Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-22 / 197. szám, kedd

Ű J FILMEK A NAGY MURI (francia) A filmbarátok minden bizony­nyal örömmel fogadják, hogy a fi’mforgalmazók jobbára köny- nyű műfajú filmekből állították össze a meleg nyári napok mo­ziműsorát. Számos vígjáték, szó­rakoztató film, bűnügyi történet szerepel a kánikulai „étrend­ben“. Ezek egyike a jó kikap­csolódást nyújtó, A nagy muri című vígjáték is, mely a fran­cia filmgyártás egyik legsike­resebb és leglátogatottabb alko­tása. A komédia még 1966-ban — Ge^arcl Oury rendezésében — készült. Témáját tekintve hábo­rús film, a cselekmény ugyanis a megszállás éveiben játszódik és ~rról szól, hogy az 1941-ben Párizsban ártalmatlanná tett szövetséges repülősök a meg­szállt területről szeretnének mi. elől ) hazakerülni Angliába. A helyzetkomikumok, ötletek és kalandok füzéréből felépített szellemes történet főhősei angol repülősök, bár a story főleg két francia barátjuk körül bonyo­lódik. Ez a tény az alkotó szá­mára lehetővé tette, hogy a sa­játos angol száraz humort vér­bő francia humorral „hígítsa“ és vegyítse. Ez a két sík a film­ben igen egyéni megoldások és lendületes tempó révén nem kü­lönül el, hanem eggyé válik. A KICSI NŐVÉR Kétségtelen, hogy ez nemcsak az ügyes kezű rendező érdeme, hanem a két főszereplőjé is, aki nem más. mint a nevettetés egyik élő nagymestere, Louis de Funés és az élők sorából azóta már távozott Bourvil. Az előbbi neve ismerősen cseng a hazai nézők fülében is, hiszen az utóbbi években számos vígjátékban lát­hatták őt (emlékezzünk csak a csendőrsorozatra vagy A teto- vált-ra). jóllehet több ízben át­lagos vígjátékokban szerepelt, fontoskodása, csetlése-botlása, a színészi kifejező eszközei már- már elcsépeltté váltak, ebben a filmben azonban óriási tér állt rendelkezésére, hogy teljes mér. tékben kibontakoztathassa komi- kusi képességeit. S Funés élt is a szerep adta lehetőségekkel és ismét bizonyságot tett ere­detiségéről. Bourvil, a filmbeli partnere semmivel sem marad mögötte, ily módon utánozha­tatlan kettőst alkotnak (akár­csak Louis de Funés Jean Ga- binnal legutóbb A tetovált-ban). A nagy muri színvonalát te­kintve vitathatatlanul a műfaj átlagos filmjei fölé emelkedik. A film félreérthetetlenül a há­ború értelmetlenségére, a mili­tarizmus veszélyére figyelmez tét — a humor, a helyzetkomi­kum segítségével. (amerikai) Raymond Chandler regénye alapján készült ez az ameri­kai detektivfilm, mely semmi­ben sem különbözik a műfaj tu­catfilmjeitől. Paul Bogart ren­dező a történet lendületes bo­nyolítását és ütemességét az attraktív környezet és külső ha­tások gyors váltogatásával akar­ta elérni. Ez a próbálkozás azonban meddő maradt, s kom­mersz árut eredményezett, mely­ben felesleges keresni bármine­mű művészi értéket, vagy ere­detiséget. A forgatókönyvíró nem volt túlságosan „bőkezű“ a színészekhez sem, ugyanis nem tette lehetővé számukra, hogy kilépjenek a sablonos keretből s egyénien oldják meg felada­tukat. A műfaj kedvelői a film láttán unatkozni ugyan nem fognak iá moziban, de különö­sebb művészi élményben sem lesz részük. —ym — Vittorio de Sica újra forgat Vittorio de Sica „Andreinak fogjuk hívni“ címmel új filmet forgat; egy gyermektelen tanár- házaspárról szóló komikus, gyöngéd történetét visz szalag­ra. De Sica ragyog az elégedett­ségtől. A Contini család kertje, mint ismeretes, megkapta a leg­jobb külföldi filmnek járó Os- car-díjat. Az Andreinak fogjuk hívni cí­mű film tanárházaspárja gyere­kek között él, és szeretné, ha nekik is lenne gyerekük. Az évek azonban múlnak ... és ők az egyik specialistától a mási­kig rohannak. De nem ez az egyetlen probléma; az iskola egy cementgyár mellett fekszik, és az egész környéket ellepte a fehér por, úgyhogy el sem lehet képzelni, hogy ilyen szennyezett környezetben szü­lessen meg a gyerek. Válságban van a család, a tanár nem tudja mindig megér­teni feleségének kedvetlenségét, és a pillanat hatására szerelmi találkát beszél meg a tanári szobában. Végül mégis rende­ződnek a dolgok, úgy, ahogy egy nápolyi jósnő megjövendöl­te, akivel a tanár felesége titok. ban konzultált. Megvan minden remény, hogy mégiscsak szeren­csésen megszületik Andrei. A forgatókönyvet Cesare Za- zaltini írta, De Sica régi mun­katársa, akivel a Fiúk a rács mögött és a Biciklitolvajok óta együtt dolgozik. A próbafelvéte- len De Sica ezt mondta: ,,A törjj ténetét költészettel teli mese^ ként dolgoztam fel“. A főszerepet Nino Manfredi és Mariangelo £lelátó alakítja. Lelkesen beszélnek az olasz fii ifi hetvenéves veteránjával való1 együttműködésről. — Egyedül De Sica tudja ezt a történetet megfilmesíteni — mondta Manfredi. — Az ő ha­tározott humanizmusa, kifino­mult érzése kell hozzá. Modern történet, és a film hangvételé­nek is lezsernek és modernnek kell lennie. De Sica tökéletesen eltalálta ezt a hangvételt. Mariangela Melato is lelkes; — Vittorio de Sica a filmszí­nész számára kiváló pedagógus. Semmi sem kerüli el a figyel­mét. Tömören, hosszadalmas beszéd nélkül, egyszerűen tudja megmagyarázni a dolgokat. ÉRTÉKES TÁPLÁLÉK A GOMBA? Bolondos história a Viva Max! című amerikai film, melyben az orosz származású Peter Usztynov játssza a főszerepet. Arról a kérdésről, hogy értékes táplálék-e a gomba, amely ezekben a napokban fokozott meny- nyiségben kínálkozik a természetben és a piacon, igen különböző véleményeket hallhatunk. Sokan azt hangoztatják, hogy igen értékes, felér a hús­sal. Ha sok gombát eszünk, az jó hatással van az emésztésre, közérzetre. Tehát érdemes gombát ehni. Ezzel szemben sokan azt tartják, hogy a gomba értéktelen mint táplálék. Sőt a fogyasz­tása nem is egészséges, mert meg sem emészt­hető. Arra a kérdésre: hasznos-e a gomba fogyasztá­sa vagy nem, és van-e előnye vagy hátránya a gombaevésnek, dr. Kálmár Zoltán „Jó gombák és felhasználásuk“ c. műve alapján (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest I960) igyekszünk választ adni. A gombák „kémiája" Amikor egy táplálékról meg akarjuk tudni, hogy az emberi táplálkozás számára hasznos-e vagy nem, először is kémiailag kell megvizsgál­nunk, milyen anyagokból, milyen vegyületekből áll, és azok mennyire szükségesek vagy mennyi­re értékesek az emberi szervezet számára. Ha a gombákat elemezzük, elsősorban azt vizs­gálhatjuk meg, hogy a gombatest milyen elemek­ből épül fel. Megállapíthatjuk, hogy a gombák testét felépítő elemek közül a hidrogén, az oxi­gén, a szén, a nitrogén, a kén, a foszfor és a ká­lium minden gombában mindenkor megtalálható. Mennyiségük azonban nem egyforma, mert néme­lyiké, különösen a káliumé olykor igen csekély. A felsorolt elemeken kívül még gyakran megta­lálható a gombákban a magnézium, a vas, a nátrium, a kalcium, a szilícium és mangán. Ezek azonban hiányozhatnak is, és mennyiségük so­hasem jelentős. Az első csoportban felsorolt elemek az emberi szervezetben éppenúgy nélkülözhetetlenek, mint a gombákban. Ám a többi elem közül némelyik­nek (pl. magnézium, vas) jelenléte — bár egé­szen kicsiny mennyiségben, de szintén fontos. Ebből a szemszögből nézve tehát a gombák hasz­nosak, mert forrásai lehetnek a szervezet felépí­téséhez szükséges elemeknek. . Jagy fehérjetartalom A gombákban legnagyobb mennyiségben meg­található vegyület a víz. A friss gomba víztartal­ma 85—90 százalék. Ez az igen nagy mennyisé­gű víz a gombákban szinte hihetetlennek tűnik, hiszen anyaguk általában eléggé merevnek, ke­ménynek látszik. Az ilyen sok vizet tartalmazó anyagok (pl. egyes gyümölcsök, dinnye stb.) pe­dig sokkal puhábbak, lazábbak, vizesebbek. Viszont a gombák testét felépítő sejtek fala, amelyben a nagy víztartalmú anyag mintegy bele van zár­va — ellentétben az egyén növényi sejtek falá­val —, merev, kemény. A gombákban levő nagy mennyiségű vízről könnyen meggyőződhetünk, a házilag végzett gombaszárítás esetén is, bár ilyenkor nem az összes vízmennyiség távozik el, fi gomba kb. 85 százalékot veszít eredeti súlyá­ból. Ha a gombákból minden vizet eltávolítunk, a visszamaradó, úgynevezett szárazanyag-tartalom­ban tataijuk meg az emberi táplálkozás szempont- vértékes tápanyagokat. Ezek közül a legfon- ^w^fbliijvegyületek a fehérjék, hisz testünket — rannakMýíláit — a sejteket tulajdonképpen a fe- héjMflHKkotják. A fehérjékből az ember napi szulliffute kb. 7—10 deka. A fehérjéket táplál­kozásunkban első'sorban a húsfélékből és a tej- K^mékekből nyerjük. Növényi eredetű ^tápanya- Bfinkhan a fehérje többnyire kevesebb és minő- Kígil^g is csekélyebb értékű, mint az állati ere­detű tápanyagainkban levő fehérje. Ebből a szem­pontból a gombák értékes tápláléknak tekinthe­tők, mert fehérjetartalmuk több, mint a többi nö­vényeké és összetételében minőségileg is a tel jesértékű állati fehérjékhez hasonló. Ezért mond­ják a gombákra, hogy majdnem „húspótlódnak tekinthetők. Táplálkozásunkban mindenesetre a gombák el­sősorban mint fehérjeforrások bírálhatók el. Fe­hérjetartalmuk általában 2—7 százalék, a szá­razanyagtartalmuknak átlagosan 35—40 százaié ka. Ezért a gombák fogyasztása elsősorban ott hasznos és kívánatos, ahol velük a húsfélékben és tejtermékekben szegény táplálkozáson javítha­tunk. Járulékos tápanyagok Az emberi táplálkozás számára szükséges fo tápanyagok közül a gombákban megtalálhatók a szénhidrátok,, a növényi zsírok, olajok is. A szén­hidrátok a gombákban mint gombacukor (treha lóze) és mint állati keményítő (glikogén) je­lentkeznek. Ezeknek az anyagoknak a mennyi­sége a gombákba ugyancsak eléggé nagy, a friss gombában 4—7 százalék (szárazanyagtartalmuk­nak kb. 50—60 százaléka). Egyes gombákban azonban még több is lehet. Némelyik gombának például jelentős a cukortartalma (vargánya I, egyes gombákban az olajok mennyisége nagyobb (tejelőgombák), vagy a keményítő több (szeg- fűgomba). Táplálkozásunkban értékes tápanyag és ezért külön említést érdemel a gombákban levő zsír­nemű anyagok közül a lecitin. Ezt az idegrend­szer felépítéséhez fontos zsírhoz hasonló vegyii- letet kevés táplálékunk tartalmazza: legnagyobb mennyiségben a tojás sárgájában található. A gombákban nincs ugyan sok belőle, de mivel élel­münkben ritka, minden licitin tartalmú anyag, így a gomba is e szempontból értékes. A járulékos tápanyagnak tekinthető vegyületek sorában az ásványi anyagokból a gombákban fő­leg a foszfor- és káliumsók említhetők. Az újabt) kutatások eznkívül egyes olyan ásványi anya­gok jelentőségére is fényt derítettek, amelyek többnyire már csak nyomokban mutathatók ki. A járulékos tápanyagok közül talán legismer­tebbek a vitaminok. A gombák vitamintartalma sokat vitatott kérdés, amelyről sokszor egymás­tól erősen eltérő véleményeket olvashatunk. Any- nyit azonban már kétségtelenül tudunk, hogy egyes gombákban, főleg a kalapjuk bőrében fel­tétlenül van A, Bi, B3 és D vitamin. A gombákban levő legértékesebb járulékos anyagok az íz- és zamatanyagok (aromaliku§ anyagok). Ezekből a legtöbb élelmiszerben csak kevés van. Pedig hatásuk igen erősen érezhető. A glutaminsav például étvágyat gerjesztő, emész^ tőnedvek képződését kiváltó ízanyag, amelyet külföldön vegyi gyárakban, nagy költséggel ál­lítanak elő a táplálkozás javítására. Nemcsak csemege — baktériumölő is! A gombák változatos zamatanyagainak köszön» hető, hogy az egyes gombákból készült ételek kü­lönösen jóízűek. A legtöbb ember ezért szereti a gombákat fogyasztani. Hiszen egyik-másik jó­ízű és illatos gombából készült ételt szinte kí­vánatos csemegének lehet tekinteni. A táplálko­zás-tudományban úgy szokták kifejezni, hogy a gombának nagy az élvezeti értéke. A zamatanyagoknak tulajdonítható az is, hogy a gombásételek — különösen az egyes erős sza­gú és ízű gombákból készült ételek — bizonyos mértékig ízesítőnek, fűszernek számítanak. A gombáknak tehát bizonyos fokú fűszerező ér­tékük van. A legújabbkori kutatások derítettek fényt vé­gül egyes érdekes élettani hatású anyagok, gyógyanyagok jelentőségére Is. Ma már tudjuk hogy vannak olyan anyagok, amelyek egyes kár­tékony szervezetek, például a láthatatlan kóro­kozó baktériumok, mikrobák számára halálos (baktériumölő) hatásúak, de az emberi szervezet­nek nem ártalmasak. Ezek az antibiotikumnak nevezett anyagokat elsősorban penészgombák termelik (például a penicillint). Többen megál­lapították azonban, hogy egyes kalaposgombák is termelnek csekély mennyiségben ehhez hasonló anyagokat, tehát egyes ehetőgombáknak szintén lehet baktériumölő hatásuk. így például a riziké- ben, laskagombában, májusi pereszkében és a csiperkében állítólag tuberkulózis ellenes, egyes ritkább nagygombákban (pókhálósgombák) tífusz­ellenes, s vargányában rákellenes hatóanyagok vannak. A gombaevés egészségtana Az emberi táplálkozás szempontjából a gom­bák sejtfalanyagának is van jelentősége. A cel­lulózé ugyanis közismerten nehezen emészthető anyag, a gombakitin (a gomba sejtfala) pedig egyenesen emészthetetlennek tekinthető. Amikor tehát gombát fogyasztunk, számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy bizonyos mennyiségű emészthe­tetlen anyagot is elfogyasztunk. A gombák sejtfalát alkotó rostanyagok meny- nyisége a többi anyaghoz képest általában eléggé nagy. Szárazanyagtartalmuknak kb. 7 százaléka ebből áll. Tehát a friss gombáknak majdnem egy százaléka emészthetetlen rostanyag. Ez az anyagmennyiség rendes körülmények között egészséges gyomor számára nem okoz különösebb terhelést. Ha azonban az emésztőrendszer beteg (pl. gyomorfekély, epekő stb.), akkor ennyi is zavart okozhat. Igen fontos, mindenkor betartandó szabály, hogy a gombás ételekből sohasem együnk mér­téktelenül sokat, nehogy gyomorrontást okozza­nak. Akinek pedig diétát kell tartania és nehe­zen emészthető ételeket nem szabad fogyasztania, az a-gombás ételekből is csak igen keveset vagy semmit se egyék. A gombák rostanyagával kapcsolatban azt is meg kell mondanunk, hogy a gombás ételek emiatt általában úgynevezett laktató ételek, na^y a telítő értékük. Ez viszont annyit jelent, hogy aránylag kevés mennyiség elfogyasztása után is jóllakottság érzetét keltik. A telítő érték függet­len a tápanyagtartalomtól és a nagy telítő érték általában előnyösnek tekinthető. A gombatáplálék értéke Láttuk, hogy a gombák összetételükben, alkotó- anyagaikban nem egyeznek sem a húsfélékkel, sem a főzelékkel, ezért étrendünk változatossá­gát fokozzák, az újszerűség erejével hatnak. Meg kell emlékeznünk arról is, hogy tápanya­gaink elbírálásában általánosan használatos azok fűtőértékét az összes benne levő tápanyagok ösz- szevont értékével kalóriaértékben kifejezni. A friss gombák kalóriaértéke a nagy víztartalmuk miatt számokban kifejezve, nem nagy, kilogram­monként kb. 200—300 kalória. A szárított gom­báknak viszont elég nagy a kalóriaértékük (a szárított vargányáé például kilogrammonként 2210 kalória s felér a rozskenyér kalóriaértéké­vel J. Összegezve az elmondottakat, a gombák mint kalóriát adó tápanyagok nem jönnek komolyan számításba. Viszonylag nagy és az állati fehér­jéhez hasonló összetételű fehérjetartalmuk, va­lamint értékes járulékos anyagaik folytán azonban hasznosan egészítik ki az egyoldalú növényi táp­lálkozást. Legnagyobb értékük fűszerező, étrend­javító. A jobb fehérjeemésztés érdekében fontos a gombát apróra vágni és jól megrágni. Szüksé­ges ez azért is, mert a darabos gomba megfekszi a gyomrot és gyomorrontást okozhat. (dfl

Next

/
Oldalképek
Tartalom