Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-17 / 37. szám, Vasárnapi Új Szó
port s az ri a léha )gós önö- él a dönadáEz íogy cereerint :sök•ket, inni. 1 LEGTÖBBET llttlíl »III m Itak, ami érmen kiel. Mün- /ilágnagy- ersenyzők zük, hogy násodper- ilem folyt kor lehet ékes volt ténetében 34 ország itt, jčTegy onyolítása ikre, akik alaposság- ezték meg örültekin- utókat kitoltak, ne- gázokat >k munká- műszerek a kérdés: iökkenteni dott, hogy c, hiszen feltétlenül eredményt többségé- [gy a leg- középfu- csak dön- igénybevé- ;tközi szö- mégpedig i atlétikai (-ár) IIIW. Sokan és sokszor vitatták, vajon van-e hely© a labdarúgásnak az olimpián. Nos, a müncheni példa megfelelő választ adott... A XX. nyári olimpiai játékokon éppen a labdarúgás volt a leglátogatottabb sportág. Ez egyrészt abból a tényből adódik, hogy az olimpiai tornát abban az országban rendezték, amely az újdonsült, a mindenki által elismert bajnokot adta válogatottjában földrészünknek, másrészt pedig abból, hogy a 16-os döntőben jó- néhány egészen kiváló együttes foglalt helyet. Mivel a lengyel, a magyar, a szovjet és az NDK-beli válogatottak lényegében, azonosak voltak az illető országok nemzeti válogatottjaival, nem véletlen, hogy az elődöntőbe éppen ők jutottak. Vasárnap szomorú estéje volt a magyar labdarúgásnak. A szakadó eső, a síkos talaj, a megváltoztatott felállítás mind rossz előjel volt, s a dolgokat tetőzte Dunai II fejsérülése, aki azután már nem volt teljes értékű harcos. Ennek ellenére meg kell állapítanunk, hogy a lengyel válogatott teljesen megérdemelten jutott első olimpiai bajnoki címéhez. Győzelme a látottak alapján sokkal nagyobb arányú is lehetett volna. Csatárai kihagytak még egy-két, valóban nagy helyzetet, és Géczi is ártalmatlanná tett egy sereg gólszerzési kísérletet. A lengyel csapaton meglátszott a magyar és a csehszlovák klubedzők keze munkája. Annyit tanultak mestereiktől, hogy a jelek szerint most már telül is múltják őket. Klubszinten eddig is jelentős volt a lengyel labdarúgás, talán ezzel az olimpiai sikerrel válogatott nívón is a legjobbak közé sikerül jutnia. A lengyelek sikerének értékét növeli az a tény, hogy előzőleg ugyancsak győzni tudtak az esélyesebbnek tartott szovjet és az NDK-beli válogatott ellen is. A magyar csapat második helye valós. Amit a dr. Lakat vezette tizenegy Mexikóban és Tokióban felvonultatott. azt az Illovszky-Lakat irányította csapat nem tudta latba vetni. A csapat erőnléttel sem bírta mindvégig, túlzottan megerőltette ez a sorozat, s talán nem minden mérkőzésre a legmegfelelőbb összetételben lépett pályára. A Szovjetunió—NDK mérkőzés, a 3. hely rangadója meglepő döntetlent hozott, s mivel az eredmény a kétszeri meghosszabbítás során sem változott, az új szabályoknak megfelelően, mindkét együttest egyformán jutalmazták a bronzérmekkel. A többiek közül kellemetlen meglepetés volt a brazilok szereplése, akik azt állították magukról, hogy jobbára az 1974-es VB-re készülő csapat ígéreteit szerepeltették. Csupán a magyar csapat ellen játszottak hírnevükhöz méltón. A hazai közönség határozottan mást várt az NSZK együttesétől is. de valós számítások szerint ennél nem vihette többre. Kérdés, hogy négy év múlva Montrealban helyet kap-e és milyen mértékben a legnépszerűbb sportág az olimpián ... (zala) SPITZ OLIMPIÁJA A z olimpiát megelőző nagyszabású úszóversenyek, válogatók eredményei után senki sem tagadhatja, hogy a müncheni medencében ragyogó teljesítményeket értek el a résztvevők. A müncheni kétségtelenül lelülmúlta az eddigi olimpiák úszóversenyeit, amiről nem kevesebb, mint 30 világ-, 39 Európa- és 80 olimpiai csúcs tanúskodik a legékesebben. Két versenyzőtől egészen kivételes szereplést vártak, az ausztrál Shane Gouldtól és az amerikai Mark Spitztől. Gould ugyan három arany-, egy-egy o üst- és bronzérmet nyert, de talán nem örült any- nyira a három győzelemnek, mint amennyire a 100 méteres gyorsúszásban elszenvedett veresége (két amerikai is megelőzte) bosz- szantotta. Az úszóversenyek hőse azonban kétségtelenül Mark Spitz volt. Az amerikaiak bajuszos csodaúszója valamennyi számban, amelyben rajthoz állt, aranyérmet nyert. Mind a négy egyéni számban világcsúccsal győzött, és tagja volt a három, ugyancsak világrekorddal első helyen végzett amerikai váltónak is. Hét aranyérem! Olyan sorozat ez, amelyre eddig nem volt példa az olimpiák történetében, nemcsak az úszásban, hanem más sportokban sem. Az olimpiai úszóversenyek küzdelmeinek heversége, kiegyensúlyozottsága messze felülmúlta a várakozást. Nemcsak a döntőkben, hanem az első- és középfutamokban is gyakran milliméterek döntötték el a sorrendet. A 400 méteres vegyesúszásban például 2 ezred másodperc döntött az első és második között. Azzal is számolni lehetett, hogy a legsikeresebben az amerikaiak szerepelnek, mégis meglepő volt az a fölény, amely- lyel az éremtáblázaton az őket követőket megelőzték. A várakozásnak megfelelően ők szerezték a legtöbb aranyat, de a legtöbb helyezés is nekik jutott (18 arany, 13 ezüst, 12 bronz). A második helyen Ausztrália végzett (5, 3, 2) az NDK (2, 5, 2) előtt. A müncheni versenyek legnagyobb meglepetése azonban kétségtelenül a magyar úszók voltak. jó néhány szakember csodálkozva szemlélte szereplésüket. Eddig csupán Gyarmati Andreáról és Hargi- tay Andrásról hallottak, most azonban további kitűnő magyar úszók nevével ismerkedhettek meg. A nyolcasdöntőben tizenkét alkalommal szerepeltek magyarok, és 17 országos rekordot értek el. Gyarmati 9. Hargitay 8, Kaczander 4, a női gyorsváltó 3 pontot hozott. összesen tehát 24 pontot gyűjtöttek össze a magyarok, amely a mexikói 6 ponthoz viszonyítva jelentős javulásról tanúskodik. Novák Ilonka kapitánynak a jövőt illetően a következő volt a véleménye: „Biztatónak tartom, mert az itt szerepelt versenyzőink többségben fiatalok. Otthon is akadnak tehetségeink, úgyhogy Montreálra minél hamarabb megkezdhetjük a felkészülést, és továbbra is a mostani úton kell járnunk. Jövőre világbajnokság lesz, azután Eurőpa-bajnokság, mindmind újabb alkalom a bizonyításra.“ A szocialista országok úszói ezúttal is kitettek magukért. (k) z iram, de fej- ellenállóképes- a taktikai ská- i sorozatakciót j az európaiak- t a tengerentú- gy nagy tités- zdeményezésük rtszett is a kőin a fergeteges ik az erőboksz k. Ugyanekkor tett a sportág, ín következmé- b zsonglőröket k az ökölvívás- ik másfajta né- a az ökölvívók nne, a legked- ;ymást — csak l hátrál, közbe- fának minősül, llemzője, hogy 1, és csak harf a „divatból“. Inak ilyen felek az ökölvívás ss irányba ezt ban az a szép, iszete, pszicho- >y érdekelje a bújik ki a versenyző a konfliktusokból, vagy éppen hogyan megy bele. Igaz, a szorító az a hely, ahol az ember a legcsekélyebb hibáknak is megadja az árát, az ökölvívás olyan sport, ahol a győztes is verést kap. De itt szó sem lehet verekedésről, ilietve nem szabadna, hogy szó legyen. Az amatőr ökölvívó nem láthat ellenséget az ellenfélben, nem szabad bekövetkeznie, hogy azt lásson. Ugyanis a külvárosi erőszaknak semmi helye a szorítóban. Ezért vannak a pontozóbírők. 4. És itt vagyunk a szorító legvitatottabb egyéniségeinél, a pontozóbíróknál. Rendre hangoztatják, hogy a pontozásnál a szép, tiszta, klasz- szikus ökölvívást értékelik. A világversenyeken aztán rendre megfeledkeznek erről. Az elmúlt évekhez viszonyítva ilyen tekintetben Münchenben javult a helyzet, de sok esetben voltak ..tévedések“. Már az első forduló után tíz bírónak felfüggesztették működését, mert ők is „ütöttek“. Azonban maradt belőlük a későbbiekre is. A bírói „tévedésekben“ az a sajnálatos, hogy az ilyen céltalan egyoldalúságnak éveken át készülő versenyzők az áldozatai. Amint az elmondottakból kitűnik, a bíráskodás. a pontozóbírói felfogás, a tévedések még mindig nagy szerepet játszanak az ökölvívásban. Ezeket a problémákat sürgősen meg kell oldani, mert ellenkező esetben a verekedés szintjére süllyed ez a férfias sportág, és elveszti sportjellegét. TOMI VINCE Az olimpiai bajnok Gedó György (balról) és az ezüstérmes Orbán László. IANEK MOSOLYA Hosszú, hosszú éveKig csuk nagy ritkán mosolygott. Pedig jobbnál jobb eredményeket, világcsúcsokat ért el. Mit érnek azonban a rekordok, a nagy eredmények, ha egy-egy Európa- bajnokságon, olimpián a dobogó legfelső fokáról mindig valaki más integetett boldogan a nézők, a fényképészek, a honfitársak felé. Tokióban kezdődött. Az „elpusztítt- hatatlan" Oerter megelőzi a mogorva Óriást, pedig Ludvík fölényesen vezetett a világranglistán. Aztán jött a budapesti EB, a mexikói olimpia, az athéni kontinens-bajnokság. Továbbra is elérhetetlennek látszik számára a dobogó legfelsőbb foka. Sokan pálcát törnek fölötte: nem tud versenyezni, ideges lesz, ha valaki túldobja, jobb, ha abbahagyja, csak feleslegesen izgatja a felajzott sportközvéleményt. Keserves dolgok voltak ezek; de a bajnokok, az igazi sportolók erős emberek. Ennyi csalódás után más elkeseredésében már „szögre akasztja“ a diszkoszt. A jelenleg 35 esztendős Daňek azonban tovább várt és reménykedett. Várt és reménykedett, mert az ember győzni akar, azért lett sportoló. Talán eszébe jutott a híres mondás, mely szerint az aranyérmet nem mindig a legjobbak nyerik, hanem azok, akik a legjobban készültek fel fizikailag és lelkileg. Ugyanis a sport izgalmas pillanataiban megbukik a matematika. A lelkesedés, a harci kedv, a versenyzők lelki és erkölcsi ereje mondja ki a végső szót. És Daňek készült. Örökkévalóságnak tűnt számára az a két év, amely Athéntől a tavalyi Európa-bajnokságig eltelt. Hány keserű pirulát kellett lenyelnie, hányszor kapott „tüskéket“ még a legjobb barátaitól isi Helsinkibe is komoran érkezett. Aztán a győzelmi dobogón megjelent szája szegletében a mosoly: annyi keserű vereség után eau kis elégtétel életében. De nem volt idő pihenni a babérokon, egy év múlva Münchenben akarta bebizonyítani képességét. Nem ő volt a legesélyesebb. Nem is bánta, elege volt már az esélyes szerepéből. Ô győzni akart az olimpián. És ez sikerült is neki! Stílusosan. Az utolsó dobásával. Az utolsó dobással, amely Daňek óriási akaraterejéről és önfegyelméről tanúskodik. A 115 kg súlyú mogorva, komor óriás talán először mosolygott igazán életében. Az olimpiai dobogó legmagasabb fokán. (tömi) Ludvík Danék boldogan emeli magasba karját. A csehszlovák diszkoszvetőnek Münchenben beteljesült a vágya: olimpiai bajnokságot nyert.-" ’ HiíMvmn
