Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-18 / 194. szám, péntek
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Világ proletárjai, egyesüljetek! rebhmmil:■ ■-»v - ■■-ttrzsVJzmmammmmnBatgmamBiamKBSäamaaamuamsary» IS 12. augusztus 18. PÉNTEK BRATISLAVA • XXVI. ÉVFOLYAM 194. szám Ára 50 fillér a párt, az Állam és a nép Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártjának főtitkára válaszol a Béke és Szocializmus szerkesztőségének kérdéseire Csehszlovák—lengvel jegyzőkönyv a gazdasági egvünmiiköllésriil ELUTAZOTT A LENGYEL MINISZTERELNÖK (■ÜSTK) — Tegnap Prágában dr. ĽUBOMÍR ŠTROUGAL. a szövetségi kormány elnöke és PIOTR f AROSZIEW1CZ, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke jegyzőkönyvet írt alá tanácskozásaik eredményéről. Az aláírásnál Csehszlovákia részéről jelen volt VÁCLAV HŰI.A, dr, MATEJ LOČAN és JINDRICH ZAHRADNÍK, a szövetségi kormány álelnökei, BOHUSLAV CHŇOUPEK külügyminiszter, ANDREJ BARČÄK külkereskedelmi miniszter, a szövetségi kormány további tagjai és a csehszlovák küldöttség tagjai. A lengyel fél részéről Jelen volt STANISZLAW KOVALCŽYK, a LEMP KB titkára, KAZIMIERZ OLSZEWSKI, az LNK Minisztertanácsának álelnöke, JAN CHYLINSKI, az LNK Minisztertanácsa Tervbizottságának alelnöke, JÖZEF CZYREK külügyminiszter-helyettes, MARIAN DMO- ClIOWSKl, a külkereskedelmi miniszter helyettese, WLOHZI- MIERZ JANIUREK, az LNK kormányának sajtóéi őadó ja, miniszterhelyettes és LUC JAN MOTYKA, az LNK csehszlovákiai nagykövete. A lengyel küldöttség a késő délutáni órákban repülőgépen hazautazott. KÖZÖS KÓZLEMENY a CSSZSZK és az LNK miniszterelnökének tanácskozásáról KÉRDÉS: Ön Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusán hangsúlyozta, hogy a párt minden sikere szorosan összefügg a marxizmus—leni- ntzmushoz való hűséggel és azzal, hogy a marxizmus—leniniz. must alkotó módon alkalmazzák a változó feltételek között. Véleménye szerint melyek a legfőbb különbségek a párt tevékenységében, történetének tegfontosabb szakaszaiban? Hogyan mutatkozott meg e tevékenység formáiban és módszereiben, hogy a munkásosztály qz Önök országában békés úton vívta ki a hatalmat? VALASZ: Pártunk XIV. kongresszusa az elmúlt időszak elemzése és Csehszlovákia további szocialista fejlődése reális programjának megfogalmazása során mindenekelőtt történetének ezt a tanulságát tartotta szem előtt: A párt mindenkor teljesítette a munkásosztály. Tyal és mindkét nemzetünk valamennyi dolgozójával, valamint a nemzetközi kommunista mozgalommal és a szocialista világrenddel szemben fennálló feladatait, amikor következetesen ragaszkodott a lenini tanokhoz, és e tanok általánosan érvényes alapelveit alkotó módon alkalmazta az osztály harc és a szocialista építés egyes időszakaiból eredő konkrét feltételek között. És ellenkezőleg, a lenini eszméktől való minden eltérés, és különösen az osztályos internacionalista pozíciókról való eltérés hibákhoz vezetett, és 1968—1969-ben közvetlenül veszélyeztette a szocializmus ví vm án ya i t Cs e hszlo váki á ba n. Erre a következtetésre több mint 50-éves tapasztalatok alapján jutottunk, és ez a több mint öt évtized számos példával igazolta a legbonyolultabb feladatok megoldásának lenini megközelítését. Ennek a megközelítésnek a megnyilvánulása volt az érés és a megacélozódás folyamata, pártunk bolsevizáló- dása a harmincas években, amikor a párt Klement Gottwald vezetésével megtanulta, hogyan keli érvényesíteni a politikai küzdelem lenini stratégiáját és taktikáját, és képes volt maga köré egyesíteni nemcsak a munkásosztály magvát, hanem a dolgozók széles rétegeit is. A lenini megközelítést példázta, hogy a fasiszta megszállók elleni nemzeti felszabadítási harc fejlesztésére törekedtünk. Amikor hazánkat a szovjet hadsereg felszabadította, a kommunista párt alkotó módon alkalmazta a leninizmus általánosan érvényes alapelveit, és a munkásosztályt — szövetségben a parasztsággal és a többi dolgozóval — a szocialista forradalom győzelméhez, régi vágyai teljesüléséhez — a kizsákmányolás felszámolásához vezette és megnyitotta előttük a szocia. lizmus útját. Ma ehhez hozzátehetjük, hogy amikor a lenini elveket érvényesítettük, sikerült visszaverni a szocializmus ellenségeinek támadását is, és biztosítani a szocializmus további fejlődését Csehszlovákiában. Nem csoda, hogy a leninizmus létfontosságú jelentőségének megértése a munkásosztály és valamennyi dolgozó sorsa szempontjából is munkánk alapja, és mélyen gyökerezik népünk tudatában. Tevékenységünk céljai és el- ^eij amelyek megfelelnek a kapitalizmusból a kommunizmusba való forradalmi átmenet időszaka törvényszerűségeinek, változtathatatlanok voltak és maradnak. Megvalósításuk és fejlesztésük soha nem volt sab. lonszerű, hanem alkotó jellegű, és megfelel a leninizmus szellemiségének. Csak a feltételek változtak, amelyek között a munkásosztály és élcsapata ezeket az elveket érvényesítette. Mindenekelőtt rá kell mutatni, mennyire eltérőek voltak a feltételek a hatalom kivívása előtt és után. A politikai hatalomért folytatott közvetlen harc, amely harc Csehszlovákiában az eddigi forradalmi út folytatása volt, saját és nemzetközi tapasztalatokra is támaszkodott és odavezetett, hogy a nemzeti demokratikus forradalom szocialista forradalommá alakult át. Ebben a harcban a párt mindenekelőtt Lenin egyik alapvető tanítását érvényesítette: a proletárdiktatúra uralma kizárólag a munkásosztály és a dolgozók többi rétegének forradalmi műve lehet, a kommunista párt vezetésével az öntudatos mozgalom müve, amely széles körűen kihasználja a kedvező belső és nemzetközi feltételeket. A tömegek tudatának forradalmi átalakulásaiban fontos tényező volt a keserves tapasztalat — a müncheni árulás —, az uralkodó burzsoázia és osztályszövetségeseinek árulása, amit a Csehszlovák Köztársaság népe ellen követtek el, csakúgy, mint az a történelmi tény, hogy a fasizmus megsemmisítésében és Csehszlovákia felszabadításában döntő része volt a Szovjetuniónak, és hogy ebben a harcban, amely a nemzeti felkelésben tetőzött, aktívan részt vettek — mindenekelőtt a kom munisták vezetésével — a belföldi és a külföldi ellenállóerŐK. Ennek alapján alakult meg fo kozatosan az új népi demokratikus rendszer a csehek és a szlovákok Nemzeti Frontjának kormányával és a nemzeti bizottságok rendszerével, a munkások és a parasztok szövetségére és a széles körű népi demokratikus frontra támaszkodva, amelyben a kommunisták egyre szilárdabb pozíciókat szereztek. Azonban akkor a politikai hatalmon a dolgozókkal együtt még a burzsoázia egy része is osztozott. Tehát a forradalom alapvető kérdése — a hatalom kérdése — a kommunisták számára 1945-ben nem dőlt el.. A kommunista párt akkor a szocializmusra való békés, foko. zatos átmenetre törekedett. Ennek elméleti alapja Lenin tanítása volt, amely szerint a burzsoá demokratikus forradalom szocialista forradalommá alakul át. A párt a gyakorlati követelményekért vívott mindennapi küzdelemben szerezte meg a tömegek bizalmát. E küzdelem formái voltak: a sokrétű építő törekvés, valamint az éles osztályharc a tömegszervezetekben és az állami szervekben, az árulókkal és a fasisztákkal kollaborálok vagyonának elkobzása, a kulcsfontosságú iparágak, a bankok és a biztosítók államosítása, a földreform kiharcolása, a nemzetiségi kérdés megoldása, az oktatásügy, a kultúra és a szociális gondoskodás demokratizálása. Ezzel egyidejűleg sor került a reakciós erők elszigetelésére a nem kommunista pártok vezetőségében, amelyek egyre jobban eltávolodlak a Nemzeti Front kormányának programjától, és a valóságban elárulták a nemzeti demokratikus forradalom eszméit, amelyek alapján megalakultak, és amelyekért a nép egy részének támogatását élvezték. Az 1948. évi februári győzelem betetőzte a nemzeti és demokratikus forradalom szocialista forradalommá való átalakulását. A hatalom teljesen a munkásosztály és a többi dolgozó kezébe került. A népi demokrácia teljes mértékben teljesítette a proletárdiktatúra valamennyi funkcióját. így a CSKP vezetésével a dolgozók, élükön a munkásosztállyal, békés úton, fegyveres összeütközések nélkül szerezték meg a politikai hatalmat, megőrizve a parlamenti szokások alapvető alkotmányos formáit. Közben azok a hatalmi formák, amelyek a nemzeti és demokratikus forradalom során alakultak ki, változatlanok maradtak. Amikor a politikai hatalom békés úton történő kivívásáról beszélünk, hangsúlyozni kell, hogy ezzel csak a formákra és az alkalmazott eszközökre gondolunk, de nem az osztályharc tartalmára. Ez Csehszlovákiában is teljes mértékben beigazolódott. A kommunistáknak az a törekvése, hogy békés úton haladjanak, forradalmi osztályharc volt, amit a burzsoáziával vívtak népeink vezetése érdekében. Célja az volt, hogy megdöntsék a burzsoáziát és kialakítsák a munkásosztály és valamennyi dolgozó hatalmát. Ahogyan Klement Gottwald hangsúlyozta, csak arról volt szó, hogy saját feltételeink között alkalmazzuk a marxizmus—leninizmus elveit és érvényesítsük a lenini stratégiát és taktikát. A forradalom békés fejlődése, ahogyan azt már a marxizmus —leninizmus klasszikusai is előre látták, nemcsak a munkásosztály és a kommunista párt akaratától függött, hanem különösen a burzsoázia ellenállásának erejétől és formáitól. A szocialista útért vívott harc éveiben Klement Gottwald nemegyszer idézte V. I. Lenin szavait: Azzal, hogy a munkásosztály teljesen átveszi a hatalmat, a harc nem fejeződik be, hanem más formákban folytatódik, és emellett a munkásosztállyal és pártjával szemben — amely ettől a pillanattól kezdve teljes felelősséget vállal az egész szocialista építésért — az igények rendkívül megnőnek. Igaz, hogy a párttevékenység változott feltételeit nálunk nem mindenkor és nem mindenütt tartották szem előtt. Ez különösen a közelmúltra vonatkozik. A szocializmus érdekei megkövetelik, hogy a párt valóban átfogó módon használja ki a szocialista hatalom és a szocialista termelési viszonyok lehetőségeit a dolgozók alapvető létproblémáinak megoldására, hogy kezdeményező módon és tudományos alapon irányítsa az ország építését, fejlessze a szocialista kapcsolatokat s a szocialista életformát, és következetesen érvényesítse a marxizmus—leninizmus elveit, a burzsoázia és a kispolgári ideológia elleni harcban. (•Folytatás a 2. oldalon) (ČSTK) — Dr. Ľubomír Štrou- galnak, a CSSZSZK miniszterelnökének meghívására 1972. augusztus 16—17-én Csehszlovákiában tartózkodott Piotr Ja- roszewicz, az LNK Miniszter- tanácsának elnöke. A két miniszterelnök kölcsönösen tájékoztatta egymást a CSKP XIV. kongresszusa, illetve a LEMP VI. kongresszusa határozataiból eredő feladatok sikeres megvalósításáról, meg vitatták a csehszlovák—lengyel kapcsolatok kérdéseit és a két országot érdeklő időszerű nemzetközi problémákat. A két miniszterelnök a tanácskozás során Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára és Edward Gierek, a LEMP KB első titkára 1971-ben a Lengyel Népköztársaságban, valamint f. é. júliusában a krími félszigeten tartott megbeszéléseinek pozitív eredményeiből indult ki. P. ]aroszewiczet, az LNK Minisztertanácsának elnökét csehszlovákiai tartózkodása során fogadta Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára. A miniszterelnökök tanácskozásán részt vettek: csehszlovák részről Václav Hüla, a kormány alelnöke, Bohuslav Chňoupek külügyminiszter, Andrej Barčák külkereskedelmi miniszter, Jirí Götz külügyminiszter-helyettes, Alois Hloch külkereskedelmi miniszterhelyettes, Zdenék Šedivý, az Állami Tervbizottság alelnöke és Bohuslav Najbrt, a CSSZSZK kohászati és gépipari miniszterének helyettese. Lengyel részről jelen volt Stanislaw Kowalczyk, a LEMP KB titkára, Kazimierz Olszewski, az LNK Minisztertanácsának alelnöke, Jan Chylinski, az LNK Minisztertanácsa mellett működő Tervbizottság alelnöke, Józef Czyrek külügyminiszterhelyettes, Marian Dmochowski külkereskedelmi miniszterhelyettes, Vlodziinierz Janiurek miniszterhelyettes, az LNK kormányának sajtótitkára és Lucian Motyka, az LNK cseliszlo- vákiai nagykövete. A két fél megelégedéssel állapította meg, hogy a csehszlovák—lengyel kapcsolatok és az együttműködés az elmúlt időszakban minden irányban bővült és elmélyült, s továbbra is fejlődik, amiről a gazdag és széles körű kölcsönös kapcsolatok, a különböző szinten megrendezett küldöttségcserék és az általános eredmények tanúskodnak. bilaterális kapcsolatok sikeres fejj/wíése teljes összhangban áll a CSSZSZK és az LNK 1969. március 1-én kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződése tartalmával. A testvéri együttműködés kérdéseinek é<s fejlesztése további lehetőségeinek megvitatásánál újra hangsúlyozták az élet valamennyi szakaszára vonatkozólag a szocialista internacionalizmus elveinek, a nézetegységnek és céloknak fontosságát. Mindkét fél megállapította, hogy a Szovjetunió céltudatos békeoffenzivája, a CSSZSZK, az LNK és a többi szocialista ország tevékeny külpolitikája, főleg közös fellépésük a nemzetközi feszültség enyhülésének döntő tényezői. A két fél hangsúlyozta a szocialista országok kommunista és munkáspártjai vezető képviselőinek 1972. július 31-én Krímben tartott találkozója nagy jelentőségét, nagyra értékelte a találkozó eredményeit a testvéri szocialista országuk közti barátság és együttműködés megszilárdítása számára. A miniszterelnökök külön figyelmet szenteltek az európai biztonságról és együttműködésről tartandó értekezlet előkészületeinek. A krími tanácskozások eredményeivel összhangban megállapították, hogy megérett a helyzet a multilaterális megbeszélések halaszthatatlan megkezdésére Helsinkiben, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet konkrét előkészítése érdekében. Kijelentették, hogy a CSSZSZK és az LNK továbbra is tevékenyen hozzájárul az értekezlet mielőbbi összehívásának előkészítéséhez és sikeres lezajlásához. A két miniszterelnök újra hangsúlyozta a Szovjetunió és az NSZK, valamint az LNK és az NSZK között megkötött szerződések ratifikálásának nagy jelentőségét, valamint a Nyugat-Berlinről szóló négyoldalú egyezmény érvénybelépte- tésének jelentőségét. Pozitívan értékelték az NDK és az NSZK közti, valamint a Nyugat-Berlin szenátusával való eddigi tanácskozások eredményeit. Űjra kifejezték annak szükségszerűségét, hogy az NDK-t valamennyi állam, beleszámítva az NSZK-t is, nemzetközi és jogi szempontból ismerje el, s mindkét német államot mielőbb vegyék fel az ENSZ-be. (folytatás a 4, oldalon!,
