Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-11 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó
ALLASFOGLALAS ES IRODALOM (Fabry Zoltán egy stószi levele) Köztudott, hogy a Fábry-hagyaték feldolgozása még hosszabb időt vesz igénybe. Az író stószi háza könyvtárának különösen értékes kötetei azok a folyóiratok, amelyek a német emigrációból jutottak el hozzá Stószra. E sorok írójának kérésére és kérdésére, közel egy évtizede Fábry Zoltán felsorolta azokat a folyóiratokat, amelyeket a 30-as években, illetve a második világháború alatt gyűjtött ösz- sze. Levelének dokumentumértékét növeli: a Fegyver s vitéz ellen, s nem kevésbé az Európa elrablása megírásához használta fel az alább felsorolt folyóiratokat. Tehát az állásfoglalás, a kultúrpolitikai dokumentumjelleg, az irodalom ja megvalósult mű és művekI és a filológia egyszerre tapintható ki e levélből az őt ért irodalmi és kultúrtörténeti hatásokról — a levél második felében — nem is beszélve. Igazat kell adnunk egy későbbi Fábry-levél (1968 V. 11.) ama megállapításának, mely szerint nála „minden könyvön át jön ; az egyéni élményt is könyv hozza felszínre később“. Állásfoglalás és irodalom, élmény és irodalom — így ötvöződik eggyé, egységes életművé, részeiben és egészében. (KOVÁCS GYŰZOJ .. nem vagyok jól, és nagyon keveset tudok dolgozni laz „Európa elrablása“ május Óta várja az 5—6 utolsó fejezetét), és azért csak egészen röviden. A német folyóiratok, melyek jártak vagy küldtek (egy párat a Korunk folyóiratszemléje miatt kaptam, vagy ingyen, vagy féláron. A Korunk folyóiratszemléjében a német dolgok tőlem vannak. Sokszor ott a szignó: F.): Literarisches Echo,, Die Aktion (Berlin), Berichte (Wien), Fanal (Münsam lepja, Berlin), Feuer, Die Flöte, Die Form, Inte nationale Presse Korrespondenz, Das junge Deutschland, Junge Menschen, Die Kreatur, Das Kunstblatt, Die Linkskurve, Die Literarische Woche, Die Gäste, Die Neue Büchersdhau, Europäische Revue, Die Neue Dichtung, Der Neue Merkur, Die Neue Rundschau, Neue Schweizerische Rundschau, Der rote Aufbau, Das Tagebuch, Die Tat, Die Weltbühne, Die Zeit. — Az ©migráció lapjaiból: Deutsche Volkszeitung (Paris), Der deutsche Weg (katolikus emigráns lap), Europa (Paris), Europäische Hefte (Wilhelm Schlamm, Prága), Der Gegenschrift (Paris), Mass und Wert (Zürich), Der Monat (Prag), Neue Deutsche Blätter (Prag), Unsere Zeit (Paris), Rundschau (Svájc), Sozialistische Warle (Paris), Das Neue Tagebuch (Paris), Die Wahrheit (Prag), Die Neue Weltbühne (Prag, Paris), Das Wort (Moskva), Intern. Literatur (Moskva), Moskauer Rundschau (Moskva). Közelebbi kapcsolatban csak a Linkskurve-val voltam (ennek egyidőben csehszlovákiai terjesztője is). Magyar folyóiratok: Új Föld, 100% Forrás, Gondolat, Genius (Arad), Periszikóp (Arad, Nagyvárad), Korunk (Kolozsvár). ... Nem igen álltam közvetlen kapcsolatban sem német, sem egyéb antifasiszta íróval. Itt-ott egy-egy levél: Kurt Tucholsky, Bernhard von Bren- tanno, Hans Siemsen (ezzel a legsűrűbben), Leonhard Frank, Bruno Vogel. Személyes ismeretség: Ludvig Renn, akivel két hétig együtt jártam a ruszinsz- kói éhségterületet: a Verhovi- nát. (Ennek gyümölcse az elkobzott könyvecske: „Az éhség legendája“). József Attila-kap- csolatról a könyvekben mindent elmondtam. Ehhez még elolvasandó a forgalomba nem került J. A. Emlékkönyvben megjelent írásom... Az első nagy irodalmi impulzus talán Gerhart Hauptmann Takácsoik- ja volt. Különös „szellemi atyám“ nincs. A háborús írók közül a német expresszionisták, és itt különösen Fritz von Unruh. Példakép, antifasiszta halhatatlanság, két név, melyek bennem élnek: Oarl von Os- sietzky, Thomas Mann. És egészen, minden más hatást inesz- sze felülmúlón, egy életet eldöntőn és kísérőn: Ady Endre!“ Bodnár Gyula HA NÉHA ZÖLD SZIGETÉN Tehenek nyakában kondul a dél Fűbe mártom kezem Fel a karomon a számig hangok vonulnak Fakardos-hadsereg egy hangsúlyos nyárból Tehenek nyakában kondul a dél Behavazott rét Gyermekláncfű O. K. (Egy vietnami kislány emlékére, akit 1966-ban három amerikai katona brutálisan meggyilkolt.) Kis Mao ne félj kapaszkodj meg a vízesésben véres tested fénybe öltözteti a víz cseppkő leszel és tejet fogsz inni Csak várj kis Mao lebukok az aszfalt aló leúszok Vietnamba méhed kilőtt madarai visszatérnek élni fogsz kerékpárt veszek neked Csak várj kis Mao ha meggyógyultál Eríksonnal hadat üzenünk az okéknek Ne félj K. O. Könözsí István felvétele a GYERKÖCÖK — ciklusból EMLÉKEZÉS Viharos volt távozásod, mint vágtató szelek vonulása; megrezzent minden falevél, hajlott az ág derekad lágy övén. Mit láttam? Láttam én mindent: fehér, vörös és fekete rózsát. Talán csak rémképek voltak, vagy felém intettek a holtak? Ki tudja ma már, hogy is volt; csendet markolnak a merev ágak, s a színtelen rózsahavazásban keresnélek, de utat nem találok. VASARNAPI REGGEL Elnyílt hétköznapok sárga levele tapad ébredő szemére, a fény mögül erdők mélyébe ásít s felzeng a levelek zenéje. Különös a sétány nyugalma, csak ritkán töri meg egy-egy szép lány, akinek hajában még a tegnap-szőtte álom csintalanul kószál. Egyszerű és szép beletévedés ez az ár hetedik cseppjébe. AKKOR MÉG Akkor még tenyered bánata puha volt, mint a frissen sült kenyér. Ma a kalászban sziklákra lelek, csak a malomkövek őrölnek örömet. A percmutatók - az időzített szolgák - megláncolt hitüket újramorzsolják, elnézem némán babra ujjaikat, tovatűnt jelenük még gyakran megriaszt, de mit sem tudva elszenderedem, kenyérillat úszik álmodó szememen ...
