Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-10 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó
rt'o' VÁLASZ A kaszárnyaban a fegyverek karbantartásáról tart előadást az egyik tiszt. Éppen a fegyver tisztításáról van szó. Felteszi a kérdést: — Ki tudja nekem megmondani, m!t kell a katonának mindenekelőtt megnézni, mielőtt fegyvert pucol? — A katonának mindenekelőtt a fegyver számát kell megnézni. — Miért? — Nehogy tévedésből egy másik katona fegyverét pucolja meg. VÉRBELI SZURKOLÓ — Halkítsa le a rádiót, mert a sportriporter közvetítése miatt nem hallom az ön válaszát! (]. Bidlo rajzaj MAI LÁNYUK — Nem tudom ilyenről illik-e írni?! (M. Vavro rajzaj KIÁBRÁNDULT — Vera, mikor lesz az esküvőd? — Nem lesz esküvőm. — Nem lesz? Hát nem mész férjhez ahhoz a kéményseprőhöz? — Nem. Kiábrándultam belőle, amikor megmosakodva láttam. PANASZ — Béla, légy szíves menj a javítókért, mert ezzel a telefonnal valami baj van. Most hívott az Irma, de nem értettük, hogy mit mond a másik. J\ férj felveszi a telefonkagylót, s rövid idő múlva mosolyogva : „ mondja feleségének: ’ — Gizi, máskor ha lelhív az Irma, egyszerre csak egy beszéljen! Híres emberek, híres gondolatai (II. A nőkről) A nők a férfiakat nagy tettekre ihletik, s rendszerint megakadályozzák őket abban, hogy e céltkitűzéseket valóra váltsák. iá. Dumas) A nő egyenjogúsága a társadalom demokratizmusának a tükörképe. (M. Fourier) A nő finomabb mint a virág és keményebb mint a kő. /Ch. Baudelaire) • »* Az a nő, aki otthonában boldogtalan, mindenhol az lesz. (L. N. Tolsztoj) »»• A nő mindent megbocsájt, kivéve egyet: ha a férfi megbo- esájtott neki. (H. Taine) Ha a nő szeret bennünket, elnézi hibáinkat, ha nem szeret, nem tudja elnézni erényeinket sem. (Ch. Montesquieu) » • » Az én feleségem annyira szeret, hogy néha már megért. (B. Pascal) » • # A nő szíve nem doboghat szerelem nélkül. (J. Vrchlický) A nő és a férfi nem értheti meg egymást, mert a nő a férfit akarja, a férfi pedig a nőt. IKarinthy Frigyes) Az erénycsősz (Tóth Gyula rajza) NÁSZÚT Szabónak mondja valaki: — Hallom, hogy autón ment nászútra a lánya. — Igen. — Na és már kapott valami hírt a fiatal párról? — Már kétszer is. Egyszer a rendőrségről, egyszer pedig a mentőktől. KÉRDÉS Az egyik üdülőhöz portása megkérdi az újonnan jött vendégét: — Uram, ön ü^lhi jött, vagyo a felesegével érkezett?. . AZ UTCÁN Fér] és feleség sétál az utcán, férj titokban egy csinos nő után sandít, mire a feleség rászól: — Én nem értelek, fiam, amint egy csinos nőt látsz, rögtön megfeledkezel arról, hogy nős vagy. — Dehogy feledkezem meg, épp ellenkezőleg, pont akkor jut az eszembe. RÉMES Brahovácz újságolja a feleségének: — Képzeld, Emmi, azt a tetőfedőt, aki a háztetőnkön dolgozott, délben elütötte egy autó. Mire az asszony: — Hát ez rémes. Ezektől a vacak autóktól már a háztetőn sincs biztonságban az emberi VÁLASZ 's.. "• , I Az édesanya megkérdi a lányától: — Már nem barátko* zol a Jenővel? — Nem, mama. — És miért? — Mert illetlen dolgot kérdett tőlem. — Nocsak, és mit? — Azt, hogy tudok-e táncolni. — Hiszen ebben nincs semmi illetlenség. — De van, mert előzőleg márt táncolt velem! Kutatásaim kiderítették, hogy Shakespeare Vilmos „Rómeó és Júlia" című drámájában igaz eseményeket írt meg, de a történet végénél már nem ragaszkodott a valósághoz. Ha nem érezném tiszteletlenségnek a neves szerzővel szemben, azt is állítanám, hogy a könnyebb ellenállás útját választva, meghamisította az igazságot. Az igaz, hogy Capuleték ellenezték, hogy Júlia lányuk Montague Rómeóval házasságra lépjen. Az is igaz, hogy ebből sok baj származott, de hiába volt minden ellenállás, a fiatalok titokban frigyre léptek. Az is tény, hogy a szerelmesek öngyilkosságot kíséreltek meg, de az már nem felel meg a valóságnak, hogy meghaltak. Lőrinc barát idejében orvosért szaladt és a gyors beavatkozás a fiatalok életét megmentette. Először mindketten nagyon kikaptak. A Capulet és Montague papák felháborodottan méltatlankodtak, hogy ez a két kölyök ilyen szégyent hozott a tisztes fejükre. Azután, hogy a kisvárosi pletykák további gyü- rüzését elkerüljék, megállapodtak abban, elismerik a gyerekek titokban kötött házasságát. Csupán áhhoz ragaszkodtak, hogy egy hetedhétországra szóló lag- zit is csapjanak, hadd lássák ezek a veronaiak, hogy ők meg tudják adni a módját. A lagzi után a fiatalok elvonultak új otthonukba. A lakás egy kicsit szűkös volt, mindösz- sze húsz szobából és néhány hold háztáji parkból állt, de hát a szerelmesek kis helyen is elférnek — vélekedett az öreg Capulet, aki a kastélyocskát hozományul adta. A mézeshetek felejthetetlenek meó inkább aludni akart. Ezen összezördültek egy kicsit, de végre Rómeó engedett és kiment az esőbe. A következő alkalommal azonban megkötötte magát, hisz még a múltkori náthát is voltak. Szobáról szobára szerették egymást és amikor a húsz szoba elfogyott, elölről kezdték. Júlia fiatal kora ellenére izzott ebben a minden akadályt leküz- dő hatalmas szerelemben. Rómeó gyengéd volt és tüzes, úgy érezte, hogy a mennyországba jutott. — Azt akarom, hogy mindig úgy szeress, mint az elején — mondta egyszer Júlia a 16. szobában. — Ogy lesz — ígérte Rómeó ti 19-ben. Alig félév telt el, amikor Júliának kezdett feltűnni, hogy Rómeó már nem áll többé az ablaka alá, és mintha szerelmének heve is alábbhagyott volna. Egy esős éjszakán, Júlia azt kérte, hogy ismételjék meg a híres erkély jelenetet, de Róalig heverte ki. Ebből már csúnya veszekedés lett, amelynek hevében Júlia azt találta mondani, hogy mégis az apjának volt igaza. — Akkor szaladj az apádhozI — kiabálta Rómeó, akinek már régen gyanús volt, hogy apósa tüzeli ellene Júliát. Júlia egy szál pendelyben szaladt ki a házból és hamarosan Capulet mama terjedelmes kebelén zokogta el a bánatát. De hiába, a szerelem mindennél erősebb, és Júlia két hét múlva visszatért. Ojra szerették egymást, mintegy tíz szobán át, amidőn Rómeó szóvá tette, hogy minden mellvértje berozsdásodott és egy szem szidol sincs a házban. — Bezzeg, szegény anyám, mindig kifényesítette a vértemet — mondta és ezúttal Júlia küldte férjét a mamához. Ettől kezdve egymást küldözgették, de azért a mindent elsöprő szerelem Időnként újra egymás karjába hajtotta őket. Veronában már újra szóbeszéd tárgya lett Rómeó és júlia esete. A jólértesültek — a dajka egy barátnőjének révén — tudni vélték, hogy Rómeó megismerkedett valami Juliette nevű ledér nőszeméllyel, aki annyira tisztelte a híres férfiút, hogy nem kívánta tőle az erkély alatti ostromot és a csatát, mindjárt a megadásnál kezdte. A dolog persze Júliának is a fülébe jutott. Először szörnyen bánkódott, majd szomorúságát megosztotta egy nyalka keresztesvitézzel. Persze, akkoriban a válás nem volt olyan könnyű, különben is az emberek megszólták volna őket. Ezért együtt éltek továbbra is, de Rómeó eljárt a kis fuliettához, míg Júliát a keresztesvitéz részesítette vigasztalásban. A házaspárnak később gyereke is született. A kisfiúnak keresztbe állt a szeme és „o" lába volt, amiből a veronai rossz nyelvek arra következtettek, hogy a gyerek apja a kjresz- teslovag lehet. Még sok mindent tudnék beszélni róluk, de nem tehetem. Rájöttem, hogy Shakespeare- nek igaza volt. ö azért szépítette meg az igazságot, mert az akkori emberek még nagyon ragaszkodtak az illúziókhoz. Ezért Shakespeare Vilmos inkább őket ölte meg és nem a szerelmet. Szöveg nélkül ( G. Levický rajza)
