Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-16 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó

Gyémánt és fegyver Tel-Aviv központjától né­hány kilométernyire emel­kedik az a 28 emeletes, mo­dern épület, amelynek épí­tése kerek 6 millió dollárba került. Ez a felhőkarcoló nemcsak arról híres, hogy felépítése ilyen nagy össze­get emésztett fel, hanem el­sősorban arról nevezetes, hogy itt van a világ legna­gyobb gyémántbörzéje. Az utóbbi években a gyémánt feldolgozása Izrael egyik legnagyobb iparágává fejlő­dött. E drágakő exportja 1969-ben több mint 200 mil­lió dollár bevételt hozott az izraeli államkincstárnak. Iz­rael a gyémántot a legna­Tel Aviv látképe Jaffából nézve. gyobb termelőtől — a JDél- Afrikai Köztársaságtól vásá­rolja. A Párizsban megjele­nő „Africasia“ című folyó­irat tudósítása szerint 1967 júniusa óta minden téren ál­landóan fejlődnek Izrael és a Dél-Afrikai Köztársaság kapcsolatai. Ehhez nagyban hozzájárul a dél-afrikai fize­tőképes, jómódú zsidó hit­község, amely részét alkot­ja a fajgyűlölő kizsákmá­nyoló dél-afrikai rezsimnek. Ennek a hitközségnek a tag­ja többek között Oppenhei­mer, „a gyémántkirály“ is, aki egyidejűleg dél-afrikai és izraeli államolgár. Izrael és a Dél-Afrikai Köztársaság közötti szoros kapcsolatokat bizonyítja az a tény is, hogy a dél-afrikai zsidó hitközség egyetlen egy napon, 1967. június 5-én 21 millió dollárt gyűjtött össze, és a hatósá­gok tudtával átutalta Izrael­be. Amint a dél-afrikai „Facts and Reports“ című lap hangsúlyozta, ez a zsi­dó hitközség a New York-i után a legtöbb pénzt gyűj­tötte össze Izrael számára. Az Africasia izraeli forrá­sokra hivatkozva rámutat arra is, hogy Izrael 1967-től 1970-ig fegyverkivitelét há­romszorosára növelte, s a fegyvervásárlók listáján az első helyen Pretoria áll. Az izraeli kereskedelem és iparügyi minisztérium ada­taira hivatkozva, a francia Le Monde a következőket ír­ja: „Izrael Dél-Afrikába irá-> nyúló exportja az 1969. évi 3 millió dollárról 1970-ben 10 millió dollárra emelke­dett. Szakértői becslések szerint ez a szám még to­vább emelkedik, és 1973-ban a Dél-Afrikába irányuló iz­raeli export eléri a 20 millió dollárt is.“ (NBI) Sárga, mérges gázfelhők vo­nulnak át a kopár iparvidé­ken, szétmarják a bázak fa­lait, ragyásra marják a temp­lomok bronzkapuit. Nem hal­latszik madárdal, nem repked­nek pillangók. Csak néhány csontig fogyott, hamusziirke bőrű ember turkál süketen és fáradtan a bűzlő szemétdom­bokon, s minden lépésük szür­ke port ver fel. A környezetkutatók ilyen sö­tét képet festenek jövőnkről. Ilyen lesz a holnap világa, ha továbbra is olyan közömbösek leszünk a környezetvédelem­mel szemben, mint eddig! A környezetvédők gondjai nem túlzottak: a Köln melletti községet, Knapsackot már most megfojtással fenyegeti az ipa­ri por. Naponta több mint 10 tonna por hull a 2 ezer lako­sú községre. Ez a mennyiség egy fél tehervonat rakományá­nak felel meg! Knapsack, a Német Szövetségi Köztársaság első községe, amelynek lakosait a levegő­szennyeződés miatt máshová kell telepíteni. Rossz idő ese­tén már csak zárt helyiségek­ben tudnak lélegzeni. Amióta ipari óriások veszik körül, e korábbi erdei falu kertjeiben még a legszívósabb és igénytelenebb növények is kipusztulnak, a talajvizet pe­dig egy bányatársaság szivaty- tyúzza el. Knapsackban ember­nek, állatnak és növénynek nincs többé életlehetősége. A Német Szövetségi Köztár­saság számos községét fenye­geti a Knapsackéhoz hasonló sors. Hisz a hatóságok éveken át halogatták a környezetvé­delmi problémák megoldását. A hatékony környezetvédelmi intézkedéseket éveken át kés­leltette az egyes tartományok közötti illetékességi viszály. Vonakodtak, hogy hatáskörük­ről e kérdésben lemondjanak a szövetségi kormány javára. A Német Szövetségi Köztár­saság lakosságának háromne­gyede belátja, hogy a levegőt és a víz tisztaságát a törvény erejével kell védelmezni. Be­látják, hogy a hulladéklavinát meg kell állítani és csökken­teni kell a lármát. Az egyik közvéleménykutatás alkalmá­val a lakosság 7B százaléka tartotta fontos reformtervnek a környezetvédelmet. Ugyanakkor azonban ezek az állampolgárok sem voltak min­den esetben készek arra, hugy évente átlagosan 4,87 márka adót fizessenek a környezet­védelem céljaira. Most a hely­zet inár annyira romlott, hogy az adófizetőknek ennél sok­szorta nagyobb összeget kell kiizzadniok, s inilliárdokat kell költeniük a múlt bűneinek helyrehozására. A legtöbb nyugatnémet pol­gár csak akkor ébredt rá a környezet tisztaságának fontos­ságára, mikor a lélegzet a szó szoros értelmében nehézzé vált, amikor olyan városok fe­lett, mint München a nap éven­te 3U0 órával kevesebb ideig süt, mint eddig, mert nem tud többé áthatolni a gáz- és pá­rarétegen. (UUICK) A gyárak niegmérgezik a levegőt: egész erdők válnak kopárrá. Nyugat-berlini „rozsdatemető'1, keves az autoruucsokat osszepréselü és feldolgozó be­rendezés. BORGAZDASÁG A jé termés érdekében Idejében el kell végezni a szőlőkötözést, mert az elősegíti a jobb hajtásnöve­kedést, és zivatarok idején sem törnek le a vesszők. Ezenkívül egyszerűbb és ha­tásosabb a növényápolás is, hiszen a hajtások nem lóg­nak le a talajra, nem aka­dályozzák a munkát. (Erről részletesen előző számunk­ban írtunk.) A kötözésre ra­fia, vagy műanyagszál a leg­alkalmasabb. A szőlő talaját továbbra is fontos gyommentesen tar­tani, mert ezzel lényegesen csökkenthetjük a gombabe­tegségek fellépését, elterje­dését. A gyomirtószereket lehetőleg szélcsendes idő­ben, terelőlemezekkel fel­szerelt szórófejjel permetez­zük ki, nehogy károsodás ér­je a hasznos növényeket is! Nem szabad megfeledkez­ni azonban a borospince hő­mérsékletének állandó el­lenőrzéséről sem. A nyári forróságban főleg a gyor­san melegedő pincék abla­kait, ajtóit kell beárnyékol­ni. Ilyenformán ugyanis gyakori bőrbetegségeket le­het megelőzni. Meleg időben csak kora hajnalban és éjjel tanácsos szellőztetni. Ezekben a napokban a peronoszpóra és a liszthar­mat mellett a szőlőmolyok első nyári nemzedékének rajzása is komoly veszélyt jelent. Ezért a permetlébe rovarölő szert is ajánlatos keverni. Ezenkívül a her­nyók fürtkártételének meg­előzése a szürkerothadás, valamint a fakórothadás fer­tőzési lehetőségének csök­kentése miatt is fontos. — bn — ■33jn£j53l Júliusi tennivalák Fiatal gyümölcsfáink töve körül a talajt 60—100 cm sugarú körben egész nyá­ron át borítsa lekaszált fű, szalma vagy szalmás trágya. Ha erre nincs lehetőség, rendszeresen lazítsuk a ta­laj felszínét. Az öntözővízzel műtrágyát is adagolhatunk, 10 liter vízben 20 gramm kálisót és 20 gramm pétisót, vagy 50 gramm vegyes műtrágyát oldjunk fel. A 3—4 éves, letermett szamócatöveket ássuk ki, csak azokat hagyjuk meg, amelyekről szaporítóanya­got akarunk nevelni. A bete­lepítendő szamócaágyások talajára szórjunk Magyar- országról beszerezhető Hun­gária L7 porozószert [14 dkg-ot 100 m2-re), amely a talajba forgatva elpusztítja a pajorokat. Alma- és körtefáink vegy­szeres kezelésén kívül érde­mes a fák törzsére alma- molyfogó öveket raknunk. Hullámpapírból készítsük, és spárgával vagy rafiával erő­sítsük fel a törzsekre. Az el­járás célja az almamoly. ki­fejlett hernyóinak az össze­gyűjtése. A gyümölcsben fejlődő almamolyhernyók ugyanis fejlődési idejük vé­gén kimásznak a károsított termésből, és bábozódásra alkalmas helyet keresnek. E célra előszeretettel vá­lasztják a hullámpapír-öv védett zugait. A hónap utol­só felében felrakott öveket hetenként-tíznaponként cse­réljük. A leszedett öveket göngyöljük össze, majd égessük el. A cseresznye, meggy szü­retelésének idején fontos a hullott, fertőzött, károso­dott gyümölcsök minél gya­koribb felszedése, össze­gyűjtése és megsemmisítése. E munkával — a nyüvek el­pusztítása révén — főleg a cseresznyelégy következő évi kártételét csökkentjük. 1972. VII. 16. A vajkár A vad által okozott károk elieni küzdelem a vadászok egyik legfontosabb feladata ezekben a napokban. Minden vadásztársaságnak idejében fe­lül kell vizsgálnia a gondjaik­ra bízott terület vadeltartó-ké- pességét, és biztosítania kell a terveknek megfelelő vadállo­mány fenntartását. Ennek ér­dekében szigorúan be kell tar­tani a tervezett selejtezési, il­letve állomány-szabályozási előírásokat. A mértéktelenül magas vadlétszám komoly ká­rok forrása lehet. Ezek elhárí­tásához a mezőgazdasági üze­mekben az első eredményes lépést a vetések elhelyezésével lehet megtenni. Az ismert vadcsapások, a vad által gyak­ran látogatott területek növé­nyeit úgy kell megválasztani, hogy az ilyen parcellákra le­hetőleg olyan növények kerül­jenek, amelyeket inár a kora­nyári hónapokban, fokozatosan lehet betakarítani. Ilyenek pél­dául az egynyári szálasok, amelyeket már május elején is kaszálni lehet. Az erdőhöz közeli területe­ken monokultúrás termesztés­sel szinte minimálisra lehet csökkenteni a vad által oko­zott károkat. Tehát mindenkép­pen megéri a földművesszövet­kezeteknek, ha ezt számításba veszik a tervkészítések ide­jén, ráadásul pedig a vadász- társaságokat is jelentős kiadá­soktól mentesítik. Sok mindent lehetne felsorolni annak bizo­nyítására, hogy a mezőgazda- sági üzemek és a vadásztársa­ságok között kialakított jó kapcsolatok további megszilár­dításával milyen jelentős ered­mények érhetők el. Remélhető­leg ezúttal mindkét fél hasz­nára sokkal eredményesebben lehet majd megszervezni a ká­rok elleni védekezést, mint a korábbi években sikerült.-ly­Hiányos Környezetvédelem

Next

/
Oldalképek
Tartalom