Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-26 / 201. szám, szombat
Látogatóban Szántó Lászlónál (Tóthpál Gyula felvét ele) A Felkelés kafoná’a JÁN FÄBRY NAPLÓJÁBÓL Ügy vélem, túlzás nélkül mondható, hogy kevés olyan tudós van. akit Szlovákia szerte olyan tisztelet és megbecsülés övez, mint Szántó László akadémikust. Emberi tulajdonságaival, nagy tudásával, tudományos munkásságával, pedagógiai és publicisztikai tevékenységével, tántoríthatatlan elvhűségével a marxizmus—leniniz- hoz, vívta ki ezt a tiszteletet és megbecsülést. Ismerik és szeretik a csehszlovákiai magyar dolgozók is. Ismerik és megszerették azok, akiknek különféle tanfolyamokon és iskolázásokon előadott, s akik tőle tanulták a maxizmus—leninizmus alapjait, a dialektikus és történelmi materializmust. De Ismeri és sokat tanult tőle az olvasók széles tábora is. Annak idején, éveken keresztül alig volt a Fáklyának olyan száma, amely ne közölt volna Szántó Lászlótól valami írást. Majd ezt követően az Új Szóban jelennek meg cikkei, tanulmányai, amelyekben mindig és mindenkor a marxizmus nagy igazságát lebírhatat’an életerejét hirdette. Kapcsolatát sohasem veszítette el a dolgozó emberrel, az élő valósággal s ez a kapcsolata az élettel szemléletes módon megmutatkozik tudományos munkásságában. Egész életművén vörös fonalként húzódik végig a marxizmusnak az a tétele, mely szerint a vezetők ereje a vezetettekkel való szerves kapcsolatban van, s hogy a vezetetteket nemcsak tanítani kell, hanem állandóan tanulni is kell tőlük. Hogyan jutott el Szántó László ennek felismeréséhez s egyáltalán hogyan jutott el a marxizmusig? Egyszer, születésnapja előtt, félig tréfásan megkérdeztem tőle, hogyan kezdené ő a róla szóló méltatást, mire nagyon komolyan ezt felelte: „Szántó László az októberi forradalomban lett marxista.“ igen, a nagy életiskola, a sorsforduló: az első világháború, a front, az orosz fogság, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Alig hogy a frontra kerül, 1915 augusztusában orosz fogságba esik, s Szibériában, Krasznojarszkban köt ki. Egyik barátja tanácsára megtanul németül, s így lehetőség nyílik arra, hogy elmélyítse természet- és társadalomtudományi ismereteit és ezeken keresztül eljut á marxizmusig. Közben kitör az októberi forradalom. Kitör az ellenforradalom, Szibériában Kolcsak fehér terrorja. Ám a forradalom győztes folyamatát semmi sem tudja megállítani. A Vörös Hadsereg elől menekülő Kolcsak-csapatok Krasznojarszknál készültek a döntő ütközetre, s így a hadi- fogolytábor puszta léte is veszélybe került. A hadifoglyok csapatokat szerveztek, a városban felfegyverezték őket, a helybeli munkásokkal együtt hátbatámadták az ellenséget és kiverték a város területéről. Itt született meg az internacionalista brigád, amely Zalka Máté parancsnoksága alatt oly sok ragyogó fegyvertényt hajlott végre. Ebben az internacionalista brigádban rendszeres propagandamunka folyt. A propagandisták, köztük Szántó László is, egy sokoldalú terv alapján társadalom- és természettudományi kérdésekről előadásokat tartottak. Történetesen úgy adódott, hogy az első előadást Szántó László tartotta a darwinizmusról és éppen Zalka Máté huszárjainak. „Sikerült előadás volt — mondja Szántó elvtárs —, legalább is én annak tartottam. Hanem másnap aztán kitört a botrány. A huszároktól küldöttség ment a parancsnokhoz és a szószóló jelentette, hogy az a tegnap esti előadás nem volt éppen rossz, meg érdekes is volt, csak az volt a baja, hogy az előadó kukacokról meg különféle állatokról beszélt, márpedig nekik inkább arról beszéljenek, hogy mi is ez a szovjethatalom, amiért ők fegyverrel harcolnak, és hogyan lesz tovább a forradalomban.“ — Nos — vallja most is Szántó László — itt kaptam több elvtársammal együtt egy életre szóló leckét arról, hogy a szocialista forradalom politikailag öntudatos embereket kíván, s ezért elsősorban a politikai öntudat kialakítását és elmélyítését követeli a neveléstől. Mindnyájan éreztük, milyen nevetséges helyzetbe kerültünk, mert ahelyett, hogy a forradalom ezen követeléseit teljesítettük volna, mi a „teljes világnézet“ nevében darwinizmussal és más hasonlókkal akartuk tömni az emberek fejét. Zalka huszárjai tanítottak meg rá, hogy mennyire komolyan kell venni a marxizmusnak azt a tételét, amely szerint a vezetők ereje a vezetettekkel való szoros kapcsolatban van, s a vezetetteket nemcsak tanítani kell, hanem tanulni is tőlük. Szántó László elvtárs még a krasznojarszki hadifogolytáborban, 1920-ban belépett a bolsevik pártba. Egyik ajánlója Jaroslav Hašek, a Švejk majdani világhírű írója volt. 1921-ben került haza fogságból. Itthon, rögtön a fogságból való hazatérése után, a CSKP megalakulásakor belépett a pártba. Hűséges a párthoz, a marxizmus—leninizmus eszméihez, azóta is töretlen, egyenes. Ezt bizonyítja minden tevékenysége, egész életműve. Talán sohasem volt olyan időszerű Leninről, Lenin hagyatékáról, a leninizmus alkotó alkalmazásáról beszélni, mint az utóbbi években. Mi a véleménye ma erről Szántó Lászlónak, a marxista tudósnak? Töpreng, gondolkodik, feláll az asztaltól, a könyvespolchoz lép, Lenin Műveinek egyik kötetét emeli le, lapozgat benne, majd megtalálja a keresett részt. S kezében a könyvvel arról beszél, hogy Lenin már 1899-ben, szibériai száműzetésből visszatérve, arra tanította az orosz mimkásságot, ahhoz, hogy megszabaduljon elnyomóitól, feltétlenül erős politikai pártjának kell lennie, olyan pártnak, amely valóban tudományos forradalmi elmélettel van felfegyverezve. Lenin az összes létező elméletek közül egyedül a marxizmust tartotta ilyennek. Ám ugyanakkor hangsúlyozta — s Szántó elvtárs most Lenint idézi: — Marx elméletét — írta Lenin Programunk című művében — egyáltalán nem tekintjük befejezett és érinthetetlen valaminek; ellenkezőleg, meggyőződésünk, hogy ez az elmélet csak az alapköveit rakta le annak a tudománynak, amelyet a szocialistáknak minden irányban tovább kell fejleszteniük, ha nem akarnak elmaradni az élettől.“ — Szerintem — folytatja Szántó László — ebben Lenin mindjárt munkásságának elején megfogalmazta a lényegét annak, hogyan kell a marxizmusra nézni, hogyan kell alkotó módon kezelni. Másik feltétele ennek abban áll, hogy a társadalmat — hasonlóképpen, mint a természetet — tudományosan megismerni csak dialektikus materialista módszerrel lehet. Aki nem dialektikus materialista módon gondolkodik és cselekszik, előbb-utóbb a szociáldemokraták, a revizionisták, a jobboldali opportunisták lejtőjére csúszik. Ügy vélem, hogy 1968—69 tragikus eseményei ezt mindennél jobban igazolják. A harmadik feltétel az, hogy ha az ember valóban, és nemcsak név szerint marxista, akkor feltétlenül a munkásosztály álláspontján és tevékenységében kell a világot vizsgálnia. Ebben van a marxizmus pártossága. Lenin szerint a marxizmus megszűnik marxizmus lenni, ha nem pártos jellegű, s ha nem valósul meg benne az osztálygyakorlat és a tudományos elmélet dialektikus egysége. Hogy mit jelent az ezen elvektől és gyakorlattól való eltérés, arra eléggé szemléletes példát ad 1968—69, az akkori „újsütetű marxisták újsütetű marxizmusa“. A Szlovák Nemzeti Tanács Szántó László akadémikusnak a marxista—leninista filozófia és a közgazdaságtan területén végett életművéért a Szlovák Szocialista Köztársaság Állami díját adományozta. Szántó László elvtársnak, a neves marxista teoretikusnak, a néppel és a népért élő pedagógusnak, sokat tapasztalt elvtársunknak és barátunknak, lapunk kiváló munkatársának a magas állami kitüntetéshez igaz szívből gratulálunk. Azt kívánjuk neki, hogy erőben, egészségben, s minden nehézséget legyőző optimizmusát megőrizve, még hosszú évekig munkálkodjék annak az ügynek a szolgálatában, amelyért fegyverrel a kézben harcolt Oroszországban, s amelynek egész életét szentelte. BÁTKY LÁSZLÓ A Szlovák Nemzeti Felkelés kihirdetésének reggelén rendkívüli ülést tartott a skýcovi párt- szervezet. Rudolf Matejov, a párt alapító tagja tartotta a beszámolót. — Elvtársak — szólt röviden —, a nemzet fegyvert ragadott a betolakodó náci hadsereg kiűzésére hazánkból. Elérkezett tehát az ideje, hogy mi is csatlakozzunk a nemzeti ellenállási mozgalomhoz, s szólítsuk harcba az egész falu népét. A taggyűlés jóváhagyásával falunkat szabad csehszlovák területnek nyilvánítom. A lakosság a kommunisták felhíváséra egy emberként csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz. Mindnyájan elszánt fogadalmat tettünk, hogy német katona többé nem teszi be lábát községünkbe. Fogadalmunkhoz híven még aznap este akcióba léptünk. Falunk mellett haladt el a Felső-Nitra vidékére vezető országút, mely stratégiai szempontból fontos közlekedési vonalnak számított. Ezen bonyolította le csapatmozdulásait a megszálló német fasiszta hadsereg. Partizánbrigádunk néhány kézigránát és géppisztoly birtokában az országút elzárására indult. A hatalmas szálfákkal lezárt úton lehetetlenné tettük a közlekedést a német fasiszták számára. A Félső-Nitra vidékén az ellenállási mozgalom Grzuár Albin, ismert spanyolországi harcos vezetésével egyre nagyobb méreteket öltött. A szlovák hadsereg egységei is csatlakozlak hozzájuk. Néhány nap múlva mi is megteremtettük velük a kapcsolatot. Az állig felfegyverzett fasiszta betolakodók Veľké Uherce és Prievidza térségében nagy erőket összpontosítottak. Az volt a céljuk, hogy az ellenállási mozgalmat meghiúsítsák, felszámol iá k. Ján Fábry A fasiszták kísérletei minduntalan kudarcot vallottak. Az ellenállási mozgalom irányítói, köztük N. S. Lavrik és Putilov, kipróbált szovjet tisztek fegyelmezett katonai precizitással vezették hadműveleteinket. A ský- coví partizánalakulatnak a Topoľčianky és Veiké Uherce közötti országút blokkolásán kívül az volt a feladata, hogy pontos adatokat gyűjtsön a fasiszta kötelékek erejéről, állomáshelyéről és megmozdulási tervéről. Alakulatunkhoz az ősz folyamán további partizáncsoportok csatlakoztak. Ütőképességük állandóan növekedett. A szovjet hadsereg sorozatos győzelmeiAz ifjúsági szövetség dél- morvaországi kerületi szervei nyilvános ellenőrzést szerveznek a SZISZ kongresszusa tiszteletére tett vállalások teljesítése fölött. Az ellenőrzés első eredményei a SZISZ-tagok növekvő munkaaktivitásáról tanúskodnak főként az üzemekben. A gottwaldovi ipari építkezési vállalat fiataljai két ifjúsági kollektívát létesítettek, s mindkettő benevezett a szocialista munkabrigád, valamint „A SZISZ kongresszusának kollektívája" cím elnyeréséért meghirdetett versenybe. Eddig nek híre pedig még elszántabb harcra serkentett. Amint az előrenyomuló vörös hadsereg a Garam folyót megközelítette, partizánbrigádunk újabb célok elérését tűzte maga elé: utat nyitni a Tekovská Breznica térségében a felszabadító hadsereg további előrenyomulása számára. Az akció lebonyolítására de* cemberben került sor. Zúz marás téli idő volt, amikor az erdei utakon a Garam partját megközelítettük. A nagy elővigyázatosság és óvatosság ellenére az országúton cirkáló német járőrök megneszeltek bennünket, géppuskatüzet nyitottak ránk. Nem maradt más hátra, mint hogy nekivágjunk a Garamnak, A jég recsegett, ropogott, beszakadozott alattunk. Na^y zaj kavarta fel a táj csendjét. Hogy emberéletben, hadi felszerelés, ben ne essen kár, a lovak farkába kapaszkodva úsztunk át a jeges folyón. Még partot sem értünk, ismét tüzet nyitottak a németek. Másfél óráig keilett hasalnunk a hóban. A Vörös Hadsereg parancsnoksága szívélyesen fogadott. Egyben javaslatot terjesztett elő: ha nem akarjuk tovább folytatni a harcot, vállaljuk el a felszabadított községekben és városokban a közrend helyreállítását és biztosítását. Egymásra néztünk. Az arcvo* násunkból az öröm és az elszántság egyaránt sugárzott. Végte« lenül örültünk annak, hogy fék szabadítóinkkal együtt vehe- tünk részt hazánk megszállt területeinek felszabadításában. Az első bevetést a Vörös Had* sereg katonái esküjének szertartása előzte meg: Esküvel fogadom, hogy a Vörös Hadsereg katonájához méltón, életem koc= káztatásával harcolok a végső győzelem kivívásáért ... Ez a fogadalom sokszorozta meg erőmet és akaratomat a Kai- ná térségében folyó ütközetben is, amikor a lábamat elveszítettem, félholtan terültem el a föl« dön. A fizikai fájdalomtól is? sokkal nehezebb volt elviselni a puszta tényt, hogy a fegyve» rés harcot tovább már nem folytathatom. ... .1945. március 16-án a fa* siszta hordák megtámadták Skýcov községet. A lakosságot elhurcolták és a lakóházakat felégették, több mint 236 családi ház lett a tűz martalékává ... Kórházban hallottam, amikor a Banská Bystrica-i rádió szabad állomása közölte szülőfaluin tragédiájának szomorú híreit. Hol vannak a gyerekek, mi lett a családdal, az elvtársakkal??? 1945. májusában, a legszebb hónapban, a győzelem napján fizikailag megtörve ugyan, de lelkileg megerősödve, mankókra támaszkodva tértem vissza a faluba. A pusztító kép szomorúan hatott. Alig lézengett ember a faluban. Csak tíz családi ház élte túl a fasiszta pusztítást. Mit tehet az ember? A felszabadulás, a szabadság öröme megsokszorozta az akaratot. Az elhurcolt családok lassan kezdtek visszaszállingózni. Megkezdtük a falu újjáépítését. A felszabadulást követő évtizedek alatt begyógyultak a sebek, felszáradtak a könnyek. Az új élet rügyeiből csodálatos műtm]r C7ÜlPii tPilí Lejegyezte: SZOMBATH AMBRUS összesen 44 SZISZ-tag kapcsolódott be a szocialista munkabrigád mozgalomba, a mesterek és az építésvezetők versenyébe pedig hatan jelentkeztek. Az ifjúsági szervezet fejleszti a fiatalok kezdeményezését a termelés más szakaszain is. Vállalták, hogy 4192 brigádórát dolgoznak le a vállalat építkezésein. Ebből már 3556 órát le is dolgoztak. A gépjavító műhelyben 8 rendkívüli műszakot szerveztek. Az ifjú építkezési dolgozók egy épületet és négy tervet példás minőségben adtak át. Á SZISZ kongresszusa előtt
