Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-30 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó
TÁRSASÁGBAN Egy társaságban arról beszélnek, hogy ki mi* lyen vasúti szerencsétlenséget élt át. Mindenki mond valamilyen történetet, majd Sopánkai szólal meg: — Barátaim, amit itt elmondtatok az mind semmi ahhoz a katasztrófához, amit én értem meg egy vonatban. Képzeljétek el, az a szerencsétlenség úgy történt, hogy az alagútban tévedésből a menyasszonyom helyett a jövendőbeli anyósomat kezdtem el csókolgatni... 1972. VII. 30. STOP Az országúton egy leány integet. Megáll egy személygépkocsi. A leány megkérdi a vezetőt, hogy nem vinné-e el őt a következő városig. — Mutassa a kezét! — mondja a férfi. A leány meglepődik, de azért odanyújtja a kezét. A férfi nézi egy kis ideig, majd így szól: — Rendben van, beülhet. 'A tenyerében hosszú az élet vonala. Nekem ugyanis nem jó a fékem. ŐSZINTE Ellenőrzés az országúton. Az egyik kocsit egy forrónadrágos, mély kivágású blúzos nő vezeti. A rendőr így szól hozzá: — Hölgyem, arra kérem, mutassa még meg a vezetői jogosítványát! NEM BAJ Orvosi rendelő. Megszólal az orvos: — Kérem, a maga pulzusa nagyon lassan ver. Mire a páciens: — Nem baj, én ráérek... — Kislány, én magáért a világ végére is elmennék! — Hát ükkor már szedheti is a lábát! (J. Molin karikatúrája) KÉRDÉS — Béla, utaztál már repülőgépen? — Igen. — És féltél? — Csak először. — S aztán? — Aztán már többször nem utaztam! SKÓT VICC Smith találkozik Donalddal. — Nicsak! — lelkendezik egy idő múlva Donald — te már nem dadogsz. Ez remek! És mondd: ki gyógyított ki? — Senki, egyedül gyógyultam meg akkor, amikor saját számlámra Londonba kellett telefonálnom. KENYÉRBOLTBAN — Azt mondtam neki, hogy éjszakai sütés. De azt nem, hogy melyik éjszakai... (Brenner György rajza) KÁNIKULÁBAN Érdekes .• Kropacsekné meséli: — Ez mdr valóban nagyon érdekes. Képzeljétek a bíróság mindhárom gyerekeLa volt férjemnek ítélte, holott egyiknek sem ő az apja ... IDILL ' — Kedves Kovácsné, nem tudná egy órára kölcsönözni nekem a prakkert? — Sajnos még nem tudom, mivel a férjem nem jött meg a kocsmából... víz VENDÉGLŐBEN Brahovácz az egyik asztalnál dühösen integet. Amikor odaér a főpincér, dühösen kiabálni kezd: — Kérem: ez már több a soknál. Rendeltem egy kávét és erre kihoznak nekem valami piszkos, zavaros löttyöt. A pincér belenéz a csészébe, majd így szól: — Érdekes, a szomszédja előbb erre a kávére mondta, hogy tiszta víz ... — Úszómester: — Nem mertem nekik megmondani, hogy nincs benne víz ... (Die Presse) IPARI HUMOR NŐI DOLGOK — Képzeld el, Éva elhatározta, hogy csakis az eszményképéhez megy feleségül. — És ki az ő eszményképe? — Az első férfi, aki megkéri a kezét... INDOK Cicvarek az egyik kisvendéglőben vacsorázik. Egy idő múlva odahívja a főpincért. — Uram, ez már valóban tűrhetetlen. Mivel magyarázza, On, hogy a gulyásomban egy darab autógumit találtam? A pincér kisvártatva válaszolja: — Azzal, hogy a gépek mindenfelé kinyomják az állatokat ... VAGY VAGY Bemard Shaw elpanaszolta barátjának, hogy egyik művének francia fordítása meglehetősen rosszul sikerült. — Hiába, nincs mit tenni! — mondta lemondóan a nagy drámaíró. — A fordítás olyan, mint a nő. Ha szép, nem hű, ha viszont hű, akkor nem szép... DOLGOZIK Egy előadó dicsekszik: — Rémes, mennyi dolgom van, huszonöt órát dolgozom naponta. — Hát ez hogy lehet — kételkedik a másik —, hiszen egy napnak csak huszonnégy órája van. — Igen ám, csakhogy én egy órával korábban kelek fel... FAVICC Kiss és Nagy sörözik a vendéglőben. Egy idő múlva Nagy azt mondja: — Odanézz, barátom, az a két ember mennyire hasonlít egymásra. Biztosan ikrek! Kiss legyint: — Ugyan, ilyen korban? Az egyik idős tengerész régi élményeiről beszél az unokájának: — Tudod, kisfiam, az első világháborúban mi is számos tengeri ütközetben vettünk részt. Egyszer az ellenség körülvett bennünket. Nem volt mit ennünk, mert az élelmiszer-tartalékaink teljesen kimerültek. Nem volt már egy korty whis- kynk sem, már-már a szomjhalál fenyegetett bennünket... — Víz nem volt a közelben? — szól közbe az unoka. Az idős tengerész ránéz, azután így felelt: — Volt, kisfiam, de akkoriban igazán nem értünk rá mosakodni. — Nem volt szívem felébreszteni... (Schwott Lajos rajza) Langaléta Pöttyös Anikó behullámzott a főnök irodájába és műgonddal mázolt és retusált szemével úgy nézett a góréra, mint egy rossz házból származó keeskegida. Arra a kérdésre, hogy miért késett ezen a héten immár ötödször, a következő elemző és sokrétű választ adta: — Legyen szabad — a szubordináció megsértése nélkül — megállapítani, hogy ma még csak csütörtök van, tehát mindössze négyszer késtem el ezen a héten. Ennek azonban minden esetben objektív, rajtam kívül álló okai voltak. Taglalom. Igaz, hogy hétfőn reggel 7 óra helyett 7 óra 45 perckor léptem át a mindnyájunk által hőn szeretett munkahely küszöbét, na de miért? Na de azért, mert reggel 5 óra 27 perckor eszembe jutott, hogy én mennyire szeretem a nagymamámat, de egyszer az én nagymamám is meghal és én akkor nagyon szomorú leszek, mély gyászt öltök, márpedig engem a fekete szín erősít és ez a tragikus eset annyira elszomorított, hogy rosszul lettem. De munkaszeretetemet és fegyelmemet bizonyítja, hogy ennek ellenére sem mentem orvoshoz, hanem amint magamhoz tértem a mély ájulásból, azonnal bevánszorogtam a munkahelyre. Ezzel szemben kedden már 7 óra 30 perckor itt voltam, amit azt hiszem érdemes pozitívumként kiemelni, hiszen mindenki tudja, hogy a munkahelytől 500 méternyi távolságra lakom és semmiféle közlekedési eszközt nem tudok igénybe venni. Azt tetszik kérdezni, hogy miért késtem szerdán teljes két órát?! Hát kérem, tessék elképzelni a szitut! Hat óra tizenöt perckor léptem ki az utcára. Ekkor elhaladt fölöttem egy lökhaftásos repülőgép, de olyan alacsonyan, hogy súrolta a hajamat. Azt hiszem, teljesen érthető, hogy az ijedtségtől sokkot kaptam és egy lépést sem tudtam tenni, hanem leroskadtam egy padra és ott pihegtem, sőt vonaglot- tam 105 percen át. Illetőleg, hogy pontos legyek: hatvanöt percig pihegtem és 40 percig vonaglottam. Ezt onnan tudom, mert én rendkívül fegyelmezett munkaerő vagyok és szemnyitástól szemhúnyásig a karórám másodpercmutatóján figyelem, hogy mit meddig csinálok. Ma, csütörtökön, pedig tisztán emberbaráti, humanista érzéseim miatt késtem 1 óra 17 percet. Ugyanis a szomszédasszonyom harmadik házasságából született lányának a kisebbik fia ma reggel érkezett Boronkala- dányból Bratislavába és még soha nem járt a városban. Ezért a szomszédasszonyom megkért, hoqy menjek ki érte a pályaudvarra, nehogy szegény kis vidéki gyerek eltévedjen, vagy rossz társaságba keveredjen. Kérem, a szomszédosszonyom nem mehetett, mert ő egy olyan munkahelyen dolgozik, ahol nem érvényesül a szocialista humanizmus és ezért ha egy percet késne, az egész napot levonnák a szabadságából. Hogy mennyi idős az a szegény kis vidéki gyerek? Harminckilenc éves. De kérem, még nem tetszett hallani olyan esetet, hogy egy naiv harminckilenc esztendős ember rossz társaságba került és elzüllött?! Langaléta Pöttyös Anikó kihullámzott a főnök szobájából, leült az íróasztalhoz, aztán töprengni kezdett afelett, hogy mivel indokolja a késéseket a jövő héten. Ideje volt bőven, hiszen munkaideje délután három óráig tartott. PÉTERFI GYULA ■.-ÄV ■■■ . VÁLASZ "".'V *• — Elnézést, kislány, szabad itt ez a szék? — Igen, a szék is szabad ... .. V . -••• V:.: ' Í 0?.' VONATON — Ha szabad kérdeznem, hova utazik, kisasszony? — Ez csak öntől függ, uram ... K ■ vá.
