Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-13 / 32. szám, Vasárnapi Új Szó

TnR5HDIIIDN M MAID ÓIRA TA1AKOZUNK ... A tizennyolcas trolibusz végállomásán találkoztunk. Ö a vo­lán mellett ült, én az utasok között. Mindennapi megszokott kép ... Mi különös is volna benne? S mégis... A gépkocsi- vezető, névszerint Adriana Stefeková, járművével már több mint 250 000 kilométert tett meg baleset nélkül. — Gyermekkoromban orvos, esetleg tanító szerettem volna lenni — mondja az egyik megállón. — Ebből azonban semmi sem lett. Mindössze 14 éves voltam, amikor anyám meghalt. Munkába kellett állnom. A néphadseregben dolgoztam a bü­kben, később üzletvezető lettem. S mikor Trencínből Bratis- ’ vába látogattam, mindig irigykedve, néztem a trolibusz ka- iauznőit. Addig „gyönyörködtem“ bennük, míg 1957 áprilisá­ban én is soraikba léptem. Elteltek az első hetek, hónapok, majd évek. Megszokta a munkáját, s mivel a jegykezelés nem okozott nagyobb gondot, egyre többet foglalkoztatta a vezetőfülke. Mindez csak titok­ban, gondolatban történt. Aztán a városi közlekedésbe is új divat köszöntött be. Egymásután vezették be az önkiszolgá­lást. Akkor Adriana és néhány társa kérte az üzem vezetősé­gét, hogy tegyék számukra lehetővé a gépkocsivezetői tan­folyam elvégzését. Minden a legnagyobb rendben zajlott le. Így aztán 1963 decemberében az egyik trolibusz kormánykere­ke mögé ült. — A férfiak nehezen fogadtak 9l mint új kollégájukat — mondja. Amikor azonban látták, hogy épp úgy elvégzem a munkát, mint ők, más szemmel tekintettek rám. Egy évvel később a Csehszlovák Rádió a motorosok adásában köszöntött bennünket, az első női trolibusz- vezetőket. Azóta senki sem nézett felénk... 1965-től jár a tizennyolcassal. Egyszer délelőtti, máskor délutá­ni műszakban. Az előbbikor fél- négykor kel, az utóbbi esetében éjfél után egykor végez. Férjével öt év óta egy kocsin váltják egy­mást. Aki odahaza van, az vigyáz 5 éves kisfiúkra. Előfordult már az is, hogy nem volt kire hagyni, vitték magukkal a trolibuszba. Bár még iskolába sem jár, a közlekedési szabályokat, jobban mondva jelzéseket ki­tűnően ismeri. — Munkámat nagyon szeretem. Férjem megért, s így nincs köztünk vita — jóllehet kevés időt töltünk együtt — nem egyszer megvitatjuk a munkából adódó problémákat, a közle­kedést érintő kérdéseket — mondja. — Ha nem így volna, most sem ülhetnék a volán mögött, pedig én egyhamar nem a’arok munkahelyet, sem pedig beosztást cserélni. Nehéz, de szép foglalkozásom van. Az embert jól eső érzés tölti el, hogy nő létére ilyen nagy járművet vezethet, uralkodhat felette. Persze, mint feleségnek, édesanyának a munkán kívül más feladatai is vannak. Főzni kell és mosni. A főzést szabad Idejében kétnaponként végzi. Mosásra a szabad napokon ke­rül sor. Ebből persze nincs igen sok. Az egyik héten egy, a másikon két nap. A nagytakarítást is így végzi el. Neki a szabad nap nem pihenést, hanem csupán annyit jelent, hogy nem ül a volán mögött. Mégis vállalja, mert munkája, beosz­tása nemcsak pénzkeresést jelent, hanem élethivatást is. Férje gyakran mondogatja: ,.Te asszony, te meghalnál, ha nem ül­hetnél a vezetőfülkében“. — Amikor munkálja lépek s a gázpedálra teszem a lábam, sutba dobok minden otthoni gondot, s csak az utat figyelem, a munkámra összpontosítok. S bár jó néhány évi tapasztalattal rendelkezem, sohasem «sietek, vigyázok magamra, mákokra, a szembejövőkre, az úttesten áthaladókra. Ha a kocsi fékje nem jó, nem ülök a kocsiba, míg meg nem javítják. S talán az elmondottaknak köszönhetem, hogy eddig baleset nélkül közlekedtem. A szocialista munkabrigád megtisztelő címért versenyző kollektíva — a 18-as járat személyzete — között ő az egyet­len nő. Büszke arra, hogy több ízben az üzemi verseny kere­tében az első helyen végeztek, s ebben neki is része van. — Sokan felteszik a kérdést — asszonynak való foglalko­zás-e ez? — mondja. Nos, eddig nem ártott egészségemnek. A szülés előtt három héttel még vezettem. Adriana Stefeková esete ma már nem ritkaság. Fényes bi­zonyítéka annak, hogy a nők megállják a helyüket olyan be­osztásban is, ahol régen csak a férfiak dolgoztak. Mind- mellett megmarad szerénysége, asszonyi hivatása. S ő mind­kettőt lelkiismeretesen végzi. — Minden embernek vannak hibái — mondja. — A tömeg- közlekedési eszközök alkalmazottainak is, de az utasok sem jobbak. Hiáha Ismerik az előírást, hogy a középső ajtón fel­szállni nem szabad, mégis ott tolakszanak. A táskarádió hasz­nálata is tilos, mégis bekapcsolják. Egyszóval kölcsönösen udvariasabbaknak kell lennünk. A végállomáson találkoztunk. Ö a volán mellett ült, én az utasok közt A búcsúzás azonban másként történt. Egy fordu­lóval a műszak vége előtt tömlőszakadás érte a kocsit. A ga­rázsba kellett menni. Az utasok kiszálltak, mi pedig kezet fogtunk, s közben talán arra gondoltunk, hogy az 500 000 kilométer után ismét találkozunk. NÉMETH JÁNOS Ha szeszélyes az időjárás A nők örök problémája a „mit vegyek fel6“, e?en a nyáron különösen aktuális. Nem azért, mintha nem len­ne elég ruhánk, változatos összeállítási lehetőségünk a szekrényben, hanem, mert az időjárás gyakran napjá­ban többször is változik. Vagy reggel van túl hideg, vagy este fordul szelesre, esősre, hűvösre az idő. Most néhány olyan ötletet adunk, melynek segítségével úgy öltözhetünk fel reggel, hogy h változik is az idő, ne fáz- zun, sőt ha munka után programunk van, anélkül, hogy haza kellene menni át­öltözni, ruházkodásunk cél­szerű legyen. Könnyű, nyári ruhákat többféle módon egészíthe­tünk ki meleg holmival. Hordhatjuk hozzá például az úgynevezett kuli hosszúsá­gú kardigánkabátot, a klub sítlusú csíkos vagy egyszínű blézert, a hosszú ballonka­bátot vagy a saját anyagá­ból készült, úgynevezett kis komplékabátot. Nadrághoz és blúzhoz a kötött mellény, a lumberjack vagy a blézer egyaránt alkalmas kiegészí­tő. A szoknya-blúzhoz vagy a szoknya-pulóverhez szin­tén a blézer, vagy a lumber­jack és a kézzel vagy gép­pel kötött kardigán illik. Természetesen könnyű szö­vetkabátot, vagy a most na­gyon divatos, kézzel kötött hosszú kabátot, esetleg eső­köpenyt is lehet viselni. 1 Vászon ingruha, pety- • tyes kartongallérral, gombolópánttal és zsebekkel díszítve. 2 Az előző rajzon látha- • tó modellhez igen jól illik az a végig cipzárral csukódó, felgombolható nyakpántos színes ballon ka­bát, melynek szabásvonalait tűzések hangsúlyozzák. Min­dig jó, ha a retikülben tar­tunk egy fejkendőt is, ame­lyet adott esetben, eső vagy szél ellen, felvehetünk. 3 Hosszított derekú, • madonna kivágású vi­rágos vászon . vagy karton rakott ruha. 4 A madonna kivágású ■ ruhához való kötött kabát igen szép. élénk szí­nű mohair fonalból. Az ügyes kezűek otthon, házi­lag is megköthetik vagy horgolhatják. Kis kalapot is készíthetnek hozzá. 5 Nadrág és blúz fiatal • lányoknak. Különösen szép fehér és pasztellszínű vásznakból vagy — hűvö­sebb időben — színes kord- bársonyból. A színed, nyo­mott jerseyblúz, amelynek nyakpántja és ujja végződé­se egyszínű, nagyon üde és fiatalos viselet. 6 A fenti összeállítás- • hoz a nadrággal ellen­tétes színből is készíthető lumberjack, amely jól véd a hideg ellen. v 7 Szoknya-pulóver. A ■ pulóver szív alakú ki­vágása körül színes pánto­zással díszítet^ a rövid szók* nya pedig féloldalas hajtá­sokkal gazdagított. 8 Szoknya-pulóver ösz- . szeállításhoz illő csí­kos, háromgombos, rátett zsebes blézer. Szcbanövények nyaraltatása A növények éltetője a nap­fény, amiből akkor kapnak leg­többet, ha a szabadban vannak. Ezért fejlődik szebben sok szo­banövény, ha a nyári időszakra kertbe kerül, vagy teraszra, vagy erkélyre helyezik ki. A légmozgásra érzékeny, erősen meleg és páraigényes növénye­ket kell csak egész évben szo­bában tartani, mint amilyenek a finoman szeldelt levélzetű szobapáfrányok, a fátyolaszpa­rágusz, a bársonyos levélfelüle­tű begóniák és a peperomiák. A fénykedvelők, mint a kak­tuszok, a pozsgás növények, a datolyapálma, a törpe legyező­pálma, a leánder és a citrom- fácskák a kertben más növény­től távol, napos helyre kerülje­nek. A babér- és örökzöldlevelű növények, a tűlevelű aszpará­gusz, a sárkányfa, a fikusz, a kukoricalevél, a szobaborostyá­nok, a virágjukkal díszítők kö­zül a hortenzia, a viaszvirág, a fásodó szárú és a vízifukszia 'félárnyékba, terebélyes bokor elé helyezhető. A pletykafajok, a primula, a gumós begónia, a narancsliliom viszont árnyékos helyre, fa vagy bokor alá kerül­hetnek. Erkélyen, teraszon legegysze­rűbben falra függesztett növény­tartóban nyaraltathatjuk a szo­banövényeket, csak arra kell ügyelnünk, hogy az erős nap­fényre érzékenyek árnyékolt, legfeljebb rövid ideig kora reg­geli vagy késő délutáni nap­fényt kapó falrészre kerüljenek. Azonban ennél sokkal kedve­zőbb, ha itt is földbe süllyeszt­jük a cserepüket, mert akkor nem szenvednek a gyökereik a melegtől és a szárazságtól. Eh­hez csak egy nagyobb méretű lapos láda szükséges, vagy sza­bad sarokrészt keríthetünk szá­mukra deszkalapokkal. Ezt bé­leljük ki kétrétegű, sértetlen fóliaívekkel, hogy ne eresszék át a vizet. Az aljára terítsünk két ujjnyi* vastagon sódert vagy kőzúzalékot, amiben az esetle­ges felesleges öntözővíz össze­gyűlhet, majd töltsük fel laza, homokos földdel, és ebbe süly- lyesszük bele a növények csere­pét a peremükig. Mélyebbre ne kerüljenek, mert akkor kinő­hetnek a gyökerei a cserépből, és a felszedéskor megsérülhet­nek. Ezért nem tanácsos a cse­repes növényeket nyárra a cse­repükből kiültetni szabadföld­be, annak ellenére, hogy így sokszor, erőteljesebben fejlőd­nek, viszont ősszel megsínylik a visszaültetést és nagy cserépba kell ültetni őket. A kiŔelyezés után egy-másfél hétig még a fényigényes növé­nyeket is árnyékolni kell napos időben, amíg hozzászoknak a közvetlen napfényhez, különben megperzselődnek a leveleik. Erre legalkalmasabb a lécekből összeállított árnyékolórács, de ezt helyettesítheti a növények fölé kifeszített ritka szövésű vá* szón, molinóháló-darab is. A ma­gas, nagy lombozatú növény mellé karót is szúrjunk és kös­sük lazán hozzá a szárat, ne­hogy egy erős szélroham derék­ba törje. Meghálálják a növé­nyek azt is, ha leveleiket rend­szeresen permetezzük tiszta vízzel, vagy legalább lemossuk nedves, puha szivaccsal, mert ezzel eltávolítjuk róluk a port, és növeljük környezetük pára­tartalmát. A földjük felszínét néha porhanyítsuk meg hegyes végű pálcikával. A földbe sül­lyesztett cserepekben viszony­lag hosszú ideig nyirkos marad a föld, ezért vigyázzunk, nehogy túlöntözzük növényeinket. Még szebben fognak fejlődni, ha az öntözővízben egy-két hetenként növénytápsót oldunk fel, a táp- sóhoz mellékelt használati uta­sítás szerint, és ezzel öntözzük földjüket. (k) Üdítő, hűsítő italok A nagy melegben kerüljük az alkoholfogyasztást, a test folya­dékveszteségét ne sörrel és fröccsökkel pótoljuk, hanem hűsítő italokkal, gyümölcslevek­kel, amelyekben ásványi sók és vitaminok vannak. Azt a bizo­nyos, enyhén sózott védőitalt, amely segít egyensúlyban tarta­ni a szervezet vízháztartását, sokan nem szeretik, de ha az italba beleteszünk egy két sze­let citromot, kellemessé teszi az ízét. Tea, kávé, csokoládé, citrom és különböző idénygyümölcsök segítségével igen kellemes üdí­tő italokat készíthetünk. Köz­lünk egy pár receptet, amelyek­hez a hozzávalók beszerzése — reméljük — még az eldugottabb nyaralóhelyeken sem okoz gon­dot. Igen frissítő és szomjúságcsil­lapító a hideg tea. Főzzünk jó erős teát, szűrjük le, ízesítsük kevés cukorral és citromlével. Jól hűtsük le, és a poharakba tegyünk egy-egy citromszeletet. Ha nincs friss citrom, használ­junk tartósított citromlét. TEAKOKTÉL Három tojás sárgáját 10 dkg cukorral elkeverjük. Kb. 1 liter vízből teát főzünk, s a tea felét még melegen lassan a keverék­hez adjuk és együtt felfőzzük, majd hozzáadjuk a többi teát is. Lehűtjük, narancs- vagy cit­romlével ízesítjük. A gyerekek nagyon kedvelik, tápláló is és ízletes. PIKÁNS PARADICSOMKOKTÉL Vi 1 paradicsomlét megfűsze­rezünk citromlével, pici sóval és reszelt szerecsendióval. Jól lehűtjük, jégkockával tálaljuk. NARANCSOS TEJES ITAL Vfe 1 tejet a mixelőgépben összekeverünk 5 dkg cukorral és hozzáadunk cseppenként — különben összemegy — 2 teás- kanálnyi citromlét, s 1—2 db narancslét. Ha nincs gépünk, úgy habverővel verjük fel és utána lehűtjük. A poharakba tegyünk egy-egy citromszeletet és arra öntsük az italt. CSOKOLÁDÉS ITAL 5 dkg étcsokoládét darabok­ra törünk, és négy evőkanál víz­ben puhára főzünk. Ha feloldó­dott, hozzáadunk V% 1 tejet és ízlés szerint cukrot. Lehűtjük, tejszínhabbal díszítjük. KÁVÉS ITAL V2 1 tejhez hozzáadunk 2 dl jó erős feketekávét és ízlés sze­rint porcukrot. A mixelőben ösz- szekeverjük, vagy habverővel felverjük, lehűtjük és a poha­rakba öntjük. Tetejére finomra őrölt kávét hintünk. Ezt az italt kávéporból is készíthetjük. BÁRMILYEN IDÉNYGYÜMÖLCSBÖL készíthetünk alkoholmentes üdí­tő italt, a sárgadinnye kivételé­vel. A gyümölcsöt összezúzzuk, cukorral elkeverjük és lehűtjük. Ha szükséges, úgy átszűrjük, pl. az aprómagva gyümölcsöket, és szódavízzel felhigítuk. Fűszerez­hetjük vaníliacukorral, reszelt citrom héjával, mikor mi van kéznél és melyik gyümölcshöz mi való. 1972. VIII. 13. ESDOtlOQfD

Next

/
Oldalképek
Tartalom