Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-01 / 153. szám, szombat
H é t w é gi hírmagyarázatunk NEM ZÖRÖG A HARASZT... A Délkelet ázsiai Szerződés Szervezete fSEATO) canberrai miniszteri tanácsülése kétségkívül felvillantotta a válság első jeleit, a bomlás csalhatatlan tüneteit, óvatoskodó és egységet hirdető záróközleményében sem leplezhette: léket kapott a NATO sugalla tára és washingtoni ösztönzésre megalakult katonai tömb. Rogers amerikai külügyminiszter a tanácsülésen kialakult felettébb kínos helyzetből ezúttal sértődöttséggel vágta ki magát, önérzetesen hangsúlyozta: az Egyesült Államok elvárja, hogy a szervezet ne ke resztezze ázsiai politikáját. Nyilvánvaló, hogy a Pentagon éberen őrködik a különböző katonai paktumok — NATO, SEATO, CENTO ANZUS — láncolatán nyugvó geostratégiája viszonylagos stabilitása felett. Érthető tehát, hogy a canberrai tanácsülés mellékzön- géi szerfelett sértik bizonyos washingtoni körök fülét. 1972. VII. 1. A 4. pont A Délkelet-ázsiai Szerződés Szervezete 1954. szeptember 8-án alakul meg az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia, Ausztrália, Fülöp-szige- tek, Űj Zéland, Thaiföld és Pakisztán részvételével, Bangkok székhellyel. Bár az 1965-ben megtartott londoni 10. tanácsülést követően Franciaország csupán megfigyelővel képviselteti magát és nem vesz részt a közös hadgyakorlatokon sem, a SEATO az Egyesült Államok és Anglia, illetve Pakisztán és Anglia révén fonódik össze a NA- TO-val és a CENTO-val, következésképp az Ausztrália, Oj-Zé. land és az Egyesült Államok alkotta ANZUS-szal. Magától érthető, hogy a SEATO elsősorban az Egyesült Államok délkeletázsiai, pontosabban indokínai koncepciói megvalósításának hangsúlyozottan fontos eszköze. Annál is inkább, mert a szervezet alapokmányának hírhedt 4. pontja minden köntörfalazás nélkül kimondja: a tagállamok beavatkozhatnak idegen államok belügyeibe, amennyiben a „délkelet-ázsiai térségben olyan helyzet alakul ki, amelyet veszélyesnek ítélnek". Kétségtelen, hogy az ún. „veszélyes helyzetek“ megítélése viszonylag szubjektív döntéseket tesz lehetővé, egyszersmind felrúgja a kontinens biztonságának az államok függetlenségére, szuverenitására és területi integritására épülő képletét. így például a szervezet szemszögéből nézve az Egyesült Államok és szövetségesei dél-vietnami beavatkozása, sőt a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni sorozatos légitámadások sem nélkülözik a jogi alapot, hiszen a SEATO — úgymond — „veszélyesnek“ ítélte meg az adott helyzetet. Más kérdés azonban, hogy éppen a SEATO szóban forgó alapokmányának 4. pontja nélkülözi a jogi alapot, szembe, kiáltóan ellentmond a nemzetközi jog normáinak és áltrlában a népek és nemzetek békés egymás mellett élése alapelveinek, az Egyesült Nemzetek Szervezete dokumentumairól, a különböző nemzetközi konvenciókról nem is szólva. Nyilvánvaló tehát, hogy a jogtiprás fogalmát kimerítő, önkényt és az erőszak alkalmazását rögzítő téziseken nyugvó szervezet — bármilyen szép csomagolásban is — anakronisztikussá válik az utóbbi két-három esztendő során kialakult helyzetben, amelyet elsősorban a pozitív és enyhülést szolgáló diplomáciai kezdeményezések jellemeznek. Ez az ellentmondás vezetett törvényszerűen a canberrai miniszteri tanácsülés megbicsaklásához, ez okozta a rövidzárlatot, amelyet William Rogers ezúttal még — bár üggyel-bajjal —, de áthidalt. Romulo szólója Carlos P. Romulo fülöp-szigeti külügyminiszter felszólalása a SEATO 17. miniszteri tanácsülésének megnyitóján maga az istennyila volt, amely — legalábbis washingtoni értelmezésben — a legderültebb égből csapott le. Olyannyira, hogy Rogers külügyminiszter, aki ünnepélyes hangú üdvözlő beszédet szorongatott a zsebében, rögtönözni kényszerült, nehogy az „aki hallgat, helyesel“ elve alapján egy zsákba kössék a reformátorokkal. Romulo nyilván a fent említett ellentmondásra építette javaslatát, amikor a SEATO átszervezését indítványozta. Természetesen az átszervezés tényén túlmenően valóban érdeklődésre tarthat számot a fülöp- szigeti külügyminiszter indoklása, az a kijelentése, mely szerint a SEATO „idejétmúlt és felesleges provokatív jelenlétet képvisel Ázsiában”. Aligha vonható kétségbe, hogy ennyire éles megfogalmazást a katonai tömb tanácsüléseinek történetében valaki is — külügyminiszteri minőségben — megkockáztatott volna. Nos, Carlos P. Romulo megkockáztatta, ám „bátorsága“ hátterében a Fülöp szigetek politikai pálfordulásai is kitapinthatok, hiszen Marcos elnök egyik legutóbbi beszédében országa függetlenségét csak a külföldi tőkeérdekeltségek és egyéb gazdasági és nem gazdasági befolyások semlegesítése, leépítése útján tartotta elképzelhetőnek. Egyébként Romulo fellépésének súlyát az is példázza, hogy bár az amerikai diplomácia vezetője egészen egyértelműen elutasította indítványait, a záróközleménybe mégis bekerült a következő megállapítás; „... egyetlen szövetség sem lehet statikus, rugalmasan kell válaszolnia a változó világ kihívásaira“. Nem sok, de nem is kevés, mintegy körvonalazza az erőviszonyok alakulását a szervezeten belül. Nem szólottunk mindeddig arról az ausztráliai—új-zélandi javaslatról, amely nyilatkozatban kívánta elítélni Franciaország csendes-óceáni nukleáris kísérleteit. Bár a nyilatkozat elfogadására nem került sor, „nehogy Franciaország megsértődjék“ (Douglas-Home brit külügyminiszter szerint a kérdés nem tartozik a SEATO-ra!), az ANZUS két tagállama végül is kicsikarta Rogers külügyminisztertől, hogy bár Franciaország megnevezése nélkül és a Délkelet-ázsiai Szerződés Szervezetétől függetlenül — éppen a Csendes-óceáni Biztonsági Szerződés cégére alatt — általánosságban elítélje a nukleáris kísérletek folytatását. Vargabetű Guam felé Mind a mai napig emlékezetes Agnew amerikai alelnök egyik ázsiai körútja, amelynek célja a guami doktrína elfogadtatása volt. Agnew körútja során holdporral töltött kapszulával kedveskedett az ázsiai szövetségesek állam, és kormányfőinek. Már akkor sejteni lehetett, az amerikai holdpor-készletek kevésnek bizonyulnak majd ahhoz, hogy a Fehér Ház huzamosabb ideig port hinthessen csatlósai szemébe. Nos, a fejlemények részben igazolták a feltevéseket. Washingtonnak ugyanis tudatosítania kell, hogy ázsiai szövetségesei megtartásához mélyebben kell a zsebébe nyúlnia, a heterogén politikai koncepciókat követő félig-valódi és bábkormányok összefogásához aligha bizonyulnak elegendőnek a precízen kidolgozott doktrínák. Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy Washington „tekintélyének“ egy cseppet sem használt a külföldi segélyprogramok megnyirbálása, amelyet a dollár akút válsága, következésképp az indokínai háború eszkalációja váltott ki. Nem csoda tehát, ha az utóbbi időszakban, amelyet egyébként a guami doktrína realizálása is jellemzett, kissé lehűlt a tengerentúli nagy szövetséges iránti rajongás, a különböző anyagi tehertételek áthárítása szálka az „amerikabarát“ rezsimek szemében. Hiába, ha már egyszer így van: „Szegény az eklézsia, maga harangozik a pap!“. BALOGH P. IMRE NIXON MAKACSUL RAGASZKODIK VIETNAMI POLITIKÁJÁHOZ Július 13-án folytatódik a párizsi Vietnam-értekezlet Washington — Nixon elnök csütörtökön bejelentette, hogy az Egyesült Államok két hét múlva, július 13 án visszatér a párizsi tárgyalóasztalhoz, nem jelölte meg azonban az Észak- Vietnam elleni harci cselekmények befejezésének időpontját, vagy feltételét és ugyancsak teljes homályban hagyta az amerikai csapatok teljes kivonásának határidejét. A tévében is közvetített sajtóértekezlet 44 percig tartott és a legtöbb kérdés a vietnami háborúra vonatkozott. Nixon nem volt hajlandó elkötelezni magát a bombázások és a VDK kikötői elaknásításának leállítása, mellett. Jelezte, hogy az Egyesült Államok folytatja Észak bombázását és fenntartja az aknazárat, mert ezzel akar nyomást gyakorolni a VDK-ra az „érdemi tárgyalások“ és az amerikai foglyok szabadonbo- csátása érdekében. Ugyanakkor kijelentette, hogy egy perccel sem akarja tovább folytatni a bombázásokat, „mint szükséges“ a megfelelő békefeltételek kikényszerítéséhez ... Megismételte azt a májusi javaslatát is, hogy egy általános indokínai tűzszünet és az amerikai foglyok szabadonbocsátása fejében négy hónapon belül kivonja az összes amerikai csapatokat Vietnamból. A háború pedig — szerinte — január 20-ig az újabb elnöki periódus megkezdéséig befejeződhet — „ha a kommunisták hajlandók komolyan tárgyalni.“ Más kérdésre válaszolva Nixon tagadta, hogy az amerikai repülők bombázták Észak-Viet- nam gátrendszerét és duzzasztóit. Elismerte, hogy Lavelle tábornok a Vietnamban állomásozó amerikai légierő volt parancsnoka önkényesen is hajtott végre bombázásokat Észak- Vietnamban, de jóváhagyta a főparancsnokság döntését, hogy ezért csak leváltás és nem hadbíróság jár. Más világpolitikai kérdésekről szólva Nixon méltatta a Moszkvában aláírt fegyverkorlátozási egyezmény jelentőségét, de nyomban hozzáfűzte, hogy a további Salt-tárgyalások sikeréért újabb áldozatokat kell hozni az egyezmények által nem érintett új fegyverfajták létrehozásával. Az elnök csak röviden érintett belpolitikai problémákat és ennek során elismerte, hogy a munkanélküliség magas arányát nem sikerült olyan ütemben csökkenteni, mint ahogyan a kormányzat szerette volna, viszont az inflációt szerinte felére mérsékelték. Végül teljes bizalmát nyilvánította Agnew alelnök iránt, viszont hozzátette: csak a köztársaságpárti elnökjelölő konvenció előtt jelentik be, hogy a következő periódusra is ő lesz-e az alelnökjelölt. Karel Hoffmann nyilatkozata Berlin — Az NDK szakszervezeti kongresszusán részvevő szakszervezeti küldöttségünk tapasztalatairól nyilatkozott a ČSTK berlini tudósítójának Karel Hoffmann, a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, a küldöttség vezetője. Nyilatkozatában leszögezte, hogy a kongresszus magasszínvonalú volt, s ehhez nagymértékben hozzájárult Erich Ho- neckernek, az NSZEP KB első titkárának felszólalása is, valamint a tartalmas vita. Sok olyat hallottunk, melyből mi is tanulhatunk — jelentette ki K. Hoffmann. A továbbiakban kiemelte azt a határozottságot és következetességet, ahogy az NDK szakszervezeteinek dolgozói alkalmazzák a szovjet tapasztalatokat, melyek rendkívül nagy segítséget jelentenek a számukra. Karel Hoffmann elvtárs szerint ezek a tapasztalatok küldöttségünk számára, nagyjelen- tűségűek voltak, s gazdagítani fogják szakszervezeteink tevékenységét. KÜZDENI KELL AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÜJGYARMATOSÍTO politikája ellen Mexikóváros — A Latin-amerikai Egységszervezet első kongresszusa Mexikóvárosban véget ért. A tanácskozáson felhívást adtak ki, amely síkraszáll a gazdasági függetlenségért vívott harc fokozásáért. A szervezet a latin-amerikai kontinens több országának társadalmi és kormányszervezeteinek képviselőiből áll. A tanácskozáson részt vettek Argentína, Bolívia, Costa Rica, Chile, Ecuador, Guatemala, Honduras, Kolumbia, Mexikó, Nicaragua, Paraguay, Peru, Puerto Rico és Uruguay küldöttei. A kongresszus résztvevői egyhangúlag felhívást fogadtak el Latin-Amerika népeihez és kormányaihoz és abban az erők egyesítésére szólítják fel a kontinens valamennyi demokratikus és imperialistaellenes szerveze-. tét a teljes függetlenség kivívásáért és az Egyesült Államok újgyarmatosító politikája ellen vívott harcban. A Szocialista internacionále támogatta a biztonsági értekezletet Bécs — A Szocialista Internacionále XII. kongresszusa — mely csütörtökön fejeződött be — a részt vevő szociáldemokrata pártok álláspontjában a korábbihoz képest némi előrehaladást mutatott. A nemzetközi helyzetről elfogadott határozat a többi között üdvözli a Kínai Népköztársaság felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe; a szovjet—amerikai és a kínai—amerikai tárgyalásokat a nemzetközi biztonság és a béke érdekében hasznosnak nevezi; a SALT megállapodásokat jelentős lépésnek minősíti. Az európai gazdasági együttműködésről hozott határozat támogatja a Közös Piac célkitűzéseit. Az európai biztonsági konferencia előkészítésének kérdésé ben elfogadott határozat a múlt évi helsinki főtanácsüléshez képest előremutató; ezúttal már nemcsak a konferencia létrehozásának gondolatát üdvözölte az Internacionálé, hanem a sokoldalú előkészítés és a konferencia megtartását is mielőbb szűk ségesnek tartja. Kék könyv a gcspan dipücmáciéré! Tokió — A tokiói külügyminisztérium „Kék könyvet“ tett közzé a japán diplomáciáról. A nyilvánosságra hozatal előtt a jelentést jóváhagyták a kormány pénteki ülésén. A „Kék könyv“ szerint az elmúlt év radikális változásokat hozott a világpolitikában. Japán szerepe gazdasági befolyásának növekedésével párhuzamosan fokozódott a nemzetközi színtéren. A jelentés a japán diplomácia legsürgetőbb feladatának a Kínai Népköztársasággal való kapcsolatok normalizálását tartja. Ami a japán—amerikai viszonyt illeti, a „Kék könyv“ szerzői hangsúlyozzák: a két ország közti szoros kapcsolat minden más országgal való kapcsolatnál fontosabb japán számára. A japán külügyminisztérium állást foglal a japán—szovjet kapcsolatok fejlesztése mellett, mindenekelőtt a kereskedelem, a gazdaság, a kultúra, a tudomány és a technológia területein. ANDREJ GROMIKO szovjet külügyminiszter Hollandia, Luxemburg és Belgium kormányainak meghívására 1972. július 5-töl 12-ig hivatalos látogatást tesz a felsorolt országokban. STEFAN OLSZOWSKI lengyel külügyminiszter befejezte hivatalos norvégiai látogatását. A MONGOL NÉPKÖZTÁRSASÁG Nagy Népi Huraljának ülése befejezte tanácskozását. A Nagy Népi Hural Elnökségének alelnökévé S. Luvsant választották meg. HAILÉ SZELASSZIÉ etiópiai császár befejezte ötnapos baráti látogatását Jugoszláviában és visszatért Addisz Abebába. A DÉL-KOREAI HADBÍRÓSÁG egy tábornok halálra ítélésével, a másik életfogytiglani börtönbüntetésre ítélésével és több magas rangú tiszt kisebb büntetésével fejezte be a dél koreai hadseregben leleplezett korrupciót. HAZAUTAZOTT MOSZKVÁBÓL az a chilei kormányküldöttség, amely Carlos Altamiranonak, a Szocialista Párt főtitkárának és Jósé Cademartorinak, a Chilei Kommunista Párt Politikai Bizottsága tagjának vezetésével járt a Szovjetunióban. Altami- rano és Cademartori eszmecserét folytatott Leonyid Brezs- nyevvel, az SZKP KB főtitkárával. AZ NDK BELI NÉMET—SZOVJET BARÁTI TÁRSASÁG pénteken ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága nevében Erich Honecker, a párt első titkára üdvözlő levelet intézett a társasághoz. Nyikolaj Podgornij táviratban üdvözölte a szervezetet. WILLIAM ROGERS, amerikai külügyminiszter Ausztráliából egynapos látogatásra Indonéziába érkezett. HÁROM FIATAL olasz fasiszta csütörtökön este robbanóanyaggal teli üvegeket dobott az Olasz Kommunista Párt római szervezetének helyiségébe. Az így keletkezett tűz jelentős károkat okozott. JAROSLAV PROKOPEC, a CSSZK egészségügyi minisztere ötnapos hivatalos látogatást tett Ciprus szigetén, melynek során aláírta az egészségügyi együttműködésről szóló első csehszlovák—ciprusi egyez ményt. A SALISBURYI FAJÜLDÖZŐK „kormánya“ Rhodesiában betil tott minden tüntetést és nyilvános politikai gyülekezést. JUMZSAGIJN CEDENBAL meg hívására Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke pénteken hivatalos, baráti látogatásra a Mongol Népköztársaságba utazott. KATARINA HAMMERSCHMIDT, a hírhedt Baader—Melnhof terrorista csoport egyik tagja pénteken ügyvédje társaságában önként jelentkezett a frankfurti rendőrségen. Mindketten Franciaországból érkeztek és — most már rendőri kísérettel — tovább indulnak Nyugat-Berlinbe, ahol a banda ügyének vizsgálata folyik. KÍNA együttműködésre kérte fel a japán mélyfúró társaságot a sárga-tengeri kőolajlelőhelyek feltárásában. Brandt felavatta az olimpiai falut München — Willy Brandt nyugatnémet kancellár pénteken ünnepélyes keretek között felavatta az 1972. évi müncheni olimpiai falut. Óva intette a heves vérmérsékletű nyugatnémet szurkolókat attól, hogy a játékok idején botrányokat okozzanak a pályákon és ezzel kellemetlen perceket szerezzenek a különböző országokból érkezett vendégeknek.
