Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-30 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó

A véletlen szerepe az orvostudomány felfedezéseiben Régi megállapítás, hogy a fel. találás folyamatában az előre ki nem számítható véletlennek is szerepe van. Ami mellett em­berek ezrei figyelmetlenül el­mentek, a hivatottak a véletle­nül kínálkozó Jelenségeket is észrevették és azokat a tudo­mány szolgálatába állították. A biológia és az orvostudo­mány felfedezéseinek többsége véletlenül és váratlanul szüle­tett meg, vagy legalábbis tar­talmazott véletlen elemeket. Vi. szent a legtöbb felfedezést, amelynek létrejöttében a vélet­lennek is szerepe volt, rendsze­res, éveken át folytatott kutató­munka előzte meg. A véletlen azonban csak ott jelentett ko­moly fordulatot, ha olyan tu­dóssal találkozott, aki erre a ta­lálkozásra felkészült és a ki­számíthatatlan elemeket kutatá. si rendszerébe beállította. Wangenstein szerint a kutató elméjének legjobb előkészítése az, ha megőrzi gyermeki kíván­csiságát. Szabadnak kell len­nie, nem szabad ragaszkodnia az előítéletekhez. Meg kell lát­nia az újat még akkor is, ha az a régi elméletekkel homlok­egyenest ellenkezik is. A felfedezések leírásának nagy része nem tartalmazza a véletlen elemeket. A tudós res- telli, hogy nem a szigorú logi­ka alapján jött rá valamire, ha­nem a véletlen is segítette. Mintha szégyen lenne ennek be­vallása. Mégis sok felfedezés­ből a későbbiek során mégis­csak kiderült, hogy volt az a drámai fordulat, ahol a sors­döntő felismerés jelentkezett. Időben évszázadokra tekint­hetünk vissza, amikor az egyik ilyen jellemző fordulat bekö­vetkezett. 1536-ban történt va­lami, ami a sebkezelés módját gyökeresen megváltoztatta. Is­meretes, hogy a középkori hábo­rúk idején a kardvágta sebeket tüzes vassal kiégették, majd for­ró olajjal kenték be. Elképzel­hető, micsoda pokoli fájdalma­kat .okozott ez a kezelés. Élt abban az időben egy Páré nevű kiváló francia sebész, aki egy ütközet után, mivel nem állot­tak rendelkezésére a sebek ki­égetéséhez szükséges eszközök, tojásfehérjéből, rózsa- és ter­pentinolajból keveréket készí­tett. Az így nyert anyagot rá­kente a sebekre, majd tiszta vászonnal bekötözte a sérült testrészt. „Egész éjjel nem aludtam — írja naplójában Páré — attól féltem, hogy sebesültjeim, akik­nek sebét nem tudtam kiégetni, mind meghalnak a mérgektől. Már nagyon korán felkeltem, de legnagyobb meglepetésemre ezeket a betegeket frissen, jól kialudva láttam viszont. Ellen­ben azok, akiknek a sebét ki­égettem, nagy fájdalmak kö­zött fetrengtek, sebeik gyulla­dásosak, duzzadtak voltak. Ak­ikor elhatároztam, hogy sohasem égetem ki többet a szerencsét­len sebesültek sebét.“ íme a véletlen. A műszerek elakadtak valahol és Páré kény­telen volt valamit tenni a se­besültek érdekében. Felfedezé­sének hire azonban az akkori hírközlés gyatrasága miatt csak nehezen terjedt el, de végülis tudomást szerzett róla a világ. Sirkövén a következő felirat áll: 'A sebészet atyja. Egy régi dél-amerikai indián legenda szerint a kininfa gyógyí­tó ereje a következő módon de­rült ki. Egy maláriás lázban szenvedő indián eltévedt az ős­erdőben. Szomjúságát egy po­csolya vizével enyhítette. A víz keserű ízéből rájött, hogy az a kininfa mérgével szennyezett. Ekkor elhatározta, hogy öngyil­kos lesz, és tovább ivott a víz­ből. Legnagyobb meglepetésére meggyógyult. Később visszata­lált a falujába és elmondta a történteket. Azóta használják ezen a vidéken a malária gyó­gyítására ezt a gyógyszert. A spanyol hódítókat is az inkák tanították meg a kinin haszná­latára. Christian Eijkman, holland or­vos Jávában, kísérleti csirké­nek kórházi maradékot adott enni, mivel a csirkeeledel elfo­gyott. Ez a maradék főleg hán­tolt rizsből állott. Meglepetésé­re a csirkéken beri-beri, ez az erős lesoványodással és Ideg- gyulladással járó betegség fej­lődött ki. Ezután azt tapasztal­ta, hogy a csirkék meggyógyul­tak, ha a rizs lehántolt alkat­részével táplálta őket. Ilymó- don Eijkman a beri-berinek, en­nek az akkor igen elterjedt be­tegségnek találta meg az okát. Később kiderült, hogy a hán­tolt rizsből a B vitamin hiány­zott. Az elektromosságot, amelyet testünk fejleszt, Galvani olasz orvos fedezte fel. Egy napon Galvani áramfejlesztő műszer­rel kísérletezett. Véletlenül egy lenyúzott békacomb hevert a műszer közelében és amikor áramfejlesztés közben szikra pattant, a békacomb izmai ösz- szerándultak. Galvani elgondol­kodott ezen a jelenségen és rézdrótot kapcsolt a béka combidegéhez és a vezeték vé­gét a ház verandájának vaske­rítéséhez illesztette. Ahányszor csak megérintette dróttal a vas­kerítést, az izom megrándult. További kísérletei azt bizonyí­tották. hogy az izom nemcsak vezeti, hanem összehúzódás közben maga is termel áramot. Galvani szomorúan mondta felfedezése után: „Két egymással ellenkező ol­dalról látok támadást irányul­ni ellenem: tudósok és tudatla­nok részéről. Mind a két részen nevetnek rajtam és a békák táncmesterénék neveznek. De én tudom, hogy a legnagyobb természeti erők egyikét fedez­tem fel.“ Az 1880-as években Mehring és Minkovszki a hasnyálmirigy szerepét vizsgálták az emész­tésben. Ezzel kapcsolatban el­távolították néhány kutyán a hasnyálmirigyet. Egy laborató­riumi asszisztens vette észre, hogy a műtéten átesett kutyák vizeletére a legyek nagyobb tömegben szálltak, mint az vár­ható volt. Megemlítette észlelé­sét a kutatóknak, akik elvégez­ték a vizeletvizsgálatot, amely nagy cukortartalmat mutatott, így hozták létre az első kísér­leti cukorbajt állaton anélkül, hogy azt akarták volna vagy er­re egyáltalában gondoltak vol­na. Fahlberg 1879-ben kémiai kí­sérleteket végzett egy anyag­gal. Munka után és vacsora előtt véletlenül nem mosott ke­zet. A szendvics, amelyet fo­gyasztott érthetetlen módon édes volt. Visszasietett tehát a laboratóriumba és egyenként megízlelte a vegyszereit. így talált rá arra a vegyületre, amelyet mi saccharin néven is­merünk. Trnsseau, a nagy francia kli­nikus egy pajzsmirigytúltengés- ben szenvedő betegnek véletle­nül tinctura digitalis helyett jódtincturát írt fel. A beteg szorgalmasan szedte a jódtinc­turát és állapota javult. Azóta használják a pajzsmirigytúlten- gésben szenvedő beteg gyógyí­tására a jódot. Egy másik be­teg, aki más betegsége miatt kinint szedett, jelezte orvosá­nak, hogy paroxizmális tachy- cardiáját (rohamokban jelent­kező szapora szívverését) a ki­nin megszüntette. A vizsgála­tok a beteg állítását igazol­ták, azóta használják e beteg­ségnél a kinidint. Folytathatnánk még a sort hosszan, így a Röntgen sugár felfedezéséről és sok egyébről is. Tételünk igazolására szol­gáljon még a penicillin felfede­zésének kalandos története. Mintegy háromszáz évvel ez­előtt Parkinson angol gyógysze­rész érdekes megfigyelést jegy­zett fel. „A különböző kripták­ban a csontvázak koponyáján kifejlődő gombapenész azzal a nagyszerű tulajdonsággal bír, hogy mindenféle kenőcs hasz­nálata nélkül begyógyítja a se­beket.“ Akkoriban a gyógysze­részt sarlatánnak tartották és felfedezését nem vették komo­lyan. A világ valamennyi bakterio­lógusa — köztük a magyar tu­dósok — is találkozott azzal a jelenséggel, hogy bakterium- tenyészetük egy részét elpusz­tította a penész. A laboratóriu­mokban az volt a szokás, hogy az ilyen fertőzött tenyészeteket kidobták. Fleming, aki éppen baktériumölő anyagok után ku­tatott, felfigyelt erre is, megálla­pította, hogy a gombakivonat az amely a baktériumok szapo­rodását gátolja és ezzel meg­nyitotta az utat a penicillin elő­állításához. Ezzel a felfedezésé­vel lehetővé tette más antibio­tikumok előállítását is. Dr. MARÉK ANTAL 1972. VII. 30. Csehszlovák geológusok és a tenger (ČSTK) — Csehszlovákia aránylag nem kielégítő nyersanyagbázissal rendelkezik — a lelőhelyek több száz éves intenzív bá­nyaipari tevékenység folytán kimerültek. Emellett a CSSZSZK fejlett ipari állam­ként kénytelen a jövőben biztosítani az ipari nyersanyagot. Semmilyen alkalmat sem szalaszthat el ezért, tehát a tenger­fenék kiaknázási lehetőségét sem, annak ellenére, hogy szárazföldi állam. Ez az óriási lehetőség kínálkozik most a KGST valamennyi tagállamaival való komplex együttműködési program keretében. E prog­ram magába foglalja a tengerek és óceá­nok kutatását, ami számunkra hasznos, és ezért szükséges lesz a részvétel e prog­ramban. A CSSZSZK részt vállalhat a ten­ger melléki területek és óceánok kuta­tásában. Dr. Josef Pravda, a KGST á'Iandó geológiai bizottságának csehszlovák kép- viselője Rigában az év elején írta alá a tudományos-műszaki együttműködési egyez ményt „A tengerek és óceánok kutatása“ jelszóval indított program keretében. Az e téren kifejtendő együttműködés alkalmat nyújt számos berendezés exportálására, műszaki segítségnyújtására a kereskedel­mi vállalkozás terén. Az Intermorgfo újon­nan létesített koordináló központ és a KGST tagállami megbízottainak kinevezett tanácsa képviseli a legfelsőbb szerveket az elvi kérdések megoldásánál. Érdekességként megemlíthetjük, hogy je­lenleg 98 állam végez mintegy 85 térség­ben a tengerekben és óceánokon földtani és geofizikai munkákat. Hatalmas összege, két fordítanak az új anyagok, új techno­lógiák fejlődésére, megalakult a tenger­mérnöki szakma is. Ennek ellenére a ki­termelés az összes ásványi nyersanyagok egész produkciójának csak fél százalékát érte el. Jelenleg a tenger mélyéről nyert ásványolaj és földgáz kitermelésének érté­ke 2 milliárd dollár, s ez 1980-ig 8 milliárd dollárra emelkedik. A tengerből kitermelt szén, ásvány és érc produkciója 1980-ig a jelenlegi 500 millió dollárról 6 milliárd dollárra emelkedik. MÁR MEGKEZDTÉK Oj és korszerű a Nové Zámky-ban fÉrsekújvár) a vasútállo­más épülete. Leugrunk a kocsiról, és végigsietve az aluljárón kijutunk a csarnokba. Márványfalak, ragyogó üvegfalak, ap­rócska szökőkút. Itt minden otthonos, minden azonnal meg­talál hulő, ízléses és kényelmes. Csak amikor kilép az utas a csarnokból, hirtelen mer/döbben... Olyan a tér, mint a csata­tér. Ki gondolná? Ha valaki meglátja a csarnok előtti tér­ség közepén a poshadó vizű pocsolyát, aligha gondol arra, hogy éppen a pocsolya helyén csobog majd a szökőkút vize. Pedig így lesz. Az építők már kitűzték a jelszallagozott zöld ágat a leendő postahivatal épületének ormára. Befejezték az építésű A szerelők számára hagytak azonban éppen elegendő mun~ kát, de az utas már így is láthatja, hogy a város 2. számú postahivatalának épülete dísze lesz az állomás előtti térnek. Az árkok arról tanúskodnak, hogy az ideiglenes autóbusz­megállók mellett is építenek valamit. Nagyon természetes, itt lesz a várótermek sora. Csak még kevés, nagyon kevés látszik belőle. Mert az alapoknál kell kezdeni az építést. Már megkezdték a tér átépítését. Ötmillió koronát fordítanak erre a célra, s újjávarázsolják a teret. Pénz, anyag és munka árán. Szebb lesz, mint volt. Nézzék majd meg! HAJDÚ ANDRÁS akik 1957-ben érettségiztek a Ko­máromi Magyar Gimnáziumban; hogy jelentsék be címüket Ivanics Viktornál Komárno, Kovácska 17 címen. Ü-88á ■ A Dunajská Streda-i (Duna- szerdahely) Felvásárló Üzem fel­vesz azonnali belépéssel: a légi és alistáll részlegre — elektro­technikusokat, villanyszerelőket, géplakatosokat, munkásokat, a Uunaszerdahelyi vasüzlet részé­re pedig egy bevásárlót. 0-112 ■ A Járási Építővállalat mellett működő Szakipari Tanonciskola, Dunajská Streda, 1972. szeptember hó 1-vel felvesz: 1 gazdasági vezetőt a diákotthon­ba és a konyhára 1 főszakácsot (nőt) 2 szakácsot (nőt) 3 segédszakácsot (nőt) 4 konyhai kisegítő munkaerőt 1 raktárost 3 központifűtőt (melegvizes ka­zánokhoz) 1 házmestert (lakás biztosítva) 2 takarítónőt Jelentkezni lehet a JÉV igazgatósá­gán, Dunajská Streda, Jesenský u. 1 sz. 1972. augusztus 15 ig. ÚF-126 Kérjük azokat a volt diákokat, ADÁSVÉTEL ■ Eladó jó karban levő Octávla. Ár megegyezés szerint. Lipovský Pavel, Orechová Potôň 222, okr. Dun. Streda. 0 893 köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk köszönetét mind­azoknak a rokonoknak, barátok­nak, ismerősöknek, akik drága halottunkat, szeretett gyermekün­ket, testvért, vöt, sógort, a leg­jobb édesapát, felejthetetlen jo férjemet DIKACZ ISTVÁNT július 22-én utolsó útján elkísér^ ték a marcellházi temetőbe, és részvétükkel, virágadományaik­kal mély bánatunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család 0 908 IMI

Next

/
Oldalképek
Tartalom