Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-24 / 199. szám, csütörtök

Ütban az aranykoszorú jelé. „A közös cél összefűz bennünket" síz Ü L Ö K', N E V E LÖK FÓR U M A Divatláz vagy létszükséglet? A CSEMADOK Rimavská Sobo­ta i (rimaszombati) helyi szer- vezete mellett működő nagymúl- tú Gömör népművészeti együt­tesnek önálló énekkara és tánc- csoportja van. Az előbbit Lévay Tibor, az utóbbit Ádám Lajos vezeti. A két vezetővel nem sikerült egyszerre találkoznom, ezért a műkedvelők tevékenysé­géről külön-külön érdeklődöm tőlük. — A CSEMADOK helyi szer­vezete mellett működő együttes 19ö3-ban alakult — emlékezik vissza Lévay Tibor. A tánccso­portnak 16—18, az énekkarnak 25 tagja volt. A táncosokkal ab­ban az időben Kamarás Imre foglalkozott. Az énekkart kez­dettől fogva én vezetem. Da­lainkkal eleinte csupán a tánc- csopon műsorát egészítettük ki. Két- vagy három szólamú kísérő dalokat énekeltünk, többnyire Bárdos Lajos népdalfeldolgozá­sait. Részt vettünk a gombaséki (Gombaszög) és a svidníki nép- művészeti fesztiválon, és elláto­gattunk Magyarországra is. A csoport 1966. április 29-én kapta a Gömör népművészeti együttes nevet. Ettől az időtől az énekkar önállóan is szerepel. Persze, itt szó sincs valamiféle széthúzási igyekezetről, csupán szükségét éreztük annak, hogy többet produkáljunk. A népi hagyományok ápolásából és a kultúra terjesztéséből eredő kö­zös érdekünk és a közös cél összefűz bennünket. — Hol és milyen dalokkal lépett fel eddig a kórus? — 1966-tól különböző járási és országos rendezvényeken. 1970-ben a Lenin születésének 100. évfordulójával kapcsolatos ünnepségeken Filakovón (Fü­lek), Veľký Blhon (Nagybalog), Svidníken és más helyeken sze­repeltünk. A választások idején többek között Behyncére (Beje) és Šafárikovóra (Tornaija) is ellátogattunk. Az említett he­lyeken felléptünk a CSKP meg­alapítása 50. évfordulójának ünnepségein is. Repertoárunkat akkor Csajkovszkij Sosztako- vics, Suchoň, Bárdos és Kodály művei, valamint ukrán népdal- feldolgozások képezték. — Rimavská Sobota lakosai tavaly ünnepelték a város meg­alapításának 700. évfordulóját. Ezen az ünnepségen mozgalmi dalokat, népdalokat és 16. szá­zadbeli műveket adtunk elő. Emellett Beethoven, Lully, Fri- deľici, Sosztakovics és mások művei is szerepeltek műsorun­kon. — Milyen versenyeken vett részt az énekkar eddig és mi­lyen eredményeket ért el? — 1969-ben részt vettünk az első Kodály-napokon, azonban akkor még nem volt ininősí­A gyógynövények gyűjtése sok embert érdekel. Olvasóink közül többen is méltatlankod­nak, ha a Vasárnapi Oj Szó MINDENRŐL MINDENKINEK rovatából kimarad dr. Nagy Gé­za szokásos ismertetője. Mások pedig levélben érdeklődnek, hogy hol vásárolhatók gyógynö vények, illetve hol értékesíthe­tik az összegyűjtött gyógynövé nyékét. El is indultam, hogy er röl a témáról riportot írjak. Hamarosan rátaláltam Bratis­lavában a Vörös Hadsereg utcá­ban a SLOV AKOF ARM A begyűj­tőhelyére. Az arómás illatokkal teli átvevőhelyen azonban elég tés. 1971-ben bekapcsolódtunk a Népművelési Intézet és a CSEMADOK KB által meghirde­tett minősítési versenybe és beneveztünk a második Kodály- napokra is. Ezt az ünnepséget ez év júniusában Galantán (Ga- lánta) rendezték meg, s el­mondhatom, hogy itt sikert arattunk. A bíráló bizottság aranyplakettel és aranykoszo­rúval jutalmazott bennünket. Ezenkívül én külön aranyemlék­lapot kaptam a vezénylésért. — Hány tagja volt az ének­karnak kezdetben és hány tagja van most? Eleinte csupán 25 énekes volt a kórusban, ez a szám már azóta ötvenre emelkedett. Az énekkarban mintegy harmican tanítók. Nagy előnyt jelent szá­munkra az, hogy az énekesek közül 22-en játszanak valami­lyen hangszeren. — Kapnak-e valamilyen támo­gatást? — Igen. A jyb tavaly és az idén is jelentős anyagi támoga­tásban részesített bennünket. Ezenkívül a magyar tannyelvű alapiskola igazgatója lehetővé tette, hogy az iskolában próbál­hassunk. — Milyen terveik vannak a jövőben? — Szlovák és cseh zeneszer­zők, valamint baráti népek zeneszerzőinek műveivel szeret­nénk a repertoárunkat kiegészí­teni —válaszolja. A tánccsoport tevékenységé­ről Ádám Lajost kérdeztem. — A csoportot 1967-től veze­tem — mondja. — Két évig azokkal a táncokkal léptünk fel, melyeknek koreográfiáját még Kamarás Imre készítette. Első­sorban a „Huszártánc“, a „Sep­rőtánc“, és a „Zselízi mulatság“ című összeállítások fűződnek az ő nevéhez. 1970-ben a „Cigány­zordan fogadott a könyvelőnő: Az üzem propagandistája többet mondhat, Malackyban van az igazgatóság, ott megtalálhatja, menjen oda! Gyorsan az üzembe telefonál tam. LIEČIVÉ RASTLINY nem zeti vállalat. Malacky 20 57. Elmondtam szándékomat: a gyógynövények gyűjtéséről sze retnék riportot írni. Visszauta sítottak a begyűjtőhelyre, mond­ván: Az üzem propagandistája, Feránek elvtárs éppen ott he­lyettesít valakit szabadsága ide­jén, ide csak feleslegesen jön­ne, csak ö adhat információt. Visszamentem. A könyvelőnő tánc“, 1971-ben pedig a „Gömő- ri esték“ című tánckompozíció­val szerepeltünk. Az utóbbival tavaly Zeliezovcén (Zselízen) harmadik díjat nyertünk. Itt meg kell jegyeznem, hogy ez volt az első olyan tánckompozí­ció, melyet magam állítottam össze. Az idén az országos népművészeti fesztiválon a „Ta- roskegyi halastó“ című tánccal léptünk fel. Azóta már szerepel­tünk Gombaseken és máshol is. — Gyakran lépnek fel az énekkarral együtt? — Természetesen, hiszen alig akad olyan tánc, melyet az énekkar nem kísér. — Hogyan toborozzák a tán­cosokat? — A „régiek“ szervezik be őket. Vannak közöttünk hivatal­nokok, munkások ős ápolónők. — Hol próbálnak? — A magyar alapiskola tor­natermében. Vagyis megfelelő helyen. Régebben azonban egy kis CSEMADOK-helyiségben jöt­tünk össze, ahol magunk fűtöt­tünk — Milyen állapotban vannak a ruhák és a csizmák? — A lányok még azokban a csizmákban táncolnak, melyek már a tánccsoport megalakulá­sakor megvoltak. A fiúk csizmái hatévesek. A ruhák azonban újak. A fiúké és a lányoké is. Tavaly kapták a CSEMADOK helyi szervezetének vezetőségé­től. A továbbiakban még meg­tudom Ádám Lajostól, hogy új tánckompozíciókat akar készí­teni. Szándékát feltétlen meg is kell valósítania, mivel a több évvel ezelőtt alkotott tánckom­pozíciók idővel megszokottá válnának, s azokkal a tánccso­port már nem tudna nagy múlt­jához méltóan szerepelni. TÓZSÉR LAJOS tudtomra adta: Feránek elvtárs csak helyettesített, már nincs itt. Egy ideig hümmögve fontol­gattam, hogy vajon hol lehet Feránek elvtárs, ha itt már nincs, ott még nincs, azután gondoltam, megírom én nélküle is a riportot és ösztönösen kér­dezősködni kezdtem: Tessék mondani, sokan foglalkoznak gyógynövények gyűjtésével? A könyvelőnő nagyon szigorúan kijelentette: Értse meg, hogy semmiféle információt nem ad hatok, sem a TV, sem a rádió, sem a sajtó számára! Azóta azon gondolkozom, hogy hogyan kellene a gyógy­növények gyűjtését propagálni. —haj— Alábbi írásunkban azokhoz a szülőkhöz szeretnénk szólni, akik rossz szemmel nézik gyer­mekeik állatgondozási kedvte­léseit. Az utóbbi években ugyan­is rohamosan nőtt azoknak a gyermekeknek a száma, akik valamilyen „négylábúval“ vagy más élőlénnyel gyarapították hajlékaink lakóinak számát. Napjainkban divatossá vált a kutyatartás, sok gyermeknek már van kutyája, vagy éppen a szüleit kérleli, hogy neki is en­gedélyezzék az állattartást. A gyermek érdeklődési köre azon­ban szerteágazó. Nemcsak a kutyák, hanem a nyíllak, az ak­váriumi halak, a gyíkok, a tek- nősbékák vagy a rovarok is iz­gatják fantáziáját. A szülök a gyermek érdeklődésére különfé­leképpen reagálnak. Vannak, akik szenvedélyesen rajonganak az állatokért, akárcsak gyer­mekeik, ebben a vonatkozásban tehát jó partnerek. A szülők vé­leménye és magatartása e kér­désben azonban merőben elté­rő. A közönytől és az érdekte­lenségtől egészen az elutasító magatartásig terjed, minek kö­vetkeztében gyakran megtilt­ják, hogy a gyermek otthon bár­mit is tartson, ami hangot ad ki, vagy mozog. írásunkban a kérdéssel kapcsolatban pszi­chológiai és nevelési szempont­ból kívánunk állást foglalni. Tagadhatatlan, hogy az álla­tok a gyermek figyelmét már a legkisebb kortól kezdve lekö­tik. A másfél vagy kétéves gyer­mek még nem is beszél, de már izgatottan mutat a kutyára, ha az a kocsija körül ólálkodik. A felnőttek az egyes állatokat a nevelés eeszközeiként használ­ják fel: ha rossz leszel, elvisz a farkas, ne menj oda, mert ott nagy kutya van, nézd, milyen szépen eszik a cica, egyél te is stb. — ilyen és ehhez hasonló mondatokat csaknem valameny- nyi szülő szájából hallhatunk. A gyermek életének 3—6. évé­ben ismerkedik az élőlények­kel. Ekkor tanul meg félni az állatoktól s a szülők nem is tu­datosítják, hogy ezt a félelmet a gyermek tőlük vagy a környe­zetétől sajátította el. Ezzel kap­csolatban szokták emlegetni azt a kísérletet, mely során egy he­lyiségben felnőttek és gyerme­kek is tartózkodtak s közéjük ártalmatlan kígyót eresztettek. A felnőttek a csúszómászót lát­va, pánikszerűen menekültek, míg a gyermekek, akik életük­ben először láttak kígyót, érdek­lődéssel figyelték és meg akar­ták fogni. A gyermek nem szü­letik a félelemmel együtt, tehát semmilyen élőlény iránt nem viseltetik ellenszenvvel, a félel­met a felnőttektől, illetve álta­luk tanulja meg, kiváltképp olyankor, amikor állatokkal ijesztgetik. A gyermek iskolába lépését követően az élőlényekhez való viszonyában minőségi változás áll be. Szeretné, ha lehetne sa­ját állata, melyet etethetne, gondozhatna. Hogyan fogadja a szülő a gyermeknek eme óha­ját? Intse le, érdeklődési körét terelje más irányba? Normális tünet ez a gyermeknél vagy csak egy-egy gyermek fejében született meg? Elöljáróban hangsúlyoznunk kell, hogy pszi­chológiai és nevelési szempont­ból a gyermek érdeklődése az állatok iránt, pozitív jelenség­nek minősíthető, melyet a szü­lőknek és a felnőtteknek támo­gatniuk, irányítaniuk kellene. Ez a jelenség több nézőpontból közelíthető meg és indokolható. Szélesebb összefüggéseit figyel­ve, meg kell mondanunk, hogy az emberek növekvő érdeklődé­se az állatok iránt tulajdonkép­pen azzal magyarázható, hogy az ember egyre jobban eltávo­lodik a természettől s a nagy­városokban, a kőrengetegben ritkaságszámba megy, ha álla­tot vagy egy csepp zöldsávot lát. Az ember ugyan önszántá­ból távolodott el a természet­től, s emiatt sokat szenved, bár csak ritkán tudatosítja ezt. Ezért sokan otthon kutyát, macskát, halacskákat stb. tartanak, hoz­zájuk érzelmileg erősen kötőd­nek, míg mások számára, akik még nem érzik ennek szüksé­gét, ez szinte érthetetlen. Ezt a szempontot szem előtt tartva általában tehát támogatnunk kell a gyermek természetszere­tetét, mely elfogadható forrná; ban az állattartás révén valósít; ható meg. Nem képezheti vita tárgyát, hogy mindannyiunk számára mennyire fontos, hogy gyermekeink érdeklődjenek a természet iránt és szeressék azt. A szorosabb összefüggéseket tekintve, a gyermek és az állal kapcsolata számos kedvező tu­lajdonság kialakulásához vezet a gyermeknél. A gyermek, ha valami iránt érdeklődik, rend­szerint örömmel fogadjuk. Az érdektelen gyermek gyakran aggodalomra ad okot. A hosz^ szán tartó, tudatos érdeklődés valami iránt, az akarás, vala­milyen cselekvés vállalása ne^ velési szemjjontból rendkívül pozitív jelentőségű. Az ilyen ér­deklődés irányulhat rajzolásra, személyre, sportra, házi mun­kákra, az élő környezetre, te­hát az állatokra is. Világítsuk meg a gyermek eme érdeklődé­sének következményeit és hatá­sát. Említettük már a természet szeretetét és tiszteletét. Ám ezen kívül tudatosítsuk azt a tényt, hogy az állat és gondozása iránti érdeklődés szükségsze­rűen áldozatvállalást, figyelmes­séget, rendszerességet feltéte­lez. Ha a gyermek odahaza ku­tyát akar tartani, rendszeresen törődnie kell etetésével, tisztí­tásával, nem zavarhatja őt, nem lehet hozzá durva, nem visel­kedhet brutálisan. Ha elgondol­kozunk ezen íratlan szabályok felett, tudatosítanunk kell, hogy az említett tulajdonságok elmé­lyülése által a gyermek jelle­me és személyisége újabb pozi­tív vonásokkal gazdagodik. Emellett bővítheti ismereteit, mert az állattartás és gondozás számos problémával jár, a gyer­meknek meg kell tanulnia a ró­la való gondoskodást. Említet­tük, hogy a szülőnek az ilyen érdeklődést nemcsak támogat­nia kellene, hanem irányítania is. Ezzel már mintegy érzékel­tettük azt is, hogy nem minden esetben lehet elnéző a gyermek állatgondozási érdeklődésével szemben. A gyermeknek meg keli értenie, hogy nem nevelhet pl. nyulat, ha a város szívében laknak, mert az állatnak zöld övezetre is szüksége van. Kifo­gásolhatjuk például a nagy ku­tya tartását, mely inkább rak­tárak, nagy kertek őrzésére al­kalmas, nem pedig arra, hogy a kis lakásban futkosson. Ezért, ha a gyermekünknél azt tapasz­taljuk, hogy hosszabb időn át valamilyen állatfajta iránt ér­deklődik, ezt az érdeklődést he­lyes irányba kell terelnünk, ami azt jelenti, hogy felhívjuk figyelmét azokra az élőlények­re, melyek alkalmasak arra, hogy a saját otthonunkban tart­hassuk. Más körülményeket és feltételeket szab a kertes ház vagy a nagy udvar és mást, természetesen, egy modern bér­ház. Érdekes, milyen erős értelmi kapcsolatok fejlődnek ki az ál­latok iránt azon gyermekeknél', akiket az életben fizikai vagy szellemi sérülés ért. Például a testileg fogyatékos gyermekek­nél vagy a zilált körülmények közt nevelkedőknél vagy azok­nál, akik nehezen kapcsolódnak be kortársaik kollektívájába. Ez a tény mintegy alátámasztja a fentebb elmondottakat. A gyer­meknek szüksége van arra, hogy valakit szeressen; a sze­retet létszükséglet, testi és szel­lemi fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen feltétel. írá­sunk célja nem az volt, hogy általános receptet adjunk arra vonatkozóan, tartson-e vagy se a gyerek állatot, csupán a szü­lők figyelmét akartuk felhívni azokra a pozitív tulajdonságok­ra, melyek ilyen érdeklődés so­rán alakulnak ki. Az ilyen ér­deklődést csak azért megtiltani, mert a szülők, mondjuk nem rokonszenveznek az állattal, semmiképpen sem szabad. Emlékezzünk csak, hányszor, milyen meghatottan hagytuk el a nézőteret, vagy tettük le a könyvet, ha az alkotás főhősei a gyermek és kedvenc állatai voltak. Ezért ha a jövőben va- • lamely szülő hasonló problémá­val találja magát szembe, pró­bálja ezt tényként elfogadni, hisz ezzel a gyermek érzelmi életét csak gazdagíthatja. Dr. CZAKÖ MÁTYÁS ÍGY INKÁBB NE ! Táncparádé a Szilicei-fennsík árnyékában. (Prírndl Sándor felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom