Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-13 / 32. szám, Vasárnapi Új Szó

MEGLÁTJA Kovács dühösen rászól a ven­déglőben a pincérre: — Nézze csak, kérem, milyen kicsi ez az adag. — Majd meglátja, uram — vigasztalja a pincér — milyen sokáig fog rágódni rajta. MEGLEPETÉS (Nebelspalter), FIATOLOK NYÁRI MUNKÁN 1972. VIII. 13. — Szóljunk rá erre a kölyökre, mert még határidő előtt befejezi az egész házat... (Balázs-Piri Balázs karikatúrája^ NEHÉZ A teniszversenyen így szól egy öreg úr a szomszédhoz: — Hallatlan, ezek a fiatal lá­nyok hogy néznek ki! Nézze csak azt ott, alig lehet egy fia­talembertől megkülönböztetni. — Ah, az az én lányom. — Bocsánat, nem tudtam, hogy ön az apja. — Pardon, én az anyja va­gyok. TÁNCOSNŐ Egy külföldi turnéra induló táncosnőt be kell oltani. Az or­vos megkérdi: — A karján oltsam be? — Az istenért nem, Olyan helyen tessék beoltani, ahol nem látják. Az orvos gondolkodik egy ki­csit, aztán így szól: — Édes művésznő, legjobb lesz, ha beveszi az oltóanyagot. TERV A fiú megbukott Q7. érettségin, és valami rafinált haditervet eszel, ki, hogy apjának o dől- got beadja. Ebed koz ben megszólal: — Papa, milyen káros idén ez az abnorma ’$Ts'án hideg időjárás.­— Igazad van fiam, hallom, az idén minde­nütt késnek vg.' mezei munkálatok. — Igen, papa — foly­tatja a fiú lázas sietség­gel —, én is csak šzep- ..' temberben leszek érett ... KÍNOS — Nem látott véletlenül egy zöld Wartburgot? (I. Kostka rajza}, KÉRDÉS Turisták olaszországi körúton vannak. Egy he­lyen a cicerone fgy ma­gyaráz nekik: — íme, uraim, ebben a kastélyban 1320 óta lakik a család. Kovács elámul: — És mondja kérem, itt ilyen hosszú életűek az emberek? TANÜ A bíró megkérdezi Ko­vácsot: — Maga tanúja volt annak, mikor Szabóék között a veszekedés el­kezdődött? — Hogyne kérem — fe­leli Kovács —, én voltam a tanú az esküvőjükön. GYEREKÉSZ Egy kisfiú és egy kis­lány beszélget. Azt mond­ja Pistike: — Ha én nagy leszek, olyan sok pénzt fogok keresni, mint a papám. Mire Micike: — Ha én nagy leszek, olyan sok pénzt fogok költeni, mint a mamám. VÁLASZ Kovácsné nyaralásból hazatérve, megkérdi kis­fiától: — Bánkódott sokat a papa, mikor elutaztam? — Eleinte nem, hanem most az utolsó napokban igen odavolt szegény. KIRÁNDULOK A csehszlovákiai turis­tacsoport a tengerhez ér. \ vezető leviszi őket a tengerpartra, és így szól: — Hölgyeim és uraim, ha most egy kicsit csend­ben maradnak, rögtön hallhatják a hullámok fülsiketítő robaját! ESKÜVŐ UTÁN — Na, most már remélem el mered monda­ni azt a pikáns viccet, Géza.. (Erdei Sándor rajza) NEM TUDJA Információt kérnek Kovácsról a szom­szédnőjétől. — Ö, kérem — mondja a szomszéd- asszony —, én igazán nem tudok véle­ményt mondani, mert nem szeretek más emberek Ügyeibe avatkozni. Én mind­össze csak annyit tudok, hogy a rádió egész este azért bömböl náluk, hogy ne lehessen kihallani a veszekedést. Nekem csak száz koronával tartoznak, mert óva­tos vagyok. Kovácsnénak két udvarlója van, de az a buta férje semmit sem lát. Ha hazajön, az a legfőbb gondja, hogy mi van ebédre. Az asztalnál ingujjban ül, és nagyokat csámcsog, miközben ve- s/ľ'^Tik r ov**rpiíi»VJrel A gyerekeik sorra buknak a gimnáziumban, s a leg­kisebbet most oltották újra be. Dehát mondom, mivel nem szeretem az orro­mat mások ügyeibe ütni, szavamra, mást nem tudok róluk. tvragyon szeretem a csendes 1\ nyári éjszakát. Most végre az van, tehát jól érzem magam. Még néhány perc és éjfélt üt az óra, szerencsére nem az én la­komban, mert ha itt valami óra éjfélkor ütni merne, én vissza­ütném. A mélyen tisztelt lakó­társak már kikapcsolták a tévét és a rádiót, csak Debrőiék abla­ka világos, mert Debrőiné, szü­letett Hárslevelű Juliska mindig ilyenkor szokta verni a férjét. Néhány évvel ezelőtt Debrői még ilyen alkalmakkor hango­san vonított, de lakógyűlésen megmagyaráztuk neki, hogy az illetlenség. Azóta összeszorítja azt a dacos ajkát és bátran, fér­fiasán, némán tűri a bunyót. Hófehér fiúágyamba zuhanok és egyik absztrakt költőnk ele­gyes műveit olvasgatom, mert tapasztalatból tudom, hogy az a leghatásosabb altató. Fél perc múlva már alszom. Éppen azt álmodom, hogy Sophia Loren az ágyam szélére ül és arra kér, magyaráznám meg a szerelem hogyanját és mikéntjét, amikor vérfagyasztó üvöltésre riadok fel. — Lúúúúúüjzal Nyisd ki az ajtót Lúúúúúújza, itt van a te kis Eduárdod! Lúúúúújza! Sü- két vagy/t Lüüüüújza, te dög, hát hagyod, hogy a te kis Eauárdod itt tántorogjon a ki­etlen nyári éjszakában Az ablak alatt Kremencsei Eduárd üvölt a kietlen nyári éj­szakában. Felesége a második emeleti lakásban hallja az üvöl­tést, de nem nyitja ki az ajtót, mert haragszik az ő kis Eduárd- jára, aki részeg mint a disznó és ezt a Lujza nem tudja meg­szokni, a rosseb egye meg az Eduárd pofáját, most már elvá­lik tőle, mert ő mindent meg­tett, ő harminchárom évvel ez­előtt két hét haladékot adott az ő kis Eduárdjának azzal, hogy vagy megjavul, vagy elválik tő­le, de Eduárd nem javult meg. Másfél órán át zsörtölődnek és a telep lakói újfent kénytele-_ nek tudomásul venni, hogy Eduárd csak azért iszik, mert a Lujza nem tud lucskos káposz­tát főzni. Lujza — amikor szentül meg­ígérjük, hogy másnap reggel a park közepén máglyán égetjük el — végre beengedi az ô kis Eduárdját és a telepre ismét ráborul a csend. Várom a szendert, jön a szen- der, de most már nem Loren ül az ágyam szélére, hanem Clau­dia Cardinále, de az nem baj, mert a Claudia is szemrevaló je- hérszemély. •Éppen kézzelfogha­tó valóságok kutatásába kezdek, amikor a szomszéd lakásban vinnyogni kezd Ibiké, vagyis teljes nevén C sut or ás. B. Iboly­ka, mert szomszédom Csutorás B. János félévvel ezelőtt örök­be fogadta a kis árvát. Ibolyká­nak fáj a hasikója és mindig éj­jel három órakor fáj a hasikó­ja, mert olyankor jut az eszé­be, hogy árvagyerek és a szo­morúságtól kólikát kap, nevelő­szülei legnagyobb rémületére és az én legnagyobb dühömre. Ugyanis a falak vékonyak és engem minden éjjel felébreszt a vinnyogás, valamint Csutoráék hangos téblábolása, amint meleg födőt raknak Ibolyka szőrös hasára. Nősténykutyát még any- nyira nem utáltam, mint Iboly­kát. Ibolyka reggel ötig szenved, attól kezdve döglik,. mintha agyonverték volna, de nincs ne­kem olyan szerencsém. Viszont reggel öt órakor már 18 rádióké­szülék üvölti a híreket, mert a mi telepünkön olyan emberek laknak, akiket érdekelnek az események. Nagyon szeretem a csendes nyári éjszakái. PÉTERÉI GYULA Szöveg nélkül (Paris Match]

Next

/
Oldalképek
Tartalom