Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-17 / 166. szám, hétfő
AZ OLIMPIÁK FELEJTHETEM ALAKJAI SzpiriÉn Ltiisz Az első 1896. évi, athéni olimpián a görögök minden reménye az utolsó atlétikai versenyszám, maratoni futás volt, mert addig görög versenyző nem szerzett aranyérmet. Ezt a teljesen új versenyszámot Micliel Bréal akadémikus javaslatára iktatták be a műsorba annak az ókori görög harcosnak az emlékére, aki a perzsák felett Marathon mezején i. e. 490-ben aratott nagy győzelem hírét futva vitte meg Athén piacára, és utána a kimerültségtől holtan esett Össze. Óriási érdeklődés előzte meg az athéni olimpia maratoni futóversenyét, s különböző jutalmakon kívül a győztesnek, ha görög futó lesz, az egyik kereskedő leánya kezét ígérte oda hatalmas hozománnyal. A győzelmet csakugyan görög futó szerezte meg Szpiridon Luisz. (A kereskedő ígéretének beváltására azonban nem került sor, mert Luisz nős, családos ember volt.) Ahány forrásmunka, annyi nézet látott napvilágot az első maratoni futás győztesének foglalkozását illetően. Egyesek szerint pásztor, mások szerint postaküldönc, vagy vízhordó volt Luisz. Egy dolog azonban bizonyos a görög maratoni futó elszegényedett vidéki ember volt, akinek sem ideje, sem kedve nem volt ahhoz, hogy a gazdag honfitársai példájára lelkesedjék az olimpiáért, Szpiridon Luisz a játékok idején a hadseregben szolgált, és parancsnoka felismerve kivételes szívósságát és akaratát, bejelentette a versenyre, pedig azelőtt sohasem edzett ilyen távon. (Akkor még csaknem kereken 40 km hosszú volt a maratoni futás táva). Mégis több mint nyolc perccel előzte meg a második helyezettet, és a többieket, akik tapasztalt atléták voltak. A huszonöt éves győztest nemzeti hősként ünnepelték Görögországban, és élete végéig köztiszteletben állott. A „magyar delfin” megnyerte az 1200 méteres úszást is. Az alig 10 fokos vízben megrendezett versenyt teljesen kimerültén fejezte be. A görög lapok a két győzelem uán „magyar delfinnek“ nevezték el a fiatal Hajós Alfrédet. Hajós később építészmérnöki oklevelet szerzett, s neve mégegyszer szerepelt az olimpiai győztesek között: a művészeti versenyben (építészet) ezüstérmet szerzett. Első díjat nem adtak ki. A iielyből ugrás nagymestere Kétségtelen, hogy az olimpiák történetében a legfigyelemre méltóbbak közé tartozik. 1873-ban született az Egyesüli Államokban. Gyermekkorában mindkét lábára megbénult, s az orvosok csak akkor adtak neki halvány reményi a gyógyulásra, ha fáradhatatlanul tornászni fog. Az emberi test 322 különféle izomból áll, s közülük 53 százalék a törzsön és a lábon található. Ewry minden egyes izmára különféle gyakorlatokat írtak elő az orvosok. És Ewry legyőzte a gyermekbénulást. Magas izmos emberré fejlődött, s amikor 24 éves volt, elkezdett járni. Később jelentkezett az egyik atlétikai egyesületben. A futás nem sok reménnyel kecsegtette, de a hely- bőlugrást mintha neki találták volna ki. Ebben a korábbi olimpiai versenyszámban teljesen érvényesültek kimunkált lábizmai. Olimpiai eredményei szinte példátlanok. Párizsban megnyerte a magasugrást helyből (165 cm), a távolugrást helyből (321 cm) és a hármasugrást helyből (10,54 m) 1904-ben megismételte a párizsi olimpián elért sikereit. Londonban 1908-ban nem szerepelt műsoron a hármasugrás helyből, de Ewry megnyerte a magas- és a távolugrást. O tartotta helyből hátraugrás világcsúcsát is 287 centiméterrel. A nyolc olimpiai aranyérem sok dicsőséget eredményezett Ewry- nek, és a sportvilág nem győzött eleget csodálkozni a „béna“ gyerek fantasztikus eredményein. Később el is nevezték „kígyóembernek“. Amikor még gyerek volt, az apja a Dunába fulladt, ezért az anyja nagyon elővigyázatosan nevelte. 0 azonban igen szerette a vizet, és titokban gyakran úszott, versenyzett. Gutmann Al- frédnak hívták, csak később vette fel a Hajós nevet. 1895-ben Bécsben Európa-bajnokságot nyert, amit az anyja csak akkor tudott meg, amikor dicsőségtől övezve hazaérkezett. Athénba magával vitte a magyar zászlót is, melyet barátai egy épületről tulajdonítottak el csupán azért, hogy Görögországban is megtudják, miszerint Magyarország állam, nem pedig a Monarchia valamelyik tartománya. S a zászlóra szükség is volt Athénben. Április 11-én a Zea-öbölben bonyolították (e a 100 méteres gyorsúszást. Hajós végig vezetett, elsőnek ért célba, s ezzel megnyitotta a magyar olimpiai győzelmek sorozatát. Két órával utána Nyikolaj Panyin Az 1908. évi londoni nyári olimpia újdonságai közé tartozott a férfi műkorcsolyázás. A versenyek nagy esélyese a hétszeres világbajnok svéd Ulrich Salchow volt. A kétségtelenül nagy tudású svéd azonban nem a legsportszerűbben viselkedett. Amikor ugyanis megállapította, hogy az orosz Nyikolaj Panyin személyében erős ellenfélre talált, mindenáron nevetségessé akarta tenni az orosz műkorcsolyázót, sértegette Pa- nyint. Végül pedig amikor Panyin a különleges figurák kategóriájában nagyszerű programot mutatott be, Salchow egyszerűen visszalépett a versenytől. így került az olimpiai győztesek közé először orosz versenyző. (t. v.) Az olimpián Európa legnagyobb úszóreménysége, az NDK-beli Roland Matthes lesz (képünkön balról a második), aki a közelmúltban saját 200 méteres hátúszó világcsúcsát 2,8 másodperccel javította meg. ÚJ SZAKASZ az olimpiai mozgalom történetében A barátság jegyében Már néhány éve tart Dunajská Streda és Mélnílt járásainak kapcsolata, s ez Győr—Sopron megye baráti .sportkapcsolatával bővült ki. E három járás sportolói nemrégiben mérték össze erejüket. A vendéglátó Dunajská Streda (Du- naszerdahely) volt. A két napon át (ártó labdarúgó küzdelmek a következő eredményeket hozták: Dun. Streda (járási válogatott) — Mélník 7:0, Jednota Dun. Streda „B“—Győrszemere 8:1, Dun. Streda—Győrszemere 4:0, Jednota— Mélník 7:4. A végső sorrend: 1. Dunajská Streda járási válogatottja 2. Jednota, 3. Melnik, 4. Győr- szeinere. A rendező járási székhely Jednota stadionjában a két baráti járás (Dun. Streda és Mélník) diák- atlétái versenyeztek egymással. A fiúk vetélkedésében a vendégek 61:34 arányban szerezték meg a győzelmet, míg a lányoknál a hazaiak 57,5:37,5 arányban bizonyultak jobbnak. (horváth) 1972. VH. 17. Dušan Moravčík a legjobb csehszlovák 3000 méteres akadályfutó, aki Helsinkiben az 1971-ben megrendezett atlétikai Európa-baj- nokságon hívta fel magára második helyezésével először a közvélemény figyelmét. Jelenleg is nagyszerű formában van és minden jel arra vall, hogy Münchenben atlétacsapatunk erőssége lesz. A rendező nyerte a tornát Vinica (Ipolynyék) községben hagyományoson keriil megrendezésre a Barátság Kupa labdarúgótorna. Az idén négy csapat, Vinica, Kalná (Garamkátna), Zelovce (Zsélyj, Cebovce (Csábj csapatai küzdöttek a kupáért. A mintegy ezer néző jelenlétében megrendezett első fordulóban a vendéglátó együttes 6:1 arányban győzte le Cebovce csapatát, Zelovce pedig 2:0 arányban bizonyult jobbnak Kalnánál. A torna végeredménye: 1. Vinica, 2. Zelovce, 3. Kalná, 4. Cebovce. A döntőben Vinica csapata 8:1 arányban győzött Zelovce fölött. A kupát ünnepélyes keretek között a helyi sportegyesüíet elnöke, Beinrohr Ernő adta át. A torna minden részvevője értékes emléktárgyat és az 5K Vinica zománcozott kisjelvényét kapta. IBőjtös) A NOB támadása és vezetőségének bírálata egy idő óta nagyon divatos lett és szinte azt mondhatjuk, hogy ez hozzátartozik a jó modorhoz. Természetesen hangzanak el olyan bírálatok, amelyek nagyon is megalapozottak és indokoltak, de meg kell állapítani azt is, hogy nagyon sok támadás elfogult, sértő és egyoldalú. Nézzük például a NOB mostani felépítését. Azonnal szem* beötlik, hogy a NOB szervezeti felépítésén még nagyon sokat lehet és kell javítani. Tény, hogy a NOB keretén belül egyes országoknak nincsenek képviselői. Tény az is, hogy a NOB kooptáció útján veszi fel tagjait és az így felveti tagok életfogytiglan tagjai maradnak a testületnek. Igaz, hogy 1966 óta ezt a rendelkezést enyhítették olyan formában, hogy a NOB új tagjai 72. életévük betöltése után kötelesek beadni lemondásukat. Tagadhatatlan, hogy a NOB még nxa is olyan szervezeti felépítés szerint dolgozik, mint azt Coubertin háromnegyed évszázaddal ezelőtt kidolgozta. De azt sem szabad elfelejteni, hogy ez a szervezeti felépítés 75 éven keresztül biztosította az újkori olimpiai mozgalom létét és nagymértékben megerősítette a NOB függetlenségét, érdekmentességét és tekintélyét. Kétségtelen azonban, hogy ez a rendelkezés — tudniillik a ko- optáció — bizonyos veszélyeket rejt magában. Elsősorban azt, hogy különösen az elmúlt negyedszázadban rosszul és helytelenül alkalmazták ezt a rendelkezést. A NOB szőkébb vezetősége körében ugyanis sajátos gyengeség és mai korunkkal nehezen összeegyeztethető előítélet tapasztalható a rangok, a nemesi címek és a vagyonok irányában. Ennek a következménye az is, hogy egyes országok polgárait előnyben részesítik, más országok polgárainak rovására. A szembetűnő veszélyek közé kell sorolnunk a mértéktelen konzervativizmust és a protokoll túlzott tiszteletben tartását. Ez gyakran azzal a következménnyel jár, hogy a forma kerül előtérbe a tartalommal szemben. Ide kell számítani azt az irányzatot is, amely az olimpiai mozgalmat a NOB-bai azonosítja. Ez természetesen lehetetlen helyzetet eredményez, mert amennyire joggal nevezheti magát a NOB az olimpiai eszme letéteményesének és őrének, semmi esetre sem jogosult arra, hogy az olimpiai mozgalom tulajdonosának, birtokosának minősítse magát. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a vádat sem, amelyet a NOB tagjainak jelentős részévei szemben hangoztatnak, hogy tudniillik öregek és merevek, valamint azt a kifogást sem, amely a NOB egész sereg tagjával kapcsolatban szélté- ben-hosszában beszélnek, neve- zetesen, hogy hiányzik a kellő szakismeretük, s nem ismerik eléggé az olimpia és a sport kérdéseit. Ezeknek a kifogásoknak és vádaknak az ismeretében sem hisszük azt, hogv a legmegfelelőbb megoldás, az lenne, ha gyökeresen újjászerveznék a NOB mai felépítését, ha megváltoztatnák az egyes nemzeti olimpiai bizottságok és nemzetközi sportszervezetek NOB tag-, ságára vonatkozó eddigi rendszert. Ellentmondana eroneks több nemzetközi sportszervezet, mint például az UNESCO mellett működő Testnevelési és Sport világ tanács, valamint egyes nemzetközi sportszövetségek gyakorlata és tapasztalata. Vi. szont arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy ezek a sport* szervezetek nem alkotó részel az olimpiai mozgalomnak, ég hogy a NOB alapszabályának 23. cikkelye értelmében a nemzetközi sportszövetségek as olimpiai játékok keretében kizárólag a technikai felügyelet letéteményesei. Fenn kell tartani a NOB eddigi szervezetét, mint méghatá. rozott és zárt testületét. Csató arra kell vigyázni, hogy a NOB tagjelöltjeiben legyen meg a szükséges szakmai hozzáértés és az elengedhetetlen tekintély. A1 NOB eddigi szervezeti felépítése azonban a gyakorlatban csalj akkor megfelelő, ha a NOB mellett hathatósan és eredményesen működik majd a nemzett olimpiai bizottságok közgyülé» se, mint a nemzeti olimpiai bizottságok illetékes és teljes ja. gú demokratikus képviselete, Ennek a közgyűlésnek az les? a hivatása, hogy tevékenyen és eredményesen együttműködjék a NOB-bal az olimpiai mozgalom irányításában, fejlesztésében, és megerősítésében, a felmerülő vitás kérdések megoldásában, az olimpiai játékok sporttechnikaí feladatainak megoldásával kap. csolatban pedig szoros és ál lan. dó kapcsolatot tartson fenn $ nemzetközi sportszövetségekkel. Azok a kezdeményezéseik, amelyek ebben az irányban mu. tatnak, az 1964-es tokiói olimpiától kezdve merültek fel. Meg. valósításuk három egymás után tartott értekezlethez fűződik. Az 1985-ös római, az 1967-es tehe- ráni és 1968-as mexikói találkozóhoz, amikor a nemzeti olimpiai bizottságok küldöttei közgyűlésre ültek össze. Ezek a kezdőményezése k ug y an csa k erőteljesen nyilvánultak meg a NOB és a nemzeti olimpiai bizottságok mexikói ülésén. Itt a két intézmény képviselői három napig üléseztek és dolgoztak együtt. A NOB ülésének befejezéseként az olimpiák történetében először itt zajlott le az „olimpiai parlament két házának“ közös tanácskozása, amelyen részt vett a NOB és a nemzeti olimpiai bizottságok valamennyi küldötte. Az a vélemény azonban, hogy ezen a területen a leglényegesebb — talán minden túlzás nélkül állíthatjuk — történelmi esemény Mexikóban zajlott le, ahol háromesztendős előkészítő munka után létrejött a nemzeti olimpiai bizottságok állandó közgyűlése. Ez a közgyűlés a nemzeti olimpiai bizottságok állandó közgyűlése. Ez a közgyűlés tartós és szilárd szervezeti formába öntötte a nemzeti olimpiai bizottságok nemzetközi együttműködését, s ugyanakkor pontosan meghatározta a közgyűlés feladatait és céljait is. Ezzel új szakasz kezdődött a nemzetközi olimpiai mozgalom történetében.
