Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-09 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó
Az alábbj cikk egy nagyobb tanulmány részlete. A szerző a spanyol polgárháború idején a Köztársasági Hadsereg hadmírveleti főnöke volt, előbb az északi hadszíntéren, majd Andalúziában. JÁSZ DEZSŐ: „SZIGORÚAN BIZALMAS" A német hadihajók spanyolországi bevetéséről ed- ** dig kevés szó esett a spanyol polgárháborúval foglalkozó kutatások sorén. Bár számos értekezés utal arra, hogy a háború első napjaiban egyes német hadihajók támogatást nyújtottak a Franco-fasisztáknak Észak-Afrika partjainál, alig-alig tudunk valamit arról, milyen szerepet játszott az a német hajóraj, amely 1936 október elején tűnt fel a spanyol felségvizeken. Annál is helyénvalóbbnak látszik fellebenteni a titok- tóI a fátylat, mert a Spaniengeschwader tevékenysége feltűnő hasonlóságot mutat azzal a titkos háborúval, amelyet az Egyesült Államok éveken át viselt a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen, előkészítendő a délkelet-ázsiai népek elleni intervencióját. A német ’ hadiflotta-főparancsnokság titkos iratai lehetővé teszik annak megállapítását, hogy a spanyol- országi német hajóraj állományába — a háború kezdeti szakaszában — két páncélos hajó (a Deutschland és az Admiral Scheer), egy cirkáló (a Köln), négy torpedóromboló (az Albatros, a Leopard, a Luchs és a Seeadler), két tankhajó (a Hansa és a Neptun) és egy „menedékhajó“ {az Ozean) tartozott. Később öt tengeralattjáró (U 14, U 19, U 25, U 26 és U 36) csatlakozott a hajórajhoz, Így ekkor már csaknem az egész német nyílttengeri hajóhad a spanyol felségvizeken tartózkodott. A német haditengerészet számára a második világháború július 18-án Spanyolország partjainál kezdődött. A hajóraj déli, keleti és északi csoportra tagozódott. A keleti csoport — eredetileg — egy páncélos hajóból (a Deutschland-ból) és két torpedórombolóból la Luchs-ból és a Leopard-ból) állott. A Deutschland, amelyben egyben zászlóshajó volt, többnyire Spanyol- ország délkeleti kikötővárosában, Alicantéban horgonyzott. Itt rendezkedett be a spanyol polgárháború kitörése után a német követség, amelyet a nácik kémközponttá építettek ki. Barcelona — Spanyolország legnagyobb kereskedelmi kikötője — szintén e keleti csoport működési körzetébe tartozott, így az ottani német főkozulátussal is biztosítva volt a közvetlen összeköttetés. Amíg a Köln cirkáló állandóan északon, a Biska- yai-öbölben állomásozott, a déli és keleti csoport egységei időnként váltották egymást: ezek a hajók hol Itt, hol ott tűntek fel. A Hitler-fasiszták a Spanyol Köztársaság elleni fegyveres beavatkozást rendkívül fontos kártyának tekintették politikai játszmájukban. A németek előtt nem volt titok, hogy a Franco-fasisztáknak nincs komoly politikai hátterük, eizért külső segítség nélkül huzamosabb ideig nem tarthatják magukat. A francóisták- nak sikerült ugyan a háború első napjaiban megszerezni a légi fölényt, de a tengeren a köztársaság volt fölényben. Kedvezőbb helyzet ebből a szempontból csak abban az esetben alakulhatott ki a Franoo-fasisz- ták számára, ha Németország közvetlenül is bekapcsolódik a tengeri hadműveletekbe. A németek ennek a kérdésnek nagy jelentőséget tulajdonítottak. A háború kimenetele — többek között — attól függ, milyen mértékben sikerül biztosítani a hadsereg szükségleteit. A probléma megoldása a francóista hadsereg esetében, a tengeri úton lebonyolított ellátáson fordult meg. Felvetődik itt a kérdés: mi is volt tulajdonképpen a Spaniengeschwader — a spanyolországi német hajóraj feladata? A kérdés tisztázásának nincs különösebb akadálya, mivel rendelkezésünkre áll az a titkos emlékirat, amit a német hadiflotta-főparancsnokság intézett 1937. január 20-án a berlini külügyminisztériumhoz (amelynek élén akkor Konstantin von Neurath birodalmi külügyminiszter- állott). A jelentés tanúsága szerint a spanyolországi német hajórajnak hármas feladattal kellett megbirkóznia. Először: védőkíséretet kellett adnia a „különleges rendeltetésű hajók“ számára; másodszor: gondoskodnia kellett „a német állampolgárok védelméről“ és „a német követség biztonságáról“, s végül a hajórajra hárult „a vörösök utánpótlási vonalainak és kikötőinek ellenőrzése“ is. Ez az „ellenőrző tevékenység“ — a gyakorlatban — egyértelmű volt a kémkedéssel, hiszen a német hadihajóknak állandóan szemmel kellett tartaniuk mind a hajózási útvonalakat, mind „a vörös övezetben fekvő kikötőket“. Az adatokat, amelyekre ilyképp szert tettek, tüstént továbbították a Franco-fasiszták salamancai főhadiszállására. a Spanyol Köztársaság és Németország között. A náci hadihajók így a spanyol kikötőkbe is befuthattak. A németek messzemenően éltek is ezzel a lehetőséggel, ezért a birodalmi hadiflotta egységeivel nemcsak San- Sebastianban, La Corunában, Huelfában, Cádizban, Tangerben, Larrachéban, Ceutában, Melillában, Algecirás- ban és Palma la Mallorcában lehetett találkozni, hanem Bilbaóban, Santanderben, Almeriában, Alicantéban, Valenciában, Barcelonában, sőt még Cartagená- ban, a Köztársaság legfontosabb hadikikötőjében is. Nem fölösleges a képet azzal is kiegészíteni, hogy az angolok szintén „beszálltak“ ebbe a szennyes üzletbe: egyre-másra küldték kémjelentéseiket a náci hadihajóknak a „vörös flotta-mozdulatokról“... A német kémtevékenység szempontjából különös figyelmet érdemel a Hansa tankhajó szerepe. Ezt a hajót a nácik november első napjaiban Tangerbe irányították. Vajon miért? \ Ezt illetően a levéltári adatokból a következők derülnek ki: a Hansa-ra. hárult a feladat, hogy biztosítsa a hajóraj déli csoportjának üzemanyagellátását, elsősorban azonban az adott okot az intézkedésre, hogy Tanger — földrajzi helyzeténél fogva — rendkívül alkalmas figyelőpont az Atlanti-óceán és a Földközitenger közötti hajóforgalom ellenőrzésére. A Hansa tehát valójában — kémhajó volt; ugyanolyan szerepet játszott, mint jelenleg az Észak-Korea partjainál, vagy a Földközi-tenger medencéjében cirkáló amerikai hajók. Milyen hajókat kellett a Spaniengeschwader-weik ellenőriznie? A német hadiflotta-főparancsnokság titkos levéltárában erre vonatkozóan is találunk adatokat. Ezek szerint a német hadihajók ellenőrző tevékenysége nem korlátozódott csupán a Spanyol Köztársaság hajóira: a Spaniengeschwader-nek a szovjet szállító gőzösöket, sőt mé# azokat a hajókat is szemmel kellett tartania, amelyek árbocán a mexikói kereskedelmi flotta zászlaja lengett. Mi volt a feladatuk azoknak a „különleges rendeltetésű német hajóknak, amelyeknek biztonságáról szintén a Spaniengeschwader-nek kellett gondoskodnia? A nácik a katonai szállító hajókat nevezték így. A német hadihajók parancsot kaptak, hogy „szükségeseién“ erőszakkal is tegyék lehetővé, hogy a „különleges gőzösök“ elérjék rendeltetési helyüket. A Spa- niengeschwader-neVi kellett biztosítania az olasz kereskedelmi hajók védőkíséretét is. Mi sem érthetőbb! A német utánpótlás már 1936-ban — nagyrészt Olaszországon keresztül jutott el a Fran- co-fasisztákhoz. Az olasz hadvezetés, Benito Mussolini parancsára, hét tengeralattjárót vezényelt a Földközi, tenger térségében a Spaniengeschwader támogatására. Ezek a tengeralattjárók parancsot kaptak, hogy süllyesszék el a szovjet kereskedelmi hajókat. Ez is egyik módja volt annak, hogy a fasiszták — a Duce szavai szerint — „elvonják az oxigént a Spanyol Köztársaságtól“. Érdekes dolgok derülnek ki a titkos okmányokból a német hadianyagszállítások méreteiről. Az idevágó adatok szerint a spanyolországi hajóraj csupán 1936. október 6-tól november 14-ig (tehát mindössze öt hét alatt) tizenhárom „különleges rendeltetésű gőzösnek“ adott védőkíséretet. Ha figyelembe vesszük, hogy katonai szállításokra nemigen alkalmaztak 5000 bruttó- regisztertonnánál kisebb befogadóképességű hajókat, könnyen képet alkothatunk a német hadianyagszállítások méreteiről. A nácik 500 millió márkát fektettek a spanyol polgárháborúba, amelynek kimenetelében nemcsak katonai és gazdasági okokból voltak érdekelve: a Franco-felkelés a Harmadik Birodalom számára kedvező külpolitikai feltételeket teremtett a német újrafelfegyverzési program végrehajtásához. A spanyolországi német hajóraj egységei nem csupán felderítő és biztosító feladatokat láttak el, hanem közvetlenül is részt vettek a harctevékenységben. Erre is vannak bizonyítékok! 1937. május 31-én — az esti órákban — a Spaniengeschwader déli csoportjának egységei, amelyek akkor Cádizban állomásoztak, felszedték a horgonyt. Miután kifutottak a kikötőből, délkeletnek fordultak: megkerülték a Punta Marrogui-t — Európa legdélibb pontját —, majd Almeria felé folytatták útjukat. Alineria Spanyolország egyik legfestőibb városa az ország délkeleti partján: a Sierre Gádor lábánál. Alapjait még a föníciaiak rakták le. Az arab uralom idején fontos végvár volt; az óváros keskeny, girbn- görbe utcái ennek a kornak a maradványai. A fehérre meszelt házfalak szintén a régmúltra emlékeztetik az embert. Az araboknak köszönheti Almeria azt is, hogy Spanyolország egyik gyümölcskertje lett. A várost — légvonalban — 350 kilométer választja el Cádiztól. A náci hadihajók pirkadatkor érték el a célt: Bahía de Almeria-1 (az Almeríaí öblöt). A tenger teljesen nyugodt volt. A levegő meg se rezzent. Kedveztek a tervezett vállalkozásnak a látási viszonyok is: a hajók fedélzetéről puszta szemmel is látni lehetett az Alcazaba körvonalait. Onnan védték — hajdan Almeria lakói a várost. Az Admiral Scheer árbocán hirtelen felröppentek a jelzőzászlók. Parancsszavak pattogtak. — Harcállásba! Ellenőrizni a lövegeketl A parancs szájról szájra szállt. — Ütközetre kész! Minden úgy ment, mint a karikacsapás: a hajók az alvó városra irányították ágyúikat. Néhány másodperc múlva már hallatszott is a visszajelentés: — A hajó harcra kész! Minden szem a lövegparancsnokokra irányult. — Tűz! A fedélzeti ágyúk dörögni kezdtek: a reggel csöndjét gránátrobbanások tépték szét. Egyik becsapódás a másikat követte. Amerre a szem ellátott, mindenütt fekete-sárga füstoszlopok gomolyogtak Almeria fölött. A tüzérségi támadás húsz percig tartott. A német hadihajók több mint kétszáz lövést adtak le. A gránátzápor a városban nagy pusztítást okozott: egész házsorok omlottak össze. A támadásnak tizenkilenc halálos áldozata volt; többségükben asszonyok és gyerekek. A nácik szerint Almerín lövetése „megtorlás volt a Deutschland ellen intézett vörös repülőtámadás miatt.“ Vajon mi is történt? Május 29-én a Deutschland horgonyt vetett Ibiza kikötőjében. Röviddel naplemente előtt két köztársasági repülőgép tűnt fel a láthatáron. Amikor átröpültek a kikötő fölött, a Deutschland légelhárító lövegei tüzet nyitottak rájuk. Erre a repülők két bombát dobtak a hajóra. A bombaszilánkok több matrózt megöltek. A nácik tajtékoztak a dühtől: nyomban jelentést tettek a történtekről Adolf Hitlernek. A Spaniengeschwader — a Führer parancsára — negyvennyolc órán belül akcióba lépett... A támadás világszerte nagy felháborodást keltett. A nácik — szokás szerint — össze-vissza hazudtak: azt állították, hogy a Deutschland „szolgálati okokból“ tartózkodott Ibizában. Ez az érv hamis. Igaz ugyan, hogy a Deutschland-nak felhatalmazása volt arra, hogy ellenőrző őrjáratokat végezzen, de mint minden ellenőrző hajónak, a spanyol felségvizeken kívül kellett volna tartózkodnia. Ibiza kikötőjében tehát semmi keresnivalója nem volt. A köztársasági repülőgépek beavatkozása viszont indokolt volt, egyrészt, mert Ibiza ellenséges területen feküdt, másrészt, mert az önvédelem esete forgott fenn. Almeria lövetése, akár a guernicai tömegmészárlás, maradandó példája Hit- ler-Németország arcátlanságának, amely a második világháborúban ért tetőpontjára. terület Faeiezta , Csapatok által ellenőrzött terület Amikor a Spaniengeschwader feltűnt a spanyol pártok előtt, még fennállottak a diplomáciai kapcsolatok A harctéri helyzet 1936. őszén
