Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-07 / 132. szám, szerda

Matis Pavel felvétele) Gazdálkodjunk ésszerűen a munkaerővel is A nitrai Plastika 40 dolgozót takarít meg 1372. VI. 7. Az utóbbi években köztársa­ságunkban egyre jobban előtér­be kerül a komplex szocialista racionalizáció kérdése. A mun­katermelékenység növelése a termelési kapacitások lényege­sebb bővítése nélkül főleg a munka ésszerűsítésére irányítja a figyelmet. Az ésszerűsítési tevékenység­nél természetesen a humán szempontokat is figyelembe kell venni, amelyek végső fo­kon pozitívan vagy negatívan hatnak az ember teljesítményé­re, egészségére, szellemi és tes­ti fejlődésére. A mi feltételeink között en­nek elsőrendű jelentősége van, mert a népgazdaság extenzív fejlesztésének eszközei csak­nem teljesen kimerültek. Isme­retes, hogy munkaerőtartalé­kaink csaknem teljes mérték­ben bekapcsolódtak a munka- folyamatokba, s a legnehezebb helyzet még csak most követ­kezik. A női munkaerőt, ahol lenne még némi tartalék, nem tudjuk úgy kihasználni, hogy ez az élet más területét ne ér­né károsan, mert már így is a legnagyobb női foglalkoztatott­ságot kimutató országok közé tartozunk. A komplex szocialista racio­nalizáció kérdéseinek rendkívü­li figyelmet szentelt a CSKP XIV. kongresszusa is, mely ha­tározataiban a vezető gazdasági dolgozók feladatául adta a munkafegyelem megszilárdítá­sát és a munkaerő jobb kihasz­nálását, ami által jelentős mér­tékben növelhető a termelés hatékonysága és csökkenthető az aránytalanság a. munkaerő kereslete és kínálata között. A XIV. kongresszus határoza­tai teljesítésének érdekében a mi vállalatunkban is részlete­sen felmértük a munkaidő ra­cionális kihasználásában mutat­kozó helyzetet. Kidolgoztuk a komplex szocialista racionali­záció részletes tervét, amely­ben a munka ésszerűsítésére fordítottuk a fő figyelmet. A terv értelmében az illeté­kes gazdasági dolgozók elvé­gezték a termelési központok munkaidő-felhasználásának fel­mérését. Megállapították, hogy a gépeket kezelő dolgozóknál jelentős tartalékok vannak a mi vállalatunkban is. Ez azon­ban nem a gépkezelők hibája, mert ők pontosan az érvényes technológiai előírások szerint dolgoznak. A gépkezelők mun­kaidő-kihasználásában a fogya­tékosságok okait máshol kell keresni. Vállalatunk a fiatal vállala­tok közé tartozik. A termelés megindításakor a technológiai dolgozók nem rendelkeztek elég gyakorlati tapasztalattal a ki­szolgálási normák megállapítá­sához, és más részlegek sem tudtak segítséget nyújtani, nem voltak még kiépítve, vagy ők sem rendelkeztek még kellő ta­pasztalatokkal. így történhetett meg, hogy a technológiai folya­matokban a kiszolgálási nor­mák jelentős mértékben eltér­tek a valóban szükségesektől. Emellett az is számításba jön, hogy a dolgozók fokozatosan egyre nagyobb termelési szak­értelemre és gyakorlottságra tettek szert. Arra is rá kell mu­tatni, hogy a technológiai dol­gozók bizonyos tartalékokat is hagytak a termelési folyamat­ban, hogy ne forduljanak elő rendkívüli nehézségek. Vállalatunk egyéb tevékeny­ségében — a szállításoknál és általában az anyagmozgatásban — is vannak felméréssel kimu­tatott tartalékok. Most olyan feladat előtt állunk, hogy eze­ket a tartalékokat a racionali­záció módszereivel minél röví- debb időn belül és minél kisebb költségekkel maradéktalanul ki­használjuk. A jelenlegi feltéte­lek közepette a kiszolgált gé­pek számának növelése mutat­kozik a legjárhatóbb útnak. Legaktuálisabb ez a 21-es köz­pontban, ahol magasnyomású polietilénből csomagolóanyago­kat gyártanak, itt a többgépes kiszolgálás azonnal bevezethe­tő. Ki is dolgozták a gépi be­rendezések kiszolgálásának új munkaszervezését. Már csak a termékek géptől való elszállítá­sának gépesítését és átmeneti raktározását kell megoldani. Hasonló lehetőségek vannak a 11-es és a 22-es központban, ahol csöveket, lemezeket és kü­lönböző idomokat gyártanak. A komplex szocialista racio­nalizáció programja megvalósí­tásának érdekében a termelési központokban beszélgetéseket szervezünk, amelyeken megma­gyarázzuk a racionalizáció cél­jait. A többgépes kiszolgálásra való áttéréssel kapcsolatban a munkabér változó részét 15 szá­zalékkal tervezzük növelni, ami havi összegben egyénenként 150—200 koronás béremelést je­lent. Ez az akció a vállalatnak csak a 21-es központban 14 dol­gozó megtakarítását jelenti, ami 147 000 korona értékű bér­alapnak felel meg. Számítá­saink szerint az egész vállalat­ban 35—40 dolgozót takarítha­tunk meg, évi 420 000 korona béralappal. További lehetőségek vannak még a kisegítő ágazatokban, a szállítások és a karbantartás terén. Ez azonban eléggé bo­nyolult feladat és alapos körül­tekintést igényel. A tény azon­ban az, hogy a vállalatban na­gyobb a kisegítő ágazatok dol­gozóinak száma, mint a köz­vetlen termelőké. Ez okvetle­nül indokolttá teszi a kisegítő ágazatok munkájának részletes tanulmányozását és ésszerűsí­tését. SLIŠKA ŠTEFAN, igazgatóhelyettes Ma kezdődik a VII. Bratislavai Líra Ma este 20.00 órakor a Szlo­vák Filharmónia hangverseny- termében ismét felhangzik a már jól ismert szignál, s ezzel megkezdődik a VII. Bratislavai Líra. Legrangosabb hazai köny- nyűzenei rendezvényünknek az idén is kettős művészi célja van: egyrészt fórumot és lehe­tőséget nyújt a hazai táncda­lok bemutatásához, másrészt pedig ez a fesztivál hivatott ar­ra, hogy hű tükörképet adjon a szocialista „táncdal-termés“ egyre javuló színvonaláról. Az idei fesztivál az előjelek és a „nevezés“ szerint rangos­nak ígérkezik: ma a baráti or­szágok hanglemezgyártó válla­latainak gálaestjén többek kö­zött a szovjet Valentin Bagla- jenkot, Zalatnay Saroltát, az NDK-beli Frank Schöbelt, a ro­mán Aurelian Andrescut, vala­mint a jugoszláv Mladen Koz- jakot hallhatjuk. Illetve láthat­juk. A gálaest második részé­ben a Supraphon, Pánton és az Opus hazai hanglemezgyártó vállalatok „színeiben“ a legis mertebb cseh és szlovák tánc- dalénekesek vesznek részt. Holnap és pénteken rendezik meg a hazai táncdalverseny elődöntőit, amelybe több mint 800 pályamű közül 23 dalt vá­lasztottak ki. Szombaton kerül sor a fesztivál döntőjére. E há­rom nap műsorának második részét neves külföldi énekesek színesítik. Többek között Salvu tore Aduino, Zdislauia Sosnic- ka, Máté Péter, a skót MIDDLE OF THE ROAD együttes, Neill Reid s a kubai Maria Farai} mutatkozik be a szlovák fővá­ros közönségének. A fesztivál eseményei közül a televízió a két elődöntőt, s a döntőt egyenes adásban, a hangversenyek második részeit pedig későbbi időpontban fel­vételről sugározza. (—y—fl LIDICE ÉL Tevékenykednek A bratislavai készültségi egy­ség — amely egyébként a köz biztonsági szervek iskolája is — hasznos társadalmi munkát végez. „Majofor“ együttese és „Stop“ zenekara több alkalom­mal fellépett. Több mint 40 tagja pionír-csoportvezető és eddig 450-en ajándékoztak vért. Hetente tartanak politikai elő­adást és szabad idejükben a főváros fejlesztéséből, illetve szépítéséből is kiveszik részü­ket. (n) Lidice és a hozzá hasonlóan tragikus sorsra jutott számos község és város a fasiszta gyil­kosok gaztetteinek örök me- mentója a becsületes emberek emlékezetében. A világ figyel­mét az sem kerüli el, hogy a lidicei gyilkosok közül sokan még ma is büntetlenül hirdetik a Német Szövetségi Köztársa­ságban revansista eszméiket. Ugyanakkor százezrek láradoz­nak azon, hogy megfékezzék a nyugatnémet revansistákat, le­hetetlenné tegyék további esze­veszett terveiket, és enyhítsék a nemzetközi feszültséget. Ezeknek az erőknek az élén a Szovjetunió áll, mely nemegy­szer, legutóbb a szovjet—nyu­gatnémet és a lengyel—nyugat­német szerződések ratifikálásá­val kapcsolatban, valamint a Nixon amerikai elnökkel kötött moszkvai megállapodások ese­tében is fényes tanújelét adta békepolitikájának. A Szovjetuniónak köszönhető az is, hogy ma új élet lüktet abban a községben, melyet a fasiszták megsemmisítésre ítél­tek. Lidice feltámadt halottai­ból és a mához, hozzánk, va­lamennyiünkhöz szól. A múltat idézik korszerű épületei, vala­mint rózsakertje is a világ minden részéből ideküldött, pompásan viruló rózsákkal, me­lyeknek bódító illata vigaszt nyújt azoknak, akik mint gyer­mekek annyi megpróbáltatáson mentek keresztül, és akiknek életben maradása szinte csodá­val volt határos. Ma már tisz­tes családapák és családanyák ezek az egykori gyermekek. Szenvedésük elhalványodott ugyan, fájdalmukat tompította az idő, mégsem boríthatnak fá- tyolt a múltra, arra, ami tör­tént ... Lidice a hazai és a külföldi küldöttségek zarándokhelye lett. Minden egyes rózsája, kor­szerű villáinak minden egyes téglája, új életének minden napja a fasizmust idézi emlé­kezetünkbe. Lidice győztesen került ki a harcokból. Sok más — a fasizmus áldozatául esett — sorstársához hasonló»1« ez a kisközség is felépült. Győzött benne az élet, győzött az igaz­ság:. Ez a nehezen megfizetett győzelem pedig mindannyiun­kat arra kötelez, hogy egyszer s mindenkorra a poraiból fel­támadt Lidice mellé álljunk. A békéért, a háború ellen. Az igazságos világért, a fasizmus ellen, a gyújtogatok és a nem­zetek elnyomói ellen! Az új Lidice, a ragyogó kert­város a temetőtől nem messze épült fel. Ifjúságunk sok más békeszerető ország haladó ifjú­ságával együtt segédkezett az országutak felépítésében, ame­lyek ma Lidicét összekötik a világgal. A társadalom összefo­gásának köszönhető, hogy ez a takaros kisváros ismét otthont nyújt a megmenekült és a ha­lál torkából hazatért lidicei asszonyoknak és a megtalált 16 gyermeknek. A lidicei asszonyok szorgal­masan építik a szocializmust. Szívvel-lélekkel bekapcsolódtak a munkába. Gyermekeik neve­lésén kívül még arra is futja idejükből, hogy állandóan csi­nosítsák községüket. Gyümölcs­fákat ültettek, melyeknek ter­mését már évek óta élvezik. Szeretettel ápolják rózsáikat. A mezőgazdasági munkától sem tartják távol magukat. Tudják, hogy fáradozásuk nem hiába­való. Mindent megtesznek, hogy ne legyen többé háború, ne kelljen megválniuk legdrá­gább kincsüktől: gyermekeik­től. Ez adja munkájukhoz az erőt és még valami: a tudat, hogy nincsenek magukra hagy­va. A Szovjetunióban és a szo­cialista országokban élő elv­társaink, szövetségeseink és harcostársaink százmilliói van­nak velünk, valamennyiünkkel. Együttesen törekszünk olyan jövő biztosítására, amely ke­resztülhúzza a fasiszták ter­veit, lehetetlenné teszi gaztettei­ket, a háborút... Nem, nem légből kapott el­képzelés, nem vágyálom többé ez a célkitűzés. Ezt bizonyítja az is, hogy felszabadításunk után nemcsak az új Lidicét si­került felépítenünk. Kommunis­ta pártunk irányításával felépí­tettük az egész országot, szo­cialista társadalmunkat.' Erről beszél a mai Lidice, ezt hirde­ti hűségre buzdító emlékművo is. Abban a községben tehát, «melyben harminc esztendő előtt a fasizmus a saját galád- ságát foglalta vádiratba, ma rózsák teremnek, az egész vi­lág rózsái. Pompás, sokszínű, illatos, az életet jelképező ró­zsák, amelyek megerősítenek hitünkben ... KARDOS MÁRTA Kulturált élet, rendezett lakásviszonyok Életszínvonalunk a felszaba­dulás óta nagymértékben emel­kedett. Dolgozóink becsületes munkával kulturált környezetet teremtettek maguk és család­jaik számára. Ma már termé­szetesnek tartjuk, Jiogy fal- vainkből eltűntek a szalmafe- deles házikók, a gémeskutak. szesíti azokat az egyéneket, akik saját erejükből családi ház felépítésével oldják meg lakásproblémájukat. 1966-tól 1970-ig 576 építkezőnek 8 mil­lió korona állami támogatást juttattunk. 1966-tól, amikor tör­vénybe iktatták, hogy a járási nemzeti bizottságoknak kell az A községekből eltűntek a szalmafedeles házak. (Tóthpál Gyula felvétele) Bauernfeind Géza mérnökkel, a Košice-vidéki Járási Nemzeti Bizottság építésügyi és tervezé­si osztályának vezetőjével az utóbbi évtizedekben végbement hatalmas "fejlődésről beszélget­tünk. — Járásunk területén a családi házak építését csak 1950 után kezdhettük el, mert addig a második világháború alatt megrongálódott házakat kellett újjáépítenünk. 1950-től 1960-ig 2786 lakást építettünk. Ennek 90 százaléka családi ház. 1961—1970 között a lakás­építés még fokozódott. Hatezer új lakás épült, ebből 4600 csa­ládi ház. Államunk anyagi tá­mogatásban részesítette és ré­út- és a villanyhálózatot, vala­mint a vízvezetékek építését pénzelniük, 1970-ig 31 millió koronát fordítottunk erre a célra —• mondotta Bauernfeind mérnök. 9 Milyen családi házakat építenek a járás területén? — Az a véleményünk, hogy járásunkban nem is családi há­zakat, hanem palotákat építe­nek, viszont a lakók a rendel­kezésükre álló szobákat nem használják ki kellőképpen. Egy, esetleg két szobában laknak, s a többi helyiségbe csak rit­kán, ünnepek alkalmával veze­tik be a vendéget. # Mi okozza a legnagyobb problémát a lakásépítkezés­ben? — Nemrég miniszteri hatá­rozat alapján megszüntették a lakástervező kis irodák műkö­dését. Járásunk területén öt ilyen csoport szűnt meg, ami problémát okozott, mivel az igé­nyeknek megfelelően nem tud­tunk elegendő tervrajzot készí­teni. A problémát a járási nem­zeti bizottság hatáskörébe tar­tozó tervezőiroda létesítésével oldjuk meg. A lakásépítkezés a Kelet-szlovákiai Vasmű szom­szédságában levő községekben: Vefká Idán, Gomboson, Hanis- kán, Sokolanyban, Bočiaron okozza a legnagyobb gondot, ugyanis ezekben a községek­ben az építkezési tilalom elle­nére is hozzákezdenek a csa­ládi házak építéséhez. Egy év­vel ezelőtt az illetékes szervek felméréseket végeztek az em­lített községekben és arra a megállapításra jutottak, hogy a levegő szennyezettsége a fel­tételezettnél is nagyobb, ezért ezeknek a falvaknak a lakosai idővel a Košicén felépülő új lakónegyedekben kapnak új otthont. Kisebb lakásépítési ti­lalom vonatkozik Perín, Chim, Višný Lanec községre, ahol csak a higiénikus beleegyezésé­vel engedélyezhetik az építke­zést. • Mikor oldódik meg a járás területén a lakásprob­léma? — Ötéves tervfeladatainkban vállaltuk, hogy 1975-ig teljesen megoldjuk a lakásproblémákat, ami azt jelenti, hogy 2479 la­kást kell felépítenünk. Eddigi tapasztalataink szerint ennek a feladatnak eleget tudunk ten­ni, hisz minden évben a terve­zettnél körülbelül 150 lakással többet építünk. (szaszák)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom