Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-08 / 159. szám, szombat

A KGST-tagállamok az ed­diginél szorosabb, a gaz­dasági élet minden ágazatára kiterjedő együttműködésére és a szocialista integráció hatéko­nyabbá tételére kidolgozott Komplex Program nagy vissz­hangot keltett az egész világon. Ez érthető is, mert ilyen sok­rétű távlati tervet csak a szo­cialista államok közössége, az egyes országokban létrehozott azonos típusú gazdasági alapra, a termelőeszközök társadalmi tulajdonára, azonos típusú ál­lamrendszerre s a néphatalom­ra építhet, melynek élén a mun­kásosztály áll, és egységes ideo­lógiára, a marxizmus—leniniz­ni usra támaszkodva valósít meg. A hosszú lejáratú Komplex Program realizálása a szocia­lista internacionalizmus szelle­mében hozzájárul a testvéri né­pek politikai és gazdasági egy­ségének megszilárdulásához, az életszínvonal emelkedésével kapcsolatos problémák megol­dásához, és történelmi fontos­ságú szerepet tölt be a szocializ­mus és kommunizmus építésé­ben. Nyugati sajtóvisszhangok A burzsoá sajtó visszatükrözte azokat a kételyeket, amelyeket a Komplex Program váltott ki a kapitalista országokban. Eleinte még abban reményked­tek, hogy nem kerül sor a ki­dolgozott program jóváhagyá­sára, de miután a KGST tagál­lamok egyhangúlag jóváhagy­ták, még a legelfogultabb meg­figyelők is kénytelenek voltak elismerni a Komplex Program kivételes fontosságát és jelen­tőségét. A hivatalos svéd napilap a Dagens Nyheter írja: „A Komp­lex Program célja a KGST tag­államai pozícióinak megszilár­dítása a világgazdaságban és a kapitalizmussal folytatott gaz­dasági verseny végső győzelmé­nek elérése. A Frankfurter All­gemeine Zeitung szerint a prog­ram realizálása a nemzetközi munkamegosztás magasabb fo­kának elérését, a szocialista tábor országai gazdasági fejlett­ségének kiegyenlítődését, to­vábbá modern, hatékony felépí­tésű népgazdaságok kiépítését jelenti. A nyugati sajtó mindent meg­tett azért, hogy diszkreditálja a Komplex Programot. A londoni Economist például nincs tisztá­ban az integráció céljával, a brüsszeli Európe hasonló fejte­A KGST tagállamainak Komplex Programja I. Irányelvek, feltételek, eredmények getések után kijelenti, hogy a szocialista országok integráció­ja gyökeresen különbözik az integráció nyugat-európai felfo­gásától. Az a tény, hogy a gazdasági integráció folyamata — történ­jék akár szocialista akár tőkés gazdasági rendszerben — a ter­melőerők, a nemzetközi munka- megosztás és a technikai fejlett­ség fokától függő objektív rea­litás, megvalósítási formája és annak módszerei azonban, amint azt az elmélet és gyakorlat is mutatja, eltérőek. Ezek megha­tározását elsősorban az együtt­működő országok társadalmi rendszerének jellege, továbbá politikai és gazdasági céljai ad­ják meg. — Itt igazat kell adni az Europe-nak. — KGST tagál­lamainak integrációja más mint a Közös Piac vagy a Szabadke­reskedelmi Társulás országainak együttműködése. A tények azt mutatják, hogy a tőkés gazdasági rendszer sem önállóan, sem pedig integrációs közösségekbe csoportosulva sem képes megoldani a kapita­lizmus ellentmondásait és nem tud kijutni a már hosszú évekig tartó válságból. A Financial Times a Komplex Program értékelésekor arra a következtetésre jutott, hogy egy olyan dokumentumról van szó, amely új szerződések és egyez­mények megkötését teszi szük­ségessé, és kifejezi azt a remé­nyét, hogy ezek a szerződések és ezáltal a Komplex Program sem fog megvalósulni. Tekint­sük át tehát, mennyire indokol­tak ezek a kételyek, figyelem­be véve a Komplex Program realizálásának első évében el­ért eredményeket. A Komplex Program realizálásának feltételei E kérdés vizsgálatakor figye­lembe kell vennünk néhány fon­tos tényezőt, hogy utána felele­tet tudjunk adni a nyugati la­pok kételyeire: — a KGST tagállamok nem­zeti jövedelme a világ évi nem­zeti jövedelmének negyed ré­szét alkotja; — az ipari termelésük az el­múlt húsz év alatt 6,8 szorosára emelkedett, ez a világ ipari ter­melésének több mint egyharma­da; — fejlett tudományos-műsza­ki jelkészültséggel rendelkez­nek, a világ minden harmadik tudósa és tudományos dolgozó­ja a KGST tagállamok valame­lyikében működik; — a KGST országainak piaca a világ lakosságának 10 száza­lékát, kb. 350 millió embert lát el áruval. Ezek az adatok *azt bizonyít­ják, hogy a KGST tagállamai­nak gazdasági élete dinamiku­san fejlődő egységet képez, amit az ötéves népgazdasági tervek első éveinek eredményei is bi­zonyítanak. A nemzeti jövede­lem 1971-ben 7 százalékkal nőtt az előző évhez viszonyítva, az ipar pedig ugyanezen idő alatt 7,8 százalékkal termel többet. A felsorolt gazdasági ered­mények rendkívül fontosak, mert segítik lerakni a szocialis­ta nemzetközi együttműködés alapjait és rendkívül értékesek, ha figyelembe vesszük, hogy a fejlett kapitalista országok ipari termelésének növekedése csak 1—2 százalékos, az Egye­sült Államokban ráadásul csök­kent az ipari termelés. A Financial Times jövendölé­seivel ellentétben a KGST tag­államok szerződések és egyez­mények egész sorát kötötték meg, amelyek teret biztosíta­nak a Komplex Program telje­sítésére. Első eredmények Mindenekelőtt említést kell tennünk a sokoldalú gépipari szerződésekről, amelyek hozzá­járulnak a gyártásszakosításhoz és a kooperációhoz, s azt mu­tatják, hogy az eddigi gyakor­lattal ellentétben a KGST tag­államok a részletkérdések he­lyett a leglényegesebb problé­mák megoldására törekednek. Ez év januárjában írták alá az érdekelt felek azt a nagyjelen­tőségű egyezményt, amely biz­tosítja az együttműködést, a programvezérlésű megmunkáló gépek közös tervezését és gyár­tását. Ezzel kapcsolatban a KGST tagállamok konkrét ja­vaslatokat dolgoznak ki a szál­lítandó gépek és berendezések műszaki kiszolgálási rendszeré­nek megjavítására. A fejlett iparú országok számára ma már nélkülözhetetlen modern meg­munkáló gépek tervezési és gyártási ideje ezáltal 3—5 év­vel rövidül. A termelés kapaci­tása és az exportált gépek mennyisége pedig az 1971-es évhez viszonyítva ötször na­gyobb lesz. Hasonló megegye­zések születtek a kerámia és üvegipari berendezések gyártá­sa terén is. Ezek alapján az érdekelt országok a 2(30 komp­lett berendezésen kívül még 2000 önálló gépegység kölcsö­nös szállításában egyeztek meg. Csehszlovákia számára rend­kívüli jelentőségű a tehergép­kocsik gyártásáról szóló sokol­dalú szerződés. E szerint a KGST valamennyi tagállama számára hazánk gyártja a 12 tonnás és ennél nagyobb hord- képességű tehergépkocsikat. Csehszlovákia gépkocsigyártásá­nak ez irányú specializációja megköveteli a Tatra Kopfivnice nemzeti vállalat termelésének kiszélesítését és modernizálá­sát. A Nemzetközi Beruházási Bank erre a célra Csehszlová­kiának 77,5 millió rubel hitelt nyújt, aminek segítségével a Tatra nemzeti vállalat termelé­se 1980-ra meghaladja az évi 15 ezer tehergépkocsit, azaz a mostani teljesítményének két­szeresét. További megegyezések szület­tek még a textil-, éleimiszer- és nyomdaipari berendezések gyártásával kapcsolatban is. A KGST tagállamok elmélyítik és bővítik együttműködésüket a korszerű elektronikus számító­gépek gyártásában és a rádió­technikai termékek alkalmazá­sában. Összhangban a Komplex Program közlekedést és szállí­tást érintő pontjaival számos je­lentős megállapodást írtak alá, mint például az egységes kon­téneres szállítási rendszer be­vezetéséről. Megállapodások születtek a Dunai hajózás ka­pacitásának növeléséről, továb­bá a nemzetközi tengerhajózás­ban megvalósuló együttműkö­désről. A vasúti közlekedés terén a közeljövőben az összes tagál­lamban be kell vezetni az önmű­ködő kapcsolókészülékek hasz­nálatát, ami által jelentős mér­tékben növekedik a vasúti mun­kák produktivitása és biztonsá­ga. A mezőgazdaságot illetően a Komplex Program a fő hang­súlyt az élelmiszeripari terme­lés intenzívebbé tételére és a tudományos-műszaki eredmé­nyek felhasználására helyezi. Sok hasznos megegyezés történt az együttműködési lehetőségek keresése közben, mint például a vetőmagtermesztésről, a me­zőgazdasági kultúrák gazdasá­gilag értékes fajtáinak és hib­ridjeinek előállításáról, a vető­magok nemesítésének további szakosításáról. Szerződés bizto­sítja, hogy a KGST tagállamok elsősorban egymás importszük­ségleteiket fogják kielégíteni baromfi és tenyészállat szállítá­saikban. A KGST tagállamok tudomá­nyos-műszaki együttműködésé­nek történetében új fejezetet jelentenek a Komplex Program irányelvei, és már most jelen­tős eredmények mutathatók fel. Az érdekesség kedvéért említ­jük, hogy 1970-ben Csehszlová­kia és a Szovjetunió tudomá­nyos-műszaki együttműködése 207 közös műszaki tervezési­szerkesztési terv alapján tör­tént löQ csehszlovák és 198 szovjet tudományos intézet rész­vételével, és hazánk számára 82,8 millió Kčs-t jelentett A tudományos—műszaki együttműködés új, progresszív formában foly­tatódik az ún. koordinációs köz­pontok létrehozásával. A KGST tagállamok megállapodtak ab­ban, hogy hozzáfognak az aláb­bi problémák együttes megoldá­sához: kutatások a biofiziká­ban, a meglevő élelmiszerek tápértékének növelése és új élelmiszerfajták létrehozása, a világóceánok vegyi, fizikai és biológiai folyamatainak kutatá­sa, a tengerek és óceánok ás­ványi kincseinek kiaknázása, új műanyagok előállítása, intéz­kedések a fémek korrózió elle­ni védelmére, a termelési folya­matok gépesítése, villamosítása és automatizálása a mezőgazda­ságban, stb. Ezzel a felsorolással azonban még korántsem merítettük ki a Komplex Program jóváhagyása óta megoldott vagy megoldás­ban levő feladatok teljes téma­körét. (RP) KLOSS KAPITÁNY KALANDOS TÖRTÉNETE — Önnön kívül ki lakik még ebben a házban? — kérdezte Kloss, amikor leült a fal mellett álló kényelmes fo­telbe. Észrevette, hogy Przetocki nem nagyon örült a kérdésnek. — Rajtam kívül az unokám, a ba­rátnője, régi barátom lánya, Jolánt a Krzeminska kisasszony és a három sze­mélyzet, Jan komornyik, a felesége, aki a szakácsnői teendőket látja el és a lányuk, Marta, aki a szobalány funk­cióit tölti be. Ebben a primitív környe­zetben nincs szükségünk több cselédre. Jan valamit súgott az öreg fülébe. — Jan felvezeti önt a szobájába — mondta ezután Przetocki. — Az embe­rei a másik épületben kapnak helyet. Kloss megbiccentette fejét és a ko­mornyikkal elment. A lépcsőn megállt, hogy elengedje a fentről lejövő höl­gyeket, akiket korábban a szalonban látott. Még csak rá sem pillantottak. Az idősebbik, a szebbik, szinte tünte­tett megvetésével. Biztosan az unoka, gondolta Kloss, baktatva fel a lépcsőn Jan után, aki a lámpát vitte s még csak hátra sem te­kintett, hogy megy-e utána a német tiszt, vagy sem. A lányok visszamentek a szalonba, ahol Przetocki fel s alá sétált. Régen kialudt pipát szorongatott fogai kö­zött. — Miért küldték ide? — kérdezte Zosia. — Magam is azon töprengek. — Ha ki akarnák dobni a családot Przetokból — jegyezte meg Jolanta — akkor kézbesítenek egy írást és kész. Különben is ez a tiszt a Wehrmacht- ban szolgál. Talán ők... — Ügy ránézésre még szimpatikus is, de mindenesetre sváb, tehát óva­Fordította: Bába Mihály tosnak kell lenni. Azt hiszem lengyelül egy szót sem ért, de az óvatosság azért sohasem árt. — És a nagyapa... — mondta Zosia feddően. — Az egészen más. Én öreg vagyok. Mit tehetnek egy öreggel? Megölik. Az meg csak könyörület. Szóval mit je­lentek én? Semmit. A te apád, Jolan­ta, az tudott velük beszélni! — Régi történet jutott eszébe. — Emlékszem, még az első világháború alatt, ketten megyünk, Henryk és én, Przetokból Karczmiskba. Karczmisk előtt egy né­met tiszttel találkoztunk. Azt mondja, hogy szálljunk le a bricskáról, mert neki szüksége van rá. Henryk, azaz az édesapád, aki mint tudod, Becsben ügyvédkedett is, tizenöt percig egyre céroztatta a Leutnantot. — És mi történt? Nem adták oda a bricskát? — kérdezte Jolanta. —- Oda kellett adni — mondta az öreg. — Leszálltunk és gyalog men­tünk tovább, de Henryk megmoďta neki a magáét. — Azok más németek voltak — je­gyezte meg Zosia. — Aludni kisasszonyok! — vágta fél­be a beszélgetést az öreg. » # # A következő két nap alatt semmi érdekes nem történt. Kloss rettenete­sen unatkozott, néhányszor az első be­tűtől az utolsóig elolvasta a „G-298“ aktát, s csak egy információ kötötte le egy pillanatra figyelmét. Egy Karcz- miskban lakó vasutas, nevezett Wac- law Trembecki, azt vallotta, hogy La- toszeket és feleségét utoljára Karcz­miskban az állomáson látta. A mérnök úr vonattal utazott Krakkóba, különben az volt az utolsó vonat, mert másnap már bevonultak a németek és hogy a mérnök úr elutazása előtt nagyon ide­ges volt, félt, hogy Krakkóban nem éri el a lembergi vonatot. Ha elérte... Ha tizenötödikén vagy tizenhatodikén Lembergben volt... Igen, túl sok a tisztázatlan részlet. Mindenesetre ezt az információt, mely valószínűen nem keltette fel Hofberg figyelmét, Kloss megjegyzésre méltó­nak találta, és arra gondolt, hogy a megfelelő helyre el kell juttatnia. Przetocki házában az élet álmos, fa­lusi ritmusban folyt. November vége felé járt már, a mezőn nem volt mun­ka, a nappalok rövidebbek lettek és mivel nem volt villanyvilágítás, este kilenc és tíz óra között mindenki nyu­govóra tért. A következő napon Kloss, a parancs értelmében, a telefont bevezettette szo­bájába és kapcsolatot teremtett Hof- berggel. Jelentést tett eddigi tevékeny­ségéről és arról a helyzetről, melyet Przetokban talált, természetesen elhall­gatva a jelentéktelen részleteket, me­lyek nem érdekelheték Hofberget. — Ki van Przetokban? — érdeklő­dött Hofberg. — Przetocki özvegy — válaszolta Kloss — az unokájával lakik, akiről ön is tud. Van itt még egy fiatal nő, va­lószínűleg az unoka barátnője, valami Jolanta Krzeminska Krakkóból. Rajtuk kívül a személyzet: szakácsnő, komor­nyik, szobalány, különben rokonok. Mi­lyen instrukciója van számomra? — Várni —- mondta Hofberg. — Mikor várható annak az ember­nek az érkezése, aki segítségemre lesz? — Kloss — dühöngött Hofberg — ön­nek soha senki nem mondta el, hogy milyen sors vár a nagyon kíváncsi kémelhárító tisztekre? — Oberst úr, gyötör a tétlenség. — Tegyen hosszú sétákat vagy alud­jon, csak engenf hagyjon békén, ha csak nem vágyik valamilyen aktív fel­adatra a közeli keleti fronton. — Oberst úr, nem szeretném, ha fél­reértene — mondta Kloss kissé aláza­tos hangon. — Azt az utasítást kap­tam, hogy megfelelő állapotot teremt­sek itt, hogy feszültség legyen, amely az ön emberének segítségére lesz. Nem tudom, hogy ebben az irányban te- gyek-e lépéseket, ha az ön embere ed­dig még nem jelentkezett. — Már az ön jelenléte is fenyegető számukra —■ mondta Hofberg. — Azok az emberek, akiket az ön segítségére adtam, naponta néhányszor, még éjsza­ka is tegyenek önnek jelentéit, hogy mit ebédeltek és mit szeretnének enni vacsorára. Mert az ördögbe is, a fe­nyegető állapotnak a ház lakóit kell érinteni és nem a mi embereinket. Vagy úgy képzeli Kloss, hogy nevelő- nőt küldjék ön mellé, aki kézenfogva vezeti? Előző munkahelyének vélemé­nye szerint ön önálló és értelmes tiszt> Ne felejtse el, hogy a következő véle­ményt én írom önről. Heil Hitler! — rikácsolta végül és letette a kagylót. Kloss mosolygott, cigarettát csavart, rágyújtott és elszontyolodott. Hofberg talán kiszaglászott valamit? Talán le­bukott valaki? Vagy sikerült leleplez­nie az órást és az egész játék csak arra való, hogy őt, Klosst, mint a len­gyel kommunisták ügynökét lebuktas­sák? Várnia kell, nem mozdulhat, tu­lajdonképpen börtönben van, s azok uz emberek, akik vele együtt érkeztek a Feldwebellel, nem azért vannak itt# hogy vigyázzanak rá és szükség ese­tén segítséget nyújtsanak neki, hanem hogy szemmel tartsák. Emlékezett arrat hogy amikor reggel céltalanul kószált a kastély kertjében, többször is észre­vette kint valamelyik katonát. Persze lehetséges, hogy a katonák is unatkoz­nak, és ugyanúgy, mint ő, egyszerűen kíváncsiságból bekukkantanak minden szögletbe. És ha nem azért? De milyen célja lenne Hofbergnek, hogy csapdát állítson neki? Ha az ösz- szekötő láncból valaki valóban lebu­kott, ha valaki valóban kiadta Klosst, elegendő a szembesítés, vagy elegendő lenne néhányszori megfigyelés, a kö­rülmények kivizsgálása, vagy a rajta­ütés, amikor Kloss kénytelen a jelen­téssel az óráshoz menni. Nem, ez le­hetetlen. Valami azonban nyugtalanít­ja. Az a szerep, amit ráosztottak, nem elég világos, úgyhogy Kloss csapdát sejt. (Folytatjuk] Andrzej Zbych:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom