Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-13 / 163. szám, csütörtök

A párt XIV. kongresszusának határozata meggyőzően láttat­ta, hogy szocialista társadalmunk további eredményes fejlő­dése és a nép életszínvonalának emelkedése a párt vezető sze­repének következetes érvényesítésétől függ. Vezető szerepé­nek történelmi szükségszerűsége a szocializmus új feladatai­val és szükségleteivel együtt tovább nő. Másrészt a hatékony pártvezetés szavatolja legjobban a szocialista építés növekvő feladatainak teljesítését. * A pártalapszabályzat — a párt alapvető törvénye Annak, hogy a párt hatéko­nyabban befolyásolja a szocia­lista társadalmat, legfontosabb előfeltétele eszmei, szervezeti és akcióegysége, a pártélet színvonalának további emelése a pártalapszabályzat ismerete és betartása alapján és a leni­ni normák elmélyítése. A párt­alapszabályzat tartalmazza a legfontosabb — a nemzetközi kommunista mozgalom gyakor­latában számtalanszor igazolt — lenini normákat, a párt épí­tésének, életének és munkájá­nak alapelveit és szabályait. Az 1968—1969-es években a mély politikai válság időszakában a jobboldali erők összpontosított támadást intéztek a pártalap­szabályzat ellen a pártban és a párton kívül. A pártalapszabály­zat ma már ismét a párt elis­mert alaptörvénye és tekintélye fokozódik. Minden kommunista legfőbb feladata, hogy az élet­ben érvényesítse és a minden­napi gyakorlatban megvalósít­sa. Ez a párt és az egész szo­cialista társadalom élete szem­pontjából jelentős probléma késztette a CSKP Központi El­lenőrző és Revíziós Bizottságát arra, hogy az SZLKP Ellenőrző és Revíziós Bizottságával, vala­mint a párt kerületi és járási ellenőrző és revíziós bizottsá­gaival együttműködve átfogó módon ellenőrizze, hogyan tart­ják be a pártalapszabályzatot. Az ellenőrzés számos észrevé­telt eredményezett, amelyek megérdemlik a pártszervek és szervezetek figyelmét. Az alap- szabályzat meghagyja a párt- szerveknek és szervezeteknek, hogy tervszerű és mindennapi politikai, eszmei, szervezési és kádertevékenységet fejtsenek ki azzal a céllal, hogy biztosítsák az irányvonalat és az elfoga­dott határozatok teljesítését. A pártszervezetek a XIV. kong­resszus határozatait feldolgoz­ták az üzemek, szövetkezetek, hivatalok konkrét feltételeire, és most, miután kifejezték, hogy támogatják a kongresszu­si határozatokat, arra töreked­nek, hogy ezeket gyakorlatilag is biztosítsák. Ezzel tovább szi­lárdulnak a párt sorai, és fel­számolják az elmúlt évek fo­gyatékosságait. aktivizálásában nem fejtenek ki elegendő iniciatívát és ener­giát az össztársadalmi érdekek érvényesítésénél. Az ellenőrzés megállapította, hogy a párttagok az eddiginél gyakrabban szólnak hozzá a megvitatott kérdésekhez. Nőtt aktivitásuk és részvételük is a párthatározatok valóra váltásá­ban és biztosításában. Egyide­jűleg azonban megállapították azt is, hogy gyakran ugyanazok az elvtársak vitáznak és a tag­ság egy része a gyűléseken és azokon kívül is passzív, holott az igazolványcsere alkalmával mindegyik arra kötelezte ma­gát, hogy hasznos és politikai­lag aktív kommunista lesz. V. I. Lenin a passzív tagokat ballasztnak minősítette, és ta­pasztalatai teljes mértékben igazolják ezt a megállapítást. A passzív tagok csökkentik a párt tanácsokat adni és kokrétan se­gíteni a bizottság és taggyűlé­sek előkészítésében, a felada­tok megoldásában. Arra van szükség, hogy a járási bizottsá­gok differenciáltan segítsenek a szervezeteknek, tehát főleg ott, ahol a segítségre a legna­gyol b szükség van, mivel pél­dául nincs elegendő tapasztalt funkcionáriusuk stb. Általában annak az elvnek kellene érvé­nyesülnie, hogy a CSKP járási bizottsága elsősorban a mun- kásszervezeteknek nyújtson se­gítséget. A bírálat és önbírálat fontossága A pártmunka további növelé­sével együtt széleskörűen fej­leszteni kell a bírálatot és az önbírálatot, a hiányosságok fel­tárásának és felszámolásának nélkülözhetetlen eszközét és a pártnevelés fontos tényezőjét. Ennek érdekében fel kell szá­molni néhány helytelen nézetet és szokást. A kritika megköveteli, hogy a bíráló nagyon felelősségteljesen viszonyuljon a párthoz és a bí­rált személyhez. Megfelelő idő­Mélyíts! el o lenini normtiknl n nlét tevékenységében írta: Miloš Jakeš, és Az ellenőrzés azonban szá­mos olyan bizonyítékot is ered­ményezett, amelyek arra inte­nek, hogy óvakodjunk az ön­elégültségtől. A gyakorlat azt igazolja, hogy a politikai irány­vonal helyes, hogy helyes irányban haladunk, és ezért je­lentős eredményeket értünk el. Azonban van még számos olyan hiányosság és következetlenség is, amelyeket fel kel) számol­nunk. Még sok munka vár ránk Ha értékelni akarjuk, hogyan tartják be jelenleg a pártalap­szabályzatot, éspedig nem csu­pán az 1968 óta és a XIV. kongresszus óta elért haladás szempontjából, akkor magától értetődő, hogy még sok munka vár ránk. Nem mindenütt érték el az alapszabályzat ismeretében, gyakorlati megvalósításában a szükséges színvonalat, és nem vonják le a megfelelő követ­keztetéseket az alapszabályzat megsértéséből. A pártszervezetek nem békél- hetnek meg ezekkel a tények­kel, azzal, hogy munkájukban nem érvényesítik következete­sen az alapszabályzatot és a lenini formákat. Nem békélhet- nek meg azzal, hogy felületes­ség látható a feladatok teljesí­tésében és abban, hogy a dol­gozókat megnyerjék a párt irányvonalának. Harcolni kell a formalizmus, a rutinmunka, a sablonszerűség ellen, azért, hogy magas színvonalon és ru­galmasan biztosítsák a párt irányvonalát és határozatait. Például a párt nyugat-szlová­kiai kerületi ellenőrző és reví­ziós bizottságának megállapítá­sa szerint az alapszervezetek egy része feldolgozta a köz­ponti bizottság néhány határo­zatát, és ezzel úgy vélte, már teljesítette is őket. Ez azt bizo­nyítja, hogy nem fogják fel tel­jesen a pártmunka tartalmát és értelmét. Ahhoz, hogy a párt hatéko­nyan befolyásolja a társadal­mat, nélkülözhetetlen az olyan eszmei, szervezeti és politikai akcióegység, amelynek alapja a marxizmus—leninizmus, a pro­letár internacionalizmus, a Szovjetunióhoz és a többi szo­cialista országhoz fűződő ba­rátság, szövetség és az ezekkel való együttműködés. Ez megál­lapítható a pártalapszabályzat­ból, valamint a pártegység idő­szerű kérdéseiről szóló határo­zatból is, amely megállapítja: „A nehéz és bonyolult harcban kialakult egységet a pártnak az alapszabályzat teljes és követ­kezetes érvényesítése mellett mélyíteni és fejleszteni kell, őriznie kell, mint szemefényét a párt sorainak tömörségét, és nem szabad megengednie mar­xista—leninista jellegének gyengítését.“ Számos fogyatékosság oka az alapszervezetek olyan bizottsá­gainak a munkájában rejlik, amelyek nem eléggé igényesek, következetesek és gyakran sa­ját maguk sértik meg az alap- szabályzatot. Az alapszabályzat értelmében az alapszervezetek bizottságai kötelesek munkájuk­ról tájékoztatni a tagságot. A közép-csehországi kerületben megállapították, hogy a 22 el­lenőrzött szervezetben 101 szer­vezet közül csak 14 bizottság terjesztett a taggyűlés elé a te­vékenységéről szóló jelentést. Ha a bizottságok nem számol­tak be a taggyűlésnek tevé­kenységükről önszántukból, ak­kor azt a taggyűlés sem köve­telte tőlük. Ez nem minősíthe­tő úgy, hogy bizalmat éreznek a szervezetek bizottságai iránt, hanem a felületesség megnyil­vánulásának, a párt belső de­mokráciájához való helytelen viszonynak és annak, hogy nem élnek a tagsági jogokkal, és ez ártalmas a pártmunka számára. Következetesen a passzivitás és belenyugvás ellen 1972. VII. 13. A járási ellenőrző és reví­ziós bizottságok joggal bírálják a párthatározatok teljesítésé­nek értékelésében látható libe­ralizmust. Egyes alapszerveze­tek például következtetéseket vonnak le abból, ha nem fize­tik a tagsági illetéket vagy nem vesznek részt a gyűléseken, de gyakran szemet hunynak afe­lett, ha nem teljesítik követke­zetesen a határozatokat, a funk­ciókból eredő kötelességeket, el­nézik a kommunistáktól idegen nézetek megnyilvánulását, az erkölcsi botlásokat, és a tagság akcióképességét. Olyan táptalajt képeznek, amelyből kinő az op­portunizmus. A pártalapszabály- zat meghagyja, hogy az alap­szervezet tanácskozzon minden passzív tagról és vonja le vi­selkedéséből a megfelelő követ­keztetéseket. A passzivitást csak a magas életkor vagy a beteg­ség mentheti. A politikai pasz- szivitás más mentsége elfogad­hatatlan. Csehszlovákia Kommunista Pártjának tagja lehet köztársa­ságunk minden állampolgára, aki elfogadja a párt program­ját, határozatai értelmében cse lekszik és teljesíti a további fel­adatokat. Ebből a szempontból pártunk számos tagjának meg kell javítania munkáját, hogy ki­érdemelje a megtisztelő kom­munista nevet. A CSKP bizottságai munká­jukban nem pihenhetnek, nem elégedhetnek meg csupán azzal, ha befizetik a tagsági illetéke­ket és rendszeresen megtartják a gyűléseket, amelyeken jó a részvétel. Aggasztania kell ben­nünket a pártmunkában a for­malizmusnak, a következetlen­ségnek, annak, hogy a kommu­nisták egy része közömbös a fo­gyatékosságok iránt és passzí­van várja, hogy a feladatokat a szervezet bizottsága oldja meg. Az alapszabályzatban rögzí­tett kötelesség, hogy fejleszteni kell a kritikát és az önkritikát, harcolni kell a kritika elnyomá­sa ellen, fel kell tárni a hiá­nyosságokat, amelyek ártanak a párt és az állam érdekeinek, törekedni kell ezek eltávolítá­sára és fel kell hívni rájuk a pártszervek — ha kell a Köz­ponti Bizottság — figyelmét, és nem szabad megengedni a sze­rénytelenség megnyilvánulását. A gyakorlatban azonban szá­mos hiányosságot észre sem vesznek. Vannak kommunisták, akik mindeddig még nem álltak élére annak a harcnak, mely a hiányosságok felszámolását szorgalmazza. A hiányosság el­leni könyörtelen harc — ami szintén az alapszabályzatból ered — minden párttag és tag­jelölt szükségszerűen jellegze­tes tulajdonsága. Ha ez minde­nütt így lesz, akkor lényegesen könnyebb lesz teljesíteni a szo­cialista építés valamennyi fel­adatát. Az alapszabályzat érvényesí­tése az alapszervezetek életé­ben a párt járási és kerületi bi­zottságainak döntő fontosságú feladata. A kommunisták akti­vitásának további növelése és a pártélet lenini normáinak elmé­lyítése megköveteli, hogy a já­rási bizottságok megjavítsák együttműködésüket az egész já­rási aktívával mindenekelőtt az instruktorok testületével, amely köteles az alapszervezeteknek ben kell alkalmaznunk a bírála­tot, ami annyit jelent, hogy ak­kor, amikor még a hibák nem burjánoztak el túlságosan. Az idejekorán, a taggyűlésen el­hangzott elvtársi bírálat, a fi­gyelmeztetés a hiányosságokra és azok okaira segít a hibát 'el­követő elvtársaknak. Erélyesen véget kell vetni az olyan elkép­zeléseknek, mintha minden meg­bírált elvtárs ellen káder-, fe­gyelmi, vagy más intézkedése­ket kellene alkalmazni. Ebből az elképzelésből helytelen gya­korlat származik. Az apró hibák opportunista megtűrése teszi le­hetővé az olyan súlyos hiányos­ságok keletkezését, amelyek szükségszerűen maguk után vonják a fegyelmi, a káder-, vagy egyéb intézkedéseket. Az ilyen gyakorlat a kritikát nem mint a nevelés segítő eszközét alkalmazza, hanem mint meg­torlást, ezért pártellenes és ká­ros. A felsorolt hiányosságok dön­tő többsége a pártszervek és szervezetek gyakorlati tevé­kenységében az opportunizmus konkrét megnyilvánulása. Az opportunizmus nálunk főleg a hatvanas években ütötte föl a fejét, és mint ismeretes, 1968- ban tetőzött, amikor a jobbol­dali opportunizmus és revizio­nizmus betört nemcsak a gya­korlat, hanem az elmélet terü­letére is. Megnyilvánulási for­mája az volt, hogy támadta a társadalom szocialista szerkeze­tét, hirdette a nihilizmust, a passzivitást, a közömbösséget, a pártkötelességekhez, valamint a pártalapszabályzathoz és párt- határozatokhoz való felelőtlen viszonyt. E felelőtlenség követ­kezményei még napjainkban is érezhetők a gyakorlati munká­ban. Az, hogy a párt életében következetesen felszámoljuk, sürgető követelmény, és a párt XIV. kongresszusa határozatai eredményes teljesítésének egyik feltétele. A tapasztalatok hatalmas erőt jelentenek Egyidejűleg az is nélkülözhe­tetlen, hogy a kommunisták megértsék, a pártélet nem ön­célú, a párttevékenység — vagyis a taggyűlés, az illetékek fizetése, a művelődés, a káder, a szervezeti és az ideológiai munka, az alapszabályzat jobb betartását célzó törekvés, vala­mint a pártmunka lenini bolse- vista stílusának elmélyítése kö­zös célt szolgál: erősíteni a párt vezető szerepét és növelni a társadalomra tett hatását. A kommunisták százezreinek ta- paszalata, a marxista—leninis­ta elmélet és a pártpolitika ismerete olyan hatalmas erő, amely képes megváltoztatni társadalmunkat. A pártélet a kommunisták sokoldalú előké­szítése e feladatok teljesítésére. Úgy értelmezni, mint öncélú fo­lyamatot a párt e társadalmi funkciójához való kapcsolat nél­kül annyit jelent, mint lemon­dani a párt alapvető küldetésé­ről — a tömegek megnyeréséről. Pártos nevelő, eszmei és szer­vező, politikai és kádermunká­val kell kitartóan tovább javí­tanunk az egész párt, minden szerv és szervezet munkáját, meg kell szabadulnunk a prak- ticizmustól és a rutinmunkától, s felelősségteljesen kell foglal­koznunk a munka módszereivel és eredményeivel. A legsürge­tőbb feladatok egyike az elfo­gadott határozatok teljesítésé­nek következetes ellenőrzése és a fokozott igényesség. Pártunk munkájában a lenini stílus el­mélyítésének és megszilárdítá­sának folyamata meghozza a gyümölcsét a XIV. kongresszus határozatának teljesítésében, lehetővé teszi szocialista társa­dalmunk további gyors fejlődé­sét, népünk életszínvonalának további emelkedését. A párt né­pünk eredményei szervezésének és biztosításának döntő ténye­zője. Ezért a pártmunka színvo­nalának emelése minden kom­munista feladata és megfelel egész dolgozó népünk érdekei­nek. ÚJ VÁROSNEGYED A košicei volt katonai kiképzőhelyen néhány év alatt korsze­rű hatalmas lakótelep épült. A Magasépítő Vállalat dolgozói eddig 15 200 lakást építettek. A felvétel a Luník VIII. lakóte­lep építkezésén készült. (A. Haščák — CSTK felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom