Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-16 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó
ESZTÉTIKA Holnap ünnepli 45. születésnapját MIROSLAV VÄLEK szlovák költő, az SZSZK művelődésügyi minisztere. Ebből az alkalomból közöljük verseit, amelyeket a Madách Könyvkiadó gondozásában a közeljövőben magyarul megjelenő verseskötetéből választottunk ki. CSAK ÚGY Csak úgy, mintha véletlenül akadtunk volna össze, mintha az utcán, záporesöben láttalak volna meg, mintha hajón utaztunk volna, szökve, csak úgy, mellékesen így szólok: „Szeretlek!“ S te így szólsz: „Ö, mint a többiek!" Csúful leforrázva- lehetett volna augusztus is talán --> s a fák gyökeréig alázva, laza kulcscsomómmal játszottam volna tétován, s így szóltam volna: „Gyerünk haza!“ Csak így, mintegy véletlenül és mellékesen. De az is lehet, hogy az egész, szerdán, úgy fél négy tájt történne meg, a kiskapu alatt, ahol léggömböket árulnak és dísztárgyakat. Te azt suttognád: „Ugyan? S hova?“ S én megkérdezném „Mi történt veled? Mi van veled, mondd? Válaszolj háti“ SZONETT ÉS EMLÉKEZTETŐ Mikor a költőnek elcsuklik szava, mert elvesztette verse hitelét, azt mondják: Hanyatlik fáradt csillaga, azt sem tudni, miért és minek élt. Mikor a versnek megszűnik varázsa, a költő némán elrejti sebét, minden érintés s szó szíven találja. Meg is halhatna. Ugyan minek élt? „Ö, semmi“ felelnél te, „csak az, hogy olyan váratlanul mondtad s mellékesen.“ Hol vagy? Rémít a holnap, hogy egy fülledt nyár éjszakán találkozom veled, mikor a hold, mint kísértő halott a házro görnyed s benéz az ablakon. S rám tör a rettenet, a béna sóhajok s a könnyek. Ha teát kortyolok, / vagy kávém készítem, vagy félelem fog el, vagy kabátom veszem; csak arra gondolok, amit mondtál: „S hova?“ Ó, bárhova! Nem tudom, mikor leszünk egymáshoz oly közel, akár a fák. Mikor csillanok belőled úgy elő, mint a víz, vízen csobogva át, csak úgy, véletlenül. Mint az eső. Ha szívében meghal a vers varázsa, elveszti hangját, kedvét, mindenét. Szüksége volna gyógyító tanácsra, hogy értse végre meg: kór rágja életét; s ha nem talál szilárd talajra lába, ki mondja meg, hogy vajon minek élt? RÄCZ OLIVÉR fordításai Mi, furcsa katonák rozoga kocsmában fölborítjuk az éjszakai égboltot, mint egy nagy fekete korsót. Isszuk az ősz unott esőit. És ily későn és ily meddőn kezdődik a nap rohama. A kakasok már régen lefújták a hajnalt. Bennünket beborított az éjszaka. Sarokba szorít a melankólia pergőtüze, földhöz nyom a könnyfakasztó spleen, s zavaros lelkűnkben ősidők óta csetlikbotlik a bátorság szomorú kis egyszeregye: írunk törlünk törlünk törlünk. És aztán reggel: Egy barát, egy ismerős, egy valahol már látott arc rám néz a kávéház ablakán át. Kinyúlik egy ujj, megfenyeget, a levegő tele van ekrazittal, és fölöttünk robbannak a felhők. Költő, menekülj, költő, hallgass! Őrölj magadnak ócska darálódon könnygyöngyöt, csillagdarát, lisztet a végtelen szeretet mézeskalácsába. Költő, hallgass! Ez vagyok én, a múzsák maszatos örök inasa. Ráakaszkodtam az élet nyakára, ittam forró véréből. És most kilépek önmagomból, mint folyó a medréből, és viszem a még izzó szót, a még megszületlen, a még vak szót, pompás csatot formálok belőle hajatokba, éles kést, ekét és mindent, amit akartok, mindent, ami nélkülözhetetlen a boldogsághoz. Parancsoljátok, és kivirágoznak a fák. Szóljatok, és megcsendül a kavics. Az én szavammal szívetekben szunnyadtok el, és az ébreszt majd életre. De ha egyszer hideg, sűrű esőben együtt megyünk majd villamoson munkába, és én lopva megérintem ázott köpenyeteket, mosolyogjatok rám legalább szemetekkel. ZÄDOR ANDRÁS fordítása AZ ETRUSZK REJTÉLY UTOLSÓ FELVONÁSA ? 1972. VII. 16. A z időszámításunk előtti első évezred közepe táján egy föníciai kereskedő a mai Toscanából Egyiptomba indult. Etruszk vasérccel és egyéb árukkal megrakott hajóján művészeti tárgyak, köztük terrakotta szobrocskák is voltak. Ezeket egy hosszú vászonszalagba csomagolta. Egyiptomban nem dobták el ezt a vászonszalagot, hanem egy bebalzsamozott múmia körültekerésére használták fel. Kétezerötszáz év múlva ez a múmia egy ásatás során napfényre került. A tudósoknak feltűntek a szalagtekercsen levő jelek, amelyek betűknek látszottak, de semmiben sem hasonlítottak az egyiptomi hierog- lifákhoz. A szalag Zágrábba került, ma is ott őrzik. A kutatók megállapították, hogy föníciai írásjelekkel azonosítható betűkből álló etruszk szöveg van a szalagon, amely tökéletesen olvasható, a szavak jelentése azonban ismeretlen, megfejthetetlen. A múmia-tekercs megtalálása egyik nagyon jelentős mozzanata volt annak a páratlanul izgalmas kutatási folyamatnak, amely — egy szófiai jelentés szerint — most érkezett el az utolsó felvonáshoz. A Bolgár Tudományos Akadémia legutóbbi nyelvtudományi szakülésén Vladimir Georgiev nyelvtudós, az Akadémia alelnöke bejelentette, hogy évek óta tartó kutatásainak eredményeképpen sikerült megfejtenie az etruszk írást, az etruszk szavak jelentését. A megfejtésig eljutott vizsgálati módszereket és az etruszk nyelv általa fölfedezett sajátosságait az Akadémia kiadásában rövidesen megjelenő könyvben fejti ki részletesen. LELETEK ÉS TUDÓSOK A bejelentés rendkívüli érdeklődést keltett a tudományos világban, részben azért, mert a kutatók több évszázada igyekeznek az etruszk rejtély nyitjára jönni. Ez a rejtély csaknem 3000 éves, hiszen az etruszk írást, az etruszk szavak jelentését sem a görögök, sem a rómaiak nem ismerték. Régen azt hitték, hogy az etruszkok föníciai írásjeleket vettek át, de sajátos szóalkotással titkos írássá változtatták azért, hogy a maguk titkának tartsák meg mindazt, amit leírtak. Az érdeklődés másik oka a bolgár nyelvtudós személye volt, aki a mediterrán világ ősi írásainak neves szakértője. Részt vett a Hrozny cseh nyelvtudós által 1915-ben megfejtett hettita írás elemzésének előkészítő munkálataiban, csaknem két évtizede pedig hasznosan kapcsolódott be két angol tudós, Ventris és Chadwick kutatásába, amely a Kréta szigeti minoszi kultúra által használt írás megfejtéséhez vezetett. Mostani bejelentésében röviden közölte, hogy áttanulmányozta az utóbbi évek során feltárt etruszk leleteket, elvégezte a mai nyelvekkel történő összehasonlítást, és a kapott adatok alapján jutott a jelen állapotban is kielégítő, de további kutatásokat igénylő eredményekhez. A leletek káprázatos mennyiségben sorakoznak. Az etruszkológia régészeti kutatásai főként a tarquiniai, valamint a cserveteri leletek nyomán közismertek. Híres tudósok nevei következnek egymás után, köztük Signor Moretti professzor, a római Villa Guilia Museum igazgatója, Signor Lerici és Massimo Pallottino professzor, aki a legújabb és a legértékesebb eredményeket hozó ásatásokat vezeti most Pyrgi-ben, hajdani etruszk nevén Cusra városában. San Giovenale mellett napvilágra hozták mindez- ideig az első, és egyben az eddig ismert legrégibb etruszk házat, amely az időszámításunk előtti hetedik században épült. A jelentős számban feltárt bámulatos etruszk sírkamrákat már a régi korokban kifosztották a ,,tombaroli“ tagjai. Sírfosztogató csoportok voltak ezek, amelyeknek tevékenységét csak az akasztotta meg, hogy az olasz kormány megfelelő védelmi intézkedésekkel megkezdte az etruszk emlékek módszeres és tudományos feltárását. Ezzel szilárdabb alapot kapott az etruszk nyelvészeti kutatás is. VÉGRENDELET A KŐLAPOKON A módszeres munkálatok eredményeként olasz régészek az Elba szigetével szemközti lapályon, ahol az etruszkok vasércet bányásztak és azt eladták az egész mediterrán világban, egy időszámításunk előtti harmadik századi kőlapot találtak, amely az etruszk ABC 18 betűjét tartalmazta. Rájöttek, hogy a szöveg jobbról-balra olvasandó. Rövidesen előkerült egy másik kőlap is (a firenzei múzeum őrzi), amely már 24 etruszk betűt tartalmazott. Dr. Giacomo Caputo professzor, az etruszk régiségek főfelügyelője elmondotta, hogy minden betűt ismernek. Sajnos ez nem azt jelenti, hogy egyben ismerik a szöveget is. Dr. Caputo több tudóstársával együtt annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az etruszk nyelv nem hasonlít egyetlen szomszédos nép nye}véhez sem. A talált szövegek lefordíthatatlanok, és kívül esnek az indoeurópai nyelvcsaládok körén. Az írásjelekkel ellátott leletek időközben egyre szaporodtak. Dr. Mario Bizzarri professzor négy etruszk sírt tárt fel Orvieto környékén. A sírokban talált kőlapokon levő szöveg etruszk családnevekről árulkodott: a „Ramunaia“ és a „Tecna“ nevű két etruszk család a sírban talált kőlapon végrendelkezett. Aztán újabb etruszk nevek váltak ismertté, sőt felismerhetővé váltak olyan szavak is, mint „virág“, „víz“, „út“, „fa“ és „ló“. A régészeti leletek a nők — az akkori világban csaknem teljesen ismeretlen — felszabadult helyzetéről adtak számot. Egy hely volt csak, ahol a női emancipáció ilyen mértékben megvalósult: Kréta szigete, a minoszi kultúra világa. Ennek közel-keleti és az etruszkokkal fönnálló kapcsolatát régen sejtették a tudósok. Ezt a nézetet drámaian igazolta az Égei-tenger egyik görög szigetén, Lemnoson talált feliratos tábla, amelynek minden görög betűje, és az ebből összeállt szöveg csaknem tökéletesen azonos az etruszk írások szövegével. SZANSZKRIT, MAGYAR, TÖRÖK ... A kutatásoknak ebben a fázisában meglepő nyelvészeti fölfedezéssel lépett elő dr. Mario Cattonicelli professzor. Elmondotta, hogy az amerikai konti.’jen- sen levő Guayana területén egykor élt Akawayo-in- diánok írása és kultúrája csaknem teljesen azonos az etruszkokéval. A megismert etruszk szavak ebben a távoli indián nyelvben is megtalálhatók, és meglepő módon, az etruszk íráshoz teljesen hasonló szójegyekkel. Ez a nyelvészeti jelenség nem vezetett ugyan újabb eredményekhez, de nagy lendületet adott a további munkához. Elővették ismét a zágrábi vászonszalagot, megvizsgálták a tarquiniai szarkofágon olvasható Pulena nevű etruszk férfi végrendeletének szövegét. Az eredmény azonban ismét csak az volt, hogy minden szöveg tökéletesen olvasható, de úgy, mint amikor valami ismeretlen szöveget „könyv nélkül“ felmondunk, de — nem ismerjük a szavak értelmét, jelentését. Az etruszkok kísérteties legendákkal átszőtt történelmének és írásának kutatója Massimo Pallottino professzor is. Legújabb ásatásainak színhelyén etruszk szentélyt, több más épületmaradványt és vésett kőtömböket hozott napvilágra, és a legnagyobb eredményként három aranylemez került ki az ásók alól; ezek minden eddigi leletnél több szóból álló szövegtöredéket tartalmaznak. Pallottino professzor szerint a szövegben előforduló idiómák semmi hasonlóságot nem mutatnak a göröggel vagy a latinnal, ellenben megtalálhatók a szanszkritban, a magyarban és a törökben. Ezt a három pyrgi aranytáblát is megvizsgálta Vladimir Georgiev bolgár nyelvtudós. A megfejtést közlő könyvének megjelenéséig azonban továbbra is sűrű homály fedi a csaknem háromezer éves etruszk rejtélyt. MARON FERENC ■
