Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-14 / 217. szám, csütörtök

A

z UNESCO az 1972-es esztendőt a könyv és az olvasás nemzetközi évének nyilvánította. A könyvév „Könyvet mindenki számára“ jelszóval indult hódító útjára. Ez a jelszó ösztönzött a dunaszerdahelyi járási könyvtár meglátogatására, hogy némi be pillantást nyerjek működésébe.

A járási székhely könyvtára már azért is érdekelt, mert az utolsó tíz esztendőben a város óriási fejlődésnek indult. A va. ros képe gyökeresen megváltozott, a rendetlenséget a rende- zettsjg váltotta fel és az utas, aki r gebben itt járt, alig ismeri fel gondozott, korszerű házain, utcáin a város egykori kopottságának és szegénységének a nyomait.

Kivételt a járási könyvtár helyiségei képeznek. E megállapítást azért tartom fontosnak kiemelni, mert amint a könyvtárba léptem, az a kellemetlen hűvösség járta át csontjaimat, amely az előszoba kőpadlójá ból és a helyiségek öreg falaiból árad. A könyvtár berende zett két helyisége és az igazgató szűk kis szobája bizony nagy csalódást váltott ki belőlem Akaratlanul is arra kellett gondolnom, hogy a városnak már nagyszerű szállodája, vendéglője, kávéháza, remek Közszolgáltatások Háza van. szép parkja, kellemes szökőkútja, csak éppen könyvtárhelyisége a régi maradt: kopott és szegényes.

Itt arra sincs lehetőség, hogy a kölcsönzők valahol helyet foglaljanak és lapozzanak válogatás közben a könyvekben.

Raffay József, a könyvtár Igazgatója kicsit szégyenlősen és jóindulattal mosolyog csalódásomon. Azt mondja, hogy nem lehet egyszerre mindent megteremteni. Idő és pénz szükséges hozzá. A kultúrház, amelyben a járási könyvtár is ott- hc-: kap, rövidesen, néhány éven belül felépül. A járási nemzeti bizottság júliusban megtárgyalta a művelődési ház tervjavaslatát, amelynek megvalósítása 25 millióba kerül. A grandiózus épület területe közel hatezer négyzetméter lesz. Jövőre fognak hozzá az építéséhez és a terv szerint 1977 januárjában készül el a négyszintes kultúrotthon. A könyvtár a második emeleten, a koncertterem felett kap majd elhelyezést.

Ez a terv megnyugtatóig hat rám, úgy tetszett, hogy a könyvtár öreg falai és könyvekkel megrakott, roskadozó polcai mintha arról biztosítanának engem, hogy addig kibírják. Ezt azt optimizmust az igazgató és munkatársai már régebben magukévá tették. Az ő munkájukat csak magasztalni tudom, mert a mostoha munkakö. rülmények között is szép eredményeket tudnak felmutatni.

Beszélgetésünk során megtudom, hogy a járási könyvtárban tizenhármán dolgoznak. Nemcsak az a feladatuk, hogy ellássák a járási székhely lakosságát könyvvel, hanem Irányítják a járás 73 községi könyvtárát is. A járás félmillió koronát költ évente könyvekre.

Tavaly ünnepelték a járási könyvtár fennállásának 20. évfordulóját. Joggal, mert ez volt a városban az első igazi könyvtár. Előtte egyletek, egyesületek jóvoltából létezett itt egy- egy könyvtár.

így 1860-ban a Kaszinó 1500 kötetből alapított egy könyvtárat. De ez évek során nem gyarapodott, hanem apadt. 1892-ben a Katolikus Legényegylet 1270 kötetből létesített egy könyvtárat, amely az első világháború végén elpusztult. A város vezetősége később, Í925-ben 1880 kötetből nyilvános könyvtárat bozott létre, amely a második világháború végén ugyancsak elpusztult.

1951-ben alakult meg a mos. tani járási köhyvtár, amely ma több mint 30 ezer könyvvel rendelkezik. A járási könyvtár kölcsönzőinek a száma kétezer, ami azt jelenti, hogy a város lakosságának 17 százaléka olvasói táborába tartozik.

A kölcsönzésekkel kapcsolatban megtudom, hogy tavaly egy lakosra 3,5 könyv jutott, egy olvasóra 20 könyv és közel 40 ezer könyvkölcsönzést bonyolítottak le. A kölcsönzött könyvek fele ifjúsági könyv volt, amelyből sajnos nincs elegendő. Hozzá kell tennem, hogy az utóbbi kérdés nemcsak a járási könyvtár, hanem az ország, sőt a világ könyvtárainak is a

problémája. Kevés olyan ifjúsági könyv jelenik mag ma nálunk, amely hatásban versenyre kelne Molnár Pál utcai fiókjával, vagy Móricz Légy jó mindhalálig-jával.

De az olvasók, ifjak, idősek és idősebbek csuk jönnek, keresnek, kutatnak a polccJkon elhelyezett könyvek között. Ez a kutatás maga is óriási élvezetet jelent az olvasónak. Az ifjú olvasót néha egy mondat, máskor egy jelenet ragadja meg, az elemistát egy kép ejti ámulatba, varázsos élményként hat rá és úgy dönt, hogy a sok könyv közül éppen ezt kéri kölcsön. Ezért fontos a könyvtárban a lapozgatás. Sajnos itt csak állva lapozgathat az olva só.

Könyvet

mindenki számára

Délelőtt tíz óra lehet, amikor egy szlovák asszony lép be. Válogat a szlovák könyvek közt és kiemeli Jókai egyik szlovákra fordított regényét. Egy iskolás cigánygyerek azzal a panasszal érkezik, hogy elvesztette a könyvtári igazolványát, pedig újabb könyveket szeretne kivenni. Az egyik könyvtárosnő lép hozzá s barátságosan megkérdi tőle a nevét és lakhelyét, hogy új igazolványt állítson ki neki. Egy másik könyvtárosnő egy újonnan érkezett asszonynyal tárgyal, aki bizonyára tanácsot kér, hogy az újdonságok között melyik a jó, az izgalmas könyv. Sok olvasó azonban már tudja, hogy mit kérjen. Ezek fi. gyelemmel kísérik az újságokban és a televízióban a könyvek méltatását. De magát a méltatást is érdemes megtárgyalni egy hozzáértővel. Márpedig ki más lehet a hozzáértő, mint a könyvtáros. így alakul ki a könyvtáros és az olvasó között komoly baráti kapcsolat.

A legnépszerűbb író ma is Jókai és Mikszáth, mellettük Ber- kesit és Szilvásit is sokan olvassák. A csehszlovákiai magyar irodalom iránt élénk az érdeklődés, ezért egy-egy megjelent könyvből több példányt vásárolnak.

Az olvasók szeretik a könyvtárat és mindennap elég nagy itt a forgalom. Nemrég, amikor leltár volt, és a könyvtár hetekig zárva volt, az olvasók tömege telefonon érdeklődött, hogy mikor nyitnak végre. A kölcsönzők között sok a cigány. Ezek nem elvétve, hanem rendszeresen járnak a könyvtárba és a kikölcsönzött könyveket rendesen, tisztán hozzák visz- sza, amiből következtetni lehet, hogy szeretik és megbecsülik a könyveket.

Ma már a fiatalok között van olyan olvasó is, aki először a könyvesbolt kirakatát nézi meg, feljegyzi az ott levő legújabb könyvek címeit, és a könyvtárban már ezeket kéri. Mindebből kiviláglik, hogy a járási könyvtár itt kiváló munkát végez és teljesíti az UNESCO jelszavát: „Könyvet mindenki számára“.

A könyv csodákat művel. Azt, amit az ember 10—15 éves korában olvas, sosem felejti el. Élményként marad meg benne az a mély emberség, amely a jó könyv tartalmából, szelleméből árad. A jó könyv a szülő és az iskola nevelőmunkáját eredményesen elősegíti.

Egy fiatalember lép most a könyvtárba. Az egyik könyvtárosnő megsúgja nekem, hogy ez a fiatalember az ő neveltjük. Elemista kora óta jár ide és évek óta szorgalmasan viszi, hozza a kölcsönvett könyveket. Megszólítom: kiderül, hogy valóban tízéves kora óta jár ide, tehát 15 esztendeje. Hozák Szil. veszternek hívják. Foglalkozása lakatos.. Arra a kérdésre, hogyan tudja a délelőtti órákban elhagyni a munkahelyét és a könyvtárba jönni, azt válaszolja, hogy a múlt szombat-vasár- nap dolgozott, ezért most két szabadnapja van.

— Jól keres? — folytatom a kérdezősködést.

— Ez attól függ — válaszolja —, hogy mennyit dolgozom. A múlt hónapban például kétezeregyszáz koronát kerestem.

— A könyvtárat nem únja?

— Nem, én nagyon szeretem a könyveket.

— Kit szeret a magyar írók közül?

— Hát, Jókait meg Gárdonyit. Az Egri csillagok nagyon szép volt. Aztán az útleírásokat és a kalandregényeket is szeretem.

— És Móricz Zsigmondot?

— Persze, persze — válaszolja mosolyogva. — Rózsa Sándor a lovát ugratja című köny- vét olvastam, az is nagyon tetszett.

— Kosztolányit ismeri?

— Nem mondhatom, mert én verseket ritkán olvasok. Engem csak a próza érdekel.

— Az Édes Annát nem olvasta?

— Dehogynem, nem is felejtem én azt el. —

— Ez is Kosztolányi műve. — mondom.

A fiatalember tanácstalanul bólint, szája szélén ott reszket az a szerény mosoly, amely azt árulja el róla, hogy szereti a könyveket, szereti az embereket.

A továbbiakban megtudom tőle, hogy az apja kőműves és öt testvére van. Egyik lánytestvére orvosnő. Megkérdezem tőle, vajon a szülei is szeretik-e annyira a könyvet?

— Szeretik — válaszolja le hajtott fővel —, de olvasni nem tudnak. Sem az apám, sem az anyám.

Abban a pillanatban, amint a fiatalember ezt kimondja, felvillan előttem az út, amit ez a város megtett a Kaszinó, a Katolikus Legényegylet néhány, könyves könyvtárától a mai 30 ezer kötetes könyvtárig. Az út sok harccal, szenvedéssel zsúfolt, mégis e néhány évtized alatt az emberség, — a szocializmus szelleme diadalmasan előretört. Ezt az itteni járási könyvtár könyvállománya is bizonyítja. Éppen ezért szükséges volna minél előbb megfelelő helyiségbe költöztetni. A könyvtár mai otthona nagyon halványan szemlélteti azt az óriási fejlődést, amely a járásban, illetve az egész országban végbement. Nem is nyugszom addig, amíg a járási kulturális osztály vezetőjével, Lengyel Lászlóval nem találkozom.

Lengyel László nagyjából elmondja, hogy már évek óta próbálkoztak a művelődési otthon építésével, de az építkezés valamilyen oknál fogva mindig elodázódott. Valami fontosabb került előtérbe. Most azonban a terv már pontosan ki van dolgozva és a költségvetés is meglesz hozzá. Jövőre kezdik meg az építkezést, addig az aszaná- ciót is végrehajtják.

És hogy nyomatékot adjon szavainak, az ablakhoz lép, és kifelé mutat.

— Látja — magyarázza — a Közszolgáltatások Háza közelében azokat a házakat? ... Nos, ezeket mind le kell bontani. Már a lakókkal is mindent elintéztek, csak éppen más, megfelelő lakást kell nekik szerezni, ami annyit jelent, hogy új lakóházat kell számukra építeni. Ezért kezdjük jövőre az építkezést. Az új művelődési otthon a Közszolgáltatások Háza és a járási nemzeti bizottság épülete szomszédságába kerül, korszerűségével emeli majd a város központjának építészeti összhangját.

— A járási könyvtár tevékenységét — hangsúlyozza — nagyra becsüljük, dolgozói ko moly társadalmi, népnevelői munkát végeznek. Éppen ezárt a könyvtár a város legszebb épületébe kerül. Csak éppen még várni kell egy keveset.

Várni kell, én meg őszintén szólva türelmetlen vagyok. Nagyon szeretném, ha a könyvtár még az átmeneti időre is — amíg a művelődési otthon fel. épül — jobb, megfelelőbb elhelyezést kapna.

SZABÓ BÉLA

Elsősök

Alig ocsudtunk fel, s a családi fészekben máris eloszlott az izgalom, a várakozás, a türelmetlenség, mely az elsősök tanévkezdését előzte meg. Néhány nappal ezelőtt még minden az újszerűség, a szokatlanság és a rejtehnesség varázsával hatott, s most egyszerre konkrét feladatok előtt állunk. Gyermekeink íróeszközöket kezdenek használni, naponta füzetekkel foglalatoskodnak, az ábécéskönyvet forgatják, egyszóval az ünnepélyes hangulatot szürke hétköznapok váltották fel. Tudjuk, hogy éppen ezek a hétköznapok tartogatnak a szülők számára meglepetéseket, ebből adódik elégedettségük, kíváncsiságuk és sok esetben aggodalmuk is. Minden szülőnek a legtermészetesebb óhaja, hogy gyermeke az iskolában eredményes munkát végezzen, tehát jó bizonyítvánnyal térjen haza, mert ebben látja annak biztosítékát, hogy egyszer az életben hasznos emberré válik. A szülők vágyának kiteljesedése szempontjából az első osztály a gyermek életének igen lényeges szakasza, hiszen az életcél eléréséhez vezető út kezdetét jelenti. A gyermek hazaérkezése után az iskolából ezért van aztán az a tömérdek kérdés: hát márna mit csináltatok, megdicsért-e a tanító néni, mi a házi feladat stb. A gyermek fejlődése szempontjából az Iskola küszöbének átlépése igen komoly és válságos mozzanat. Az alábbiakban ezért néhány olyan konkrét problémáról szólunk, melyek a szülők körében gondot okoznak, vagy aggodalomra adnak okot.

Az első évfolyam feladata, hogy megalapozza a civilizált társadalom legalapvetőbb követelményeit, vagyis a gyermekeket megtanítsa írni és olvasni. Vannak ugyan kivételek, amikor a szülők a gyermekeket már az iskoláskor előtt beavatják az írás és az olvasás tudományába, s azok a gyermekek, akik óvodába jártak, szintén rendelkeznek bizonyos ismeretekkel. A betűkkel való rendszeres ismerkedés azonban az első évfolyamban kezdődik. A gyermekek egyharmadának az ismeretek megalapozása számos nehézséget okozhat. Nehézség mutatkozik elsősorban az írás elsajátításával kapcsolatos szokások kialakításában. Előfordulhat ugyanis, hogy a gyermek egy-egy betűt a legnagyobb igyekezet ellenére is csak lassan és nehezen tanul meg. Nehézségei lehetnek a külalakkal is, például nem tartja be a betűk nagyságát, a távolságokat, a betűk döntését stb. Ezek a nehézségek abban az esetben is felmerülhetnek, ha a szülők rendszeresen foglalkoznak a gyermekkel a házi feladat elkészítésénél. Mivel magyarázhatók ezek a nehézségek, s aggodalomra adhatnak-e okot? Hangsúlyoznunk kell, hogy az esetek többségében az aggályok indokolatlanok. Ne feledjük, hogy az írás elsajátítása rendkívül összetett folyamat. Az értelmi fejlettségen és képességeken kívül a jobb kéz gépies mozgásának elsajátítását is feltételezi, amely megfelelő gyakorlat, úgy is mondhatnánk tréning nélkül elképzelhetetlen. A gyermek mozgásfejlettsége és az írás mozgáskészségének elsajátítása közé ugyan nem tehető egyenlőségjel, de a kétféle tevékenység közt feltétlenül párhuzam vonható. Ezért felesleges az aggodalom, s tudatosítsuk, hogy minden művelet az egyik gyereknek gyorsabban, a másiknak lassabban megy.

Hasonlóképpen van ez az olvasás elsajátításánál is. Az olvasásnál új kapcsolatok kiépítéséről van szó a már meglévő beszédkészség, a látás és az írás között. Az olvasás ugyanis nem más, mint a leírt betűk szóbeli reprodukálása. Egy-egy gyermeknek hosszabb időre van szüksége a különféle betűk megkülönböztetésére, ezek ösz- szekapcsolására, szótagolására és szavakká alkotására, mint a másiknak. Előfordulhat, hogy a gyermek az olvasásnál meg- megáll, akadozik, ilyenkor elveszíti türelmét, s a sikertelenség láttán kedvét vesztve abbahagyja az olvasást. A szülők aztán

aggódnak, s nem tudják, mitévők legyenek.

Külön fejezetet képez a számtan, a számok világa, mely az elsősöktől a kezdet kezdetén bizonyos szellemi tevékenységet, a mennyiség, a nagyság, a mérték stb., elvont fogalmának megértését követeli. Az írás, az olvasás és a számolás elsajátításával kapcsolatban nem szeretnénk módszertani kérdésekbe bocsátkozni, hiszen a pedagógia ezen képességek és készségek kialakítását tekintve bevált módszerekkel rendelkezik. A módszertanok figyelembe veszik azt a tényt is, hogy kezdetben a gyermeknél különféle nehézségek keletkezhetnek.

Ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy a kezdeti nehézségek szinte törvényszerűek, tehát nem valamilyen rendhagyó, vagy kirívó esetekről van szó. Nem a csökkent képesség megnyilvánulásai, hanem a szokások elsajátításával az egyének közti különbségekből adódnak. Nem az a lényeges, hogy a gyermek az osztályban elsőként tanulja meg az összes betűt, hanem az, hogy ezeket megtanulja. Nem kell talán külön hangsúlyoznunk, hogy az írás, az olvasás és a számolás csak rendszeres tanulás eredménye lehet. A hangsúly a rendszerességen van, mert ez nemcsak gyorsabb elsajátítást eredményez, hanem egyidejűleg nagyon fontos jellembeli vonások kialakításához is vezet, éspedig a kötelességtudat és -érzet, a munkaszeretet kialakítását eredményezi. Ezzel kapcsolatban szeretnénk felhívni a szülők figyelmét arra, hogy helytelen, ha a kezdeti nehézségeket a gyermek tanulási idejének meghosszabbításával szeretnék leküzdeni.' Bizonyítást nyert, hogy a tanulás sokkal célszerűbb és hatékonyabb, ha rövid ideig tart, de többször megismétlik, azaz gyakorolják a feladatot. Ezért ne kényszeresük gyermekeinket, hogy órák hosszat üljenek a könyvek, füzetek feilett, kiváltképp olyankor, ha nehézségeik vannak az írással és az olvasással. Helyesebb, ha rövid ideig tartó tanulás után a műveletet megszakítjuk, majd újból megismételtetjük. Említettük, hogy a nehézségek miatt a szülőknek nem lenne szabad aggódniuk. A gyermekkel azonban feltétlenül törődniük kell, s nem vonhatják meg tőle a segítséget sem. A nehézségek a gyermek lelki világában negatív hatást válthatnak ki, a sikertelenség következtében a gyermek érdektelenné válhat az iskola iránt, jóllehet a tanév megkezdése előtt annyira várta ezt a napot. A tanulás terén lassabban haladó gyermek a kisebb eredmények után is elismerést és dicséretet érdemel, s ebben csakis a szülők részesíthetik. Igen helytelen, ha a szülő a gyermek kezdeti sikertelenségét látva, különféle módon szidalmazza, vagy bünteti őt. Nem ritka az olyan eset sem, amikor a szülő a gyermeket nemtörődömséggel, vagy lustasággal vádolja annak ellenére, hogy az írás elsajátítása az ő esetében még nem csupán akarat kérdése. A gyermek egyszerűen még képtelen az írás elsajátítására. Próbálkozzunk ezért játékos formában, lelkesítéssel, lépésről lépésre, nagy türelemmel és körültekintően foglalkozni a gyermekkel.

Befejezésül szeretnénk néhány szót szólni azokhoz a szülőkhöz, akik a tanév elején nem küzdenek ilyen problémákkal, mert gyermekeik már az iskolába lépés előtt megtanultak írni, olvasni. A pedagógusok az ilyen eseteket nem veszik szívesen. Azzal érvelnek, hogy az oktatás folyamat, melyben minden tanulónak egyaránt részt kell vennie. Akik viszont ismerik az anyagot, azok számára a tanítási óra érdektelenné, unalmassá válik, s érthető, hogy figyelmüket más szont nemcsak valaminek az elsajátítását célozza, hanem egyidejűleg nevelés s a személyiség alakítása. S az unatkozó gyermek ilyenkor mit csináljon? Rendszerint olyasvalamit sajátít el, ami esetleg kevésbé hasznos és kívánatos.

DR. CZAKÖ MÁTYÁS

1972. IX. 14.

6