Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-04 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó
tak mindnyájan a gyűlésen, ahol többek között azt is megvitatták, hogy a szövetkezet betársuljon-e sertéshizlalda építésébe. A társulás anyagi áldozattal jár, ami évek múlva természetesen kamatostul megtérül. Mindenesetre kockázatot is jelent egy ilyen társulás. De ebben az esetben is érvényes az a közmondás, hogy „aki mer, az nyer“. A tagok jövedelme jó a szövetkezetben, de miért ne lenne még jobb, miért ne kereshetnének az eddiginél többet — gondolták a vezetők és ők szorgalmazták a társulást. A tagság soraiban akadtak, akik azt mondták, hogy minek kockáztatni... Az új hizlalda felépítése jó anyagi forrást jelent majd a szövetkezetnek, s itt egy kiló sertéshús előállítása lényegesen kevesebbe kerül, mint az elavult istállókban, és a munka nagy részét gépek végzik. Tehát az egy helyben topogás, a nemtársulás visz- szafejlődést jelentene. Ezért nem csoda, ha Sebestyén Rozália a társulás mellett szólalt fel. Sokan talán mást vártak tőle, talán a gyűlés előtt más vélemény tolmácsolására kérték, hiszen tudták, hogy Rózsi néni úgy is felszólal. Sőt, munkatársai nemegyszer, a korábbi gyűlések alkalmával, meg is kérték erre. Nem a vezetőkkel való előzetes megbeszélés alapján támogatta felszólalásában a társulás megalakítását, hanem azért, mert tudja, hogy a dolgozók jólétének állandó fokozásához szükség van a termelési és az irányítási módszerek szüntelen tökéletesítésére. Ha összehasonlítjuk a húsz évvel ezelőtti termelési módszereket a mostaniakkal, látjuk, mennyit változtak, fejlődtek s miként segítették elő, hogy egyre többet termeljenek, egyre többet fizessenek a tagoknak s egyre több hús, tej, kenyér, jusson az ország asztalára. Egyre több jutott a tagoknak, s ez meglátszik a Vasút utcában is, ahol többnyire szövetkezeti tagok laknak. Az utca arculata teljesen megváltozott. Korszerű új házak sorakoznak egymás mellett. Egyből sem hiányzik a televíziókészülék és a hűtő- szekrény s Rózsi néni is megengedheti magának, hogy luxus-számba menő cserépkályhát építtessen. KOVÁCS ELVÍRA Hűvösebb nyári napokra: ízléses kompié fiatal lányoknak. Sötétszínű rakott szoknya élénk színű kabátkával. Az együttest a kabát anyagából készült sapka és válltáska egészíti ki. Rózsi néni fia meg tanul, így gyerekei csak látogatóba járnak haza. A ház asszonya özvegyasszony. A házépítést még férjével együtt kezdték el. A közösen megkezdett munka befejezésének semmi akadálya, mert a Cserhát Efsz-ben jó a kereseti lehetőség. Szeretné minél előbb befejezni az építkezést, bevezettetni a vízvezetéket, felszereltetni a melegvizes bojlert. A faluban és a szövetkezetben, ahol dolgozik, arról ismerik legjobban, hogy nemcsak él a jó kemseti lehetőségekkel, de azok megteremtésénél is segédkezik. Vajon mit tud segíteni ezen a téren egy asszony, aki a kertészetnek egyik dolgozója, s nincs vezető állásban? Az a feladata, hogy reggel pontosan megjelenjék a munkahelyén és a munkaidő leteltéig becsületesen dolgozzék. Elsősorban valóban ezt teszi. De emellett a közösség életében mutatkozó fogyatékosságok kiküszöböléséért is többször síkraszáll. Ö maga jól bírja a munkát, nagy teljesítmény kifejtésére képes. S ha látta, hogy a sok munka ellenére keveset keresnek, a normák lazítása mellett szólt. Sohasem azzal a céllal, hogy kevés munkáért sokat fizessenek. Ha ezért kérte volna, kérésének nem is tettek volna eleget, így viszont a vezetők nem egy eset ben őrá hallgattak. A szövetkezet vezetői a munkához való jó viszonyáról, igazmondásáról ismerik az asszonyt. S hogy az új iránti érzéke is ki van fejlődve, arról akkor győződtek meg, amikor az Efsz-ek kongresszusának a vitaanyagát tárgyalták egy taggyűlésen. A vitaanyag megtárgyalása előtti időszakban nagyon sok dolga volt a vezetőségnek, ekkor készültek a zárszámadásra, ezért egyedül nem bírják a gyűlésezésekkel járó szervező munkát. A tagok bevonásával egy bizottságot alakítottak, s ennek tagjai segítettek biztosítani a dolgozóknak a gyűléseken való részvételét. A kertészeti csoport részvételéért Sebestyénné volt felelős. Ott is vol— Sebestyén Rozália? Abban az új négyszögletes házban lakik a Vasút utcában — válaszolja kérésünkre egy idős néni Nová Stráž (örsújfalu) utcáján. Csakhogy abban az utcában szinte minden ház új és csaknem mind négyzet alakú. így további járókelőktől kellett érdeklődnünk, míg végre odataláltunk. Hiába kopogtattunk az ajtón, nem kaptunk választ, így engedély nélkül nyitottunk be. Most láttuk, hogy ko pogtatásunkat nem is hallották A szobában serényen dolgoztak. A nappali és a hálószoba közti falat egy darabon kibontották, hogy cserép kályhát építhessenek, ami majd egyszerre melegíti mind a két szobát. „Drága mulatság egy ilyen cserépkályha, de megéri" — mondják azok, akiknek már van Egyébként Sebestyénné is megengedheti magának, hogy ilyen szép kályhánál meleged p Kfit lánya férjhez ment, a Sebestyen uozaua szabad idejében olvasni szokott. (A szerző felvétele) ■ A KÜLFÖLDNÉL KÖTÖTT HÁZASS1 Főként a szomszédos országokkal való fokozottabb utazási lehetőségek következtében elég gyakori a külföldivel kötött házasság. Magát a házasságkötést illetően már beszámoltunk a házasságkötéshez az idegen állampolgár részéről megkívánt ún. „házassági tanúsítványról“, amely szerint a külföldi házasuló köteles igazolni, hogy hazai jogrend szerint jogosult házasságot kötni. A továbbiakkal kapcsolatban azonban állampolgáraink nemegyszer tévedés áldozatai. Tudni kell ugyanis, hogy a csehszlovák állampolgárságú házasuló akár nálunk, akár külföldön köt házasságot, nem veszíti el csehszlovák állampolgárságát. Az ilyen házasságkötés után külföldre egyelőre csak rendes látogatási útlevéllel utazhat az általános előírások szerint engedélyezett időre. Ha állampolgárunk házastársa után külföldre kíván kitelepülni és vele ott tartós közös háztartásban élni, be kell szereznie hatóságainktól a kivándorlási útlevelet, és esetleg egyidejűleg vagy később kérelmezheti a csehszlovák állam kötelékéből való elbocsátását. (Az állam- polgárság kivándorlás engedélyezése esetében is csak további, az állami kötelékből való elbocsátással szűnik meg.). A kivándorlási útlevélkérelmet útlevélhatóságunk csak akkor fogadja el, ha a kivándorolni készülő újonnan házasult előzőleg bemutatja a házas- társa hazája elővízumi ígéretét a kiadandó útlevélre. Az ilyen elővízumot csehszlovák—magyar viszonylatban az itteni áttelepülni szándékozó a Magyar Népköztársaság bratislavai főkonzulátusán kérheti. Ehhez az anyakönyvi okmányokon és kérdőíveken kívül csatolni kell a Magyarországon lakó házastárs az illetékes közigazgatási (tanácsi) szerv előtt tett eltartási nyilatkozatát arról, hogy az áttelepülő házastárs számára lakást és ellátást biztosít. Megjegyezzük, hogy a gyakorlat szerint nem engedélyezik a kérelmezett elővízumot a kivándorlási útlevélre az olyan esetben, ha a magyar állampolgár a hozzá költözködni készülő házastársas számára nem tudja biztosítani a tisztességes elhelyezést, pl. a lakást, azért mert sajátmaga még a több gyermekről gondoskodó szülő háztartásában lakik. Megfordítva a házastársa után ide áttelepülni készülő magyar állampolgárra ugyanaz vonatkozik csak ellenkező irányban: az itteni házastárs köteles neki megküldeni a hnb illetve állami jegyzőség előtt aláírt eltartási nyilatkozatot, ennek alapján a budapesti csehszlovák nagykövetség konzuli osztályán lehet kérni az elővízumot a kiadandó kivándorlási útlevélre és ezután kérheti a kivándorlási útlevél kiállítását. Az elővízum engedélyezéséről minden államban a belügyminisztérium dönt a kérelem kivizsgálása után. Az ilyen eljárás mindkét részen rendszerint a kérelem beadásától számítva 3—4 hónapot vesz igénybe. Az elővízum megoldása alapján adják ki a ki- vándorlási útlevelet, amelyre azután az elővízum alapján további eljárás nélkül adják meg a végleges beutazási vízumot. Az ilyen beutazás után mindkét országban az áttelepült állandó tartózkodási engedélyt kap. Az állami kötelékből való elbocsátás után lehet kérelmezni az állampolgárság adományozását. A külföldivel kötött házasság elég gyakran zátonyra fut. A fiatalok rendszerint a házasságkötés előtt nem ismerik meg alaposabban egymást és körülményeiket, rendszerint csak egymás „ünnepi arcát“ ismerik valamilyen nyaralásból vagy alkalmi találkozásból. Dr. FÖLDES JÖZSEF FIÚK — Szóval — mondja a fiam, miközben a törülgetésre váró tányért Megpörgeti a mutatóujján — ha két tetszőleges számot veszünk, azok különbségének négyzete nagyobb, vagy egyenlő nullával. Érted? Hát persze. A matematika, mint a legfontosabb érettségi tárgy bevonult konyhánkba; a sokat szidott (és dicsért) mai fiatalok nem szeretik az üresjáratokat. Legutóbbi alkalommal Periklész kora volt műsoron, azt megelőzően Nagy Lajos Kiskunhalom című művéről beszélgettünk. Ha egy kis szerencsém van, nemsokára betoppan fiam egyik vagy másik barátja, a beszélgetés élénkebbé válik, s én egy újabb segítséggel gyarapodom. Egyébként már régen kialakult családunkban ez a gyakorlat, hogy az unalmas munkára nem kell koncent rálni; a mosogatás, törölgetés elveszti nyomasztó jellegét, ha közösen csináljuk, és remek alkalom arra is, hogy együtt beszélgessünk. Sőt, még parázs vitákra is sor kerül ilyenkor, s néha azon vesszük észre magunkat, hogy már rég elfogyott a mosogatnivaló, s mi még mindig a konyhában ücsör- gunk. Most mégis sietni kéne, lehet, hogy nemsokára betoppan anyai barátnőm, Margit néni, s rögtön megjegyzi: az én konyhámba ugyan férfi be nem teszi a lábát. Bár nem hiszem, hogy az enyéim komolyan veszik Margit néni poros nézeteit, de sose lehet tudni. A Margit nénik sokan vannak és büszkék arra, amit restellniük kellene. Mert Margit néni konyhája valóban tabu, oda belépni másnak: tilos. Naponta kifényezi a régi rézhabüstöt és mozsarat, a bútorokon kézimunka, a székeken is, nehogy leülhessen valaki. És annyiszor elmondta, hogy férfi nem való a konyhába, hogy fia és unokája már el is hiszi. Még az ételt sem melegítik meg maguknak, várják, hogy az asszonyok eléjük tálalják. Néha találkozom Margit néni menyével: sovány, agyonhajszolt nő, mindig teli szatyor van a kezében, s ha pár percre megállunk beszélgetni,,mondat közben hirtelen felkiált: „faj, rohanok, vacsorát kell adnom az uramnak“. Kiváncsi vagyok, mikor lázad már fel a saját rabszolgasága ellen. Nem lesz könni/ű dolga. A férjével, fiával megbirkózna, de Margit néni kemény ellenfél. Pedig, ha tudná, hogy egy gyerek, akár fiú, akár lány, milyen örömmel segít, ha igényt tartanak rá! Valahányszor táborozni mentem a tanítványaimmal, mindig meglepett, hogy milyen buzgalommal hámozzák a krumplit, rakják a tüzet, vágják a szalonnát. Es mosogattak is, bizony. Még az is, aki otthon sohasem segített. Szerencse, gondoltam magamban, hogy egymástól sokszor többet tanulnak, mint tőlünk, felnőttektől. Gyuszi nevű tanítványom igencsak elszégyellte magát, amikor Erzsi, egy tűzrőlpattant kislány rászólt: — Hogy fogod azt a fakanalat? Pár nap alatt rendre szoktatták a fiúkat, és ebben a rendben nyoma sem volt a hagyományos, nemek szerinti munkamegosztásnak. Nem tudatosan, de mégis helyreigazították azt a világképet, amit még az iskola is sugall, amikor a lányok főzni, varrni tanulnak a gyakorlati, foglalkozásokon, a fiúk meg reszelni, kalapálni. Ezek a gyerekek sok mindent tudnak egymásról, meg a munkáról; látszólagos tiszteletlenségük is abból fakad, hogy ők örömmel és felszabadultan akarják tenni mindazt, amit Margit, néni és társai görcsös igyekezettel. No, tessék. Elfogyott az utolsó lábas is, helyére került minden villa és kanál. Fiam nyújtózik egyet, és így szól: — Ma délután még legalább négy példát kell kidolgoznom. Az egyenlőtlenségek témaköréből. Sz. A. A KONYHÁBAN EESOÜIÍLÖD
