Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-02 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó
LÁTOGATÓBAN A KITÜNTETETT FALUBAN A trebišovi járás dolgozói a CSKP ^ jubileumi évében az elmúlt évtized legjobb eredményeit érték el: A „Z“-.akció keretében közel tizenkétmillió korona értékű társadalmi munkát végeztek. Hosszú felsorolásban lehetne foglalkozni a harminckétmil- lió korona értéket meghaladó fa 1 ufejleszt ési akciók eredményeivel. A sok község közül bemutatjuk a kormányéi ismerésben és százezer korona pénzjutalomban részesített BOŤANY-t [Battyán 1. A csehszlovák—szovjet országhatár közelében fekvő, 1314 lakosú község, mezőgazdasági jellegű. A felszabadulás előtt a falu határának nagy része a grófi nagybirtokhoz tartozott. Most a Kráľ Chlmec-i Állami Gazdaságé. A község helyi nemzeti bizottságának elnökével, ifj. MARGITA Lászlóval arról beszélgetünk, hogyan sikerült kormányelismerést kapniuk? — A hnb tanácsa, a képviselők jó szervezőmunkája fontos szerepet játszott a falufejlesztésben értékelt eredmények elérésében, de ebben legnagyobb érdeme községünk lakosainak ven, hangsúlyozta Margita elvtárs, akik a pártjubileum évében több mint negyvenháromezer brigádórát dolgoztak, s közel 060 000 korona értékű felajánlásukat, 1,5 millió koronát meghaladó értékben teljesítették. Az ösz- szefogás, a képviselők és a lakosság szoros együttműködése, kölcsönös megértése kedvezően befolyásolta a községfejlesztésben elért jó eredmények kialakulását. 9 Mire irányították elsősorban a figyelmet? — Községünk Bodrogköz egyik leg- sárosabb települése volt, ezért az utak javítására, a járdák építésére irányítottuk a figyelmet. A felsőbb szervek anyagi támogatásával s a lakosság társadalmi munkájával sikerült 2720 méteren aszfaltozott járdát építeni, háromezer méteres szakaszon porta- lanítanj az utat, több mint kétezer négyzetméteren parkot létesíteni. Ezenkívül fákat és díszbokrokat ültettünk ki a községben, s az ifjúság részére szép környezetben szórakozóhelyet létesítettünk. A lakosság jelentős társadalmi munkát végzett a középületek javításánál, a terek és a kerítések karbantartásánál, illetve építésénél is. A zavartalan közellátáshoz közel 34 000 tojás s csaknem háromezer kg hús értékesítésével járultak hozzá. Az állami gazdaság földjein több mint tizenegyezer brigádórát dolgoztak. Véleményem szerint az SZSZK kormánya elismerésében községünk lakosságának nagy lelkesedését, ten- niakarását méltányolta elsősorban, s ezzel, valamint a részünkre adott százezer koronával támogatni kívánja jövőbeni alkotómunkáját. Margita elvtárs elmondta, ,,hol szorít a cipő“, milyen nehézségekkel küzdöttek eddig, s hogy a jövőben mit akarnak megvalósítani a faluban. A község fejlődését a legjobban az tudja felmérni, aki régebben is megfordult ebben a faluban, és alkalma van látni jelenlegi arculatát is. Aki látta az egykori sáros, latyakos utakat, tudomást kellett szereznie, milyen erőfeszítéseket tettek a község vezetői annak érdekében, hogy legalább ideiglenes óvodát létesítsenek hatvan gyermek számára a düledező egykori egyházi iskolában. A másik Iskolaépület tatarozására is minden évben jelentős összegeket kellett fordítani, mert nem lett volna hol tanítani a gyermekeket. Az üzlethálózat sem felelt meg a követelményeknek. A ,,Jednota“ ugyan felépített egy új üzletegységet, ahol élelmiszert árulnak, és a közös étkeztetést is biztosították, de az ipari és a textil árucikkek, valamint a lábbeli árusítását meg kell oldani. Problémát okoz a kultúrház építése Is. A további években sem sikerült ehhez megszerezni a hozzájárulást, ezért a volt grófi mosókonyhát alakították át a kultúrház céljaira. Elnök elvtárs említette, hogy sok még a tennivaló. Milyen konkrét feladatok megvalósítását szorgalmazzák jelenleg? — A járási szervek által jóváhagyott fejlesztési terv alapján sor kerül községünkben további járdák építésére közel kétezer méteres szakaszon, egy héttantermes iskola, valamint másfél millió korona ráfordítással egy új kultúrház építésére. A helyi park karbantartására is közel százezer koronát fordítunk. Természetesen a lakosság társadalmi munkájára a jövőben Is számítunk. A vízellátás is megoldódik. Községünk határában tíz kutat fúrnak — hat már kész —, ahonnan kifogástalan vizet kap a Vojanyi Hőerőmű, és községünk lakossága is. Bizakodók vagyunk, mert hisszük, társadalmi ösz- szefogással megoldódnak a problémák. Az elmúlt negyedszázad alatt 218 családi házat építettek, illetve újítottak fel községünkben. Csaknem száz családi otthonban központi fűtés, 47 helyen hűtőszekrény, községi méretben 275 televíziókészülék, 280 rádió, 257 mosógép, és 89 motorkerékpár van. Annak idején a grófnak sem volt gépkocsija, ma a volt nagybirtok alkalmazottainak családjai tizenhét személygépkocsit mondhatnak magukénak. Nagyon jólesett a kormány elismerése, ami még szervezettebb munkára ösztönöz bennünket. KULIK GELLERT Ródai Pál sírja EGY HÓNAP ALATT HÁNY LÁTOGATÓJA VOLT A NÓGRÁDI MÜZEUMNAK? ft ELŐZETES JELENTÉS A VÁR FELTÁRÁSI MUNKÁLATAIRÓL Igazságot fejez ki az a római közmondás: His- * tória est magistra vitae — A történelem az élet tanítómestere. Ezért ha valaki Bratislaváből, vagy hazánk más tájáról egy-két napra érkezik Fiľakovo (Fülek) városába és érdeklődik a múlt, a történelem, a népművészet iránt, feltétlenül szakít magának néhány órát, hogy ellátogasson a Nógrádi Múzeumba. Néhány héttel ezelőtt itt rendezték meg ,,A népi architektúra védelme“ című kiállítást. Anyagát a Szlovák Nemzeti Múzeum illetékes osztályának dolgozói, illetve a Műemlékvédő Hivatal szakemberei állították össze. Főleg fényképes dokumentációk adtak hírt arról, hogyan is áll hazánkban a népi architektúra védelmének ügye. Lényegében olyan vándorkiállítás anyagát nézhették meg az érdeklődők, mely mintegy 70—80 ezer korona értéket képvisel, és keresztmetszetét adja annak, milyen népi építkezési stílusok találhatók hazánkban. Csallóközt csak két felvétel képviselte. Palócföld, népi építészetét egyetlen kép sem. Ez a tény jelzi, milyen óriási mulasztásaink vannak az általános népművelés egy-egy speciális szakaszán. Egy hónap alatt mintegy 2000 látogató nézte meg ezt a kiállítást. Dr. Szakó László tanár, a múzeum tudományos munkatársa elégedett az eredménnyel. A látogatók beírták nevüket és véleményüket a kiállítás emlékkönyvébe. Ezt most amolyan kisebb statisztika a látogatottságról. De statisztika nélkül is sejthető, hogy általánosságban a város lakosainak egy része még soha nem járt, más része pedig évekkel ezelőtt látogatott utoljára a város közepén található múzeumba. Elég nyugtalanító jelenség. Csak az a megnyugtató, hogy ha valamelyik környékbeli iskola tanulmányi kirándulást szervez a városba, nem teljes a programja a múzeum gyűjteményeinek megtekintése nélkül. A múzeum kiállításai a közvélemény és a sajtó nyilvánossága előtt zajlanak le. Van azonban a múzeumi munkának néhány, ennél kevésbé „látványos“ területe, amelyről alig tudunk valamit, bár egy egész munkacsoportot foglalkoztató tevékenység nagyon fontos részét alkotja. Ilyen például a vár műemlékeinek feltárása, a vár rekonstruálása. Krúdy Gábor, az igazgató vezeti ezt a munkát. A régészek 1942-ben dr. Kalmár vezetésével kezdték meg a feltárást. Azóta rengeteg anyag gyűlt össze. Előzetes tájékoztatásul csak annyit hajlandók közölni erről a múzeum dolgozói, hogy mintegy 42—43 ládában elhelyezett anyagról van szó. Majd ha befejezték a feltárást és szakszerűen feldolgozták az anyagot, akkor nyilatkoznak ... Még öt — tíz év munkájára van szükség ahhoz, hogy az archeológusok és az érdeklődők számára is izgalmas feltárást befejezzék. jelenleg öt kőműves és három segédmunkás dolgozik a várban. A múzeum igazgatója, aki archeológus, nap nap után közöttük van. Ogy mondják a múzeumban, hogy jelenleg valahol lent, 30 méter mélyen ásat az igazgató, de öt-tíz év múlva feltétlenül feljut majd az ötödik emeletre. A létesítendő vármúzeum ugyanis ötszintes lesz. Nem ennyire változatos, de ugyancsak rendszeres és szakmai szempontból jelentős az a tevékenység, ami a múzeum tudományos munkájához kapcsolódik: a tanulmányok szerkesztése. A tanulmányok témája mindenkor a múzeum valamelyik gyűjteménye, műtárgya, egy-egy, a múzeum, a táj anyagához szorosan kapcsolódó elvi-, esztétikai probléma. Széles, de kevéssé ismert múzeumi munkaterület a műemlékek gondozása, védelme. És ezzel kapcsolatos néhány probléma. Többek között például: mert a luceneciek (Losonc) már többször is szóvá tették elhanyagolt állapotát, és mert a Nógrádi Múzeum járási múzeum, tehát a síremlék rekonstruálását illetően előzetes véleményt a múzeum tudományos munkatársai adnak. Csakhogy, egy ilyen véleményezés összeállítása nem könnyű dolog, különösen Rádai Pálnak, II. Rákóczi Ferenc kancellárjának sírját illetően, mert a forrásmunkák halálát, temetését más és más időpontban említik. Arról nem is szólva, hogy az egyik kiadvány szerint Pécelen temették el, a másik szerint egy Ipoly menti falucskában, a harmadik szerint Losoncra vitték exhumált tetemét. Hiába biztosította költségvetésében a síremlék rekonstruálására fordítandó összeget a járási nemzeti bizottság, addig amíg a tudományos vitát el nem döntik, a múzeum dolgozói végleges véleményezést nem adhatnak. De remélhető, hogy hamarosan megoldódik ez a probléma is, mert a kutatásban magyar- országi szakemberekkel teremtettek kapcsolatot a múzeum dolgozói s így két oldalról is megvizsgálják a problémát. A néprajzi részleg gyűjteménye két nagy termet tölt meg. Ezen a munkaterületen nincs szakdolgozója, etnográfusa a múzeumnak. Az összegyűjtött tárgyak — korsók, edények, bútorok, szerszámok, öltözetek — csupán a nyilvántartásban vannak bevéve, a tárlókon elhelyezve. Ám a múzeumi dolgozók, a hozzáértőbb látogatók tudják, hogy ez kevés. A tárolt anyagot fel kellene dolgozni, rendszerezni kellene, s nem ártana, ha látványosabb módon, didaktikai szempontok szerint helyeznék el. Talán az idén már kap a múzeum etnográfust a fiatalok közül, akik most végeznek. A hangsúly azonban ezen a szón van: talán. Ugyanis a fiatalok között nem divatos szakma a muzeológus, az etnográfus foglalkozás. És ha akad is ilyen fiatal, aligha ebbe a városba jön. Ez a helyzet a Nógrádi Múzeumban. És arra gondolva, hogy hazánk többi, hasonló jellegű honismereti, táj- és járási múzeumaiban szintén hasonló a helyzet, kialakul előttünk a kép: a múzeumok ma még sok részterületen csak halványan és elmosódottan — bár napról-napra fejlődő tudományos konkrétsággal — tükrözik tegnapi életünk alakjait, színeit és árnyékait Tennivaló még van ezen a téren. És szükség van erre, hisz a mát igazán csak a tegnapon keresztül ismerhetjük meg. HAJDÜ ANDRÁS 1972. VII. 2. UZ K5NMŕiBItSI KÍÍIEIEI *3 Oft XO ►J CD *5> u* CQ s Utcarészlet a kitüntetett faluból. (Molnár János felvétele)
