Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-16 / 219. szám, szombat

LÁTVÁNYOSSÁG NÉLKÜL ómában a héten tanácskozott az Európai Gazdasági Közös- ség kül- és pénzügyminisztereinek értekezlete, amely a nyugati világ gazdasági szervezetében folyó maratoni tárgya­lások újabb szakaszát jelenti és további maratoni hivatott be­vezetni. A római értekezlet különlegessége volt, hogy itt már a bővített Közös Piac, azaz a „tizek“ képviselői értekeztek és készítették elő az októberi közös piaci csúcsot. Lényegében ez volt a római miniszteri értekezlet értelme, s itt dőlt el, vajon egyáltalán sor kerül-e az őszi csúcsra. Rómában úgy döntöttek, hogy igen, de ez az ímmelámmal kimondott igen további ne­hézségek árnyékát veti előre. A Közös Piac története ugyanis azt bizonyítja, hogy mihelyt egy akadály elhárul, újabbak tor­nyosulnak, ami zavaróan hat a távlatokra s azt bizonyítja, hogy a nyugati integrációs törekvések képtelenek áthidalni és megoldani az imperializmus lényegéből következő ellentéteket. Parlamenti küldöttségünk a népi Koreában Róma előtt Az Európai Gazdasági Közös­ség újkeletű problémái azóta hú­zódnak, hogy napirendre került a gazdasági csoportosulás kibő­vítése további négy taggal: Ang­liával, Írországgal, Norvégiával és Dániával. Anglia bevonása a Közös Piacba a washingtoni po­litika régi terve. A skandináv ál­lamok csatlakozását, illetve át­lépését a felbomló Szabadkeres­kedelmi társulásból, az EFTA- bój gazdasági szükségszerűség diktálta. A bökkenő ott van, hogy a belépő államok termé­szetesen gazdasági . előnyöket várnak a közös piaci tagságtól, viszont ez általános vonatkozás­ban lehetetlen. Valaki nyer, va­laki a rövidebbet húzza. így volt és így lesz ez, mert a közös pia­ci politikát önző kapitalista ér­dekek diktálják, s az erősebb mindig kikényszeríti akaratát. A közös piaci csoportosuláson belüli fő kérdés a római érte­kezlet előtt és után is az, kié legyen a vezető szerep, ki játsz- sza a prímhegedűs szerepét? Erre tudniillik mind Francia- ország, mind az NSZK igényt tart, s féltékenyen nézi egy harmadik partner, Anglia jövő­beni szereplését. Anglia társulá­sának elfogadása, amely valósá­gos maratoni tárgyalások ered­ménye volt, ugyanis sok • prob­lémát vetett fel a közös piaci berkekben. Legfőbb ellenzője, Franciaország gazdasági motívu­mok mellett azért nem nézte ezt jó szemmel, mert Washing­ton trójai falovát látja a brit oroszlánban, amely kivénhed- ten, megrokkantan is bonyo­dalmakat okozhat a társuláson belül. A párizsi Echos ezzel kapcsolatban meg is jegyezte: „Az Egyesült Államok nem en­gedi meg a Közös Piac bővíté­séi, ha az nem lesz az ő szigorú gyámsága alatt“. Franciaország féltve őrzi füg­getlenségét és eleve szembehe­lyezkedik minden olyan kísér­lettel, hogy a Közös Piac nem- zetekfeletti szervei olyan jog­körhöz jussanak, amely Pompi- „ dou elnök véleménye szerint csorbát ejtene a francia szuve­renitáson. Éppen ezért a fran­ciák mindenekelőtt a valutáris Integrálódását szorgalmazzák, követelik az arany árának egy­séges felemelését és szilárdítá­sát, a pénznemek szilárd árfo­lyamának megszabását a kiala­kítandó „európai valutával“ kap­csolatban, s határozottan ellen­zik a font ún. lebegtetését. Éonn sokkal óvatosabb állás­pontra helyezkedik, s minde­nekelőtt a gazdasági együtt­működés szorosabbá tételét, fej­lesztését, integrálását szorgal­mazza, hátrahagyván a kénye­sebb kérdéseket, mint amilyen a valutáris Integráció. Az ütkö­zőpontokat, a közös piaci egye­sülés Scylla és Charibdisét igyekszik kikerülni. Emellett határozottan ellenzi, hogy a Közös Piac ún. Európai Alapját, melynek létesítéséről Rómában döntés született, a francia me­zőgazdaság pénzelésére hasz­nálják fel mint valamilyen ki­segítő mankót. Az északi országok vegyes érzelmekkel tekintenek a Kö­zös Piac jövője elé. Monopo­lista köreik bizonytalan előnyö­ket remélnek a társulástól, ám a nemzeti ipar zömének képvi­selői joggal tartanak hátrá­nyoktól, különösen a halipar­ban. Hisz a Közös Piac részéről már most szorgalmazzák, hogy ezek az országok vizsgálják fe­lül alkotmányaik egyes cikke­lyeit, amelyek az egyes orszá­gok gazdasági szuverenitásának védelmére vonatkoznak, hogy így lehetővé váljék a közös pia­ci behatolás nemzetgazdaságaik­ba. Ez pedig azt jelentené, hogy az óriás, azaz a mammutkon- szernek, felfalná a kisvállalko­zókat. A közvűleménykutatás szerint Dánia és Norvégia köz­véleményének 40 százaléka már most, a megejtendő népszava­zás előtt ellenzi a közös piaci tagságot. A problémák maradnak Rómában megegyezés történt, hogy létrehozzák az Európai Alapot, amely kétmilliárd dol­lárral, a Közös Piac kibővülése után pedig 2 milliárd 800 mil­lió dollárral fog rendelkezni. A másik konkrét döntés a kö­zös piaci csúcsra vonatkozott, amelyet október 19-én szándé­koznak megtartani. Bizonyos körökben megkönnyebbülten sóhajtottak fel, mert már rebes­gették, hogy a franciák távol- maradása miatt nem kerül sor a csúcsra, de az erre vonatko­zó határozat lakonikus meg­szövegezéséből — „a megegye­zés elég eleme gyűlt össze arra, hogy októberben végre megtart­hassák a csúcsértekezletet“ — nem ad okot nagy lelkesedés­re. Sokan még tartanak tőle, hogy Pompidou az utolsó pilla­natban „robbanthat“, s a Kö­zös Piac körülményeire a tagál­lamok között továbbra is fenn­álló, röviden Ismertetett ellen­tétek mellett az egyes államok belső bajai is kihatnak. Nyugat-Németország, amelyet még a legszilárdabbnak tarta­nak a közös piaci államok kö­zött, viharos politikai csaták után most választásokra ké­szül, s ez befolyással lesz a bon­ni kormány közös piaci politiká­jára is. Olaszország új kormá­nya ugyancsak óvatoskodik, mert nincs megfelelő politikai tekintélye — könnyen megtör­ténhet, hogy elődeihez hason­lóan tiszavirágéletű lesz — a szociális problémák megoldat­lanságába és az erősödő sztrájk­mozgalmakba belebukhat. Franciaország viszonylag szi­lárdan áll, nem készül választá­sokra, de a kormánynak erősö­dő szociális mozgalmakkal kell szembenéznie, s a kommunisták és a szocialisták egyessége után kétségtelenül erősödött a balol­dal. Az idei sztrájkmozgalmak ügyancsak megtépázták a brit kormány tekintélyét, s az or­szág gazdasági erejét is aláás­ták. Egymillió munkanélkülit tartanak számon Angliában s 9—10 százalékkal nagyobb az infláció. A sztrájkok következ­tében 16 millió munkanap esett ki, 3 millióval több, mint ta­valy. Ily helyzetben az októberi közös piaci csúcs, mint nyugati lapok találóan megjegyezték, rokkantak, mankósok értekezle­te lesz, s a közvéleményt eleve hozzászoktatják, hogy ne fűz­zön hozzá vérmes reményeket. A Közös Piac berkeiben folyta­tódik a kapitalistákra jellemző marakodás és a csúcstalálkozó sem nyújt majd Játványossá- goť. L. L. 01 '■% 1972. IX. 16. Kissinger Heathnél London — Henry Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági tanácsadója csütörtök esttí a brit miniszterelnök vidéki rezi­denciáján a tiszteletére adott vacsorán tárgyalt Heath-tel. Az angol kormány szóvivője szerint Kissinger moszkvai tár­gyalásairól tájékoztatta a mi­niszterelnököt, majd a közös érdeklődésre számot tartó nem­zetközi kérdésekről folytattak megbeszélést. Kissinger londoni látogatása alkalmából szigorú biztonsági intézkedéseket foganatosítottak, noha az amerikai elnök tanács­adóját 6 saját testőre is kísér­te. Phenjan — A KNDK-ban tar­tózkodó, Alois Indra vezette csehszlovák parlamenti küldött­ség a fővárostól nem messze fekvő Con San Rí szövetkezet* be látogatott. Küldöttségünket elkísérte a Koreai Munkapárt Politikai Bizottságának tagja és /. Grösser, hazánk koreai nagy­követe. Pjón Can Bok, a mezőgazda- sági szövetkezet elnöke küldött ségünknek elmondotta, hogy 1960-ban a szövetkezet még az elmaradottabbak közé tartozott, de a politikai és állami szer­vek támogatásával és a jobb munkaszervezés eredménye­ként ma már egyike a legjob­baknak. A szövetkezet ma már két és félszer több gabonát, tíz­szer annyi zöldséget termel, mint 1960-ban. A szövetkezeti parasztok jutalmazása terén is nagy az előrehaladás. A falu elmaradottsága már a múlté. A termelő eszközök Igazságos tu­lajdona és a kotlektivizáció megszüntette a kizsákmányolást. Con San Ri szövetkezet 1200 hektárnyi területen gazdálko­dik, 150 technikust foglalkoz­tat, akik közül 27 főiskolai vég. zettségű. A háromgyerekes anyák naponta mindössze hat órát dolgoznak, — mondta el a szövetkezet vezetője. Küldöttségünk ezután ellá­togatott a phenjani pionírpalo­tába, amelyet 1963-ban építet­tek. A palota 500 helyiségében naponta csaknem tízezer gyer­mek művelődik és szórakozik. A palota megtekintése után a koreai gyerekek gazdag kul­túrműsort adtak küldöttségünk tiszteletére. Küldöttségünk pénteken ellá­togatott a főváros közgazdasági főiskolájára, amelyet 1946-ban alapítottak. Együttműködésünk az NDK-val Berlin — A Neues Deutsch- landban František Hamouz csehszlovák miniszterelnök'-he- lyettes Csehszlovákia és az NDK együttműködésének eddigi ta­pasztalatait, eredményeit és távlatait ismerteti. František Hamouz hangsú­lyozza, hogy a két ország közös politikai és gazdasági érdekei lehetővé tették a szilárd és szé­les körű kapcsolatok kiépítését, amelyek mindkét ország fejlő­désének fontos részét alkotják. A két ország gazdasági kapcso­latainak dinamikus fejlődését elsősorban a kölcsönös árucse­re-forgalom határozza meg. A Szovjetunió után az NDK má­sodik legnagyobb üzleti part­nere Csehszlovákia. A szoros gazdasági kapcsolatok mellett nagyjelentőségű a két ország műszaki-tudományos együttmű­ködése. A miniszterelnök-helyettes ezután a nemzetközi munka- megosztás fejlesztése szempont­jából kialakult kedvező körül­ményekkel foglalkozik. A gaz­dasági együttműködés bevált formái a szakosítás és a ter­melési kooperáció rendkívül fontosak mindkét ország nép­gazdasága szempontjából. F. Hamouz megállapítja, hogy 1959 óta nagy figyelmet szen­telnek az együttműködés kérdé­sének, és annak problémáival gazdasági és tudományos-mű­szaki vegyes bizottság foglalko­zik. Csehszlovákia és az NDK vállalatai között jelentős ered­mények születtek a kooperáció és a gyártássszakosítás terén. 1972-ig a specializációval és kooperációval kapcsolatban 70 egyezményt kötöttek. A miniszterelnök-helyettes befejezésül hangsúlyozza, hogy a szocialista országok Integrá­ciója keretén belül továbbra is fejleszteni fogjuk Csehszlová­kia és az NDK kétoldali gazda­sági kapcsolatait. Magas szintű szovjet—iraki tárgyalások Moszkva — A Kremlben csü­törtökön megkezdődtek a tár­gyalások Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij, Alekszej Ko­szigin és Hasszán Al-Bakr, az iraki Baath-párt főtitkára, az iraki forradalmi parancsnokság tanácsának elnöke, az Iraki Köz­társaság elnöke között. A barátság és a kölcsönös megértés légkörében megvitat­ták a szovjet—iraki kapcsola­tok kérdéseit. A felek kicserélték nézetei­ket e kapcsolatok továbbfejlesz­tésének és erősítésének konkrét útjairól. Megvitatták továbbá azt a helyzetet, amely az arab országok elleni imperialista ag­resszió következtében alakult ki a Közel-Keleten és foglalkoztak a jelenlegi nemzetközi helyzet más időszerű problémáival is. Waldheim a világproblémákról New York — Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár csütörtökön be­szédet mondott New Yorkban, amelyben sajnálkozását fejezte ki, hogy nem fogadták el a vietnami válság politikai rende­zése érdekében tett jószolgálati javaslatát. Kijelentette, hogy ja­vaslata továbbra is érvényes. A Közel-Keletről szólva az ENSZ főtitkára közölte, a leg­utóbbi események „nem terelik el figyelmünket annak feltétlen szükségességéről, hogy töre­kedjünk e rendkívül bonyolult probléma békés rendezésére1“. Waldheim beszéde további ré­szében rámutatott, hogy az ENSZ humanitárius segélyakció­ja a Bengáli Népi Köztársaság­ban sikeres volt: az ENSZ se­gítségnyújtása lehetővé tette az éhínség elkerülését a Bengáli Népi Köztársaságban. Az ENSZ által 1945 óta foganatosított legnagyobb arányú segélyprog­ramról van szó. A mintegy 600 millió dolláros segélyprogram révén sikerűit leküzdeni olyan nehézségeket, amelyeket sokan orvosolhatatlanoknak tartottak. A főtitkár végül azt a kíván­ságát fejezte ki, hogy 1974 előtt az Egyesült Államok ne csök­kentse 31 százalékról 21 száza­lékra a világszervezet költség- vetéséhez való hozzájárulását. Japán étkeresés Tokió — Japán lapjelentéseK szerint Tanaka miniszterelnök a jelenleg Szovjetunióban tar­tózkodó japán parlamenti kül­döttség útján személyes levelet intézett Koszigin szovjet minisz­terelnökhöz. Tanaka biztosítja levelében a szovjet kormányfőt, hogy a japán—kínai közeledés nem fogja hátrányosan befolyá solni a Japán és a Szovjetunió baráti kapcsolatait. A japán kormány hivatalos hozzájárulását adta Siina Ecu- szaburo liberális demokrata pár ti alelnök tajvani küldetéséhez, amelynek célja a japán—kínai kapcsolatok rendezése szüksé gességének megmagyarázása a tajvani rezsim vezetőinek. Ezzel párhuzamosan olyan hírek lát­tak napvilágot a japán sajtóban, amelyek szerint a kormány el­határozta, Tanaka miniszterei nők és Ohira külügyminiszter a pekingi tárgyalások során el kí­vánja érni, hogy a tajvani prob­léma ne szerepeljen a japán- kínai csúcstalálkozóról kiadan­dó közös nyilatkozatban. Japán kormánykörök komolyan hi szik, Kína kellő rugalmasság­gal és megértéssel fogadja majd ezlrányú kérésüket és figyelembe veszi Japán Taj­vannal fehfttartott, „külön­leges kapcsolatait“. Cserébe ezért Tanaka és Ohira biztosít­ja majd a kínai vezetőket, hogy a diplomáciai kapcsolatok hiva­talos felvétele Peking és Tokió között a japán—tajvani béke- szerződés, illetve a japán—taj­vani diplomáciai kapcsolatok automatikus felszámolását je­lenti — hangoztatják tokiói kormánykörökben. sorban LENINGRÄDBAN új csehszlo­vák főkonzulátus nyílt meg. Ünnepélyes megnyitásán jelen volt Jan Havelka, hazánk moszkvai nagykövete. FRANTIŠEK ŠRÄMEK cseh­szlovák építésügyi miniszter, aki részt vesz a chilei nemzet­közi városfejlesztési kiállításon, Luis Matte Valden chilei la­kásépítésügyi miniszterrel be­ható eszme- és tapasztalatcse­rét folytatott. A SZOVJETUNIÓBAN felbo­csátották a Kozmosz-518 jelzésű szputnyikot. A szputnylkon el­helyezett tudományos műszerek és berendezések szabályszerűen működnek. LVOVBAN tegnap befejező­dött a KGST-országok gépipari szabványosítási értekezlete. A JAPÁN KP Központi Bizott­ságának meghívására román pártküldöttség utazott Tokióba. BAGAHBAN megtartották a Jammu és Kasmír közötti de­markációs vonal megállapítása ügyében folyó indiai-r-pakisztá- ni tárgyalások újabb fordulóját. ARMAND HAMMER, az Occi­dental Petroleum Corporation amerikai cég igazgatói tanácsá­nak elnöke a cég és szovjet vállalatok között a vegyipar, a petrókémia, a fémmegmunká­lás és az építészet terén foly­tatandó tudományos műszaki együttműködés távlatairól tár­gyalt szovjet illetékesekkel. Hammert Koszigin szovjet kor­mányfő is fogadta. AZ IRÁNBAN tartózkodó cseh­szlovák kormányküldöttség tag­jai Siráz városba látogattak, megtekintették a Persepolist és ellátogattak egy földművesszö­vetkezetbe. ANGELA DAVIS Berlinben ba­ráti beszélgetést folytatott a német Ifjúsági szövetség titkár­ságának tagjaival. A MONGOL Népköztársaság és Ausztrália kormánya úgy döntött, hogy nagykövetségi szinten diplomáciai kapcsolato­kat létesítenek. A BARÁTSÁG vonata Volgo- grádba érkezett, ahol a máso­dik világháború volt harcosai megkoszorúzták az elesett hő­sök emlékművét. STEFAN OLSZOWSKI lengyel külügyminiszter bonni látoga­tásának befejeztével hazaérke­zett Varsóba. A lengyel lapok vezető helyen Ismertették a külügyminiszter látogatásának eseményeit. TWEEDSMÜIR asszony, brit külügyi és nemzetközösségügyi államminiszter arról tájékoztat­ta az angol felsőházat, hogy kormánya Nyugat-Németország bevonásával háromoldalú tár­gyalásokat kíván folytatni az Izlanddal kirobbant halászati vita megoldására. MATTEO MATTEOTTI olasz külkereskedelmi miniszter fo­gadta Ion Patan román minisz­terelnök-helyettest és külkeres­kedelmi minisztert. A fogadá­son a két országot kölcsönösen érdeklő kérdéseket vitattak meg. MICHAEL KOHLNAK, az NDK miniszterelnökségi államtitká­rának és Egon Bahrnak, az NSZK kancellári hivatal állam­titkárának legközelebbi találko­zójára szeptember 26-án kerül sor ugyancsak Berlinben, az NDK fővárosában. GERHARD SCHÜRER, az NDK miniszterelnök-helyettese és az állami tervbizottság elnöke Bu­karestbe érkeeett, hogy tárgya­lásokat folytasson az illetékes román hatóságokkal az 1976— 1980 közötti tervek egyezteté­siéről. ROBERT SCHMELZER holland külügyminiszter kijelentette, hogy az október 19-én Párizs­ban megkezdődő közös piaci csúcsértekezlet egyebek között az európai integráció meggyor­sításáról és a valutaunió meg­valósításáról tárgyal majd. SPANYOLORSZÁGBAN mind nagyobb méreteket ölt az öt autógyári munkás elbocsátása elleni tiltakozó mozgalom. A srtrájkolók száma elérte a 15 ezret és újabb összetűzésekre került sor a munkások és a rendőrök között. Hétvégi hírmagyarázatunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom