobban kiélvezzem győzelmemet, felszólU tottam a társaságot: — Csak ne féljenek tőle, kedves höU gyeim, mivel amellett, hogy a szürcsö- lés különösen élvezetes, igen kedvező kozmetikai hatása is van. Megszünteti a száj körül a ráncokat. Szakítsunk Jólétünk érdekében a helyi előítéletekkel. Szavaim nagyon meggyőzőek voltak, a hölgyek további kávéadagokat kértek, és már nem tartottak engem modorta- lannak, hanem kiadóson szürcsöltek, és amikor az urak is csatlakoztak hozzájuk, a sziircsölés egyenesen kibírha- tatlanná vált. Feleségem szerelmesen nézett rám és a kezemet szorongatta. Elbúcsúztunk, fevettük a kabátot és kiléptünk az utcára. A feleségem megcsókolt: — Büszke vagyok rád, még akkor is, ha bolonddá tetted őket. A nyitott ablakon át a lakásból olyan hangok hallatszottak, mint amikor egy fürdőkádban a fókafalka verekszik a halért. Émelyegve távoztam. Attól a naptól kezdve nem szürcsQ- lőm a kávém. (Péterfi Gyula fordítása) berre, és a feleségem szemében könny csillogott a tehetetlen dühtől. Mosolyogtam és a többiek is mosolyogtak. illetőleg — valami bávatag torz vigyor ült az arcokon, mert ezt a túlfinomult társaságot megdöbbentette az elképesztő szürcsölés. — Neki ez olyan ... izé ... olyan rossz szokása — hebegte mosolyogva a feleségem —, de csak olyankor, amikor naqyon ízlik a kávé ... Kényelmesen elterpeszkedtem a karosszékben. — Igen,- Igazad van — mondtam könnyedén csevegő modorban. — A ha— Kérem? — Szólalt meg a házigazda és érezhető volt, hogy nem akar hinni a saját fülének. — Azt magyarázom, hogy ezt a szokást a rejtelmes keletről hoztam magammal. Ott ugyanis a kávét nem isz- szák, hanem szürcsölik. — Ön volt a rejtélyes keleten? —' kérdezte valaki rosszul leplezett irigységgel. — Igen, két évig ott tanultam. És az ottani bennszülöttek az évszázadok során rájöttek arra, hogyan lehet fokozni a kávé jótékony hatását. Bizonyosan mindnyájan észrevették, hogy szürszürcsölésem úgy hangzott, mint amikor egy lovasezred itatja a patakban a szomjas pacikat. Az én fülem már megszokta ezt a hangot, viszont a jelenlevő hölgyek és urak hallószerveinek újdonság volt. Mindnyájan úgy néztek rám, mint egy modortalan ősemzai tájakon a kávé szürcsölése modor- talanságnak számít, de — itt hatást- keltő szünetet tartottam és nagyot szürcsöltem a kávéból, — vannak országok, ahol ezt a közkedvelt italt szürcsölve fogyasztják. Ezt én is egy bennszülött barátomtól tanultam. DUŠAN K LEIM AN i tri k HÍ M i fA
