Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-31 / 178. szám, hétfő

Ilyen feltételeket kell teremteni... Amint közeleg az olimpia kezdete, mind na­gyobb érdeklődés nyilvánul meg a kevésbé att­raktív sportok iránt is. Hát igen, az olimpiai ér­meknek egyforma a súlyuk, bármelyik sport­ágban szerezzék a versenyzők. így azután senki sem lepődik meg, amikor még a legvérmesebb labdarúgó-szurkoló is az iránt érdeklődik, mi­lyenek az atléták, úszók, öttusázók, birkózók, tornászok, vagy vívók esélyei az olimpián. Mert bizony most az a legfontosabb, melyik ország versenyzői hány érmet szereznek, hány előkelő helyezést érnek el. A vívásban például négy fegyvernemben ösz- szcsen 8 arany-, illetve ezüst- és bronzérem ke­rül kiosztásra. Ezért vesznek részt fegyverne ménként teljes csapattal ^zok az országok, me­lyek jó vivógárdával rendelkeznek, mint a Szov­jetunió, Románia, Magyarország, Lengyelország. Ok kiegészítve az olaszokkal és franciákkal, évtizedek óta hatalmas küzdelmet vívnak a vi­lágbajnokságokon és olimpiákon az elsőségért, valamint a helyezésekért. Hol az egyik, hol a másik nemzet vívói játsz- szák a prímet. Bár az is igaz, hogy most már évek óta a Szovjetunió versenyzői szerzik eb ben a sportágban a legtöbb érmet. München­ben is o'k lesznek az első számú esélyesek. Nagy versenyeken semmilyen sportban seni lehet biz­tosra menni, a vívásban pedig gyakran csupán egy egy találaton múlik továbbjut-e a versenyző, vagy pedig búcsút kell vennie a küzdelmektől. Talán ennek tulajdonítható, hogy a vívók más sportolókat felülmúló szorgalommal készülnek a nagy eseményre. Természetesen amíg a vívásban valaki eljut az olimpiára, addig rengeteg verejtékes edzést kell letudnia. Négy öt év is eltelik,, amíg a 6— 10 éves fiatal kezdő vívóvá válik, s azután is számtalan verseny tapasztalatai edzik csak ru­tinos versenyzővé. Talán fölösleges hangsúlyoz­nunk, hogy nem elég a tehetség, a szorgalom, a jó szakember, ha nincsenek rendkívüli fel tételek biztosítva. Amikor a csehszlovák vívók edzés- és versenylehetőségeit taglaljuk, akkor nem csodálkozunk azon, hogy csupán néhányan közUlük érnek el nemzetközi viszonylatban va­lamirevaló eredményt. Ennek ellenére kissé fur­csának találjuk, hogy az olimpiára csak Rácz Katalint és František Koukalt nevezték, pedig München alig egy macskaugrásra fekszik tőlünk. De most nincs széndékunkban ezzel a csehszlo­vák vívók számára fájó problémával foglalkoz­ni. Teljesen téves az a megállapítás, hogy Cseh­szlovákiában a vívás iránt nem nyilvánul meg olyan érdeklődés, mint a szomszédos országok­ban. Magyarország persze kivétel, hiszen ott a vívásnak évtizedes és nagyon gazdag hagyó mányai vannak Túlzás lenne azt várni, hogy ná­lunk is hasonló támogatásban részesüljenek e szép és nemes sportág őrzői, bár tény, hogy az elmúlt négy évben Csehszlovákia vívói sokat fejlődtek. Hogy mégis mennyire elmaradunk a megfelelő feltételek biztosítása terén, azt akkor láttuk, amikor a szlovákiai válogatottal Krak kóban jártunk. A lengyel egyetemi város vívói országukban nem uralják a mezőnyt, bár neve lődtek a múltban itt is kivételes tudású ver senyzők, amfröl Halma Balon világbajnoki har­madik helye a női tőrvívásban és Rutkowski ne­gyedik helye párbajtőrben tanúskodik a legéke­sebben. Néhány évvel ezelőtt elhatározták, minden igyekezetükkel azon lesznek, hogy Pawlowskiék és a többiek nyomdokaiba lépjenek. Dr. Jurek Faldzinskival az élen e sportág krakkói hívei szinte bravúros „teljesítményt“ vittek véghez. A KKS krakkói vívóklub — a város építkezési vállalatához tartozik, s bizonyára ezért sikerült egy „kacsalábon forgó“ vívóközpontot felépíte niük, melyben két remekül felszerelt terem — mellékhelyiségekkel, fegyverraktárral, társalgó­val stb. — biztosít az edzőknek és verseny­zőknek ideális munkalehetőséget. Amikor Krakkóban jártunk, volt alkalmunk a hosszas eszmecserére és sokat beszélgettünk e sportág jelenlegi helyzetéről, jövőjéről. A KKS ban 150 vívóval foglalkoznak, akik közül 120 még ifjúsági. Két hivatásos edző — fizeté sük 4500 zloty — mellett négy segédedző műkö­dik — másodállásban, akik havi 1900 zloty honoráriumot kapnak tevékenységükért. — Naponta 17.00 órakor kezdődnek az edzé­sek — mondotta dr. Feldzinski — Ezt azonban kevésnek találjuk és szeretnénk elérni, hogy az edzők délelőtt is rendelkezésünkre álljanak, mert számos fiatalnak szabad a délelőttje és így akkor is látogathatnák az edzéseket. A klubnak van külön raktárosa, fegyverniestere. Ámultunk, amikor láttuk, milyen katonás rendben sorakoznak a polcokon a fegyverek, rostélyok. — Az edzők munkáját dicséri — folytatta az elnök —, hogy lánycsapatunk tavaly az or­szágos bajnokságon megszerezte az ezüstérmet, a juniorok pedig az értékes harmadik helyen végeztek. Tavaly négy fegyvernemben elért eredményeink alapján országos viszonylatban az ifjúságiak csoportjában a harmadik helyen értékelték Krakkó fiatal vívóit- Ennek ellenére nem vagyunk maradéktalanul elégedettek és min­denképpen a még jobb eredmények elérésére törekszünk. Mindezt látva, őszintén bevalljuk, irigyeltük krakkói barátainkat az ideális feltételekért. Vaj- ha a mi vívóink is hasonló feltételekkel ren­delkeznének. Hány fiatal tehetség kallódik el, vagy egyáltalán fel sem tűnik éppen az edző- hiány és a nagyon szerény, korlátozott fel tételek miatt. A csehszlovák szakemberek jól tudják, hogy csak lassan következhet be javu­lás, mivel nemcsak a tornaterem, hanem az edzo’hiányon kellene elsősorban javítani. Ehhez persze feltétlenül jobb anyagi juttatás szükséges. Ha pedig mindez meglesz, akkor is évek tel­nek majd el, amíg a csehszlovák vívás felzár kózik u nemzetközi színvonalhoz. Reméljük, ez is bekövetkezik. (kollár) A Horné Saliby a (Felsőszeli) Družstevník sportegyesület ;lj.isági labdarúgócsapata a II. osztály első helyét szerezte meg. Nagy érdeme ez Horváth Ferenc és Hegedős Károly vezetőségi tagok­nak is, akik már évek óta nagyszerűen gondoskodnak a helyi labdarúgás utánpótlásáról. (Szöveg és kép JÁNOSKA TAMÁJJ) Futás és a lábfel A lábfej sérülése különösen a futóknál gyakori, de megtalál­ható az ugróknál, a dohóknál és a gyaloglóknál is. A sérülés oka általában a túlerőltetett edzés, amelyet a lábfej nem tud elvi­selni. Zavar keletkezik a lábfej működésében: deformálódik, le­süllyed a lábboltozat és az gyakran együtt jár a lábfej megnyúlásával is. A lábboltozat deformálódása általában azért következik be, mert a talpizmok nem tudnak megbirkózni az előírt terheléssel. Ennek követ­keztében más mozgásszervekre is túlzott terhelés hárul és így további mikrosérülések kelet­kezhetnek, mint például az Achilles-ín és a sípcsont csont­hártyájának megbetegedése. A „Legkaja Atletika“ című szovjet szaklap a következőkép­pen írja le a lábfej-fájdalmak keletkezésének a mechanizmu­sát: A harántboltozat süllyedése miatt a terhelés nemcsak az I-es és V-ös lábközépcsont fejére esik, hanem a II., III., és IV. 1972. VII. 31. Az olimpiai játékok közeledtével nem Csupán a sportolók, hanem a szurkolók és a sportbarátok körében is sok szó esik a doppingról. A köztudatban a dopping Jogalma alatt olyan szereket értenek, ame­lyek fokozzák a sportolók teljesítményét és új csúcseredmények elérését teszik le­hetővé. Különösen a tapasztalatlanabb fia­talok hajlamosak rá, hogy hitelt adjanak ily „csodaszerek“ létezésének, sőt mindent meg is tesznek, hogy hozzájussanak vala­miféle megbízhatónak tartott tablettához; egyesek drága pénzen veszik idegenektől, mások barátaiktól kapják ... Nem veszik figyelembe a sportszakemberek és orvo­sok figyelmeztetését: az ajzószerek ártal­masak a sportoló egészségére nézve, s a magasabb teljesítmény kizárólagos félté-' tele a rendszeres életmód, az ésszerű táplálkozás és a jól irányított edzés. A Csehszlovák Testnevelési Szervezet központi bizottságának, elnöksége még ta­valy rendelt el szigorú doppingtilalmat, s úgy döntött, hogy akár hazai, akár külföl­di pályán derül ki sportolónkról, hogy doppingoló szert használt, nem csak a ver­senytől tiltják el, hanem pénzbírsággal is sújtják. Szinte az egész világon óvják a doppingtól a sport tisztaságát, hiszen már nem csupán az orvosi körök, hanem a sportszövetségek vezetői is tisztában van­nak az ajzószerként használt vegyi anya­gok egészségi, lélektani és erkölcsi ár­talmaival. Erre utal például a 98 tagállamot számláló Nemzetközi Asztalitenisz Szö­vetség vezetőségének egyik legutóbbi dön­tése, hogy a jövőre megtartandó szaraje­vói asztalitenisz világbajnokságon is beve­zetik a doppingellenőrzést. A Nemzetközi Olimpiát Bizottság orvosi tanácsa is úgy döntött, hogy az eddigi gya­korlattal szemben az olimpián sokkal szi­gorúbban ellenőrzik majd az ajzószerek használatát. Ezt az előző olimpiákon és más nagy versenyeken előfordult rosszul- létek, s főleg halálos balesetek tették szükségessé. Az egészségi ártalmak elke­rülése mellett a versenyek tisztaságának ér­deke is megkívánja ezt. A szakembereknek mindenekelőtt meg kellett határozniok, mily anyagok tekinthetők ajzószereknek. Az érvényes megállapítás szerint doppingoló szernek kell tartani valamennyi test-idegen szert, melyet a sportoló szervezetében a verseny előtt juttatnak akár tabletta, akár injekció alakjában, azzal a céllal, hogy fo­kozzák a teljesítményét. Már tavaly közzétették a doppingsze­rek hivatalos listáját, amelyet megküldték a nemzeti olimpiai bizottságoknak és a nemzetközi sportszövetségek vezetőségei­nek. Az egyes államokon belül komoly in­tézkedéseket foganatosítottak, hogy a versenyeken elért csúcsok ne dőljenek meg a sportolók doppingellenőrzésének po­zitív eredménye miatt. Az olimpia résztve­vőinek edzőik, orvosaik igyekeznek meg­magyarázni, hogy a nemes versengésben nincs helye az ajzószerek által elérhető teljesítmény fokozásának. Akinél vegyi anyagok jelenlétét bizonyítják be a szerve­zetben, az orvosi bizottság javaslata alap­ján diszkvalifikálják és eredményeit sem­missé nyilvánítják. Az előre meghatározott rend alapján a versenyzőt egy zöld lap átadásával a ver­seny után felszólítják, hogy jelenjen meg vizsgálatra, ahol megállapítják személy- azonosságát, mintákat vesznek szervezeté­ből és névtelenül, csupán számmal jelölve, ezeket laboratóriumi elemzésre továbbít­ják. A vizsgálatokat a beérkezéstől számí­tott 24 órán belül végzik el korszerű esz­közökkel. Ha a szigorúan objektív vizsgá­lat kétségtelenül kimutatja a tiltott anyag jelenlétéi, az orvosi tanács elnöke ülésre hívja a tagokat, akikkel megbeszéli az ese­tet s az eredményt az érdekelt versenyző delegációjának vezetőiével közli, aki az írásos lelet átvételétől számított 12 órán belül kérheti az ellenőrző vizsgálatot. Ezt majd ugyanabban a laboratóriumban, ha­sonló eljárással, más csoport végzi el az orvosi tanács egyik tagjának jelenlétében. Az így nyert eredmény aztán már végleges. Nem csupán azt a versenyzőt zárják ki a játékokból, akinél megállapították a dop­pingszerek használatát, hanem azt is, aki kivonja magát a kötelező vizsgálat alól. A dopping fogalma különféle vegyi anyagokat foglal magában. Vannak olyan szerek, amelyek izgatóan hatnak a köz­ponti idegrendszerre vagy a légzőköz­pontra. Bizonyos anyagok a végtagok vér­ellátását javítják ereik tágítása révén, a test más részeinek, leginkább az agy vér­ellátásának rovására. Általában oly szere­ket keresnek a sportolók, amelyek elnyom­ják u fáradtságérzetet. A versenyek folya­mán alkalmazott doppingszerek nem a tel­jesítményt fokoznák, haiíem a teljesítmény csökkenését gátolnák, tekintve, hogy a szervezet elfáradásánál megakadályozzák a természetes jelzőrendszer, a biológiai „vészfék működését. A sport világ nagyon hamar elfelejtette a római olimpián 1960- ban, s a Tour de France-on 1967-ben elő­fordult tragikus eseteket. Az első esetben egy dán nemzetiségű kerékpáros értágító gyógyszert vett be nagy adagban, a másik­ban ugyancsak egy sportkerékpáros fárad­ság- és álmosságűző ajzószert, metamphe- tamint használt. Mindketten rosszul lettek és meghaltak. Az orvosság jellegű ajzósze­rek annál veszélyesebbek, hogy az orvosok már hivatásuknál fogva nem ajánlhatják és nem rendelhetik sportteljesítmények fo­kozására, így a fegyelmezetlenebb sportoló önbizalom híján laikusokhoz fordul, és ha megszerzi valamely „csodaszert", hozzá- nemértő tanácsok, túladagolás alapján ko­moly károsodást, sőt halált is előidézhet vele. Nem csak az olimpiai játékok előkészüle­tei és lefolyása alatt, hanem a sportélet­ben általában el kell mélyíteni a kulturált versengés tudatát. A testnevelés, a torna és a sport az egyént, a közösséget és a társadalmat is magasabb egészségi és er­kölcsi szintre hozhatja, ha kiiktatjuk a ká­ros jelenségeket, köztük a doppingot is. Pavel Hanázo dr. egyetemi tanár, az is­mert szlovák sportorvos írja egyhelyütt, hogy „ ... a sportolók csak az edzésben bízzanak, ne pedig különféle tablettákban vagy folyadékokban, amelyek használata a sporttevékenység alőt összeférhetetlen a sporterkölccsel.“ Mindenből az követke­zik, hogy különösen a felnövekvő sporto­ló ifjúságot be kell vezetni az eredmé­nyes edzés, a kiegyensúlyozott életmód és a helyes táplálkozás alapjainak ismereté­be. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY lábközépcsontra is. Ezek a láb- középcsontok ezt a terhelést nem bírják el és így fájdalom- érzet keletkezik. A Il-es, III-as és IV-es lábközépcsont fején a csonthártya heveny gyulladásba jön és ez még egyszerű járás esetén is éles fájdalmat okoz. Ez a panasz mostanában a kocogó-mozgalom elterjedésé­vel egyre gyakoribb, mert so­kan vannak olyanok, akik az or­vosoknak és a szakértőknek a folyamatos megterhelésre és te- hernövelésre irányuló útmutatá­sait nem tartják meg, hanem túlterhelik magukat. Ez vi­szont nemcsak a szívműködés­ben, hanem a mozgásszervekben is zavarokat okozhat. A sportolóknál a megbetege­dés, illetve a fájdalomérzet ki­alakulásának az oka lényegében ugyanez, általában azért, a láb­fej erősítésére korántsem fordí­tanak elegendő figyelmet. Na­gyon sok sportoló a lábfej erő­sítését helytelenül a lábfejet mozgató izomköteg, azaz a szár­ka pocs-izom erősítése útján képzeli el. Akadály emellett az is, hogy a lábfej nem olyan erős, mint a kéz, ezért a lábfej erősítésére előírt gyakorlatok nem annyira dinamikusak, nincs semmi érzelmi színezetük és így a sportoló hamar megúnja azo­kat. A talpizmok erősítésére szolgáló gyakorlatok száma, ke­vés; még naponkénti rendsze­res foglalkozás esetén is csak 2—3 hónap múlva jelentkezik a gyakorlatok hatása és általában csak kevés sportolónak van tü­relme ahhoz, hogy a gyakorla­tokat naponként többször ismé­telje. A lábközéptájon jelentkező fájdalmak megelőzésére a kö­vetkező tanácsok ajánlhatók: • Nem szabad túlterhelni a lábfejet. Összhangot kell terem­teni a megterhelés és a lábfej fizikai képességei között. • Különleges gyakorlatokkal fejleszteni kell a lábfej funk­cionális képességeit. • Állandóan ápolni kell a lá­bat. Ide tartozik a láb higiéniá­ja, a regenerálódási folyamatot elősegítő gyúrás, a lábfürdő, a rendszeres pihentetés stb. Az ilyen sérülés nehezen gyó­gyítható, ezért a legkisebb fáj­dalom esetén is azonnal a kö­vetkezőket kell tenni: <© Csökkenteni kell vagy egé­szen meg kell szüntetni a ter­helést. 9 Naponként 2—3 alkalom­mal fürdőt kell venni, lehetőség szerint sós vízben. • Rendszeresen gyúrni kell a lábat és a lábfejet. ® Célszerű ilyenkor egy sző­kébb cipő viselése és a lábkö­zép befáslizása, de csak a járás időtartamára. A pihentetés, a nyugalom ön­magában nem elegendő gyógy­mód, hiszen funkcionális lehe­tőségeinek csökkenése miatt a lábfej ilyenkor még jobban el­gyengül és így a remélt felépü­lés után még a szokásos terhe­lés is a fájdalmak kiújulásához vezet. Ezért a pihentetést feltét­lenül össze kell kapcsolni meg­felelő gyakorlatok rendszeres végzésével. A dopping időszerű kérdései

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom