Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-29 / 177. szám, szombat

Szabó Gyula kiállítása Szolnokon Egy lap az „Elet és munka“ sorozatból Július 26-án, Szolnokon a a Damjanich Múzeumban kiál­lítás nyílt meg, amely Szabó Gyula gazdag életművéből az utóbbi harminc év munkásságát tárja fel előttünk. A losonci szülők gyermekeként 1907-ben Budapesten született Szabó Gyula 1937 óta kiállító művész. Alkotásaival a magyarországi közönség már 1939-ben a Szi- nyei Merse Társaság Tavaszi Tárlatán és a hatvanas években a szlovákiai képzőművészek sal­gótarjáni kiállításán találkozha­tott, de ezek a kiállítások csak ízelítőt adtak piktúrájából. Kor­szakot átfogó alkotómunkájá­nak eredményeivel csak 1971 tavaszán a Magyar Nemzeti Ga­lériában Pogány ö. Gábor és N. Pénzes Éva által rendezett önálló kiállításával jelentke­zett. A szolnoki tárlat anyagát a tavalyi pesti kiállítás anyagá­ból, közel félezernyi olajkép­ből, rajzból, vízfestményből vá­logatták össze a kiállítás ren­dezői. □ Új adatok a szovjet értel­miség számszerű növekedéséről: 1928-ban félmillió szovjet állam­polgárnak volt főiskolai vég­zettsége, 1970-ben közel tizen­hét milliónak, 1940-ben százezer fuudományos kutató dolgozott a Szovjetunióban, jelenleg közel egymillió. A tárlaton bemutatásra kerü­lő képek alkotójának egyértel­mű humanizmusáról, széles kö­rű érdeklődéséről, érzékeny reagáló leikéről és nem utolsó­sorban rendszernek is nevezhe­tő filozofikus életfelfogásról vallanak. Képein érezhető, hogy Szabó Gyula élvezte a világ formagazdagságát és színessé­gét, s ezt örökítette meg a leg­alkalmasabb, hirtelen és jól tá­madó ötlettel, megfelelő for­mában. Szabó Gyula vérbeli festő és grafikus volt. A második világ­háború után egy ideig, főként mint grafikust tartották szá­mon. Nagyerejű fametszet-soro­zata Csehszlovákián kívül is is­mertté tették a nevét. Ezek kö­zül láthtató Szolnokon az „Ec- ce homo“, „Az emberek a he­gyen“, az „Ecce vita“ lapjai, melyek leggazdagabban tárják fel művészetének filozófiai ka­rakterét, a gondolkodó, mérle­gelő elme belátásait, az „Élet és munka“, ..Forradalom — szere­lem“, „Forradalom — élet“ c. sorozat a közép-európai törté­nelem hatalmas átalakulásának parabolikus krónikája. Szabó Gyula szolnoki kiállítá­sa, reméljük, a látogatóknak, a mű barátoknak változatos gyö­nyörűséget szerez, s a műértő­nek szellemi gazdagodást jelent. MORVÁI PÁL Változatok egy palettán ANTONÍN PELC (1895—1967) NEMZETI MŰVÉSZ TÁRLATÁNAK MARGÓJÁRA Ezek a változatok nem akár­milyen, hanem egy valóban el­kötelezett, mégpedig a szó leg­nemesebb értelmében elkötele­zett művész palettáján valósul­tak meg, mentek végbe. Mert A. Pelc, a festő, a karikaturista és az illusztrátor, mindig az esz­me elkötelezettje volt. Akkor is, amikor az elkötelezettség nem jelentett konjunktúrát, ki­tüntetéseket, ellenkezőleg: mel­lőzést és sok esetben perzekú- ciót. S nemcsak elkötelezett volt, hanem festő is, mégpedig a legjavából. A béke utolsó esztendejében, 1913 ban került fel a cseh vi­dékről a prágai Képzőművésze­ti Akadémiára. Tanulmányait az első világháború véres közjá­téka szakította meg, közel há­rom évre (1916—1918). Tizen­kilencben végez, s az akadémiz- mus rövid korszakának áthida­lása után a Devétsíl csoport programját vallja festészetében. Ebből az időszakból származik a tárlaton látható és a kubiz- mussal rokonságot kereső „Csendélet sósheringgel“. (1923), meg a színben és kom­pozícióban Picasso-t idéző Női félakt (1924) című vászna is. Ám egyidejűleg indítja el a fia­tal köztársaság társadalmi és politikai ellentéteit kezdetben még csak kicsúfoló, későbben pedig mindegyre élesebben tá­madó és ostorozó karikatúra- sorozatát is. A. Pelc intellek­tuális és mégis közérthető ka­rikatúrái, melyekhez csupán F. Bydlo és A. Hoffmeister leg­jobb karikatúrái hasonlíthatók, nemcsak a hazai, de a nemzet­közi reakciót is célbaveszik, s a haladás félelmetes fegyverévé válnak. Közben festészete férfiassá érik, a dolgokat teljességükben szemléli és rögzíti (lásd a Csendélet gitárral és a Csend­élet ablakkal című vásznait), ami azonban egyáltalában nem jelenti nála a képek túlzsúfolt­ságát, vagyis azt, amit irodal­mi nyelven pleonazmusként szoktunk megjelölni. Ellenkező­leg! A. Pelcnél a teljesség mindinkább tömörítést jelent, ahogyan ezt a Párizs című táj­képén észlelhetjük és a kiállítás egyik legkiválóbb alkotásánál, a „Kerékpárosánál feltűnik, hogy a festő rövidítésekkel dol­gozik és művészi kézírásában már-már feltűnnek a jelek, ami koloritjét és vonalainak töret­len tökéletességét még jobban kidomborítja. Sajnos, ekkor már a harmin­cas évek második felében já­runk. Dolfuss már leszámolt az ausztriai marxistákkal, Mussoli­ni lerohanta Abesszíniát, Hitler pedig Ausztriára és Csehszlová­kiára feni a fogát. Ezekben az években A. Pelc egyre keve­Kedves Barátom! Szidod a fiatalokat, mint a bokrot. Szidod, mert hosszú a hajuk, mert kifakult és foltos farmernadrágot visel­nek, gitárt hordanak a nyakukban, mert rette­netes zajt csapnak mag­nóval meg holmi vil- lanyerősítökkel, mert néha beverik egymás orrát, mert folyton sze­relmeskednének, mert a lányok szoknyája egy­re rövidebb, úgyhogy a „végén semmi sem ma­rad belőle“; szidod őket, mert állítólag nem becsülik meg a társa­dalmi tulajdont, nem tisztelik az idősebbe­ket, mert csoportba ve­rődve „mint valami sáskahad“ tönkretesz­nek mindent, ami az út­jukba kerül — egyszó­val szidod őket minden­féle vélt és valódi rossz tulajdonságaik miatt... Ezzel szemben én megkockáztatom a kö­vetkező kijelentést: a fiatalok semmivel sem rosszabbak, mint az idősebbek. Éppen csak mások. Hiszen fiatalok. Ha jók, másképp jók, ha rosszak, másképp rosszak, mint a felnőt­tek. Sajnos, statisztikai kocsmákban kizárólag kimutatások bizonyít- a fiatalok innák le ma­ják, hogy évről évre nö- gukat a sárga földig, vekszik a fiatalkorúak mintha minden bajt ők által elkövetett bűncse- okoznának ezen a föl- lekmények száma. Saj- dön . .. Miért csak a fiatalok ? nos azonban ezek a ki­mutatások azt is bizo­nyítják, hogy a felnőt­tek bűncselekményei­nek száma is egyre nő. Mert a példa vonzó. Ez közismert pedagó­giai elv. A gyermek, az ifjú, nem aszerint cse­lekszik, amit prédiká­lunk neki, hanem asze­rint, amit tőlünk lát. S vajon mi mindig jó pél­dával járunk előttük, a fiatalok előtt? Ügy teszel, mintha még nem hallottál vol­na „tisztes korú“, de nagyon is tisztességte­len, megvesztegethető hivatalnokokról, kor­rupt igazgatókról, szar­kaként „működő“, nagy­korú üzletvezetőkről stb. Ogy beszélsz, mint­ha a sok lakhatatlan lakóházat csupa fiatal építette volna, mintha a Hadd emlékeztesselek legutóbbi találkozá­sunkra az egyik villa­mosmegállóhelyen. Siet­ve, nagy léptekkel jöt­tél keresztül a nemrég létrehozott kis virágos parkon. Tréfálkozva kérdeztem, nem sajná­lod-e a parkot, amelyen már széles kitaposott gyalogösvény éktelen­kedett, hiszen nem te voltál az első, aki átvá­gott rajta, hogy útját megrövidítse. Azt mond­tad „bolondok voltak“, akik a villamosmegállót épp ide tették, a park egyik sarkába, hiszen ha az aszfaltozott gya­logjárón jönnél a meg­állóhelyre, legalább 300 méternyit kellene kerülnöd. Nyilván má­sok is így gondolják: ezért a kitaposott ös­vény. Ha a park helyére, mondjuk, egy iskolát építettek volna, vajon azon is keresztül men­nél? Aligha, hiszen ahogy ismerlek, nem vagy „faljáró“. Miért nem tekinted hát ezt a parkot is intéz­ménynek, amelynek vi­rágait nem azért ültet­ték. hogy legyen mit le­taposnunk, miért nem képzelsz köréje egy lát­hatatlan, de áthágha­tatlan falat? Gyönge a képzelőerőd? De ha mi, „okos fel­nőttek“, ilyen vidáman tapossuk, méghozzá büntetlenül, azt, amit társadalmi költségen építettek, vagyis, kép­letesen szólva, tízezre­ket, s ha a többi par­kot és egyéb felelőtle­nül tönkretett értéket veszem, milliókat tapo­sunk sárba, milyen er­kölcsi jogon várunk mást a fiataloktól? Azt mondom hát, barátom, mielőtt ismét szidni kezdenénk a fiatalokat, vessünk egy pillantást saját magunkra! ZS. NAGY LAJOS VARRÓNŐ, (I960) sebbet áll festőállványánál, egyre kevesebbet veszi kezébe az ecsetet. Kegyetlen karikatú­rákat rajzol, harcol a külső és belső fasizmus ellen. A kiállí­táson látható karikatúra-soroza­tok: az „Abesszínia civilizált or­szág lesz“, a „Konrád“, az „Ausztria“, a „Jobboldaliak va­kációja“, valamint az „Eden és a Splendid Isolation“, a „Leo Blum—Danae“, a „Seftorita Franco“ és a többi... Minden egyes lap, minden egyes rajz A. Pelc nagy tehetségét, kultu­ráltságát, s nein utolsósorban következetes antifasizmusát di­cséri! Aztán 1939 március tizenötö­dike következik. Hitler csapa­tai bevonulnak Prágába és An­tonín Pelc menekülni kényte­len. Párizsba tart, a „fény fő­városába“, ám ott sötétség fo­gadja és a németbarát Laval- kormány festőnket letartóztatja. A párizsi La Santé börtöncel­lái után megjárja a különböző francia koncentrációs táboro­kat. Szerencséről is beszélhet, mert még mielőtt a német fa­siszták megszállnák egész Fran­ciaországot, 1940-ben A. Pelc Marokkóba szökik, ahol azon­ban a szabadság helyett a kol- laboráns Darlan börtönei vár­ják. Kilenchónapi fogság és bujdosás után végül is tenge­rentúlra jut. Martinique szigete az átszálló állomás, innen utazik az USA-ba.' Nehéz hónapok, ne­héz évek ezek a hazáját vesz­tett festő számára. Ám A. Pelc minden helyzetben optimista és fest. A marokkói megpróbálta­tások közepette festi meg a Zuáv I.-és a Zuáv 11., a Spáhi, a Fekvő arab nő című vásznait, valamint a „Sivatag let“, ame­lyeken Paul Gauguin és Henri Matisse lángoló színei dalolnak, s amelyeken a látszólagos le­egyszerűsítés valójában elmé­lyülést jelent. Marokkóban, sőt Martinique szigetén is a színre helyezi a fő súlyt (lásd a tárla­ton is kiállított Fiú a kakassal, a Martinique-í gyerekek, és a Martinique-i táj című vásznait), jóllehet a vonal kifejező ereje, képalkotó jelentősége ekkor stem vesztette el értékét, amit viszont az USA-ban készült Hit> ler-ellenes karikatúráinak kö’ tetnyi sokasága is igazol. Eb* ben a korszakban születnek meg a Megszállás, a Keresztre» feszítés, a Victory-Club, a Le­bensraum, a Sztálingrád című karikatúrái, hogy csupán néhá­nyat emeljek ki a tengernyi rajz közül. Hazatérte után a prágai Ipar­művészeti Főiskolán tanít, majd 1955-ben a Képzőművészeti Akadémia tanárjává nevezik ki, Államdíjat kap, utána pedig a nemzeti művész ran­gos titulusát adományozza A, Pelcnek kormányunk. A kitün­tetések azonban nem kábítják el, ha ez lehetséges, akkor még többet dolgozik, mint azelőtt. Rengeteget fest. Többek közt megfesti a „Mosónő“-t (1960J, a „Műtermet“ (1962), valamint a Csendélet citrommal című vásznát. Aztán experimentu­mokba bocsátkozik. Utolsó évei­ben a tér elrendezése és kolo- ritja izgatja, s megszületik a „Kék csendélet“ (1964), a „Zöld csendélet“ (1965), a „Pi­ros kompozíció“, valamint utolsó vászna, a „Figurális csendélet“ (1966—67), amelyet a nagy szintézisek vásznának mondhatnók. A festészet mellett ebben az időszakban az illuszt­rálással is foglalkozott és alko­tott ezen a téren is maradan­dót. Végül talán még csak annyit, hogy Antonín Pelc kiváló il­lusztrátor volt (ezt bizonyítják többek közt A. France: Ping­vinek szigete című könyvének illusztrációi is) s nagyszerű, szinte páratlan tehetségű kari­katurista, akinek életművében a történelem mint görbe tükör­ben defillíroz, ám lényegében mindig és mindenhol (karikatú­ráiban és illusztrációiban is) el­sősorban festő volt, elkötelezett és valóban nagy festő! BARSI IMRE APRÓHIRDETÉS # A Veľký Krtis-i (Nagykürtös) Állatni Gazdaság potocoki részle­ge keres, azunnali belépésre, két fejöt és egy traktorost D T—54-es traktorra. Fizetés az ÁG bérirány elvei szerint. Lakást az állami gazdaság új lakásegységében biz­tosítanak. A személyes megbeszé­lés fontos. Feltétel: egy családból legalább két dolgozó. ÜF-128 ADÁSVÉTEL # Eladó Fiat 850, sportcupé, gyártási év 1972, 5000 km, sárga. Telefon: 365-13, Ing. Karéi Rusek, Smeralová 25, Bratislava. Ú-910 9 Eladó négyéves, garázsolt Fiat 61)11 D. Telefon: 414 141, 18,00 óra után. Dr. Ján Glóner, Bazovského 3, Bratlslava-Záluhy. Ú-906 © Fehér lengyel Fiat 1500 cm3, gyártási év 1972 eladó. Cím: Hájos Ernő, Maié Dvorníky 108, okr. Dun. Streda. G-902 ® Családi ház, két szoba, konyha, 21 ár kerttel eladó. Méhes István, osada Maié Blahovo 164, Dunaj­ská Streda. Ú-909 ® Jól szituált, 60 éves elvált em­ber szeretne megismerkedni józan életű asszonnyal 40—48 évig. Je lige: Megértés. 0 904 # 22/180, nőtlen férfi házasság céljából komoly lány ismeretségét keresi 18—23 évig. Jelige: Szere­tet. 0-911 # Jó lelkű férfi, 60—70 év körü­li asszony ismeretségét keresi. Je­lige: Szeretet. 0 894 # Bokros Ferencnek és feleségé­nek Malinuvón 33. házassági év­fordulójuk alkalmából szívből gra­tulálnak, sok örömet, boldogságot és hosszú életet kívánnak lányai, fia, menye, vejei és kis unokái: Marika, Piroska, Erzsiké és Gabi­ka. 0-905 # Bosák Sándornak, a legdrágább férjnek és édesapának 50. szüle­tésnapja alkalmából jó egészsé­get és boldog hosszú életet kíván: felesége és családja Ű-903 #) Drága jó feleségnek. Süli Ar- pádnénak Jókán 40. születésnapja alkalmából sok erőt, egészséget, örömet és nagyon hosszú, boldog életet kíván: férje és három gyer­meke: Árplka, Ferike és Liviké. Ú 869 # Varga Zsigmondnak Alsószelin, a drága nagyapának, édesapának és férjnek 70. születésnapja alkal­mából jő egészséget és boldog hosszú életet kíván: felesége, le­ánya, fia, menye, veje és unokái. Ú 836 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS # Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak a rokonoknak, is­merősöknek és volt munkatársak­nak, akik elkísérték utolsó útjára drága halottunkat, Benkovszky Gézát a dunaszerdahelyl temetőbe, s vi­rágadományaikkal enyhítették fái dalmunkat. A gyászoló család 0-907 1972. VII. 6 ISMERKEDÉS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom