Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-08 / 185. szám, kedd
Kártyajáték — kérdőjelekkel Rafael Paasio kormányát annak idején nem fogadta bizalmatlanul a finn közvélemény, de ennek a szociáldemokrata kisebbségnek „tizenkilencre kell húznia“ a gazdaságpolitikai kártyajátékban ahhoz, hogy „kivághassa a huszonegyet“. így összegezte egy finn kolléga azt a beszélgetést, amelyet Helsinkiben folytattunk. Hűsítő italok, alkoholmentes sör mellett, kérdést kérdésre halmozva, s „talonba téve“ a válaszok, a várható válaszok aduit. És Rafael Paasio kormánya másfélszáz napi ténykedés után „letette a tizenkilencet“, nem mert újabb lapot húzni. Lemondásuk közölt oka a Közös Piaccal kötendő szabadkereskedelmi társulási megállapodástól való félelem. Ennyi a hivatalos indoklás. A kávéházakban, szerkesztőségekben, hivatalokban és bankokban azonban többet vélnek tudni azokról a gondokról, amelyek Finnország gazdasági életében lassan-lassan megköve- sednek, s amelyek immár kormányokat kényszerítenek meghátrálásra. Mert ott van például a japán töke! A tőke minden sajátosságával. Élni akar, gyarapodni, s a finnek pillanatnyilag nem tudják, hogy honnan és mivel kell holnap vagy holnapután fizetniük? Pillanatnyilag és látszólag jó, A Helsinki Fesztivál programja Finnország legjelentősebb és legátfogóbb fesztiválja az ún. Helsinki Fesztivál, amelyet ebben az évben augusztus 25 és szeptember 31 között rendeznek meg. A fesztivál eisä ízben kapott otthont a Finlandia csarnokban, Helsinki új, Alvar Altao építette hangverseny- és kongresszusi pa lutájában. A fesztivál keretében kereken 300 rendezvényre kerül sor. Az északi államok legnagyobb nyári művészeti seregszemléjén a múlt évben mintegy negyedmillió látogató vett részt. Ebben az évben a rendezvény kiemelkedő eseményeként emlegetik a stockholmi Drottningholm- Theater bemutatkozását. Az együttes Mozart Cosi fan folté c. operáját adja elő Elisabeth Söderström és Kerstin Meyer főszereplésével. A zenekart nz ifjú Leli Se- gerstain vezényli. hogy az autószalonok és lassan már az autópályák Is tele vannak Toyotákkal, hogy a Sanyo magnetofonok és rádiók viszonylag hozzáférhető áron és .nagy tömegben megtalálhatók a piacon, Helsinkitől Rovaniemiig, s az északi sarkkörön túl is. Jó, hogy olcsó és jó minőségű japán kerékpárok között válogathatnak. hogy japán pulóverek és kilométerszáinlálók, japán játékok és műanyagféleségek, magnószalagok és lehetne sorolni tovább, mi minden kapható még — és már —, ami Japánból származik, és jó, hogy a japán bankok megkönnyítik, meggyorsítják a pénzpiac forgalmát. De miből, mikor,' mivel fognak fizetni? Kérdések, kérdések. Válasz nélküli kérdések. S a válaszokat csak találgatások révén fogalmazzák még meg. Hiszen azt tudják, hogy gazdaságpolitikai stratégiát nem, vagy csak kis mértékben építhetik a finn papíriparra, s a faipar sem érdemel meg olyan nagy tétet, amivel Japán, a japán tőke leült a helsinki gazdaságpolitikai asztalhoz „játszani“. És azt is tudják — aggódva mondják is —, hogy csak eladói piacnak túlságosan kis ország az „északi hölgy“ Japán számára. Ám van egy terület, ahol a tőkeerős partnernek még „tizenkilencre is érdemes húzni“, s ez — mégha finn vitapartnereim képtelenségnek is tartják! — a hajóipar. Japán ma már világelső a hajógyártásban. Mind bruttóregisztertonnában kifejezve az éves termelést, mind a hajók választékában, felszereltségében, specializáltságában. Ám Japánnak ez ideig nem sikerült az egyébként nagy munka, és anyagigényes hajógyártását „áthonosíttatnia“ a hazai partok mentéről egyik kontinens partjaira sem. Eddig. De mi lesz, ha egyszer Finnországnak fizetnie kell? Ha a beáramlott tőkét és annak kamatait meg kell kezdeni törleszteniük? Lehet, hogy újabb „lehetőségekkel“ egyenlítik ki a számlát? Pl. a hajóipar zsilipjeit lesznek kénytelenek felhúzni a japán tőke előtt? Lehet. Finn barátaim még a lehetőségét is tagadják. De egyben ők is biztosak: Paasio kormánya nemcsak a Közös Piactól rettent meg, amikor július 18-án benyújtotta a lemondást. KÁTAY ANTAL KONGRESSZUSUKRA KÉSZÜLNEK SZLOVÁKIA FIATALJAI KÉT ÉV MÉRLEGE Az . 1968—1969-es években, amikor a CSISZ szétbomlasztása után 21 különböző szervezet jött létre, az egységes ifjúsági szervezet létrehozása igen nehéz körülmények között ment végbe. A SZISZ 1970 novemberében megtartott alakuló kongresszusán azt a célt tűzték ki, liogy meg kell teremteni az ideológiai és szervezeti egységet, s a fiataloknak megmagyarázni a párt vezető szerepének jelentőségét, a SZISZ küldetését és céljait. Az alakuló konferencia óta idestova két óv telt el, így a szeptemberben sorra kerülő szlovákiai kongresszus két év munkáját értékeli majd. A SZISZ megalakulásának első napja óta elsősorban is a taglétszám számbeli és minőségi növekedésére fordított nagy gondot. A Szlovák Szocialista Köztársaságban 1 1)43 547 fiatal él, ebből az első fél év végéig 285 139 volt tagja a SZISZ-nek, vagyis a 25 százaléka. Ez azt jelenti, hogy a két év alatt a szövetség taglétszáma a kétsze resére növekedett. Kétségtelenül szép eredmény, ám minden üzemben — főleg a falvakban —lehetőség van a taglétszám növelésére. Persze nem egyszerű toborzásról van szó. Nem olyanokat várunk a SZISZ-be, akik különféle előnyökhöz akarnak jutni, hanem olyanokat, akik cselekedetükkel, munkájukkal bizonyítják, hogy hasznos tagjai társadalmunknak, a szocialista és internacionalista eszmék hordozói. Az ideológiai munka terén a SZISZ arra helyezte a fő súlyt, hogy tagjait megnyerje a párt politikájának és elmélyítsék marxi—lenini ismereteiket. Az első kedvező alkalom Lenin születésének 100. évfordulója volt. Ebből az alkalomból a fia talok megismerték a nagy forradalmár éleiét és munkásságát és forradalmi üzenetét a fiatalokhoz. Több alkalommal találkoztak az ellenállási moz galom résztvevőivel. A párt megalakulásának 50. évfordulója alkalmából beszélgetések keretében találkoztak a veterán párttagokkal, s így nem csak a párt harcát, hanem a búr zsoázia igazi arcát is mégis merték. A „Tettek stafétája“ (Štafeta činov) akció keretében 66 forradalmi múltat megörökítő emlékszobát létesítettek, 2050 kiállítást rendeztek és 2101 alapszervezet kezdte meg önálló krónika írását. A SZISZ alapszervezetei politikai tér.en különösen a választás előtti időszakban mutatták meg egységüket és aktivitásukat. Az agitációs központok egész sora fölött védnökséget vállaltak, gondoskodtak az agitációs és propagációs munkáról. A fiatalokra a felnőttek is kezdtek más szemmel nézni. így nem csoda, ha a választásokhoz 19 137 fiatalra adták le szavazataikat. Ezek szakmai- és politikai neveléséről az állami és pártszervek segítségével a SZISZ Központi Bizottsága gondoskodik. Számos olyan akciói valósítottak meg, mint az Ifjúsági fényszóró, a Pionír fénysugár, amely a rejtett tartalékok feltárására irányult, s ezzel népgazdaságunknak felmérhetetlen segítséget nyújtottak. Kivették részüket az újítási mozgalomból és a műszaki alkotóversenyek keretében nem egy fiatal hívta fel magára a figyelmet. A falu- és városszépítési akcióknál is mindig ott voltak, s most, a nyár folyamán, különböző ifjúsági építkezéseken tevékenykednek. Ma üzemeinkben 820 ifjúsági kollektíva a szocialista munkabrigád megtisztelő cím viselője 6975 pedig megszerzéséért versenyez. „A SZISZ első kongresszusának brigádja“ cím elnyeréséért további 752 kollektíva vetélkedik.’ A SZISZ munkában gazdag két évi tevékenységét részletesen felvázolni nehéz volna. Talán néhány számadat segít a felmérésben. Az alakuló konferencia óta Szlovákiában 2233 sport és 592 honvédelmi szakkört alakítottak. Nem kevesebb mint 13 681 kulturális rendezvényt szerveztek, 455 műkedvelő színjátszó csoportot hoztak létre, 816 vers és próza mondó szakkör alapjait rakták le, 24 fúvós- és 136 tánczenekaruk van és ma már 756 klubot vallhatnak a magukénak. Sporttéren is aktívan tevékeny kednek. Ezt bizonyítja a két év alatt megtartott 10 379 különböző sportrendezvény, amelyek közül a legnevezetesebb a Rysy hegy hagyományos megmászása. A kongresszus minden bizonnyal foglalkozni fog a pionírszervezet gazdag tevékenységével, az Ifjúsági Utazási Iroda munkájával és természetesen azokkal a fogyatékosságokkal is, amelyek a felsorolt eredmények ellenére a szövetség munkájában előfordulnak. A SZISZ-nek a lakosság egységes honvédelmi neveléséről szóló párthatározattal is — az eddigieknél jobban — foglalkoznia kell, s a hazafiasságra való nevelést is állandóan szem előtt kell tartania. —nj— (Huszár Tibor felvétele) KLOSS KAPITÁNY KALANDOS TÖRTÉNETE Danka lihegue érkezett. — Már féltem, hogy elkések — mondta, —'hogy nem talállak itt. Reil nem akart elengedni, mintha csak sejtette volna, hogy soha többé nem lát. — Nem követett senki? — kérdezte Kloss. — Nem — felelt Danka bizonytalanul, mert hirtelen eszébe jutott, hogy amikor a Polna utcáról az Ogrodowa utcára fordult be, egy ismerősnek tetsző férfi sziluettjét pillantotta meg. Később már nem látott senkit, de ezután kötelessége lett volna kicsit kószálni a városban. — Marcinhoz mész — mondta Kloss. — Innen egyenesen Marcinhoz. Mégegy- szer ellenőrződ az akció előkészítését. A központ kért. hogy köszönetüket tolmácsoljam. — Köszönöm — súgta Danka. — Mit csináltok Reillal? Klossnak már nem volt ideje válaszolni. Zajt hallott. Valaki hirtelen feltépte az ajtót. Megfordult. Glaubel állt előtte, lövésre tartott pisztollyal a kezében. — Kezeket fel, Kloss! És te isi — Glaubel óvatosan közelebb lépett hozzájuk. — Magasabbra a kezeket — mondta — még magasabbra. Igen, így képzeltem el, és sohasem tévedek. Lelepleztelek, Kloss... Ebben a pillanatban Kloss villámgyorsan a földrevetette magát. Felkapott egy 'íeszkadarabot és Glaubelhez vágta. A gestapós lőtt, de nem talált. Kloss ráugrott, kicsavarta kezéből a Fordította: Bába Mihály pisztolyt. Mindketten a földre buktak. A küzdelem alig néhány percig tartott, de Kloss úgy érezte, hogy ez az örökkévalóság. Glaubel erős volt és ügyes. Kitépte magát s az ajtó felé ugrott. Kloss felkapta a pisztolyt és lőtt. Danka is. Egyszerre lőttek. Glaubel összecsuklott lezuhant... — Na, menj már — mondta Kloss. — Erejd gyorsan Marcinhoz. Ne felejtsd el: holnap, kilencedikén, reggel. Pontosan indultak el a nyitott katonai teherautókban, SS-legények fedezete mellett. Szép, napsütéses idő volt. Az országút az erdőn futott át, aztán felfelé a hegyre kapaszkodott. A mezőkön már dúsan burjánzó füvet ringatott a szellő. Pulkowski nagyokat sóhajtva mozdulatlanul ült Reil mellett. Már régen nem látott erdőt, mezőt, hiszen hónapok óta még a friss levegőtől is megfosztották. — Három nap alatt befejezünk mindent — mondta Reil. — Szabadon engedik a feleségemet? — kérdezte Pulkowski. Reil hallgatott. Most azt kellett volna mondania: „Igen, természetesen. Amint a kísérletet sikeresen befejezzük, azonnal szabadi n engedjük". — De csak nézte a lengyel tudós arcát és egyetlen szó nem ’tírt előtörni torkából. Tudta, hogy a tudós felesége már nem él. Arra gondolt, hogy Danka ma nem jött be az irodába. Tegnap el sem búcsúzott tőle. Nyugtalan volt. Valami történt vele? Talán letartóztatták? Az autó egyre gyorsabban száguldott. Ismét erdőbe értek. A kocsi hirtelen fékezett. Sorompó volt előttük. Két német tábori csendőr lépett az autóhoz. — Az iratokat — mondta az egyik. — Mondtam, hogy minket ne tartóztassanak fel! — kiáltott ingerültein Reil. A kíséretükben lévő SS-katonák közül az egyik a csendőrre üvöltött. — Nyisd fel a sorompót, ember, különben odasózok. Ebben a pillanatban eldördültek az első lövések. A csendőrök a földre vetették magukat és tüzet nyitottak. Az út melletti dombon megszólalt a géppuska. Reil előkapa pisztolyát, de alighogy kibiztosította, megpillantotta Danícát. Á dombról lépkedett le, géppisztoly volt a kezében. Reil ütést érzett, aztán már csak Danka hangját hallotta: „Ne lőjje- tek!“ — Pulkowski doktor úr, ön szabad! mondta Danka, amikor az autóhoz lépett. Danka nyugodtan nézett Reilre, akinek az arcára fagyott a határtalan csodálkozás. Szinte ugyanebben az időben, 9 óra 30 perckor a Walowa utcai ház második emeletének egyik lakásában megszólalt a csengő. A két kártyázó gestapós felugrott. Mindketten előkapták pisztolyukat. — Csak nyugodtan — mondta az egyik Edwardhoz és Kazlkhoz fordulva. — Agyonlőlek benneteket, ha szökni próbáltok. Edward nyugtalanul pislogott az ajtóra. Talán valaki közülük? Lehetetlenség, hiszen mindenkit értesíteni kellett, mindnyájan tudták, hogy mi történt velük! Akkor hát ki lehet? A gestapós a puskatussal hátbavágta Edwardot és megparancsolta, hogy nyissa ki az ajtót. Edward lassan megfordította a kulcsot a zárban — hátában érezte a puska csövének hideg vasát kinyitotta az ajtót. A küszöbön egy pos■* tás állt. — Itt lakik Edward Kania úr? — kérdezte, A gestapósok ebben a pillanatban be csapták az ajtót. A postás csodálkozva nézett a két felfegyverzett férfire. — Uraim, mi történt? — kiáltotta. — Csomagot hoztam. Kania úrnak ... — Add ide! — kiáltott rá az egyik gestapós. A postás átadta a nagy dobozt, amely* re valaki gondosan, szépen írta rá ti címet. — Akkor én már megyek is — mondta a postás —, csak kérem, itt legyen szíves aláírni. — Itt maradsz! — kiáltott rá az egyik gestapós. —- De uraim, nekem még a leveleket ... — Ráérnek — válaszolta a német. A csomagot az asztalra tette és bontant kezdte. — Feküdj! — A postás suttogása úgy hallatszott, mint a kiáltás. Ebben a pillanatban óriási robbanás rázta meg a lakást. Füst, por, korom szállt, bútordarabok repültek szanaszét. Az üveg csörömpölve hullt darabokra. Kazik, Edward és a postás kormosán és véresen futottak a lépcsőházban. A lakásból óriási füstgomolyag hömpöly- gött. Kloss dolgozószobájában megszólalt a telefon. Kloss felemelte a kagylót. — Az életvonala nagyon hosszú a tenyerén — hallotta Rioíetto hangját. — Gratulálok! Remélem hamarosan talál kozunk. És találkozik a barátaival is... Kloss mosolyogva tette le a telefon- kagylót. Az ablakhoz lépett. Ismét megnyert egy játszmát. Vajon hány vár ^ág rá? [Folytatjuk ! 1972. VIII. Andrzej Zbych:
