Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-29 / 177. szám, szombat

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA '• '{&.■* 1 1 ; — .i>- ■..-i •••íä.-»* * .••■■■■■ ■- -• ■■■'■• ■ ‘ .. . ' _ . T—. Vi lág proletárjai, egyesüljetek! 1972. július 29. SZOMBAT BRATISLAVA • XXV. ÉVFOLYAM 111. szám Ára 50 fillér V. Bif ak Mrs visszatért Párizsiéi (CSTK) — Tegnap tért visszu Prágába az a pártküldöttség, amely Vasil Bilaknak, a CSKP KB elnökségi tagjának, a KB titkárának vezetésével további 26 európai kommunista és mun- fcáspárt képviselőivel együtt részt vett a vietnami amerikai agresszió ellen tiltakozó párizsi értekezleten. Az értekezletet a francia Kommunista Párt kez­deményezésére hívták össze. A küldöttséget a repülőtéren Josef Kempný, a CSKP KB El­nökségének tagja, a KB titkára, František Krajčír, a CSSZSZK külügyminiszterének első he­lyettese, a CSKP Központi Bi­zottsága és a Külügyminisztéri­um dolgozói fogadták. Vasil Bi- tak elvtárs, a küldöttség veze­tője megérkezése után interjút adott a Csehszlovák Sajtóirodá­nak és a Csehszlovák Televízió­nak. (Folytatás a 2, oldaton) Harcba minden szem gabonáért A TÁRSADALMI AKTIVITÁS SZÉP PÉLDÁJA A rendkívül szeszélyes időjá­rás a Rimavská Sobota-i (Rima­szombat] járásban is fékezi az aratók folyamatos munkáját. —- Tizenhat nap óta, amikor az aratást megkezdtük, a járás körzeteiben állandóan esik az eső — jelentette ki Vitarius La­jos mérnök, a járási mezőgazda- sági társulás igazgatója az ope­ratív bizottság ülésén. Amióta az aratást megkezd­ték tizenhat nap óta 68 mm csa­padék hullott a járás gabona- földjeire: ez a tény akadályoz­za a kombájnok és az emberek munkáját. A járás illetékes irá­nyító bizottsági! foglalkozott a szeszélyes időjárás következté­ben előállt rendkívüli helyzet­tel és konkrét intézkedéseket foganatosított a betakarítás meggyorsítására. A járás ipari üzemeinek dol­gozói és a falvak dolgozói ma és vasárnap kivonulnak a gabo­naföldekre, hogy segítséget nyújtsanak a mezőgazdasági üzemeknek a gabona betakarítá­sában. Ezt az intézkedést és a lépést azt tette szükségessé, hogy az aratásban résztvevő 243 kombájn teljesítménye az utóbbi három nap alatt 934 hek- lárt tett ki, ami nem felel meg a lehetőségeknek. A járás ter­mésének 52 százaléka még vár­ja a gépeket, a társadalmi üsz- szefogást és a brigádosok be­avatkozását. Hasztalan a sok gép, ha az esők miatt képtelenek rámenni a földekre. A járási aratóbizott­ság felhívását követve azonban azokon a parcellákon, ahol nem süpped a talaj, mindenütt beve­tik az aratógépeket. Nem szá­mít, ha nedves is a gabona, hi­szen a további napok súlyosan megdézsmálhatják a termelést. A járás mezőgazdasági üze mei a kedvezőtlen időjárás elle­nére is azon fáradoznak, bogy közvetlen a kombájnoktól tel­jesítsék gabonaeladási kötele­zettségeiket. Eddig hat szövet­kezet ért célba, ami csak javí­totta a járás eredményeit a fel­vásárlásban. Július 27-ig búzá­ból 603 vagon, árpából pedig 513 vagon gabona került a fel­vásárló üzemek raktárába, ami kb. a tervezett mennyiség 70 százalékát teszi ki. A betakarításért indított ver­senyben eddig a gortvai, a štr- koveci (Kövecses), a gemeri (Sa- jógömöri) és a včelincei (Méhi) szövetkezetesek állnak az élen, nekik a termés csaknem 80 szá­zalékát sikerült a magtárba jut- tatniok. A nehéz aratásban a kombájn- vezetők kitesznek magukért, és gépeikkel szinte egymás telje­sítményét múltják felül. így mu­tatkozik ez Hencz Géza és Ocs- cse László kombájnosoknál, akik a Bátkai Állami Gazdaság­ban 141 hektárról takarították be a termést. Kohut István a gemeri szövetkezetben 110 hek­tárról takarította be a gabonát. Példájukat ezekben a napokban a járás valamennyi kombájnve­zetője követi, a központi aratá­si bizottság állásfoglalása nyo­mán idejében bekerüljön a föl­dekről a termés.-th. Határjárás Dél-Csallóközben Csallóköz déli részén, a ko­máméi járás határában most nem zúgnak az aratógépek, a rossz időjárás miatt szinte meg­bénult a mezőgazdaság más években ilyenkor már pezsgő élete. Az Okoličná na Ostrove-i (Ekel), Állami Gazdaságban eb­ben az évben 200 ha árpát és 514 ha búzát vetettek. Csudái De­zső intéző elmondotta, hogy az árpa hektárhozama igen jó volt. 142,5 mázsa). Sajnos búzából csak 300 hektárt tudtak péntek délutánig learatni. Az aratás be­fejezése kérdéses, ugyanis a bú­za 40 százaléka megdőlt és rosz- szak a talajviszonyok. A Kameničná—Calovec (Ke­szegfalu—Megyerd) közös efsz ebben az évben 532 hektáron termelt gabonát. Az aratást itt két kombájn kezdte, de az esős idő nagyon megzavarta a mun­ka folyamatosságát; 182 hektá­ron az árpát már learatták, a 35,6 mázsás átlaghozamot a nagy szemveszteség okozta (5— ti mázsa ha.). A 350 hektár bú­zából még 130 hektár lábon áll, de ennek is egynegyede erősen megdőlt. „Három nap alatt be­fejeznénk az aratást — mondot­ta Csikós András agronómus —, ha az idő megváltozna.“ A Čičovi (Csicsó) Efsz agro- nómusa, Várady Pál abban bízik, hogy az idő jobbra fordul s rö­videsen befejezhetik az aratást. Ez az efsz 220 hektáron árpát és 230 hektáron búzát termelt. Az árpát már learatták, ennek 'átlaghozama azonban csak 36 mázsa volt, ugyanis a július 13-i szélvihar nagy kárt okozott, és 2,5 mázsás szemveszteség kelet­kezett. Öt kombájn dolgozott eddig, s már 80 hektárról le­aratták a búzát. Remélik, hogy túlhaladják a 40 mázsás termés­átlagot. A járás határai elnéptelened­tek. A mezőgazdasági szövetke­zetek udvarain szorgos kezek hozzák rendbe a kombájnokat, hogy az időjárástól függően a lehető leghamarabb befejezhes­sék az aratást. MOROVICS LAJOS Befejeződött nz európai festvérpárlok Vietnam-énekeilele Párizs — Csütörtökön 1972 július 27-én Párizs­ban megtartották egész Európa kommunista és munkáspártjainak a Vietnammal való szolidari­tás kérdésében összehívott értekezletét. Az érte­kezleten 27 kommunista és munkáspárt vett részt. Írország Egységes Kommunista Pártja, amely nem tudott képviselőt küldeni az értekez­letre, közölte, hogy helyesli a konferencia meg­tartását. A konferencia résztvevői baráti egyetér­tés szellemében folytatott széles körű eszmecsere után nyilatkozatot fogadtak el. A konferencia végeztével sajtóértekezletet tar­tottak. Ezen Georges Marchais hangsúlyozta a lezajlott tanácskozás jelentőségét, s rámutatott: a cél az volt, hogy a Vietnam elleni amerikai agresszió súlyosbodása láttán teljes erővel kife­jezzék a Vietnam, Laosz és Kambodzsa hős né­peivel való törhetetlen szolidaritást. A konfe­rencia résztvevői megvizsgálták, hogyan fokoz­zák még jobban szolidaritási akcióikat, és az ez­zel kapcsolatban kifejtett elképzelések messze­menő egyetértésre találtak. A szónok hangsúlyozta, hogy a nemzetközi szolidaritás fokozása minden bizonnyal hatható­san hozzájárul majd az indokínai népek igazsá­gos harcának sikeréhez. Georges Marchais végül közölte, hogy a konfe­rencia részvevői a nap folyamán találkoztak a párizsi Vietnam-konferencián részt vevő VDK- és DIFK-küldöttségek tagjaival. Csütörtökön este, az európai kommunista- és munkáspártok párizsi értekezletének befejezté­vel az értekezlet résztvevői tiszteletére fogadást rendeztek a Párizs melletti Choisy-le Roi-ban, a párizsi Vietnam-konferencián részvevő VOK-kül- döttség rezindenciáján. A fogadáson az értekez­let részvevői nevében Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára köszöntötte a VDK és a DIFK képviselőit s a többi között kijelentette: úgy érezzük, hogy az értekezlet sikeres volt. A VDK és a DIFK képviselői nevében Le Dúc Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizott­ságának tagja kijelentette: „Ellenállásunk az amerikai agresszióval szem­ben döntő szakaszába lép. Szilárdan bízunk győ­zelmünkben mindhárom fronton: a katonai, a po* litikai és diplomáciai frontokon“. Emeiiik még magasabbra a Vietnam, Kambodzsa és Laosz népével való szolidaritás zászlaját Az európai kommunista és munkáspártok képviselői értekezletének nyilatkozata Az európai kommunista és munkáspártok párizsi értekez­lete az alábbi nyilatkozatot fo-^ gadta el Vietnamról. Az Egyesült Államok immár több mint tíz éve a legádázabb háborút folytatja a vietnami nép ellen. Az amerikaiak so­kat beszéltek a békéről, de az agressziót fokozzák. Az Egyesült Államok négy év­vel ezelőtt vállalt kötelezettsé­gének megszegésével, egyre több bombatámadást intéz a Vietnami Demokratikus Köztár­saság ellen. Rendszeresen pusz­títja a városokat és a falva­kat, az iparvállalatokat, isko­lákat és kórházakat. A mon­szunesőzések küszöbén bombáz­zák a gátakat és a töltéseket, ami azzal a veszéllyel fenyeget, hogy hatalmas területeket önt majd el az ár és kimondhatat­lan szenvedéseket okoz embe­rek millióinak. Az Egyesült Ál­lamok írtóháborút folytat asz- szonyok, gyerekek és aggok el­len. A Nixon-kormány ismét megsértve a nemzetközi jogot, tengeri zárlatot szervezett a Vietnami Demokratikus Köz­társaság, egy szuverén állam ellen. Dél-Vietnamban az Egyesült Államok fokozza a szőnyegbom- bázásokat, mérgező és vegyi­anyagokat alkalmaz, a növény­zetet elpusztító szereket, napal­mot és foszfort, rendkívül pusztító hatású repeszbombá­kat, fegyvertárának legjobban tökéletesített fegyvereit veti be. Egész vidékeken rendszere­sen megsemmisítik az élet minden formáját. Mindent el­pusztítani, mindent felégetni, mindenkit megölni — ez az Egyesült Államok imperialista politikájának realitása. Egy országra még sohasem zúdították a pusztításnak ilyen gépezetét. Még sohasem alkal­maztak ilyen eszközöket egyet­len nép ellen sem. Az amerikai imperializmus Vietnamban igazi népgyilkossá­got folytat. Kiterjesztette a háborút La- oszra, Kambodzsára, egész In- dokínára. De mindez nem használ: sem­mi sem törheti meg a szabad­ságukért és függetlenségükért küzdő népek akaratát. Őrökre elmúlt az az idő, amikor az imperializmus kénye-kedve sze­rint dönthetett sorsukról. Az amerikai agresszió eszka­lációjának és a háború „viet- namizálásának“ politikáját meghiúsítja a vietnami, a lao­szi és a khmer nép hősiessége. Meggyőző példája ez annak, hogy kudarcot vallanak az im­perializmusnak azok a kísérle­tei, hogy „az erő pozíciójából“ rendezze a nemzetközi problé­mákat. Az indokínai hazafiak­nak hősies harcukban rendelke­zésükre áll az a törhetetlen tá­mogatás és segélynyújtás, ame­lyet a Szovjetunió és a többi szocialista ország biztosít min­den területen számára. Rendelkezésükre áll a kom­munista és munkáspártok, a nemzeti felszabadító mozgalom, az egész világ haladó és béke­erőinek segítsége és szolidari­tása. Még az Egyesült Államok­ban is növekszik az ellenzéki mozgalom ezzel az igazságtalan háborúval szemben, és megerő­södnek a békés megoldás szá­mára kedvező irányzatok. A vietnami népnek elidege­níthetetlen önrendelkezési jo­gáért vívott küzdelme minda­zoknak a népeknek ügye, ame­lyek harcolnak az imperializ­mus ellen. Nincs nemesebb és sürgetőbb feladat, mint Viet­nam, Laosz és Kambodzsa né­peinek támogatása és az Indo­kínában elkövetett amerikai bűnük leleplezése. Az európai kommunista és munkáspártok képviselői 1972. július 27-én Párizsban tartott értekezletükön ismét megerő­sítik, hogy határozottan támo­gatják a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság kormányának és a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormá­nyának méltányos és konstruk­tív javaslatait, amelyek kifeje­zik a vietnami nép jogos tö­rekvéseit és igazságos alapot nyújtanak a valamennyi konf­liktus békés megoldására. Az agressziós háborúval so­hasem sikerül rendezni a viet­nami problémát. Ezt a rende­zést a párizsi konferencián kell megtalálni. Az európai kommunista és munkáspártok képviselői köve­telik az Egyesült Államok kor­mányától, hogy azonnal szün­tesse be a bombázásokat és minden háborús cselekedetet a Vietnami Demokratikus Köztár­saság ellen, hogy szüntesse be kikötőinek blokádját, szüntesse be a népgyilkos háborút, hala­déktalanul és feltétel nélkül vonja ki csapatait és minden fegyverzetét Dél-Vietnamból és egész Indokínából, mondjon le Thieu támogatásáról, s vessen véget minden beavatkozásnak Vietnam, Laosz és Kambodzsa belügyeibe. El kell ismerni a vietnami, a laoszi és a khmer népnek azt az elidegeníthetetlen jogát, hogy békében és függetlenség­ben dünthessen sorsáról. Az amerikai agresszió megkettő­zésével szemben ünnepélyesen kijelentjük, hogy nem hagyunk nyugtot az agresszornak. Felhívjuk valamennyi európai ország kommunistáit, hogy emeljék még magasabbra a Vietnam hős népével, a laoszi és a kambodzsai hazafiakkal való proletárszolidaritás zász­laját. Felhívjuk valamennyi európai ország munkásosztályát, a vá­rosok és a falvak dolgozóit, a demokratákat, a hazafiakat, mindazokat a férfiakat és nő­ket, akik szívükön viselik a béke, az igazság és a függet­lenség ügyét, hogy még aktí­vabb szolidaritást tanúsítsanak Indokína népeivel. Különösen felhívjuk az ifjú nemzedéket, amelyet nemes lel­kesedés fűt, hogy még jobban fokozza az indokínai fivéreinek és nővéreinek nyújtott támoga­tását. Az indokínai népekkel való szolidaritás a kommunisták, a szocialisták, a haladás és a bé­ke összes erői közötti egyre szé­lesebb akcióegység indítékává lett. A vietnami probléma egy­re nagyobb hatást fejt ki az egyházakon belül és a hivők tö­megeiben Is. Kijelentjük, hogy készek vagyunk mindenkivel megvitatni az együttesen kifej­tendő akciót. Cselekedjünk együtt, hogy véget vessünk a Vietnamban fo­lyó népgyilkosságnak! Ne hagyjunk ki akciónkból egyet­len embert sem, akinek helyén van a szíve! Fokozzuk együtt annak a harcnak a támogatását, amelyet Vietnam és egész Indokína né­pei vívnak szabadságukért és függetlenségükértI Párizs, 1972, július 27.

Next

/
Oldalképek
Tartalom