Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-19 / 195. szám, szombat
: A daliás Augusztus 6-án Budapesten meghalt Darkó István író. A székely származású epikus, akinek egyik őse Apáczai Csere János volt, 19o<s-foen született Szentendrén. Irodalmi «pályáját Losoncon kezdte, ahonnan a Sarlós-mozgalom megindulása előtt a csehszlovákiai magyar irodalmi és kulturális élet kezdeményezéseinek java indult ki. Innen Kassára került, ahol leghosszabb életű irodalmi folyóiratunk, a Magyar írás (1932— 1937) szerkesztője lett. 1945 óta Budapesten élt. Elbeszéléseiben és regényeiben a szlovákiai magyar társadalmat örökítette meg. Szakadék és Zúzmara című regényei realista megfigyelésekkel, művészi stílusokkal hatottak. Legszebb regénye a Szép ötvöslegény című történelmi kisregény. A Madách Könyvkiadó a múlt haladó, demokratikus irodalmának bemutatása keretében 1969-ben Romok és fények címmel egy tizenöt íves válogatást bocsátott közre elbeszéléseiből. Az alábbiakban, az íróról való megemlékezésként, egyik legjobb elbeszéléséből, A daliás címűből közlünk részletet . [dark ól I I s T V A N H A z öreg a púpost nézte. Ennek az orrán egy csúf nagy bibircsók ült. Feje teteje kopasz volt, csak körben csomósodott kerek koponyáján tömött hajkoszorú. Kész szerzetesi tonzúrát viselt. Vörös szemei, mintha állandó ijedelem lángja sütötte volna őket, szaporán pislogtak. Egyik fiatalember szájharmonikával, a többiek énekkel tísérték a zenét. Egyik ismeretlen nótát a másik követte. Aztán egyik katona végigtá- rtiolygott az asztalok között, j elmentében nagyot kiáltott: — Azt halljam most, hogy: ,Szánt az eke, vet a gép, csö- rög-csattog a járom . ..“ A kiáltozásból nehezen született meg a nóta, de a zavaros hangok, mintha megrendszabá- lyozott esőpatakok lettek volna, szép és egyenletes folyÄs- sal aztán mégis egy irányba indultak. A katonák teli torokkal énekeltek, és mosolygó arcukat Andrisék felé mozgatták, A kislány kezében a citera s a tonzúrás púpos kezében a harmonika is odaszegődött, kissé bátortalanul ugyan, a dalhoz. — Mit lógatod az orrodat, te koszos! Ide nézz!! Gyors mozdulattal intette magához az italt hordozó, vékony emberkét. Két ujját felbökte a levegőbe, és parancsolóan szólt Andrisra: — Mondd neki, hogy bort hozzék! Elsőbben kóstolónak, azért hát két fajtát! A cinege emberkéből kapzsiság vigyorgott elő. — Bor? Igen, igen... fájn bor! Andris türelmetlenül legyintett, és ezt mondotta: — Dva liter víno! — Mennyit mondtál neki? Két félllter legyéki —- szólt közbe az öreg. Andris ezt is meg tudta mondani. — Látod, hogy valamit mégis tanultál — vélekedett az öreg. Ellentmondást visszautasító hangon szólt így, mert észrevette, hogy Andris nem helyesli a legújabb fordulatot. A bor megérkezett, s ittak belőle. Elég jó bor volt, otthonos vidámsággal szaladt szét bennük. Az öreg mosolyogva hallgatott. Gyakorlott élvezettel engedte át magát a katonák énekeinek s a bor jó ízének. A pohár gyorsan ürült előtte. Andris aggodalmas várakozással nézte az öreget. Sorra vizsgalgatta tömött, göndör haját, egyenes bajuszát, sötét arcbőrét. Arra gondolt, hogy az édesanyja két keze hogy tapogathatta szerelmes gyöngédséggel ezt a kedves orcát, amikor összeborulva hosszasan ölelték egymást. Szégyenkező ijedtséggel akarta elkapni a méltatlan gondolatról az eszét, de egyszerre észrevette, hogy nem is találja csúnyának, már szépnek és gyönyörköd tetőnek, megnyugtatónak és nagyon kedvesnek érzi. A katonák éppen , így énekeltek: — Csehországban levágták a göndör hajamat, Hradec-Král- ban nyergelik a kis pejlovamat ... — Ez derekas kis nóta! — mondotta az öreg, és hátrasi- mítgatta hullámos haját. — Volt idő, amikor az enyimet is levágták Zágrábban! Űjabb üveg bort rendelt. Odahajolt Andrishoz, és rekedtesen szólt rá: — Ne lógasd az orrodat, te koszos! Még azt hiszik, hogy semmi közünk egymáshoz, s hogy fiam se vagy! Hangosan nevetett, s ökle alatt megzördültek a poharak. Darkó István Andris a füstbe és zsivajba me>- rült szobában most egyszerre csak az apját látta. Csodálkozva meresztette egész figyelmét a kipirult öregemberre, aki titkolózva fordult csillagó szemmel feléje: — Mit értesz te ehhez, te kis koszos? Elnézett a mennyezet felé, ahová a púpos harmonikás pislogott. Más hangon szólt megint: — Hogy megláttalak itt a garnizonba, Andriska! Hogy mégis megláttalak! — Bizony, édesapám, csuda, hogy eljött! — Rászántam, fiam! Apám is így lépett utánam Zágrábba, mert egyszer egyvégtibe tíz hónapig nem bocsátottak haza. Tömegsír föltárása (ČSTK) — A bratislavai Kutuzov laktanya térségében egy új épület alapjainak ásásakor tömegsírra bukkantak, amelyben 20 koponyát és nagyobb menyiségű emberi csontot találtak. Az orvosi felülvizsgálat megállapította, hogy a csontvázak a második világháború idejéből származnak. Az említett laktanyát a Szlovák Nemzeti Felkelés kirobbanása után német katonaság szállla meg. Az eddigi tanúvallomások szerint a laktanya megszállásakor a szlovák katonák egy része szökést kísérelt meg. A németek állítólag rálőttek ezekre a katonákra. A Szövetségi Belügyminisztérium szlovákiai nyomozóigazgatósága felhívással fordul a volt szlovák hadsereg katonáihoz, akik a kritikus időszakban a Kutuzov laktanyában szolgáltak és ennek az eseménynek tanúi voltak, hogy jelentsék lakhelyüket a rendőrségen, vagy küldjék be a következő címre: Federálne ministerstvo vnútra — Správa vyšetrovania ŠTB pre Slovensko, Bra tislava. EGYMÁST A nemzeti bizottságok gazdag múltra tekintenek vissza, eredményeik figyelemre méltóak. Az év első felében társadalmi munkával több mint egy milliárd korona értéket alkottak. A további munka s azon feladatok teljesítése, amelyeket a CSKP XIV. kongresszusa tűzött a nemzeti bizottságok elé, s amelyeket az NF választási programjában konkretizáltak, megköveteli az nb funkcionáriusainak, képviselőinek elkötelezett, felelősségteljes hozzáállását. A nemzeti bizottságok az államhatalom gyakorlása mellett politikai funkciót is betöltenek, általuk valósul meg a néphatalom. A fejlesztésükkel kapcsolatos feladatok, iprobléfmák megoldása elsősorban a pártszervezetek és a kommunisták te v é k en ysé gének minőségétől függ. A párt ugyanis közvetítésükkel érvényesíti vezető szerepét a nemzeti bizottságokban. A választás előtti kampány, a választási programok kidolgozása egyesítette a lakosságot. A programok teljesítése során tovább mélyül ez az egység, fejlődik hazánkban a szocialista demokrácia. Az eddigi eredmények és tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ahol a képviselők és a kommunisták élen járnak a feladatuk teljesítésében, célszerűen egybekapcsolják a szervező tevékenységet a politikai nevelőmunkával. ott a polgárok is elkötelezik magukat a pártpolitika megvalósításáért. Az eredmények kétségtelenül figyelemre méltóak. Azonban még csak a megbízatási időszak és a programok megvalósítása kezdeténél tartunk és éppen ezért nem szabad megfeledkezni a fogyatékosságok bírálásából sem. A nemzeti bizottságok és az általuk irányított intézmények és szervek munkaterületén — szolgáltatások, lakás- gazdálkodás, kereskedelem stb. — még igen sok a probléma. Feltárásuk a sikernek csupán az egyik feltétele, és csak megoldásuk hozhatja meg a várt eredményeket. A nemzeti bizottságok előtt SEGÍTVE álló feladatok teljesítéséhez derűlátással, de rózsaszín szemüveg nélkül kell hozzáfogni. A járási nemzeti bizottságok konferenciáin a felszólaló párttitkárok nagy része rámutatott arra, hogy az önelégültség — amely az utóbbi időkben tapasztalható az egyes nb funkcionáriusok között — igen veszélyes. A pártszerveknek és a szervezeteknek ezt épp úgy nem szabad figyelmen kívül hagyniuk, mint az elért eredmények lebecsülését. A választási programok teljesítésében jelentős különbségek vannak nemcsak a községek és városok, hanem a járások között is. Természetesen a feltételek sem egyformák, de ennek ellenére keresni kell a megoldást, föltárni a tartalékokat. mindent elkövetni annak érdekében, hogy a lakosságnak tett ígéretek tettekben nyilvánuljanak meg. Ez a kölcsönös bizalom megteremtésének és továbbfejlesztésének egyik alapvető feltétele. Több nemzeti bizottság tevékenységében továbbra is érvényesülnek a régi formák, munkamódszerek. Éppen ezekben a községekben nehézséggel jár az emberek megnyerése a közös ügynek, ezekben maradoznak le a feladatok teljesítésében. Ezért a párt nyomatékosan hangsúlyozza, hogy minden kommunista, aki funkciót tölt be a nemzeti bizottságokban, küzdjön az új munkamódszerekért, fejlessze a kezdeményezést, szolgáljon jó példával és következetesen igazodjék a párt által kitűzött irányvonalhoz. Meg kell határozni a helyi nemzeti bizottságok dolgozóinak és funkcionáriusainak jogait és kötelességeit. Ezek a kérdések nem választhatók el a nemzeti bizottságok helyes ká- dermunkájától. Sokrétű a nemzeti bizottságok miinkája, nagyok az előttük álló feladatok, ám ezek teljesíthetőek, ha a párttagok és a pártszervezetek fkellő segítségben részesítik őket. — nj — KLOSS KAPITÄNY KALANDOS TÖRTÉNETE Az ajtólxin váratlanul feltűnt von Vormann. Végre! Kloss megkönnyebbült. Eri/c a küszöbön körbepillantott, mintha keresne valakit, és amikor megpillantotta Klosst, rögtön asztalához indult — Bort, vagy egy pohár konyakot? — kérdezte Kloss. — Természetesen konyakot — mond- ta s amikor megpillantotta a három üres poharat a márvány asztallapon, hozzátette: — Nem tétlenkedtél! Megfigyelted-e már, hogy az itteni bor nagyon rossz? En szívesen ennék is valamit. Vacsoráztál már? — Igen — hazudta Kloss — rettenetesen unalmas itt. Nem tudod, hol lehet mulatni Saint Gillében? —. Attól függ, milyen szinten — mosolygott Vormann. — Mint tudod, itt van biliárd és szívesen játszom veled, De úgy vélem, hogy előtte még beszélgetnünk kellene. — Miről? — kérdezte csodálkozva Kloss. — Be kellene fejeznünk a beszélgetésünket. — Bocsáss meg, de nem emlékszem, miről beszélgatlünk. Várj csak! Igen, a biliárdozásról. — Idehallgass, Hans — komorodott el von Vormann —, nem tartozom azokhoz az emberekhez, akik szeretik a tréfát. Egyszerűen nem tudom elviselni a tréfát. Azt hiszem, ma reggel éppen elegendőt közöltünk egymással. — Miről beszélsz? — A Pigalle térről, ahol a leyízlete- sebb gesztenyét árulják. _________53. Fo rdította: Bába Mihály — Ez igaz — Kloss úgy telt, mintha valami hirtelen eszébe jutott volna. — Igen, reggel is említést tettél valamilyen gesztenyéről — nevetett. — Rossz taktikát választottál — Vormann lassan itta a konyakot. — Ma reggel hibátlanul válaszoltál. Ügy gon dolom, hogy Elért ezredest rendkívül érdekelni fogja az a tény, hogy végre előkerült valaki, aki ismeri a jelszót. — Te már sokat ittál — mondta Kloss. Magabiztosnak érezte magát. Von Vormann szavaiból arra következtetett, hogy még nem értesítette Elért, tehát nincs minden elveszve. — Értem — Vormann ismét ivott egy kortyot. — De Kloss, ne hidd, hogy ostoba vagyok. Valaki figyelmeztetett, ügye? — Nem várt arra, hogy Kloss ezt megerősítse, vagy tiltakozzon ellene. — A jelszót csak ketten ismertük. Elért és én. Kihallgattunk egy embert, aki nekem modta el a jelszót, amit veled kellett volna közölnie. Világos, amit mondok? — Mondjuk. — Néhány hete várnak valakit, aki megmondja a jelszó másik felét. És te jelentél meg, Kloss. Tévedsz, ha úqy gondolod, hogy Elért nem hisz nekem. — Megitta a maradék konyakot. — Mondjuk, hogy igazad van! he még akkor is, ha nem hiszi el, amtt közlök vele, vége a karrierednek. — Tehát nem jelentetted Elertnek? — Mit gondolsz, miért nem? Van időm, Hans. Persze, nem sok. Mindenesetre nem kell nagyon sietnem. — Mivel kellene sietned?-r Tételezzük fel, hogy nincs kedvem jelentést tenni Elertnek. Képzeljük el, hogy nincs kedvem ellened cselekedni. De talán — Erik von Vormann szinte súgva folytatta — talán nem hiszek a hitlerista Birodalom győzelmében, az elertekben és más hasonló aljas fráterekben és talán kész lennék veled együttműködni — ellenük. — Természetesen nem ingyen, igaz, Vormann? — Von Vormann, ha meg nem sérte- lek' Kinek dolgozol, Kloss? Talán megérted, hogy angolszászok számára dolgozni egészen más, mint a bolsevisíák- nak. — De hiszen szövetségesek — mondta Kloss. Még mindig nem értette, hogy mi a szándéka von Vor mannák. —• Ugyan! — legyintett a másik. — Egyelőre szövetségesek, de ez nem jelent semmit. Tehát először is: tudni akarom, kinek dolgozol? Másodszor: itt, Sait Gillében kivel működsz együtt? Harmadszor... — hirtelen elhallgatott s egy pillanat múlva hozzátette: — a harmadik pontról néhány perc múlva beszélgetünk. Ügy viselkedsz, mintha tegnap óla dolgoznál az Abwehrben. Gondolod, hogy közlök veled valamit? — Nincs más választásod. — Kereshetnék. — Megszökni? Mindent itthagyni? Nem az az ember vagy, aki félútból visszatér. Különben is, feletteseid nem lennének elégedettek, ha most hallgatnál, amikor a legnagyobb szükség van rád, amikor a partraszállás megkezdése hetek, hónapok kérdése. — Tehát már válaszoltál is a kérdésedre. Meg vagyok győződve arról, hoqy az angolok számára dolgozom. — Hát ki más számára dolgozhatnál? — mosolygott Vormann és tele* töltötte a poharát. — Különben térjünk vissza a harmadik ponthoz. Az Inster* bürgen melletti családi birtokunk nagyon nagy befektetést kíván. Német érdek, hogy a von Vormannok birtokán minden jól menjen. Szükségem van 10 ezer dollárra, egyelőre. Nevezzük ez‘t első részletnek. — Ez tehát zsarolás? — Hans, csúnya szó ez! A von Vormannok sohasem piszkították be kezüket zsarolással. Nevezzük inkább hóna. ráriumnak a hírekért. Hiszen te setft dolgozol ingyen. — Túl magasra értékeled magad. — De téged is. Gondolod, hogy nerfi vagy ilyen értékes? — A választ nem kell megadni. — Egy hetet, na, mondjuk 10 napot adok neked. Ennyi elegendő, hogy megszerezd a pénzt. Akkor aztán beszélgetünk a többi teendőről. — És ha nem kapod meg a pénzt? — Akkor nem marad más hátra, mint hogy mindenről tájékoztassam Elért ezredest. De biztosítalak, erre csak a végső esetben szánom rá magamat. Szomorú szívvel tenném meg. Na, az egészségedre, Hans — emelte fel a poharát —, ciha, még egy: abban az esetben, ha megpróbálnád eltenni láb alól, mondjuk, ha egy kocsi elütne, vagy valamilyen francia partizán agyonlőne, igen, arra az esetre is bebiztosítottam magamat. Pontosan feljegyzést készítettem és készítek a beszélgetésünkről, amit egy biztos kézbe helyezek letétbe. Most pedig igyunk a közös munkánkra. Nem iszol? Sajnálom. Én iszom, Most pedig válaszolhatok arra a kérdésedre, amellyel beszélgetésünket kezdtük. Azt kérdezted, hol lehet Saint Gillében jól mulatni. Azt tanácsolom, menj el a „Le Trou" panzióba. Tisztjeink oda járnak, én is oda készülök. Még csak azt akarom mondani, hogy az az ember, aki figyelmetlenül hozzám jött a jelszóval, ismerte azt a helyet. De légy óvatos, a „Le Trou" penziót ismeri Élért ezredes is. (Folytatjuk) 1972. VIII. 19. Andrzej Zbych:
