Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-09 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó

TEVÉKENY IFJÚSÁGI SZERVEZET A košicei AKI diákjai az I960 —1969-es kritikus időszakban is becsülettel megálltak helyü­ket. Az akkor induló Lenini If­júsági Szervezetbe tömörültek. Elsőkként vették fel a kapcso­latot a rend helyreállítása érde­kében hazánkba érkezett szov­jet katonákkal, majd a Komszo- mollal. Kezdetben sok nehéz­séggel kellett megküzdeniük, de a tagok és a tanárok segítségé­vel megoldották a problémákat. A Szocialista Ifjúsági Szövetség megalakulásától kezdve ök is az egységes ifjúsági szervezet tagjai. Ebben az iskolában mind az oktatásban, mind a SZISZ munkájában az internacionaliz­mus szelleme nyilvánul meg. Őszinte baráti kapcsolatot épí­tettek ki az ungvári és sáros­pataki gimnázium diákjaival. Tóth Ildikó, a SZISZ elnöke jól vezeti és aktív munkára serkenti a fiatalokat. Munkáját a SZISZ Központi Bizottsága is figyelemre méltónak találta, és ezért a SZISZ egyik legmaga­sabb kitüntetését, Jilemnický- }elvényt adományozta neki. Amint elmondotta, a napokban újabb megtisztelés érte, ugyan­is megtudta, hogy a SZISZ I. országos kongresszusán ő kép­viseli majd a košicei középisko­lásokat. Az alapszervezetükben kifejtett munkáról így nyilat­kozott; — Tevékenységünk négy té­makörre irányul: ideológiai ne­velés, kultúra, sport és brigád­munkák. A témaköröknek meg­felelően munkatervet dolgoz­tunk ki. Most az iskolaév régén megelégedéssel mond­hatom el, hogy a kitűzött feladatokat teljesítettük. A gim­názium hat osztályában isko­lánk pártszervezetének tagjai nagy odaadással, sikeresen ol­dották meg az ideológiai neve­léssel kapcsolatos feladatokat. A III. B osztályban Lenln-kört alapítottunk, melynek csak a magasabb politikai tudással ren­delkező tanulók lehetnek a tag­jai. Részt vettünk a városi nem­zeti bizottság által rendezett valamennyi vetélkedőn, és min­den alkalommal az első három hely valamelyikét nyertük el. A hagyományossá vált járási sza­valóversenyen (magyar, szlo­vák, orosz nyelven) az idén is iskolánk szavalói bizonyultak a legjobbaknak. A sportban elért eredmények­ről már nem szólhatok, ilyen elégedetten. Tevékenységünk a középiskolások részére rende­zett asztalitenisz-bajnokságban nyilvánult meg. Iskolánkból olyan sportolók kerültek ki, akiket országhatárainkon túl is ismernek. De ennek ellenére a testnevelési feltételeink nem a legjobbak. A fennállásának 20. évfordulóját ünneplő iskolánk­nak nincs tornaterme. Télen az osztályokban, nyáron az udva­ron tartjuk meg a tornaórákat. Ma, amikor a diákokra nagyobb szellemi megterhelés hárul, mint valamikor szükségesnek tart­juk, hogy az illetékesek jobb sportolási lehetőségeket teremt­senek. A SZISZ keretében minden osztályban külön alapszervezet működik. A tagok a SZISZ I. országos kongresszusának tisz­teletére 1500 brigádóra ledol­gozását vállalták, továbbá min­den tag jelentős egyéni kötele­zettségvállalást fogadott el. Az iskola ifjúsági szervezete külön vállalt egyhetes brigádmunkát, melynek keretében a mezőgaz­dasági munkák sikeres elvégzé­séhez járulnak hozzá. Amint Tóth Ildikó elmondot­ta, ez év folyamán jó munkát végeztek, de tudják, hogy több­re is képesek lennének, éppen ezért a következő tanévben minden SZISZ-tagot konkrét fe­ladattal bíznak meg. SZASZÁK GYÖRGY Példás pionírvezető A Ipolysági (Šahy) Magyar Középisko­la és Gimnázium SZISZ szervezetének több tagja — valamennyien a test­vériek ólában, a helyi alapfokú kilenc­éves iskolában plpnírvezetők funkcióját töltik be. Valamennyien jól látják el e , ..... tisztséggel kapcsolatos teendőiket, de különlegesen szép eredményeké' ér el Orbán Zsuzsa, a középis­kola II. C osztályának tanulója. Zsuzsa minden iránt érdeklődik, ami a tizenéveseket általában érdekelni szokta. Szereti a szép könyveket, a jó muzsikát, elsősor­ban a beat-zenét. Van kedvenc énekese is: Délhúsa Gjon. Ám, Zsuzsa legszívesebben a gyerekekkel, a pionírokkal foglalkozik! A kilencéves alapfokú iskola 5. B osztályában rajvezető. Kis pio­nírjai megkedvelték a mindig mosolygós, jókedvű Zsuzsát, aki sok szépre, jóra tanította meg őket, aki az osztályfőnök, Nagypál Jó­zsef tanító elvtárs segítségével már sok érdekes és hasznos ren­dezvényt, kirándulást, természetjárást, sportvetélkedőt, filmvetí­tést vagy teadélutánt szervezett a számukra. Amikor megkérdeztük Orbán Zsuzsát, mi a titka fáradhatatlan­ságának, ha a pionírokkal való munkáról van szó, a nála meg­szokott kedvességgel és egyszerűséggel, mosolyogva így vála­szolt: — Nincs ennek semmi különleges titka. Szeretem a gyerekeket, nagyon szeretek foglalkozni, játszani, szórakozni velük. Az ő elé­gedettségük, gondtalan kacagásuk a legszebb jutalom, amit ezért a munkáért kaphatok. A közelmúltban nagy megtiszteltetés érte Zsuzsát. A SZISZ lé­vai (Levice) járási vezetősége a járási pionírtanács az „Expedí­ció az első pionírok nyomában“ elnevezésű pionírjátékában való kiváló munkájáért díszoklevéllel jutalmazta meg. Zsuzsa és a vezetésére bízott pionírraj a nyári vakáció folya­mán sem tétlenkednek. Több kirándulást tervezlek, melynek kere­tében megismerik hazánk és a természet szépségeit és táborozá­sokon vesznek részt. Orbán Zsuzsa, aki jövőre érettségizik és a Nitrai Pedagógiai Fakultásra szeretne jelentkezni, valóban példaképe a kiváló, mun­káját és a gondjaira bízott gyerekeket szerető pionírvezetőknek. 'Kép és szöveg: Sági Tóth Tibor) SZÍR TERVEK Többet szeretnének tenni A Fiíakovói (fii löki) Magyar Gimnázium diákjainak 95 száza­léka tagja a SZISZ-nek. A szerve­zet vezetője Kálosi jános tanár, já­rási Instruktora Molnár Sándor mérnök és az elnöke Langstein Er­zsébet. A fiatalok tevékenységüket az 1971—72-es tanévben négy téma­körre irányították: a politikai-ne­velő munkára, a tanulmányi ered­mények megjavítására, az érdek­körökben folyó munkára és az ak­tualitásokra. A politikai nevelésben a XIV. pártkongresszus célkitűzéseiről, a CSSZBSZ-ről és a proletár interna­cionalizmusról, május 1 és 9 je­lentőségéről, továbbá a Komszo- molról tartottak előadásokat. Meg­rendezték a jó magaviselet, a szép magyar beszéd és az udva­riasság hónapját, valamint tanul­mányi versenyt rendeztek. Szeretnének orosz nyelvtanfo­lyamokat rendezni, irodalmi, szín­játszó és táncköröket létrehozni. A hangsúlyt a kultúrbrigád munká­jára helyezik. Egész estét betöltő műsorokkal lépnek fel a környező falvakban. Sportjátékokat is ren­deznek, és a legjobb eredménye­ket elérő versenyzőket szeretnék a járási és kerületi versenyeken is szerepeltetni. Az ifjúsági szervezet tagjai ki­vették részüket a brigádmunkák­ból is. Legtöbbet az őszi és tava­szi mezőgazdasági munkákban se- gítkeztek. Részt vettek Csehor­szágban egy komlóbrigádon is. Szeretnének kapcsolatot terem­teni az orosz, szlovák és magyar iskolásokkal. Gondozni fogják az elesett vöröskatonák sírját és min­den évben megemlékeznek róluk. Elhatározták, hogy a szervezet leg­jobb tagjait előkészítik a pártba való felvételre. Iskolázásokat ren­deznek a vezetőségi tagok részére, és pionírvezetőket küldenek az AKI pionírszervezetének. TORPIS JÓZSEF Fokozódó aktivitás A Horná Sečen (Felsőszecse) 1970-ben alakult meg a SZISZ, aktív tevékenységet azonban csak ebben az évben fejt ki. A havonként összehívott gyűléseken megvitatják a problémákat és munka­tervet dolgoznak ki. A 38 fiatal kedvvel vesz részt a falufejlesztési akcióban. A hnb és a SZISZ közösen vállalják a sportpályák létesítését és az új lakóházak felépítését. Politikai előadásokat, ismeretterjesztő beszámo­lókat tartanak és megemlékeznek a jelentős év­fordulókról is. Az összejövetelek helye az újonnan létesített kultúrotthon. A fiatalok szórakozását biztosítja a helyi könyvtár is, ahol kedvük sze­rint válogathatnak a szlovák és a magyar iro­dalmi művekben. KOVÁCS KLÁRA Az Ipoly torkolatánál fekvő kis falucskában Chlabán (Helemba) az elmúlt év tavaszán alakult új­já a SZISZ szervezete. Jelenleg 26 tagja van. Mácsal Gizella elnök szerint tevékenységük nagyon szttk keretek közé korlátozódik. Rendeztek a télen bálokat, szom­batonként vagy vasárnaponként teaesteket. Most alakítanak egy zenekart, amelynek tagjai már egy-két teaestén helyettesítették a magnetofont. Erre az évre 600 brigádórát ajánlottak fel, s így a faluban a lakosság is tud róluk, mert ke­zük munkáját dicséri a házak előtti park. Azonban Mácsai Gizella Is úgy érzi, hogy ez kevés. Mindössze csak bizonyítja létezésüket. Sze­retnének többet tenni, többet mu­tatni. A nyárra kerékpártúrákat terveznek, s tavasszal szétírtak egy színdarabot, hogy majd ősszel betanulják. Minden bizonnyal sokat segít­hetne a szervezeten egy kis anya­gi támogatás, egy külön klubhe­lyiség, melyet saját ízlésük sze­rint rendezhetnének be. A kultúrház viszont rendelkezé­sükre áll, s a szűkös anyagi kö­rülmények mellett Is ki lehetne alakítani egy olyan kollektívát, amely pozitívan hatna az egész falu ifjúságára. A chľabai fiataloknál is megvan az előfeltétele annak, hogy az újjáalakulás első éve után egy fejlődésben gazdagabb év követ­kezzen. —mer Előadóművésznő, tanárnő, édesanya A Cáp-testvérek nevét már régen megismerte hazánk zenerajongó kö­zönsége. Perla „már“ 9 éves. Szilvia pedig 6 éves volt, amikor egy Tren­čianske Teplicén megrendezett hang­versenyen a Csehszlovák Rádió szim­fonikus zenekarának vezetői felfi­gyeltek játékukra. Az újságok akko­riban azt írták róluk, hogy a cseh­szlovák zenetörténelem „csodagyere­kei“. Nem csoda, hiszen Mozart egyik négykezes kis remekművét a kislá­nyok hallatlanul nagy precizitással adták elő. Édesanyjuk a komárnói (Komárom) zeneiskola egyik ismert zenetanárnő je. Cápová Gizella egészen kicsi kor ban megszerettette leányaival a ze­nét. Neki köszönhető, hogy a két kislány, mint különlegesen kiváló ta nuló a bratislavai konzervatórium is mert tanárnőjéhez, Kaffendová Anná­hoz került. Perla tíz, Szilvia hétéves volt ekkor. Rendszeresen felléptek a konzervatórium évente megrendezés­re kerülő bemutató hangversenyén, de sokszor zongoráztak a Redut kister­mében megrendezett koncerteken is. Az alapfokú kilencéves Iskola elvég­zése után a konzervatórium „tényle­ges“ diákjai lettek. A hatéves iskolát három év alatt befejezték. Perla ek­kor az Oj Színpad (Nová Scéna) kor­repetitora lett, Szilvia pedig beirat­kozott a zeneművészeti főiskolára. Az ötéves főiskolát négy é>v alatt elvé­gezte. 1968-ban a Szovjetunióban volt tanulmányúton, a leningrádi zenemű­vészeti főiskolán tanult, majd hat egész estét betöltő hangversenyen vett részt. A Szovjetunió után Hol­landia következett, ahol a Holland Filharmóniai Társaság nagyzenekará­val Csajkovszkij B-moll zongoraver­senyét Játszotta. Ján Cikker, szlovák zeneszerző javaslatára a kölni rádió­ban több felvételt készítettek Szilviá­val. Nem hanyagolta el a hazai dobogó­kat sem. Diplomahangversenyén Ca- mil Saint-Saens II. zongoraversenyét játszotta a szlovák filharmonikusok kíséretével. Az igényes mű előadásá­ról elismerően nyilatkoztak a hazai krit'fc’iooV Cáp Szilvia Ez év tavaszán a lengyel koncert- iroda felkérte Ján Cikkért, hogy mű­veit ismertesse meg a komolyzene lengyel rajongóival. A kiváló zene­szerző, mint művei legjobb tolmácso- lóját Szilviát kérte fel előadónak. A Szlovák Operaház szólistáit kísérte és magánszámokkal is fellépett. A turné legnagyobb sikerét a szerző „Tátrai patakok“ című háromrészes zeneköl­teményével aratta. Ugyancsak ezen a hangversenykörúton történt, hogy Szilviát a lengyel lapok Paderewsky- vel, a nagy lengyel zeneszerzővel és előadóművésszel hasonlították össze. A „Tátrai patakok“ utolsó tétele a „Vihar“. Ebben nagy szerep hárul a zongora legmélyebb hangjaira. Szilvia a katowiczei koncerten hatalmas Steinwey zongorán játszott, amely­ben egy kissé „erőteljesebb“ ütésére elszakadt a zongora „kontra dM húrja. A hallgatókban meghűlt a vér. Szil­via, aki teljesen elmélyülve játszott, kissé megrezzent és felpillantott. Látta, hogy a húr kirepült a zongo­rából és a pódiumra zuhant. De nem zavartatta magát, és a műszaki hiba ellenére a legkisebb megállás nélkül végigjátszotta az egyébként nagyon igényes komoly dinamikát igénylő művet. A közönség tapsviharral jutal­mazta az előadást. Ján Cikker a zene­rajongók ünneplése közben köszönte meg Szilvia teljesítményét. A len­gyel újságok másnapi zenekrltikájuk- ban valóságos dicshimnuszokat zeng­tek a csehszlovák zongoraművésznő­ről. Szilvia egyébként Csehszlovákia legfiatalabb főiskolai tanárnője. A bratislavai zeneművészeti főiskolán készíti elő nagyobb koncertjeikre az ifjú művészjelölteket. Legnagyobb kri­tikusa és bírálója férje, Vízváry Jó­zsef a fiatal zongoraművész. A sokol­dalú művésznő, aki koncertjein siker­rel mutatkozott be, most egy ideig megosztja a pódiumot a pedagógus, a feleség és az édesanya szerepkörével. Reméljük azonban, hogy hamarosan találkozhatunk vele a hazai előadó­termekben. Csodálatos látvány, ahogy a töré­keny fiatalasszony hatalmas energiá­val, óriási dinamikával játszik a zon­gorán és ujjai alatt felcsendülnek Grieg, Beethoven és Cikker hallhatat­lan melódiái. MOROVICS LAJOS 1972. VII. 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom