Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-18 / 194. szám, péntek
Egyre igényesebben A kommunisták és a pionírmozgalom A mindenki által vállalt magatartást mindenki elfogadja: ez a társadalombailleszkedés első lépése, legegyszerűbb formája. Az ehhez való ragaszkodás érthető. A bizonytalanságot érző, önmagát és az embereket alig ismerő, velük ismerkedő gyermek kapcsolatokat, helyet kereső elszánásában az iskola, a pionírszervezet uz első térképvázlat. A szülők, a nevelők, a gyermekeket alakító, változtató társadalom feladata ennek tudatában, erre alapozva tovább alakítani őket, mélyíteni, pontosítani az egyén és a társadalom sokágú kapcsolatát. Ezért fontos a pionírvezetők munkája, ezért törődik pártunk a pionírvezetők eszmei, politikai irányításával. Utasítás, rendelkezés nélkül. Naponta mintegy 200 gyermek korcsolyázott az általa létesített, alkalmi jégpályán. Ilyen jelenségeken mérik le a politikai nevelőmunka hatásfokát a pártcsoport kommunistái. Ilyeneken, hisz irányadó szempont számukra: Mit adunk a gyerekeknek? Milyen lehetőségeket biztosítunk a pionírok számára'»* FONTOS SZEMPONT ez, hisz a pionírház vezetősége komoly problémák közepette szervezte, irányította a múlt tanévben a pionírokkal való foglalkozást. Az épület javítását a járási építővállalat „csigatempóban“ végzi. A pionírház igazgatója például azt mondja, hogy már „el is felejtette“ az átadás időpontját, mert az olyan régen volt. A múlt tanév elején 43 szakkör munkáját „beindították“, a valóságban azonban csak 27 szakkör tevékenységéről adhat számot. Ezek a szakkörök a város különböző helyein kaptak otthont. Iskolák folyosóin, tornatermek sarkaiban. Ilyen körülmények között jó munkát csak úgy végezhetnek, hogy lelkesedéssel pótolták a lehetőségeket. Nagy szükség volt a kommunisták példamutatására. AZ ÜJ TANÉV munkájának a megszervezését ellenőrzéssel kezdik. Elsősorban a csapatvezetők nyári tevékenységét fogják ellenőrizni. A saját maguk által összeállított munkatervek alapján szeretnék elérni, hogy a kommunisták példamutatása nyomán kialakuljon bizonyos fokú igényesség. Úgy őrtik ezt, hogy a csapatvezetők önmagukkal szemben legyenek igényesek. Következő lépés a tapasztalatok összegezése. így is lehet mondani: a tanulságok megállapítása. Majd csak ezután követ kezik az új célok kitűzése. Sze .retnék elkerülni a formalizmust, bár tudatában vannak annak, hogy ezt csak bizonyos formaságok árán érik el. A ,,munka dialektikája“ kívánja meg ezt. Alakítani, mélyíteni, pontosítani az egyén és a társadalom sokágú kapcsolatát, főleg ha arról van szó, hogy a gyermekek számára a pionírszervezet adjon helyes útmutatást, csak úgy lehel, ha egyre igényesebbek munkájukban a pionírok vezetésével foglalkozó kommunisták. HAJDÚ ANDRÁS A Nový Bydíov-i Tiba szövőüzemben április vége óta 255 darab AT-120-6 M típusú szovjet szövőszék dolgozik. Az új szövőszékekkel a Tiba üzemben jelentős mértékben emelik a munkatermelékenységet. (Felvétel: Saroch — CSTK) Ez a törődés felmérhető, pontosan megállapítható és körvonalazható a Komárnói (Komárom) Járási Pionírház dolgozói körében. A pionírház kommunistái a tömegszervezetek munkáját irányító pártszervezet tagjai. Külön pártcsoportot is szerveztek számukra, hisz az általános politikai feladatokon kívül speciális feladatokat kell teljesíteniük. A pártcsoport vezetője Nagy Gyula elvtárs, a pionírház dolgozója. NÉGYSZER ÉVENTE napirendi pont, megbeszélés és vita tárgya a pártcsoport tevékenysége a pártszervezet gyűlésén. Formalitásnak látszó tény. A marxista erkölcstan felfogása szerint azonban a valóban erkölcsös élet megvalósítása a minél gyakoribb állásfoglalás. Érthető követelmény, mert a kommunistákat nemcsak az érdekli, hogy milyen a pionírmozgalom, hanem az is, hogy milyenné válhat. Emlékeznek még jól azokra az „újításokra“, amikor a különféle átszervezések ürügyén szinte létbizonytalanságba taszították a pionírmozgalmat. A szocializmusban gazdasági, politikai és szellemi síkon egyaránt minden alkotótevékenység célja és lendítőereje az ember. Ki ad a pionírvezetők számára átfogó és tárgyilagos képet a mai ember történelmi helyzetéről? A párt. Nyilvánvaló, hogy a pártoktatás keretei között. Ennek jelentősége hatványozott mértékben fontos azok körében, akik* a gyermekekkel iskolán kívül foglalkoznak. Az alapfokú pártoktatást jól megszervezték a múlt tanévben. Ennek egyik vezetője, lektora, a pionírház igazgatója, Máriási László elvtárs volt. Színvonal, látogatottság, eredményesség szempontjából nem volt hiba ezen a téren. A KÖZÉPFOKÚ pártoktatást szintén megszervezte Szabó Ferenc elvtárs és a Nemzeti Front Žitavce (Zsitvagyarmat) községnek mindössze 600 lakosa van. Ennek ellenére azzal büszkélkedhet a falu, hogy egyik lakosa, František Nurcík, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője. Nurfiík elvtárssal és a helyi egységes földművesszövetkezet mellett működő pártszervezet két vezetőségi tagjával: Michal Zigraival, valamint Ondrej Klimanttal beszélgettem a pártszervezet tevékenységéről, a szövetkezet és a falu életéről. A legbeavatottabb személyekről van sző, hiszen Zigrai elvtárs egyben a szövetkezetnek, O. Klimant pedig a hnb-nek az elnöke. A község lakosainak kis száma ellenére az alapszervezetnek 63 rendes tagja van. A regisztrált tagok száma mindössze 14. Aránylag kevés a szervezetben a nő: 8. Gondot okoz a tagság magas átlagélet- kora is. Mivel csak üzemi szervezet működik a faluban, a tanítók, az (Ízletesek és a nyugdíjasok is tagjai. Azért is magas az átlagéletkor az alapszervezetben, mert a fiatalok többnyire a község határán kívül dolgoznak, vagy még iskolába járnak. A szövetkezet csak nyáron, az idénymunkák alatt tudna számukra munkalehetőséget biztosítani. Ifjúsági szervezet azonban így is működik a faluban. A nyugdíjasok magas számával magyarázzák a pártbizottság tagjai, hogy a nemrég végétért pártoktatáson a tagok megjelenése nem volt százszázalékos. A jövőben a pártoktatás részvevőit az eddigi egy helyett két csoportba osztják. Ettől az intézkedéstől az oktaegyik dolgozója, de záróbeszé!- getésre, befejezésre nem került sor. Most saját hibájukon okulva készítik elő ezt a pártoktatási formát, hogy a következő tanévben el ne maradjon a siker, az eredmény. Nagyon fontosnak tartják a pártcsoport tagjai a kommunisták egyéni tanulását is. A pionírház vezetősége megfelelő irodalmat biztosított az egyéni tanulók számára. Egyetlen szépséghibája ennek a tanulási formának, hogy nem szervezték meg az ellenőrzését. így bizony könnyen kétségbe vonhatók az eredmények. Jó kiegészítője a marxista leninista tudatformálásnak az az iskolázási, képzési folyamat, melyet a jnb iskolaügyi osztálya szervezett a múlt tanévben a nevelők számára. Ennek részesei voltak a pionírház dolgozói is. Természetes, hogy a kommunisták példásan kivették részüket a munkából. MÁS KÉRDÉS, de semmivel sem lényegtelenebb, hogy a szerzett ismereteket hogyan használják fel a nevelőmunka területén. Ezen főleg azt értik, hogy másokra hogyan tudnak hatni. A pionírház igazgatója lépten-nyomon hangsúlyozza: „Más az úgynevezett iskolánkí- viili munka, és más a politikai nevelőmunka.“ Az utóbbi hatásfokát nehéz lemérni, megállapítani. Nehéz, de nem lehetetlen. Két példával illusztrálják ezt a pártcsoport tagjai. A szakszervezeti tanács egyik dolgozója, Urbán István elvtárs minden utasítás, rendelkezés nélkül, teljesen önkéntesen szervezője egy-egy tanulmányi kirándulásnak, egy-egy olyan akciónak, melyet a gyermekek körében valósítanak meg. Nagyon szép, kedves, és hatásos cselekedet volt, amikor Korec Dániel tanító a lakótömb mellett a télen jégpályát létesített a gyermekek számára. tás színvonalának emelését remélik. A pártszervezet joggal büszke a szövetkezet gazdasági eredményeire. Kivált a 32 hektáros szőlészetre. A szőlészet gondozása elég sok munkaerőt von el. Ezért a háztáji megművelését is a szövetkezet gépeivel végzik, a tagok viszont szívesen dolgoznak a kézimunkát igénylő szőlészetben. A szövetkezetben és a községben a tisztségeket főleg párttagok látják el. A községfejlesztés terén bizony még sok a žitavceiek tennivalója, hiszen 1945 tői csupán egy művelődési ház épült a faluban. Annál gazdagabb most a község választási programja, melyben egyebek közt gyalogjárók, iskolai műhely, ravatalozó építése szerepel. Utaik portalanítását is célul tűzték ki. A program megvalósítása már folyamatban van. Megkezdték például a gyalogjáró építését, pedig az csak saját programjukban szerepelt, a járáséban nem. Hiba lenne, ha csak a pozitív eredményeket sorolnánk fel, hiszen bírálnivaló is akad bőven. Ezek közé tartozik a fegyelem általános lazasága, ami a Szlovák Nemzett Tanács képviselőjének véleménye szerint annak tulajdonítható, hogy a nemzeti bizottság nem eléggé alkalmazza a felelősségrevo- nást a rendbontókkal szemben. Következetes felelősségrevonás- sal, esetleg büntetéssel meg lehetne például akadályozni, hogy senki se rongálja meg a faluban kiültetett díszfákat. Ügy vélem, még mindig sok a szöveg és kevés a tett — mondja Zigrai elvtárs. — A fontos az, hogy mindenki tudja, mi a feladata és annak maradéktalanul tegyen eleget. Amivel tisztában vagyunk, azt nem szükséges állandóan hangoztatni — gyűléseken, sajtóban, rádióban, televízióban. A sok szöveggel „megmérgezzük“ az embereket. — Sokszor több gyűlésen ugyanazt halljuk — teszi hozzá F. Ňurčík. E helyett a feladatok teljesítéséhez kellene mindig és minél előbb hozzálátni. És ami nagyon fontos: sosem szabad megfeledkezni a feladatok értékeléséről, a mulasztás számonkéréséről. De nemcsak a kommunistákat kell felelősségre vonni, hanem a pártonkivülieket is, főleg a szövetkezet és a nemzeti bizottság tisztségviselőit. — Mit szeretne elérni a jelenlegi választási időszakban, mint a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője? — Mindenekelőtt azt akarom, hogy körzetem mind a 32 községe teljesítse saját választási programját. Ha valamelyik községben nehézség támad, igyekszem segíteni. Sok mindent megtudtam a partszervezet, a falu, a szövetkezet életéről. A falu vezetői az eredményekről és a hiányosságokról egyaránt tárgyilagosan tájékoztattak. A legtalálóbbak talán Žigrai elvtárs szavai voltak, aki befejezésül ezt mondta: — Bár teljesítjük a ránk bízott feladatokat, de még mindig nem úgy, ahogy kellene. A jövőben még többet kell ‘ennünk mint eddig. Minden jel arra mutat, hogy elhatározásukat meg is valósítják. FÜLOP IMRE Bolygónk es a rajia elő na rom és félmilliárd ember sorsát, jövőjét, létét már nemcsak a háborúk fenyegetik, amelyeknek veszélyével számolnunk kell mindaddig, amíg az imperializmus és legagresszívabö köreinek szándéka realitás, hanem a civilizáció térhódításának, a műszaki forradalomnak egyes áldatlan következményei is. Igen, akármennyire is furcsán hangzik, a ľejlódés, az iparosítás, a tudomány térhódítása sem mentes olyan „melléktermékektől“, amelyek — védekezés hiányában - végzetesekké válhatnak. Az életkörnyezet védelmére gondolunk, amiről az utóbbi években mind több szó esik, mégpedig már nemcsak tudományos körökben, különféle szimpóziumokon, értekezleteken, hanem elsősorban a levegő és a víz szennyezettsége ellen harcoló gyakorlati dolgozók és ezen túlmenően az egész nyilvánosság körében is. Ez nem csoda, hiszen az emberek világszerte mind nagyobb területeken a saját tapasztalataik, mondhatnánk úgy is — érzékszerveik közvetítésével győződhetnek meg a veszély nagyságáról. Ki ne tudná, hogv még napjainkban is földalatti nukleáris kísérletek folynak a Nevada sivatagban, földszín felettieket hajt végre Kína és Franciaország, ami nem kis mértékben növeli a világ rá^ioaktivitässal amúgy is szennyezett légkörét. Százezernyi gyár és sok millió gépkocsi teszi már szinte mérgezetté a nagy és kisebb városok, egész vidékek levegőjét. Szennyáradat ömlik a folyókba, úgyhogy nagy hányaduk már inkább bűzös csatorna, mint sem hogy ivóvizet, nyáron enyhülést, felüdülést biztosítana. Már a tengerek sem mennek kivétel számba. Éppen e napokban hallatta szavát Alain Bombard, a francia tengerészeti obszervatórium világhírű igazgatója, aki néhány évvel ezelőtt csónakkal egymagában áthajózta az Atlanti-óceánt, hogy bebizonyítsa: a hajótöröttek akkor is megmenekülhetnek, ha csak a tenger vizének flóráját és faunáját használják fel létük fenntartásához. Nagyon ha- tározottan figyelmeztetett arra, hogy a szennyeződés következtében a Földközi-tenger húsz éven belül hol Hengerré válik. Egymás után kihalnak élőlényei és az embert is közvetlen veszély fenyegeti, hiszen Franciaország atlanti óceáni és földközi tengeri partvidékén fürdeni sem ajánlatos, mivel egy liternyi tengervízben mint■ A Tábori Halászszövetség dolgozói útnak indították az első, nyolcvannégy kilogramm élő rákot tartalmazó szállítmányt Nyugat-Németországba. A tábori keltetőhely az idén még Franciaországba és Luxemburgba exportál élő és szakszerűen osztályozott rákot. Az említett országokban a rák csemegének számít. Az időjárás okozta viszontagságok ellenére is teljesítik öt métermázsa élő rák szállítását előirányzó tervüket. egy egymillió baktérium található. Ne gondoljuk, hogy nálunk sokkal rózsásabb a helyzet. Elég utalni mondjuk a Vág és más folyamaink szennyezettségére, Szlovákia fővárosának hosszú hónapokon át tartó és csak nemrég megoldott ivóvíz- kalamitására, a nagyobb városokban a kipufogó és más ártalmas gázok, a füst, a por megengedhetetlen koncentrációjára vagy például arra, hogy nem tudjuk még megnyugtatóan megoldani a szüntelenül gyarapodó szemét és hulladék eltüntetésének, esetleg hasznosításának kérdését. Pedig ez sem kis probléma, ha tekintetbe vesszük, hogy egy lakos évente mintegy 200 kilogramm hulladékot „termel“ (a gyárakról nem is beszélünk!), ami köztársasági viszonylatban tekintélyes mennyiség — 3 millió tonna. Az említett tényezők és sok minden más, amiről itt helyhiány miatt nem eshet szó, nemcsak közvetlenül hat a világ lakossága egészségére és nemcsak közvetlenül okoz felbecsülhetetlen károkat. Azzal is fenyeget — a világ szakembereinek véleménye szerint nagyon reálisan és aránylag gyorsan —, hogy az emberiségnek, amelynek lélekszáma 2000-ig megkétszereződik és eléri a 3 milliárdot, viszonylag még az eddiginél is kevesebb lesz a tápláléka és az ivóvíz mind nagyobb kinccsé válik. Természetesen mint minden problémának — ennek iá van nyitja. Világproblémáról van Szó s ezért a számottevőbb eredmények elérése is csak a világ, elsősorban a nagyhatalmak összefogásával képzelhető el. Az utóbbi időben több bíztató jel tanúskodik ennek megértéséről, bár a megoldásnak csupán a kezdeténél tartunk. Létfontosságú szükségszerűséggé válik, hogy a kormányok mindenütt meghallgassák a tudósok óva intő szavát, vállvetve törekedjenek olyan gyakorlati intézkedések megtételére, amelyek egyelőre legalább meggátolnák a levegő és a víz szennyeződésének fokozását. Nem vitás az sem, hogy a tudománynak is az eddiginél sokkal hatásosabb és célravezetőbb megoldásokat kell ki kísérleteznie és javasolnia. A fenyegető veszély elleni védekezés első szakaszában tehát a nemzetközi együttműködés elmélyítése és intézményesítése az alapvető követelmény. ' A végleges megoldást viszont csak a szocializmus világméretű győzelme teszi lehetővé, mivel a tőkés társadalomban ennek kerékkötője a konkur- renciaharc és a minél nagyobb haszon hajhászása. Ez a győzelem sem hozza meg a fordulatot azon nyomban és gépiesen, hiszen vannak például üzemi érdekek — ez ma nálunk is észlelhető — amelyek ellentétes irányban hatnak. A szocialista kormányzat azonban egyedül képes arra, hogy megfelelő intézkedésekkel útját állja az olyan törekvéseknek, amelyek a köz, az egész társadalom, sőt az egész világ érdekei ellen szólnak. GÄLY IVÁN CSELEKEDNI KELL... KilsziMön öíalsÉ műn
