Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-20 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó

Mindent a dolgozók

^bhr £n

Látogatás a prágai Tatra-gy árban

A szakszervezetek a dolgozók támaszai Korszerűsítéssel a fluktuáció ellen 0 A szocialista verseny nem lehet formális 0 Az eredmények feltétele a politikai nevelő munka 0 Az ifjúság is bekapcsolódik % A biztonságos munka a lehetőségektől is függ

A ČKD Tatra-üzeine — Prága e^yik legforgalmasabb ipari negyedében, Smíchovon — ezúttal csendes, szinte kihalt. Dolgozóik megérdemelt szabadságukat töltik valahol a hegyekben, a Balatonon, vagy a Fekete-tenger partján. Csak a gépek között sürgölődő karbantartók nem pihennek és azok, akik nem tudnak meglenni munka nélkül, s mindig találnak maguknak valamilyen halaszthatatlan elfoglaltságot.

Ezek közé tartozik Eduard Lauda a szakszervezetek összüzemi bizottságának elnöke és Ján Koidl, a bizottság tagja, az üzem gazdasági osztályának a dolgozója. Velük beszélgetünk szeretett „Tatrovkájukról“, mely tekintélyét forradalmi hagyományain kívül mai népgazdasági és társadalmi jelentőségének is köszönheti. Ezzel a megbecsüléssel indokolható, hogy a párt és a kormány képviselői, sőt a külföldi küldöttségek s többnyire a villamoskocsik gyártására szakosított Tatra-üzem dolgozóit tisztelik niQg látogatásukkal.

Valamikor azonban nem ez volt a helyzet. Az üzem felszámolásának kérdése a múltban — noha az akkoriban gyártott vagonok, vasúti kocsik és mozdonyok jelentősége sem volt kisebb a villamosokénál — szinte napirenden volt. Ez az örökös bizony- talanság egyik oka annak, hogy a 120 éves üzem elavult és elhanyagolt munkahelyeit még mindig nem sikerült teljesen rendbehozni, és hogy a termelés fokozatos növekedése következtében már szűknek bizonyuló csarnokok és udvarok korsze<rűsítése, a hiányzó szociális berendezések pótlása ma annyi gondot okoz a szakszervezeteknek.

E. Lauda: Tisztában vagyunk azzal, hogy a régi bűnöket sürgősen helyre kell hoznunk. A szakszervezetek VIII. kongresszusának határozataiból következő igényes feladataink megvalósítása — bár többnyire nagyobb nehézségbe ütközik, mint a terv teljesítése — időszerű problémánkká vált. Hogyan, miként? A párt és a vezető dolgozóink segítségével a megoldhatatlannak látszó problémákat is kiküszöböljük.

I. Koidl: Nem titkoljuk, hogy szak- szervezetünk gondoskodása a dolgozókról — noha másutt sem volt jobb a helyzet — meglehetősen egyoldalúnak bizonyult a VIII. kongresszusig. Azt hittük,' hogy az üdülési lehetőségek biztosításával eleget tettünk kötelességeinknek. Nem gondoltunk arra. hogy az életük felét munkahelyükön töltő dolgozók környezetének korszerűsítéáe éppen olyan fontos, mint a többi probléma megoldása. Ma már tisztában vagyunk azzal,’ hogy a kellemes környezet növeli a munka- kedvet, tehát hozzájárul a tervfeladatok teljesítésének biztosításához. Ez pedig összefügg a munkaerővándorlás megszüntetésével is, bár annak tulajdonképpeni oka — a gépiparban végzett nehéz munkán kívül — főleg a gyengébb kereseti lehetőség. Mégsem nyugodhatunk bele a munkaerőhiányba, mert a karbantartók, akár a korszerűsítési munkákra, akár a termelésre gondolok — nélkülözhetetlenek, jobb gazdasági eredményeink és a dolgozók elégedettsége érdekében.

9 Ügy tudjuk, hogy a villamoskocsik 86 százalékát a szocialista országokba exportálják. Mivel magyarázható, hogy a hazai kocsivezetőknek sok a kifogásuk, a külföldi vevők elégedettek a minőséggel?

E. Lauda: Villamosaink különösen a Szovjetunióban, az NDK-ban, Jugoszláviában, Egyiptomban, Romániában és Lengyelországban örvendenek megbecsülésnek. A legjobb vevőnk a Szovjetunió, mely az idén szeptemberben már a négyezredik villamoskocsit veszi át tőlünk. Ezt az eseményt az üzem fennállásának 120. évfordulójával egyidőben szeretnénk megünnepelni.

Termékeink minősége megfelel a követelményeknek. Még Novoszibirszk szélsőséges éghajlati viszonyai közepette is beváltak, ahol nyáron a hőmérő higanyszála gyakran fut fel 40 fokra, télen viszont a mínusz 60 fokot is eléri. A mi kocsivezetőinknek sem volna okuk panaszra, ha pl. kijevi kollégáikhoz hasonlóan — jobban kímélnék a gondjaikra bízott járműveket és nem hanyagolnák el a rendszeres karbantartást. Kényelemszeretetükkel indokolhatók a hiányos szellőztetést ért gyakori bírálatok is, mert a légáramlat a kocsikban — némi fáradsággal — biztonságosan szabályozható.

® Hogyan igyekeznek leküzdeni nehézségeiket?

Koidl: Dolgozóink segítségével.

Többségük már 20—25 éve áll a gyár kötelékében, tehát szívesen viseli az üzem sorsát. Tudják, hogy a tervet teljesítenünk kell s ezért szükség esetén minden rábeszélés nélkül még az ünnepnapjaikat is hajlandók feláldoz-, ni. Kezdeményezésüket bizonyítja, hogy 80 százalékuk — egyének és kollektívák — részt vesz a szocialista versenyben. Nem csoda tehát, hogy a CKD legjobb üzeme a Tatrovka.

E. Lauda: Ne hallgassuk el azt sem, hogy egyelőre mindössze két komplex munkabrigádunk van, melyek a meny- nyiség helyett inkább a minőségre helyezik a súlyt. Pontosabban a tematikus feladatok megoldása, a termelésben felvetődő problémák és nehézségek kiküszöbölése, az- újítóknak nyújtható segítség képezi a munkakörüket. A brigádok tagjai abból az elvből indulnak ki, hogy a kevesebb néha többet jelent. Tevékenységük tehát szélesebb körű és igényesebb, mint a szocialista munkabrigádoké, melyek a figyelmüket estik a saját munkahelyükre összpontosítják.

Őszintén megvallom, hogy vegyes érzelemekkel sőt némi bizalmatlansággal fogadom a szocialista munkabrigádok nagy számával dicsekvő üzemek jelentését. Ugyanolyan formalizmusnak tartom ezt, mint a munkaidő betartására, a műszaki berendezések kihasználására, az anyaggal való takarékoskodásra vonatkozó híreket. Ilyesmiről nem is tárgyalnak a mi brigádjaink, hiszen ez valamennyiünk természetes kötelessége. Ehelyett a hatékonyabb és a jobb minőség biztosítására, a dolgozók munkájának megkönnyítésére törekszünk.

Véleményem szerint tehát nem az a fontos, hogy minél több munkabrigádunk legyen, hanem, hogy a dolgozók önként, saját elhatározásukból ve'élkedjenek a terv teljesítéséért.

/. Koidl: Mi, akik 20 éve vagyunk itt, sorsunkat összekötöttük az üzem sorsával, és még magasabb fizetésért sem vállalnánk másutt munkát. Ha nem így volna, „Tatrovkánk“ képtelen volna helyt állni, hiszen a tervet, mely a termelés évi 40—60 millió korona értékű' növekedését írja elő, egyre kevesebb emberrel teljesítjük. Sőt nemegyszer túlteljesítjük.

A dolgozókkal természetesen megbeszéljük a problémákat, meghallgatjuk a véleményüket és az emberek közti kedvező kapcsolatok megteremtésén fáradozunk.

& Milyenek az ifjúság körében szerzett tapasztalataik?

E. Lauda: Többnyire kedvezőek, de szeretnénk, ha valamennyien nagyobb kedvvel és lelkesedéssel dolgoznának. Célunkat természetesen csak a politikai-nevelő munka színvonalának emelésével érhetjük el. Csak ily moduli ébreszthetjük fel a fiatalokban a nagyobb érdeklődést munkájuk iránt, és csak így bírhatjuk rá őket a funkciók vállalására. Husák elvtárs a szakszervezetek VIII. kongresszusán helyesen állapította meg, hogy az ifjúság körében kifejtett munka — jövő nemzedékünkről lévén szó, mely egykor a helyünkbe lép — rendkívül kényes és felelősségteljes, s éppen ezért sokszor nehezebb, mintha a párt funkcionáriusaival dolgoznánk. Mégis meg kell nyernünk és elkötelezettségre kell őket nevelnünk.

Itt az üzemben saját klubhelyiséget rendeztünk be a fiataloknak, ahova szívesen járnak. Tömegszervezeteikben funkciókat vállalnak, értekezleteinkre rendszeresen meghívjuk őket, hogy a határozatok hozatalában is

részt vegyenek. Egyenrangú félként kezeljük a fiatalokat, mert csak így nevelhetjük őket önállóságra és öntudatosságra, bár azt sem hallgatom el, hogy szükség esetén nem teszünk lakatot a szánkra. Az ügy érdekében őszintén megmondjuk nekik a véle>- ményíinket is, ami rendszerint úgy végződik, hogy belátják hibájukat.

Hangsúlyozom, célunk nem a pa-. rancsolgatás, hanem a meggyőzés, mert mindenki tévedhet. Ám a fő, hogy beismerjük, helytelenül cselekedtünk. Ez a biztosítéka annak, hogy legközelebb elővigyázatosabbak leszünk.

• Ezzel kapcsolatban jut eszembe, hogy az előrelátás a sokszor jóvátehetetlen hibák megelőzésének a feltétele. Milyen eredménnyel harcolnak a balesetek ellen?

]. Koidl: Őszintén szólva nem létezik üzem, ahol az előírásokat az utolsó betűig 'betartanák. Tanfolya-. mainkon természetesen mi is felvilágosítjuk és a saját érdekükben is fegyelmezettségre neveljük a dolgozókat. Sajnos, nem minden esetben jár igyekezetünk eredménnyel. Ennek oka nem annyira a hanyagság, mint inkább a segédeszközök fejlesztésével foglalkozó intézmények mulasztása. Például a kézifúró használatához az előírások szerint un. dielektrikus kesztyűkre van szükség, melyek azonban még nem kaphatók. A bádogvágás is különleges kesztyűket feltéte-. lez, de lehetetlen bennük dolgozni. Ráadásul egy órán belül használhatatlanná válnak. Amint látja, nem mindig az üzemen és a dolgozókon múlik az előírások betartása. Szerencsénk hogy komolyabb baleset még nem fordult elő nálunk, de azt is tudjuk, hogy az ördög nem alszik. Ezért is keressük fel a dolgozókat gyakran munkahelyeiken, ú£y is mondhatnám, hogy együtt élünk velük, tanácsokkal látjuk el őket, hiszen valamikor én is, Lauda elvtárs is onnan kerültünk ki. Mindketten géplakatosok vagyunk, tehát tudjuk, mit kell tennünk az embereink érdekében.

• Milyen az együttműködés a szak- szervezet és az üzem vezetősége között?

Lauda: Együttműködésünk az üzem vezetőségével és a párttal is kifogástalan. A legnagyobb megértéssel vagyunk egym᧠iránt. Tehát elvtársi segítségben sem szenvedünk hiányt. Azt hiszem, ezt megkönnyíti a tény, hogy dolgozóink 50 százaléka párttag bár ezt nem tartom annyira lényeges kérdésnek, mert megbízható, jó funkcionáriusaink és dolgozóink közt sok a pártonkívüli is.

Amint mar mondottam, megbecsüljük egymás munkájját. Ez azonban nem zárja ki olykor a hangosabb vitát sem. A tapasztalatok szerint nem ártanak az ilyen szóváltások, mert a fejlődést és a jobb eredményeket célozzák.

Ám testvérvállalatainkkal, — pl. a ČKD Trakce üzemével — folytatott vitáink más természetűek mivel az alkatrészek hiányos, sőt megkésett szállítását bíráljuk. Ez a pontatlanság gyakran veszélyezteti export-kötelezettségeink teljesítését. Mert nemcsak az a fontos, hogy koronában kifejezve teljesítsük a tervet, a megrendelt árufajtákat is időben kell külföldre juttatnunk és ha ez más üzemek hibájából nem sikerül, akkor — eltekintve az üzemünk nevén esett csorbától — dolgozóink sem könnyen törődnek ! e- le, hogy elmaradt a prémiumuk.

@ Milyen feladatok várnak még az üzemi szakszervezetre?

E. Lauda: Az új funkcionáriusok képzése sok munkával jár, mert nemcsak arra törekszünk, hogy megismerjék jogaikat és, kötelességeiket, hanem hogy aktívan részt vegyenek a közös ügyekben. Bólogató Jánosokra, figurákra nincs szükségünk. Azt akarjuk tehát, hogy a megfelelő ismeretek és tapasztalatok elsajátításával megszeressék és néhány évig kitartsanak tisztségükben, mert rsak ebben az esetben válhatnak munkatársaiknak megbízható támaszaivá. Arra törekszünk tehát, hogy dolgozóink a szakszervezetei a saját szervezetüknek tekintsék, hová bármikor bizalommal fordulhatnak ügyes bajos dolgaikban. És ha ezt elérjük, akkor elégedettek lehetünk.

KARDOS MÁRTA

ELLA NÉNI...

Legszebb emberi tett — mások életét megmenteni

Alacsony termetű, mosolygós, megnyerő egyéniség N i ž ni k Ella. A Ko- šice-vidéki járásban — a Kanyapta folyócska mentén — mindenki ismeri és szereti. 1922-ben született Koši- cén. Bányász családból származik. Édesapját — akt kommunista volt — hatéves korában vesztette el. Édesanyja — 75 korona nyugdíjból — nehéz körülmények között nevelte három árván maradt gyermekét. Gyakran nélkülöztek, de az édesanya mégis előkerítette a gyermekek iskoláztatásához szükséges anyagiakat. így Ella az öt elemi után négy polgárit is végzett. Jó tanuló volt. 1938-ban a polgári iskola elvégzése után mégse kapott munkát. Akkor sok hozzá hasonló fiatal volt munka nélkül. 1942, majd a második világháború alatt kórházi laboratóriumban dolgozott, mint kisegítő. 1944-ben — Košice bombázásakor — mint a vöröskeresztes segédápolónő társaival együtt mindent megtett az emberéletek megmentéséért.

— Senki sem kérdezte közülünk, hogy mennyit fizetnek azért a vérért, amellyel mások életét mentettük meg. Nem nézhettük tétlenül, hogy a szemünk előtt az emberek százai pusztulnak el. Egyszer például lepedőket kötöztünk össze és így húztunk fel a kórház második emeletére egy sebesült szovjet partizánt. A kapun nem vihettük be, mivel azt a német katonák őrizték. Ilyen körülmények között jöttem rá: legszebb emberi tett — mások életét megmenteni.

Nižník Ella 1947-ben végleg összekapcsolta életét az ápolónői foglalkozással. 1949-ben jó előmenetellel fejezte be Košicén az ápolónőképző iskolát.

— A Ko'sice-vidéki járásban, Gombodon kaptam állást — emlékszik vissza. Bizony nem várt kétszobás lakás. Egy félig összedőlt ház szobájában húztam meg magam. Rendszeres havi fizetést sem kaptam. Ezen a vidéken abban az időben nagy szegénységben éltek. Az anyák otthon szülték meg gyermekeiket — én segítettem őket a világra. Többször előfordult, hogy munkámért nem tudlak fizetni. Megsajnáltam őket. Könnybe lábadt szemmel, fizetség nélkül távoztam. A Kanyapta mentén 1953-ban vezették be a villanyt, addig az anyák petróleumlámpánál, vagy gyertyafénynél szülték meg a gyermekeiket.

1951-ben ikreket segítettem a világra. A fiú 2200, a kislány pedig 1600 gramm volt. Boldog vagyok és egy kicsit büszke is, hogy életben maradtak. A fiú jelenleg mint állami ösztöndíjas Budapesten tanul, iker testvére két hónap múlva lesz anyuka ...

Ella néni, — ahogyan a környéken hívják — nagyon sok új életet segített a világra. Hogy pontosan menynyit, azt maga sem tudja. S hogy milyen mostoha körülmények között végezte munkáját azt az elmondottak is érzékeltetik.

— Összeszorul a szívem, mikor olvasom az újságban, hogy a fiatal orvosok nem akarjak elfogadni a vidéki állást. Szerintem az ilyen egyének a rájuk bízott feladat elvégzését sohasem fogják hivatásuknak tartani.

Ella néni munkája mellett három gyermeket nevelt fel. Sokszor előfordult, hogy éjjel is felébresztették. Mindig szívesen merít és megy még ma is — ha hívják. A Kanyapta mentén ma is gyakran találkozni — esőben, szabad szombaton, vagy vasárnap — bármely időpontban, a kerékpáron igyekvč asszonnyal, aki azért siet, mert valahol segítségére van szükség.

SZASZÁK GYÖRGY

1972. VIII. 20.