Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-15 / 165. szám, szombat

3 1972. VII. 15. Miamitól San Diegóig festői floridai partvidéken, Miami Beacliben lezajlót az jTm. amerikai Demokrata Párt 36'. elnökjelölt-választó kon­venciója, mely a szavazatok túlnyomó többségével úgy döntött, hoqy a párt a novemberi elnökválasztáson George McGovern szenátort állítja szembe a republikánusok elnökjelöltjéitel, aki — minden valószínűség szerint — Nixon, a jelenlegi amerikai elnök lesz. Egy hónap van még hátra a Köztársasági Párt au­gusztusi, San Diego-i elnökjelölt-választó konvenciójáig, s ez alatt a demokraták jelöltjének nagyon népszerűsítenie kell politikáját, hogy novemberben a mérleg nyelve az ő javára billenjen. Befejeződött a Demokrata Párt 36. konvenciója Az alsóház jóváhagyta a közös piaci törvényt A KGST-tanácskozás visszhangja a szocialista országokban 0 Thomas Eagleton fel az amerikai társadalmat gyötrő súlyos problémákat, ame­lyek szerinte megérlelték a közvélemény hangulatát és kö­vetelését az irányváltásra, „jö­vő januárjában visszaadjuk a kormányt a népnek“ — jelentet­te ki. McGovern ezután legyőzött pártbeli ellenfeleit méltatta, mintegy jelezve: kész békét köt­ni velük a választási pártegy­ség helyreállítása érdekében. Külpolitikai kérdések között első feladatának a vietnami bé­ke megteremtését jelölte meg. „Nekem nincs titkos béketer­vem — nekem nyílt béketervem van“ — mondotta, kifejtve a há­ború befejezésére vonatkozó is­mert elgondolásait. „Fogadjuk meg — fűzte hozzá —, hogy soha többé nem fogjuk nemze­tünk ifjú vérét ontani azért, hogy hatalmon tartsunk külföl­dön egy senkit sem képviselő kliens-rezsiniet“. A továbbiakban hangoztatta, elnökké választása esetében nem engedi meg, hogy az USA „másodrendű hatalommá váljék“ és megfogadta: biztosítani fog­ja, hogy az USA katonai ereje „elegendő legyen bármilyen ve­szedelem kivédésére“. Befejezésül „térj haza Ame­rika“ refrénszerű ismétlésével felsorolta az amerikai társada­lom úttévesztéseit és azt ígér­te, hogy a novemberben kiví­vandó választási győzelemmel „együttes erővel hazatérítjük Amerikát az alapítók eszményei­hez“. San Clemente — Nixon elnök csütörtökön megbízta Henry Kissingert, nemzetbiztonsági fő­tanácsadóját, hogy ezentúl fo­lyamatosan tájékoztassa George McGovernt, a Demokrata Párt elnökjelöltjét a kormány folya­matban lévő tárgyalásairól, va­lamint a titkosszolgálati jelen­tésekről — jelentette be Ronald Ziegler, a Fehér Ház szóvivője. McGovern és Kissinger első találkozójára feltehetően a jö­vő héten kerül majd sor. Az el­ső találkozó után Helms, a CIA főnöke veszi át a tájékoztató szerepét. tervezet törvényerőre emelke­dik. A szavazás utolsó, csütörtöki fordulója a kormány helyzeté­nek megszilárdulását tükrözte. A képviselők 301 szavazattal 284 ellenében foglaltak állást a kö­zös piaci csatlakozás mellett, a konzervatív kormány többsége tehát a februári 4-ről 17-re emelkedett. A Munkáspárt, amely a csat­lakozás feltételeit támadta, meg­osztottan került ki a vitából: három vezető tagja is lemon­dott. A vita során a Konzerva­tív Párt sem tudta megőrizni egységét. ^ Miért McGovern? A floridai demokrata konven­ció légköre nem volt mentes az izgalmaktól. Ezt már előké­szítése során sejteni lehetett. A demokrata párti politikusok különböző jelölteket támogató csoportjai úgy jöttek össze a Nixon-tábor hivatalos ellenfelé­nek kiszemelésére, hogy a kon­vención „amerikai történelmet“ csinálnak. Ennek a hangzatos kijelentésnek különösen a ven­déglátó ipari vállalkozók örül­tek, mert Miamiban a konven­ció idején 30 ezer vendég for­dult meg és hét nap alatt tíz­millió dolláros hasznot hajtott a szállodatulajdonosoknak. A konvenciónak nemcsak a szo­kásos látványosságok adtak ke­retet, hanem a szokatlanul nagyszabású biztonsági intézke­dések is. A konvenció színhe­lye fölött sűrűn köröztek rend­őri helikopterek, készültségben volt a parti őrség, valamint 2500 ejtőernyős és tengerész- gyalogos és a nemzeti gárda háromezer fegyverese is. A nagy biztonsági előkészületek feleslegesnek bizonyultak, mert nem került sor rendbontásra. Pedig McGovern hívei radikáli­sok hírében állnak. McGovern sikerét már a pró­baválasztásokon történt előretö­rése sejtette. Mégis ellenfelei az utolsó pillanatban is a sza­vazatok körüli manipulációkkal próbálták csökkenteni esélyeit, nevezetesen a kaliforniai szava­zás eredményeinek megváltoz­tatásával, de a szerencse az utolsó pillanatban is McGovern mellé szegődött és fő ellenfe­lei, Humphrey és Muskie sze­nátor az ő javára elmondtak, azaz támogatóik McGovern mellé álltak. A kérdés, amelyre a választ a jövő talán még korrigálni fog­ja, miért éppen McGovern ke­rült ki győztesen a belviszá- lyoktól tépázott Demokrata Párt választási küzdelmeiből. A megfigyelők, akik rokonszenv- vel kísérték a szenátor elővá- lasztási sikereit, látszólagos esé­lyei ellenére sem jósolták, hogy McGovern megszerzi pártja el­nökjelöltségét. Éspedig azért nem, mert úgy vélték, hogy el­lenfeleihez képest „túl becsü­letes“, azok egyébként is „hét- próbás gyakorlati politikusok“. McGovern győzelme azt bizo­nyítja, hogy törés következett be a Demokrata Párt politikájá­ban, s az újat, a változót éppen McGovern képviseli. Nem titok, hogy legfőbb támogatója a fia­talság, az egyetemi campus-ok köreiben akadt, mert reform- programja éppen a fiataloknak tetszik. McGovern egyik fő ere­je tehát a fiatalság volt. Má­sodszor vietnami programjával szerzett magának híveket. Ni­xon ellenfeleként nemegyszer hangoztatta, hogy ha mint el­nöknek kezében lenne a döntés joga, három hónapon belül vé­get vetne a vietnami háború­nak és rendezné az indokínai problémát. Választási sikerét amellett főként annak köszön­heti, hogy a politikában „in­kább befelé, mint kifelé néz“. Vagyis nem annyira más orszá­gok problémái érdeklik, hanem elsősorban az amerikai problé­mák, melyek az előző kormá­nyok idején nagyon felhalmo­zódtak. így például a monopó­liumok szigorúbb megadóztatá­sával kíván könnyíteni az adó­fizető polgárok súlyos terhein, a katonai költségvetésnek a je­lenlegi egyharmadára történő leszállításával akar eszközöket nyerni a nagy ország szociális bajainak orvoslására, s korlá­tozni kívánja a hadiipari komp­lexum befolyását. McGovern programjában nem utolsó he­lyen szerepel a néger kérdés kedvező rendezése is, mint a szociális bajok orvoslásának szerves része. £ Vihar a program körül i , Dióhéjban ezt tartalmazza McGovern programja. Még mesz- sze van attól, hogy realitásnak lehessen nevezni, de máris he­ves küzdelem bontakozott ki kö­rülötte. A Demokrata Párt jobb­szárnya túl liberálisnak, sőt ra­dikálisnak tartja a programot, s a jelek szerint McGovern máris „tojástáncot járva“ mó­dosít eredeti elképzelésein. Pél­dául Vietnamot illetően annyi­ban visszakozott, hogy csak a hadifogoly-kérdés megoldása után rendelné haza az ameri­kai csapatokat. Nagyon is vár­ható, hogy azok, akik eredeti­leg más, kevésbé liberális pá­lyázókat támogattak, a jövőben támadni fogják McGovern „me­résznek“ tartott programját, il­letve eredeti elképzeléseinek feladására fogják szorítani. Az amerikai kisember szemé­ben McGovernt több körülmény teszi rokonszenvessé. Csendes emberként kezdte és folytatta pályafutását. Mint metodista prédikátor fia és kezdő lelkész szoros kapcsolatban állt az em­berekkel és később is kereste a kisembereket, amikor „radiká­lis“ nézetei miatt eltanácsolták a lelkészi pályától. Tisztes, pél­dás családapa. Sikerének titka a kisember megnyerése. Köztu­dott róla, hogy „ismerőseit fel­térképezi“, azaz nyilvántartási kartotékot vezet róluk. Beleért­ve azt is, hogy mennyivel járul­tak hozzá választási sikeréhez. Persze a kartotékokban nem­csak kisembereket találunk, ha­nem olyan ' tekintélyes millio­mosokat is, mint amilyen a Ge­neral Motors alapítójának uno­kája. Ebből is következik, hogy McGovern elnökké választása esetén sem lenne szabad kezű politikus. Azoknak a tőkés cso­portoknak az érdekében csele­kedne, amelyek világosabban látják az ország bajait a Nixon- klannál, s ezért új utakat ke­resve szeretné megszépíteni, „tökéletesíteni“ az amerikai ka­pitalizmust. Lényegében ez tük­röződik McGovern programjá­ban, amelyet egyes megfigyelők amolyan fregoli-programnak ne­veznek, azaz McGovernt nem tartják egyprogramú politikus­nak. Bizonyos ellentmondás is található benne, mert például míg síkraszáll a vietnami kér­dés békés rendezése, a görög és a portugál fasiszta rendszer tá­mogatásának megszüntetése mellett, ugyanakkor a közel-ke­leti kérdésben egyértelműen tá­mogatja az izraeli agresszorokat és támogatja az Izraelnek való további fegyverszállítások poli­tikáját. 9 Remények és valóság McGovern nagy fába vágta fejszéjét, ha szavát állva ma­radéktalanul teljesíteni akarja választási ígéreteit. Egyebek kö­zött öt és fél millió amerikai munkanélkülinek, a városi fia­talság állástalan 40 százaléká­nak elhelyezése nem könnyű dolog, s ebben szinte legyűrhe- tetlen akadályt jelentenek a ka­pitalizmus belső ellentmondá­sai. A tekintélyes Washingtoni Post eleve kételyekkel ír McGo­vern terveiről megállapítva, hogy „az új elnök tényleges programja és tevékenysége sok tényezőtől, egyebek között egyéni filozófiájától, választási kampányának visszhangjától, kongresszusi kapcsolataitól és a nemzetközi eseményektől fog függni“. A . lap hangulatrontóan írja, hogy „a Demokrata Párt platformját nem lehet komo­lyan venni, útmutatásként egy demokrata párti elnök teendői­re, ha győzne a novemberi el­nökválasztáson“. L. L. McGovern programbeszéde a párt alelnökjelöltje Miami Beach — George Mc­Govern demokrata párti elnök­jelölt, szakítva az amerikai pártpolitikában hagyományos választási ticket-kiegyensúlyo- zás gyakorlatával, csütörtökön saját politikai képmására gyúrt alelnökjelöltet választott maga mellé Thomas Eagleton missou­ri szenátor személyében. Ezzel véget vetett azoknak a spekulál cióknak, hogy McGovern — li­berális alapállásának ellensú­lyaként — célszerűnek találhat­ja egy konzervatív, a déli álla­mokban is „elfogadható“ alel- nökjelölt felvonultatását a vá­lasztási kampányban, amint azt például John F. Kennedy tette 1960-ban Lyndon B. Johnson al­elnöki jelölésével. A 42 éves Eagleton liberális politikai portréja gyakorlatilag azonos McGovernéval. „Hozomá­nya“ ebben a politikai házas­ságban az, hogy a protestáns McGovern mellé egy katolikus politikust állít, akinek ráadásul erős kapcsolatai vannak a szak- szervezetekkel. A farmer-háttér­rel rendelkező McGovernnek — az AFL—CIO jobboldali vezérka­rával történt heves összecsapá­sa után — okvetlenül békét kell kötnie a Demokrata Párt számára kulcsfontosságú szerve­zett munkásság befolyásos kép­viselőivel.’ A Demokrata Párt 1972-es el­nökjelölő koncenciójának pén­teken hajnalig tartó záróülésén már csupán puszta formaságnak számított McGovern jelöltjének megerősítése az alelnöki poszt várományosaként. Az alelnökjelölt megválasztá­sa után került sor az előző éj­szaka nagy többséggel megvá­lasztott elnökjelölt diadalmas bevonulásra a Convention Hall óriási arénáját zsúfolásig meg­töltő küldöttek üdvrivalgása kö­zepette. Az elnökjelöltségei el­fogadó záróbeszéd dramatizáiá- saként megjelent Edward Ken­nedy szenátor is az elnöki emel­vényen, teljes támogatásáról biztosítva McGovernt, „az Egye­sült Államok következő elnö­két“. McGovern záróbeszédében „itt az idő" motto jegyében sorolta London — Az angol alsóház csütörtökön este harmadik ol­vasásban is jóváhagyta a Nagy- Britannia közös piaci csatlako­zásának feltételeit rögzítő tör­vénytervezetet. Ezzel elvileg el­hárult minden akadály az elől, hogy Nagy Britannia 1973. ja­nuár 1-től kezdődően az Euró­pai Gazdasági Közösség tagjá­nak vallhassa magát. Igaz, a törvénytervezetet a Lordok Há­zának még jóvá kell hagynia. A felsőházban azonban a konzer­vatív kormány már szilárd többséggel rendelkezik, az ered­mény tehát nem kétséges. A ki­rálynő formális aláírása után a A szocialista országok vala­mennyi hivatalos lapja foglalko­zik a KGST XXVI., most befeje­ződött moszkvai ülésszakával, és kivétel nélkül kiemeli annak nagy jelentőségét, tekintettel a Komplex Program célkitűzései teljesítésére és a szocialista in­tegráció elmélyítésére. A varsói Trybuna Ludu hang­súlyozza, hogy a 26. ülésszak eredményei elősegítik a szocia­lista országok további együtt­működését, valamint rámutat arra, hogy az ülésszak befeje­zésekor nyilvánosságra hozott közlemény bizonyítja a szocia­lista országok gazdaságpolitikai irányvonalának helyességét. A bolgár Rabotnlcseszko De­lo „A szocializmus legyőzhetet­len ereje“ cím alatt közölt cik­kében írja, hogy a moszkvai ülésszak bebizonyította a szocia­lista országok összeforrottságát és megcáfolta a kapitalista saj­tó koholmányait. A budapesti Népszabadság a Komplex Program teljesítése el­ső évének eredményeit értéke­li és kiemeli a KGST-tagállamok befolyásának növekedését a nemzetközi gazdasági és politi­kai életben. A román sajtó az ülésszak fontosságának méltatása mel­lett beszámolt A. N. Koszigin és Ion Maurer kormányfők találko­zásáról. A jugoszláv Politika és Borba című lapok véleménye szerint az ülésszakon kibocsátott közle­mény segíteni fogja a Komplex Program feladatainak teljesíté­sét, és egyesíti a KGST-tagálla­mok műszaki-tudományos tevé­kenységét. A mongol rádió kommentárjá­ban hangsúlyozza a közlemény jelentőségét, amely megszilár­dítja a szocialista társadalom egységét és hozzájárul az élet- színvonal további emelkedésé­hez. A mongol lapok — kapcso­lódva a többi szocialista ország sajtójához — iidvözlik Kuba fel­vételét a KGST-be. Haladás az üregyüttmíiködásben Houston — „Máris jelentős haladást sikerült elérni az 1975- re tervezett közös szovjet—ame­rikai űrkísérlet előkészítésében, amelynek az a feladata, hogy kipróbálják a két állam űrha­jóinak újfajta összekapcsoló rendszerét“ — jelentette ki houstoni sajtóértekezletén Bo­risz Petrov akadémikus, a Szov­jet Interkozmosz Tanács elnöke, aki egy 22 tagú küldöttség élén éppen azért tartózkodik az ame­rikai űrhajózás központjában, hogy kidolgozzák ezt az új, i közös összekapcsolást elősegítő dokkoló rendszert. George Low, az Amerikai Or­szágos Űrhajózási Hivatal igaz­gatóhelyettese ugyanezen a saj­tóértekezleten arról számolt be, hogy ha a közös összekapcsolá­si rendszer beváltja a hozzáfű­zött reményeket, akkpr a jelen­legi tervek szerint 1978-ban „üzembe helyezendő“ új ameri­kai űrhajóba már ezt a rend­szert fogják beépíteni. Petrov és Low egyaránt hangsúlyozta, hogy a közös csatlakozó rend­szer nemcsak közös kísérleteket tesz lehetővé, hanem nagy mér­tékben növeli az űrhajózás biz­tonságát is. A KREMLBEN tegnap meg-' kezdődtek a tárgyalások Leó* nyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára. Alekszej Koszigin, a Szovjetunifi Minisztertanácsának elnöke, va­lamint Aziz Szidki, az Egyip- tömi Arab Köztársaság minisz­terelnöke között. SZÓFIÁBAN tegnap befejeződ­tek Mladev bolgár és Olszowski lengyel külügyminiszter tárgya-* lásai. NYIKOLAJ PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa* nak elnöke Franciaország nem­zeti ünnepe alkalmából távirat­ban köszöntötte Georges Pom­pidou elnököt. Táviratában ki« jelenti, hogy a szovjet és fran­cia nép barátságának további elmélyítése hozzájárul a béke megszilárdításához. A GRECSKO marsall meghívá­sára a Szovjetunióban tartózko­dó Mohammed Ali Szamater, a szomáliai nemzeti hadsereg lü- parancsnoka Leningrádba láto­gatott. AZ OLASZ textilipar csaknem 300 ezer dolgozója néhány óms sztrájkkal követelte a munKa- nélküliség megszüntetését és a termelés modernizálását. SIKERREL fejeződött be a Hawai-szigetek dokkmunküs.i i- nak sztrájkja. A hajóstársaságjK képviselői aláírták a béremelést és a munkahét rövidítését tar­talmazó új szerződést. MANILÁBAN befejeződött ;tz Indonéziát, Singapooret, Thai­földet, Malaysiát és a Fülöp-s,ii- geteket tömörítő Délkelet-ázsi i Országok Szövetsége (ASEAN) külügyminisztereinek értekezle­te. BORISZ PETROVSZKIJT, a Szovjetunió egészségügyi mi­niszterét megválasztották a Brit Sebészek Királyi TársaságánuK tiszteletbeli tagjává. PHENJANBA utazott a Japán Szocialista Párt küldöttsége. A delegáció tagjai phenjani tar­tózkodásuk alatt találkoznak Kim ír Szén miniszterelnökkel. SZUHARTO indonéz elnök a kormány születésszabályozási programjának keretében szigo­rúan megtiltotta, hogy a fegy­veres erők tagjainak ötnél több gyerekük legyen. Indonézia la­kosainak száma mintegy 117 millió. TANZÁNIA tegnap nyilvános­ságra hozott kormányközlemé­nyében elismeri a Bengáli Né­pi Köztársaságot. NYIKOLAJ PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak elnöke Irak nemzeti ünne­pe alkalmából táviratban kö­szöntötte Ahmed Hasszan el-Ba- ku köztársasági elnököt. U NE WIN, a Burmái Unió Forradalmi Tanácsának elnöke, miniszterelnök pénteken dél­előtt a budapesti Hősök terén megkoszorúzta a hősök emlék­művét. Hétvégi hírmagyarázatunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom