Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-27 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó

AZ IFJÚ NEMZEDÉK KOMI

„A fiatalok szocialista öntudatának kialakításában különösen igényes feladatokat kell teljesíteni az iskolaik nek, melynek küldetése, hogy a szocialista társadalom szükségleteivel a fejlődő gazdaság és az egyes társadal területek követelményeivel összhangban készítse fel a fiatal nemzedéket. Iskolánknak szocialista iskolának, szocialista rendszer támaszának kell lennie; munkájának a nevelés és oktatás egységének, az iskola és az él kapcsolatának elvéből kell kiindulnia. Ma előtérben áll a pedagógiai munka, az oktatás és a kommunista ne\ lés minősége. Külön figyelmet kell fordítanunk azokra a tantárgyakra, melyek közvetlenül befolyásolják a diák és a tanulók szocialista öntudatát, viszonyulását a párt politikájához, valamint a tudományos világnézet elsa títását."

(Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának határozatáb

KÖZOKTATÁSUNK IGAZODJÉK A JÖVŐ IGÉNYEIHEZ

Az 1972/73-cts tanév feladatai ® Az eszmeipolitikai nevelés mélyebb értelmezéséért • A tanulok igényszintje és műszaki pályaorientációja • Az anyanyelvi tanítás-tanulás új szempontja

A CSKP XIV. kongresszusának határoza tai feladatul tűzték ki az oktatás-nevelés hatékonyságának emelését. Ezért felül kell vizsgálni az oktatás és a társadalmi (összefüggések kérdéseit, a korszerűsítés problémáit — az óvodától egészen az egyetemig. Az oktatásügy dolgozói a kongresszus határozataiból eredő megtisztelő feladatokat nagy körültekintéssel végzik, s az igényes munka első fázisát már befejezték. A helyzetelemzésben és az ebből következő — a hosszabb és a rövidebb távra beütemezett — tennivalók kijelölésében a tudósok és a legjobbb pedagógusok százai vettek részt az egész országban. A javaslatok egyelőre egy terjedelmes, tudományos dolgozat benyomását keltik, hiszen ezt csak ezután készítik elő a párt és a kormány legmagasabb fórumainak tárgyalására. Ezeken a tanácskozásokon mérlegelik majd: vajon az előterjesztett javaslatok a csehszlovák szocialista társadalom igényei és lehetőségei szigorú számbavételén alapulnak-e.

Mindezt azért tartottam szükségesnek rögtön a bevezetőben elmondani, hogy ezzel is érzékeltessem: napjainkban az oktatásügy nagy jelentőségű társadalmi kérdés. A szocialista forradalom, a társadalmi-gazdasági fejlődés, a tudományos-technikai forradalom új igényeket támaszt az iskolával, a pedagó. gussal szemben, és ez új oktatáspolitikai helyzetet teremtett. A testvéri szocialista országokban — hasonlóan mint nálunk — a párt és a kormány legmagasabb szervei vitatják, kutatják, az oktatásügy továbbfejlesztésének legjárhatóbb útjait. A tudományok robbanásszerű fejlődése elsősorban az iskola tartalmi kérdéseit érinti. Persze minden változtatásnak — mivel közoktatásunk mai szintje és formája a történelmi-társadalmi okok következménye — a jelenlegi helyzet alapos elemzésére és a jövő igényeinek felmérésére kell épülnie. S ez nyilván nem egyszerű kérdés. Az elmúlt évek társadalmi krízisének kemény leckéje arra tanított, hogy oktatásügyünk eddigi fejlődését is a végletektől mentes, reális mérlegelés alapján ítéljük meg. Azért hangsúlyozom ezt, mert személyes beszélgetéseim során többen kérdezték: „miért visszhangtalan az oktatásügy az utóbbi időben?“ Hát persze, ez felfogás kérdése. Mert ha valaki a reális valóság „visszhangjaként“ egyoldalúan csak azt fogadja el, amikor vagy teljes válságban vagy tökéletes harmóniában, azaz vagy feketén vagy fehéren beszélnek, írnak az oktatásügyről, akkor az ilyen ember számára valóban „csend honol“ sajtóinkban. Ha reálisan akarunk mérlegelni, akkor az eredményeket és a fogyatékosságokat egyszerre és együtt kell szemlélnünk, hasonlóan, mint ahogyan az életet reálisan ábrázoló képen is a fehér és a fekete rendszerint együtt látható. Ezért azok, akik szenzációéhesen oktatásügyünk „válsága“ miatt a harangok félre- verését várják, csalódnak; de csalódnak azok is, akik a jelenlegi helyzet dicshimnuszát igényelnék. Okosan, nyugodtan és szakszerűen fogott hozzá az oktatásügy a problémák feltárásához és a legjobb megoldást ígérő tennivalók kijelöléséhez. S ha valaki érzékelni tudja annak a társadalmi igénynek a politikai jelentőségét, hogy „oktatásügyünket hozzá kell Igazítanunk szocialista

társadalmunk igényeihez és fejlődési fokához“, az nemcsak nézi, hanem látja is, nemcsak hallja, de fel is fogja a közoktatás ezerarcú kérdésének közéleti visszhangját. Bizonygatni ezt pl. a szülői munkaközösségek gyűléseinek jegyzőkönyveivel vagy az iskolák építése-szépítése sok százezer koronás értékeivel, de akár a tankönyvek igen alapos eszmei, tartalmi, nyelvi bírálatával, új könyvekkel és tankönyvekkel, a nyílt és bátor hangú tanulmányok, cikkek hosszú sorával stb. nemcsak meghaladná ennek az írásnak a kereteit, de — úgy vélem — fölösleges is. Hiszen lépten-nyomon tanúi lehetünk: a pedagógiai, a gyermeknevelés kilépett a szakma, az iskola és az otthon négy fala közül, s napjainkban már nagy jelentőségű társadalmi kérdés, országos ügy lett.

Az oktatásügy iránt fokozódó társadalmi érdeklődés ilyen atmoszférájában indítjuk az 1972—73-as iskolai évet. A tanév legfőbb feladatai között az első helyen a tanulók eszmei-politikai nevelése szerepel. A fiatalokat meg kell óvni az ellenséges eszmeáramlatoktól, az antiszocialista ideológiák hatásaitól, a nacionalizmustól, a sovinizmustól, a klerikalizmustól stb. A burzsoá ideológiával való küzdelem azonban az iskolában sem szorítkozhat csupán a védekezésre. Ebben a küzdelemben az igazi erőnket a tananyag megértése és elsajátítása teremti meg, és azt a szocializmus adta lehetőségek reális megláttatása sokszorozza meg. A család és az iskola mellett az ifjúság arculatát egyre több más tényező is befolyásolja. Ezek között egyre erősödik a tömegkommunikációs eszközök befolyása, s ezzel a pedagógusnak az eddigieknél fokozottabb mértékben kell számolnia, mind pozitív, mind negatív értelemben. Jobban ki kell használnia a rádió (az iskolarádió), a televízió adásait. Az információk egyre gazdagabb áramlása ugyanis nem csökkenti, hanem növeli az isko. la szerepét, tehát elsősorban az iskola tehet sokat a differenciálatlan információ-áradat „mindent a maga idejében és a maga helyére" tételéért. Az iskolától kell megkövetelni, hogy a fő — divatos kifejezéssel élve — a „mass medium“: a sajtó, a film, a rádió és a televízió információ-robbanásának negatív hatását csökkentse, a pozitív tartalmú adások hatását viszont erősítse fel, építse be a tanulók ismeret- és érzelemvilágába. A pedagógusnak egyre inkább számolnia kell azzal is, hogy újfajta értékek vannak feltűnőben — mint pl. az éppen napjainkban születő filmszerű képi dramaturgia — s a régiek — az irodalmas dramaturgiájú film, a program-zene vagy az anekdotikusan részletező festészet — lassan átadják helyüket až újnak. A kommunista nevelés elsődlegességének hangsúlyozása nem holmi „szemellenzős“ igény, hanem tudományosan Indokolt követelmény, melynek a világnézeti nevelés alapismereteket integráló jellegéből eredően magában kell foglalnia az értelmi, az erkölcsi, az esztétikai, a politechnikai, de a testi nevelés problémáit is. Szeretném hangsúlyozni: társadalmunk olyan szocialista ember kialakítását igényli, aki nemcsak „tudatában dialektikus materialista“, hanem egész magatartásában, életformájában, erkölcsében, Ízlésében és igényeiben. Iskolai

munkára vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy tanítványaink világnézete a pályaválasztási igényszintben és a társadalmi fejlődés követelte műszaki pályaorientációban, politikai jogaik és kötelezettségeik gyakorlásában mérhető le.

Szlovákia történelmi fejlődése következtében és .az iparosodás megkésettsége miatt a tudományos-műszaki kultúra a humán műveltséggel szemben alárendelt viszonyban volt, s ennek nyomai mindmáig érezhetők. Ezért az új iskolai év egy olyan céltudatos törekvés kezdetét jelenti, mely a műveltség szlovákiai szerkezetének korszerű arányosítását, a tudományos-műszaki műveltség színvonalának emelését tűzte ki célul. A műszaki pályaorientációt és a tanulók igényének emelését elsősorban a munkás-paraszt származású tanulóknál kell elérni. Mindezt pedig nemcsak verbális politikai állásfoglalás formájában, nemcsak a tanító-tanuló vagy az igazgató-oktatásügyi dolgozó világnézetének szóbeli megnyilatkozásaiban, hanem tettekben. Például a tanulók továbbtanulási igényének oly szükséges politikai tudatosítását — az objektív lehetőségek kedvező kihasználása figyelembevételével — a közép- és a főiskolákra jelentkezők számával, a pályaorientációt pedig a műszaki főiskolákra pályázók számával kell és lehet mérni. Ha elismerjük, hogy nekünk politikailag nemcsak verbálisán jól tájékozott egyénekre, hanem eredményeket produkálni tudó teljes emberekre van szükségünk, akiket — lenini értelmezésben felfogásuk és magatartásuk, elkötelezettségük és kultúrájuk tesz szocialista közösségünk felelős tagjaivá, akkor ezt a mércét kell alkalmaznunk. Mindez persze nem új, mégis hangsúlyozni szeretném: az új tanév jóval magasabb igényeinek csak az tehet eleget, aki alkotó módon, cselekvő- en, elért eredményeivel is képes lesz a szó legnemesebb értelmében politizálni.

S mindebből mi érvényes a szlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák számára? Szinte az összes említett feladat nálunk sajátosan jelentkezik. Gondoljunk csak az ellenséges eszmeáramlatok sajátos megnyilvánulására, a nacionalizmus vagy a sovinizmus elleni harcra. A tudományos világnézetre, a proletár internacionalizmusra nevelésnek is megvannak a maga specifikumai. Gondolok itt például az eddig eléggé felületesen kezelt magyar—szlovák—cseh kapcsolatokra e ezzel a nemzetiségi iskola „híd-szerep“-ének a fontosságára. A műszaki pályák felé irányítás vagy az iskoláinkban domináló humán jelleg, a tanulók továbbtanulási igényének alacsony szintje a középiskolákban — olyan gondolatok, melyeknek még erősebben kell rezonálniok a mi iskoláinkban. Persze egy-egy felvetett kérdés külön-külön tanulmányt érdemelne. Mivel azonban ezekről a kérdésekről már többször is szó esett, én egy eddig méltatlanul elhanyagolt szempontra hívnám fel az olvasók figyelmét. Azok a kutatók, akik a beszédkészség és a tanulók intelligencia szintjének összefüggéseit, illetve az összefüggések társadalmi hátterét vizsgálják, meggyőzően bizonyítják világszerte, hogy a családban leggyakrabban és

legszívesebben beszélt nyelv (az anyanyelv) és annak típusai jelentik azt az áttételt, amelyen keresztül kialakulnak az egyén különböző jellegű kapcsolatai társadalmi környezetével, s ez a családi környezetben kialakított és elsajátított beszéd (és beszédmód) alapvetően kihat az egész további

tanulási folyamatra. Negatívan persze elsősorban abban az esetben, ha az odahaza használt beszéd (beszédmód) és az iskolában használt beszéd között jelentősebb az eltérés. Azaz, ha pl. más a tanítás nyelve, mint a tanuló leggyakrabban és legszívesebben

használt nyelve, illetve, ha az iskola a -tanulótól más szókincset, fogalomvilágot követel (azaz, más e beszélt nye mint amibe a gyermek belenőtt, paraszt szülők gyermekei, mivel családokban általában más a bei típusa, szókincse és fogalomvilág iskolában beszélt nyelvé — még nyelvű tanítás-tanulás során is - hátrányos helyzetben vannak á’ magasabb, képzettebb kultúrájú gyermekeihez képest. Iskoláink! ezekre az eddig kellőképpen ne és ezért rejtett hátrányokra is 1 gyelniök és tudatosan kellene tör zal, hogy az otthoni környezet ki bői adódó indulási hátrányokat már az alsó osztályokban áthid* pasztalat ugyanis azt mutfít*'— h kola vajmi keveset tehet ak^or, nyezeti hatásokból fakadó hátrán pán annak kibontakozása után — kola felső tagozatában vagy a k ban — kísérli meg ellensúlyozn költ kulturális helyzetből fakadó a gyermek tanulmányai során ál idő múlásával egyre jobban felhal A magasabb műveltségű családok gíti, míg az iskolázatlanabb csalá szerint nem segíti (s ezzel nehe2 anyag értését, elsajátítását. így ző társadalmi rétegekhez tartozó, iskola tanítási nyelvéhez nem any kötődő és nem az anyanyelvűk* gyermekek nem azonos mértékbe be a tananyagot (nem azonos méri fitálnak az iskola által nyújtott é A kellően el nem sajátított tanan nyelven a „rátanulás“) ezeknél a **ztán egyre halmozódik. Ezért a egyenlőtlenség hatékony ellensil a hátrányok felhalmozódásának a megoldás. A gyermekek egye helyzetbe“ juttatását tehát nem c: iskolákra előkészítő tanfolyamok tői — ezt is tervezzük —, hanem óvoda és az alapiskola alsó tagoz lyozó funkciójától remélhetjük. Eí ző évektől eltérően, amikor az nak főleg inkább a felső tagozat tűk (s ez meghozta a várt ere gondoljunk csak a 15 évesek orsz. szintmérésének eredményeire, al gyár tanítási nyelvű iskolák egyenlő partnernek bizonyultak! ben — az iparitanuló-iskolák me gyelmünket az óvoda és az alap tagozatának égetően fontos kérd irányítanunk.

Befejezésül Romain Rolland-t idézni, aki arra a kérdésre, mit annak érdekében, hogy a művés pi tulajdonná váljék, ezt írta: „I szőr népetek, amelynek van ide nem zúz össze a nyomor, a szünte amelyet nem tompítanak el a b jobbról és balról támadó vakhit már van ilyen népünk. Olyan tan nak, akiknek szerető szüleik ma dent megadhatnak gyermekeiknek oldalúan képzett, szocialista embe sanak, s vannak pedagógus egyén akik az elmúlt évtizedben eredmi kájukkal bizonyították politikai giai elkötelezettségüket. A megjá tájakat látunk. A mögöttünk lé1 nyék köteleznek, hogy új, meré: pektívát rajzoljunk fel. A tudási új, magasabb szintjét kell őst hogy ne maradjunk le. Az JL972— lai év tehát a tanítás-tanúi*^' örö mének egy újabb szakaszát jele; lók és a tanítók, a szülők és , ügyi szakemberek számára egyar kívánják ehhez — az új iskolai é — erőt és sikert!

MOZ