Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-01 / 127. szám, csütörtök
Találkozásunk az újai cseh grafikával A Prágai Galéria grafikai gyűjteményéből a közelmúltban az ország fővárosában rendezett tárlat nemcsak az értékes anyag bemutatására, hanem a Cseh Grafikus Művészek Szövetsége: a „Hollár“ 90 éves fennállásának megünneplésére is törekedett. A csoport európai hírű névadója 1607-ben született, s több ezernyi tájat, városképet tükröző metszetét a British Múzeum, s a prágai gyűjtemények őrzik. A század fordulóján fejlődésnek induló cseh grafika igazában 1910-ben lendült fel. Az alapító nemzedékbeli kiváló Švabinský professzor egész generációt nevelt fel. Síma köré — kinek művészete Párizsban csiszolódott — az ifjúság tömörült. Majd az új társadalmi légkörben egy művészgárda nőtt fel, kiknek egyéniségük színeivel átszőtt alkotásai a mai európai stílustörekvésekkel roko- níthatók. A színvonalas prágai tárlat sűrített mását most a bratislavai Városi Képtárban üdvözölhetjük. Harmincöt grafikus lapjai, az ezerarcú világ Iránti érdeklődésüket, annak szubjektív képét aprólékos részletezés helyett a dolgok szellemének éreztetésével rögzítik. A figyelemre méltó anyag súlypontját Emil Fillának 40-es évekbeli maradandó értékű karcai képezik. A sokoldalú Filla a cseh modern képzőművészeti irányzatok úttörője. Öt tartják az első alkotónak, aki 35-től — a fa- sizmus európai térhódításától kezdve — a koncentrációs táborban töltött hatéves megszakítással, 47-ig állhatatosan szemben állt a hitlerizmussal. Expresszív erővel, lényegre törő forró szenvedéllyel rögzíti századunk jóvátehetetlen borzalmait. Eszmei telítettségű modern fogalmazást! sorozatának lapjai tárják elénk a mitológiai hősnek: Héraklésznek, az erő és bátorság megtestesítőjének küzdelmét, az embereket szörnyetegektől és szenvedésektől megszabadító győzelmes harcát. Riasztó, mozgalmas grafikái védekezésre ösztönzik „az embert az embertelenségben“. A szervezetten, módszeresen gyilkoló bestiális rémet, a fasizmust jelképezik a hitrege szörnyei: A kithauroni oroszlán, a krétai bika, az erimantészi vadkan, a prédára éhes éles körmű sas. Héraklész izomereje, akarata megfeszítésével száll szembe velük, s leveri őket. A háború irracionális őrületének művészi általánosításai e lapok, melyeknek hőse nem az eszményített mondabeli hős, hanem korunk szenvedélyesen küzdő, győzelmes embere. A másik jelentős mester František Tichý, aki Fillával együtt jelöli ki a háború utáni cseh grafika útját. Ö a 40-es évekbeli művészek példaképe. Költői kifejezője a valósághoz való viszonyának. 38-tól 61-ig alA Birmingham Symphony Orchestra Bratislavában A zenei évad utolsó bérleti estjén a közönség érdeklődéssel várta a külföldi vendégeket. John Lili Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét adta elő. A kitűnő angol pianista mindösz- sze huszonnyolc esztendős, de idősebbnek látszik, és zongorajátéka is jóval idősebb. A fiatal művész érett, kiforrott produkciót nyújtott. Nagyszerű manuális készséggel rendelkezik, de nem elsődlegesen „bravúr-zongorista“. Csajkovszkij zongora- versenye nagy hatáslehetőségeket kínál, s John Lili élt is az adott lehetőségekkel, de egészséges zenei érzékkel tartotta az egyensúlyt a mű virtuóz és érzelmi elemei között. A fiatal angol művész, aki a moszkvai IV. nemzetközi Csajkovszkij versenyen 1970-ben aranyérmet nyert, erősen reagál a gyönyörű orosz versenymű érzelmi tartalmára. Nem túlozza a romantikus effektusokat, de nem is hűti le a Csajkovszkij mű romantikus érzelmességét, legfeljebb egy árnyalatnyira a mai ízléshez alakítja. Ritmus felfogása egyéni, de meggyőző. A helyenként kissé túlhajtott forte hangzásra talán a zenekar hangereje késztette. A Birmingham Symphony Orchestra vezető karmestere, Louis Frémaux dinamikus, színes egyéniség. Zenekara érezhetően sokat köszönhet neki, több mint négy éve tartó együttműködésük során úgy látszik teljes megértés alakult ki közte és muzsikusai között. A birminghami zenekarról és karnagyukról a műsor második felében kaptunk előnyösebb képet. Ha első benyomásunk nem csal, a francia és „franciás“ dirigens muzikalitása elsősorban gazdag kép□ A FRANCIA Hanglemez Akadémia Herbert von Karajan egyik lemezének adta idei nagydíját. Karajan Muszorgszkij Borisz Godunovját vezényli a lemezen, s az operafelvételnél közreműködnek a bécsi filharmonikusok is; a főszerepeket Nyikolaj Gyaurov és Galina Vis- nyevszkaja énekli. □ A SZOVJET Irodalmi és Művészeti Múzeum Beszélgetések a múlttal címmel érdekes szöveggyűjteményt publikált. A kötetben egymás mellé kerültek Dosztojevszkij eddig ismeretlen levelei, Andrejev kiadatlan novellája, Voznyeszenszklj emlékkönyve (Biok, Csehov, Repin szövegekkel) Pausztovszkij 1919. es cikke Gorkijról, Majakovszkij egyik felszólalásának eddig ismeretlen szövege, Nemirovics Dancsenkó- és Saljapin-levelek és így tovább... zeletvilágából meríti mozgatóerejét, így nem lehet véletlen, hogy Sztravinszkij Tűzmadár- szvitjének színpompája látványos értelmezésre ihlette. A zenekar tagjai túlnyomórészt fiatalok, talán ők is őszintébb muzsikáló kedvvel, s mindenképp kiegyenlítettebb zenekari hangzással tolmácsolták a ragyogóan hangszerelt, izzó, mai Tűzma- dár-zenét. Jól fogalmazott műsorukban Britten Purcell-variáciői fejezték be hatásosan a sikerült hangversenyt. Nevelő célzattal készült ízes zenei tréfáját a komponista valójában „fiatal zenei kalauzának“ szánta. A Pur- cell-témát átvonultatja az egész zenekaron, és szellemes variációk során bemutatja az orkesz- ter hangszercsoportjait, az egyes hangszerek technikai és színlehetőségeit. Louis Frémaux játékos kedvvel, humorosan, a Britten zenére jellemző természetességgel szólaltatta meg a pompás variációs füzért. A közönség ovációját vendégeink egy „hatásbiztos“ Massenet kompozíció előadásával köszönték meg. HAVAS MÁRTA kötött karcai élményei tág körét jelzik: Átszellemített lírai tájakon, alakos kompozíciókon kívül zömben a cirkusz világából meríti motívumait. A Légtornászokat, a Fekete Pierrot, a Fantomot, Paganini démoni lényét, a Magas iskola paripáinak kecsesen dinamikus mozdulatait biztos művészi tudással, hajlékony finom vonalakkal jeleníti meg. Átlényegített kifejezésű „alkotásait látható költészetté“ (Leonardo) varázsolja. Az idősebb korosztály, a realista hagyomány meggyőződéses folytatója. V. Sedláček és J. Ramboušek a hazai táj hangulatának, emberének kifejezői, de nem „békés fotográfusok“. K. Svolinský 50-es években átlelkesített kőmetszetei népi in- dításúak. Jirincová Tichý követője. Metszetein átszellemült női arcmások fejeznek ki egy- egy lelkiállapotot. J. Lieslert a képzelet birodalma, s a mikroz- kozmosz ihletik. De linómetszetén harcos embersége is megszólal. Mert a mai fekete-fehér művészet nem merül ki az esztétikai megoldások keresésében. Alkotói társadalmi tudattal, haladó szellemben igyekszenek egyéniségük jegyeit magukon viselő, nemzeti hagyományban gyökerező, az egyetemes művészet vérkeringésébe kapcsolódó grafikát teremteni. K. Hruška fametszetén „a suhanó fekete szárnyú háborút“ (Radnóti) kárhoztatja. V. Mašek „az emberhez méltó értelem nevében ítéli el a gyűjtőtáboro- kat, melyek „fölött fú a förtelmes halál“. K. Stecli izgalmas dinamizmussal érezteti az ember külső-belső harcait. — Prága ódon szépsége sugalmazza K. Müllert és W. Nowákot festői kőrajzok alkotására. L. Ce- pelák festőien oldott akvatintái természeti képeket elevenítenek meg. Jifí John, az 50 éves lírai látású, külföldön is elismert mestert szintén a természet izgatja. A jelenségek formáit, színelemeit esztétikai síkon tünteti fel. A pillanatnyi impulzusokból kiindulva a felszín mögötti lényeget kutatva jut el a végső formáig. Z. Sklená?, a neves illusztrátor kutató elme. Középkori kéziratok, krónikák könyvdíszei, s a Távol-kelet, a Kínában közvetlenül megismert kal- ligráfia egyaránt érdekli. A gondolati tartalmat maga is tökéletes kalligráfiával közli. Kulturált művészi elképzelései a valóság és az álmok világa között lebegnek. (Akvárium.) A bemutatott fekete-fehér művészetre érzékenyen reagálunk, akár hazai, akár világnyelven szól hozzánk, ami „lényegében grafikai szellemű korunkban“ egészen természetes. bárkany jenöné Anon im macera Kedves olvasóink tudják, hogy 19ö6. január 1-től lapunk 8. oldalán naponta két névnapról emlékezünk meg. Köszöntjük azokat, akik a magyar és azokat is, akik a szlovák naptár szerint ünnepük névnapjukat. Tesszük ezt azért, mert szlovák nemzetiségű polgártársainkkal egy hazában élünk, mert sok szlovák nemzetiségű férfi nősült be magyar családba, sok szlovák nemzetiségű lány lett magyar nemzetiségű férfi gyermekének az édesanyja, jól-rosszul magyarul is megtanultak, lapunkat is kézbe veszik, talán örülnek annak, ha saját keresztnevükkel találkoznak az utolsó oldalon és ezért is írjuk nevüket a szlovák helyesírás szabályai szerint. Reméljük, hogy Sz. Árpád úrnak sincs „kifogása“ az ellen, ha szlovák nemzetiségű barátaink nevenapjáról megemlékezünk és nevüket erőszakosan nem magyarosítjuk! Ugyanis soha senki nem emelt ez ellen kifogást, csak néhány nappal ezelőtt jutott eszébe a magát Sz. Árpádnak nevező polgárnak, hogy tiltakozzon, levelezőlapon tudomására hozza lapunk fő- szerkesztőjének, hogy a szlovák keresztnevek a mi „törzsolvasóink között nem divatosak“ és éppen ezért, ha mi szlovák keresztnevű egytneket köszöntünk, akkor a mi olvasóink „röhögnek(Kérem ezt nem én írom így, ez Sz. Árpád úr zseniális és udvarias kifejezése!) Sz. Árpád úr — természetesen — nem tüntette fel a levelezőlapon a lakóhelyét, sem a várost, sem az utcát, sem a házszámot, ezért joggal feltételezzük azt is, hogy nem a saját nevét írta alá. A stílus az ember! Sz. Árpád úrnak pocsék stílusa van. Az életstílusára is gondolok! Mert mi hálásak vagyunk a nyílt, becsületes bírálatért, amiért vállalja a felelősséget is valaki, akit meg lehet hívni egy csésze feketére, a vitás kérdést tisztázandó eszmecserére! De ha valaki láthatatlan fedezékből fröcsköli felénk az epét, akkor csak legyintünk és annyit mondunk, hogy „a kutya ugat, a karaván halad!“ Sz. Árpád úr felszólította fő- szerkesztőnket, hogy hivassa magához a tettest: „azt az ifjú, magyarul éppen hogy tudó munkatársát“ ... Az ifjú jelzővel kifejezett bókot hálásan köszönöm. Ami magyar nyelvtudásomat illeti, közlöm Sz. Árpád úrral, hogy levelezőlapját — mint egykori pedagógus — osztályoztam. Uram! Ön helyesírásból és fogalmazásból megbukott!... és emberi magatartásból is (ha jobban tét szik: erkölcstanból is!). PÉTERFI GYULA Az évvégi kirándulásokról Az iskolai év befejezése előtti időszak — június első három hete — a legalkalmasabb az év- végi tanulmányi kirándulásokra. Ezekben a napokban szinte minden iskolában lázasan szövögetik a terveket, véglegesen konkretizálják a kirándulások helyét és idejét. Természetesen, akik céltudatosan és alapos komolysággal készültek e nagy élményt jelentő eseményre, azokat semmilyen váratlan és kellemetlen meglepetés nem érheti. Azoknak azonban, akik csak most „ébredtek“ fel és kezdenek ide-oda kapkodni, sok csalódásban lehet részük. A kirándulások szervezésében is rendkívül nagy jelentősége van a TERVSZERŰSÉGNEK. Pontos és a legapróbb részletekig kidolgozott KIRÁNDULÁSI TERV nélkül a siker elmarad, a kirándulás nevelési célját nem teljesítheti. Nagyon helyes és hasznos, ha a tanulók előre „megismerkednek“ a kirándulási környék fontosabb és nevezetesebb helyeivel. Erre nagyszerű alkalmat és lehetőséget nyújtanak az osztályfőnöki órák. Természetesen „besegíthetnek“ a földrajz és történelem szakos tanítók is, főleg akkor, ha a valóságban látottak alapján élmény- szerűen tudják ecsetelni a kiválasztott hely szépségeit. így előre felkészülten, kevesebb fáradtsággal, több természeti és történelmi nevezetességet ismerhetnek meg a tanulók. A kirándulások anyagi fedezete nagyon fontos mozzanat. A jól előkészített és megtervezett osztálykirándulásnál az anyagiak biztosítása azonban nem okozhat különösebb gondot, mert az előzetes költségvetés alapján több hónapon át „spórolhatnak“ a tanulók. A legcélszerűbb kollektív osztály- takarékbetétkönyvre helyezni az összegyűjtött pénzösszeget. Ezáltal a tanulót a takarékosság elvére is neveljük. A szülőknek sem kell egyszerre százasokat kiadni, s így a családi költségvetési terv is „sértetlen“ maradhat. A takarékosság fontosságát, sajnos, egyes szülök nem veszik komolyan. Túl sok pénzt adnak gyermekeiknek, akik azt könnyelműen badarságokra szórják el. Gyakran a nagyszülők is „puszta szeretetből“ meglepik a kis unokákat — csak úgy „titokban“ — 50—100 koronával. Az ilyen „szeretet“ csak árt a tanulónak és nagyon helytelen, mert a sok pénz KÖNNYELMŰSÉGET eredményez ós az iskola által követett takarékossági elv is csorbát szenved. Az a törekvés, hogy a szülő gyermeke életét a saját gyermekéveinél szebbé akarja tenni, nagyon nemes cselekedet, de túlzásba nem szabad vinni. A kirándulások szervezésében nagyon fontos továbbá betartani a RENDSZERESSÉG elvét. Ez azt jelenti, hogy csak a közvetlen környezet — a szülőföld — alapos megismerése után bővítsük a kört és vigyük tanulóinkat távolabbi vidékekre. Főleg az alsóbb évfolyamokban fontos a szülőföld szépségeire felhívni a tanulók figyelmét. Országunk minden vidékének megvan a sajátos és jellegzetes szépsége, de mivel szinte minden nap látjuk, nem is tudjuk kellőképpen értékelni. A hazai táj, a szülőföld alapos ismerete azért is rendkívül fontos, mert csak így adódik igazi lehetőség az újonnan megismert vidékkel való ÖSSZEHASONLÍTÁSRA. Hazánk rendkívül gazdag természeti, történelmi és kulturális kincsekben. Nagyon sok külföldi turista keresi fel Csehszlovákiát csak azért, hogy megcsodálhassa világhírű fürdőhelyeit, gyönyörű hegységeit, történelmi nevezetességű városait. Mindannyian büszkék lehetünk arra, hogy hazánk fővárosában — Prágában — alapították meg Közép-Európa első főiskoláját, a Károly Egyetemet. És mennyi nevezetesség, menynyi különlegesség van még hazánkban, amelyeket érdemes megnézni, megismerni. Sőt, hazafias kötelességünk megismerni hazánk szépségeit. Ezért nem értek egyet azokkal, akik a hazai-belföldi kirándulások lehetőségeire csak legyintenek és mindenáron a külföldi kirándulásokat helyezik előtérbe. Hányszor hallottam már embereket nagyképűen nyilatkozni, hogy öt-hat ország fővárosában is játrak, de még nem látták a híres huszita várost, Tábort, Mariánske Lázné, Karlovy Vary világhírű fürdővárosokat, nem voltak a „Szlovák Paradicsomban“ (Slovenský raj), az Alacsony Tátrában stb. Sőt, egyesek még az „ezertornyú“ Prága szépségében sem gyönyörködtek és nem csodálták meg a kék Dunát sem az újjávarázsolt bratislavai vár bástyáiról. Azt hiszem, az ilyen szemléletű emberekkel egyáltalán nem érthetünk egyet. Ezért javaslom iskoláinknak, hogy hazánk alapos megismerésére törekedjenek, s csak utána „kacsintgassanak“ külföldre. Természetesen, nem vagyok a külföldi kirándulások ellen sem, de csak a kilencéves alapiskola elvégzése és hazánk nevezetességeinek megismerése után. Erre az iparitanuló-iskolákban és középiskolákban nyílik jó lehetőség. A külföldi kirándulás is csak úgy hasznos, ha előre jól felkészítjük rá tanulóinkat. Felkészületlenül inkább bolyongáshoz és sötétben való tapoga- táshoz hasonlít, mint ismeret- szerzéshez. Sokszor a nagy történelmi vagy kulturális nevezetesség mellett csak „elmennek“, mert nem tudják mit és hol keressenek. A baráti országok és népek megismerése nagyban elősegítheti tanulóink internacionalista érzésének elmélyítését. E tény fontossága pedig egyetlen pedagógus számára sem lehet közömbös. Végezetül tárgyilagosan állapítsuk meg, hogy a jól előkészített kirándulás a tanító számára nagy fáradságot és óriási felelősséget jelent, de megéri akkor, ha a tanulók szemében felcsillan a nagyszerű élményből eredő ismeretszerzés fénye. MAG GYULA A mongol sziyeppón (Felvétel: ČSTK — Moncame) 1972. VI. 1. 6 S Z U L Ö K, N E V E LÖK FÓRUMA? «- . - , - - - — . .... - _ - —
