Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-30 / 152. szám, péntek

Korszerűsítik a termelést A ružomberoki Észak szlovákiai Cellulóz- és Papírgyárban a komplex szocialista racionalizálás keretében üzembe helyezték az első teljesen önműködő gyártási szalagot a nagyméret» pa- pírzsákuk készítéséhez. Képünkön: Anna Cisáriková a csoma­goló automatát kezeli. (Felvétel: M. Mandrej — ČSTK) Felkészültek a nyári turistaidétiyre Beköszöntött a nyár, küszö­bön a turistaidény. Ez nagy fel­adatot ró a szövetkezeti ven­déglátóipari üzemekre is. A Munkaérdemrenddel kitün­tetett košicei Jednota Fogyasz­tási Szövetkezet enneft tudatá­ban alaposan felkészült az ez évi nyári turistaidényre, hogy jól helytállhasson. Az év első négy hónapjában a Jednota a fő súlyt az étter­mi üzemek felkészítésére fek­tette. A Košicei Járási Nemzeti Bizottság tanácsa a kereskedel­mi hálózat 1972—75. évi fejlesz­tési terve alapján 1972. május 1-ig megvásárolt, illetve köl­csönös megegyezés alapján át­vett egyes helyi nemzeti bi­zottságoktól és efsz éktől bizo­nyos vendéglátóipari üzemeket. Pl. a košicei Čajkovský utca 4 szám alatti „Gazdapincét“, melynek kapacitása a borozó­ban 112 és a nyári kerthelyi­ségben 72 hely. Bukovecen (ldabukócon) átvette a hnb-tól a frissítő kioszkot a srandon, az efsz juhásztanyája mellett pedig biztosítják a fagylaltáru­sítást, valamint szombaton és vasárnap meleg ételek felszol­gálását is. A Košice-vidék járásban és a városban működő éttermek be­fogadóképessége a nyári idény­ben 1585 személy, beleszámít­va az 1972. július 1-én megnyi­tandó „Zlatý dukát“ nevű bo­rozót is a Lenin utca 18 alatt Košicén. A Jednota elszállásolási le­hetőségeket is biztosít, mégpe­dig a Szádellői Völgyben 160 személy számára, az opátkai tu­rista vendéglőnek pedig a ru- zsini duzzasztógát mellett van 14 ágyas turistaszállója. Ven­déglátóipari szolgáltatást nyúj­tanak még a következő vidéki üzemek: Seňa fSzina), Sebas- tovce (Zsebes), Košický Kleče- nov (Kelecsény), Svinice (Pe- tőszinye), Čečejovce (Csécs), Budimír (Budáméi) ós Košic­ká Belá (Kassabéla). Annak érdekében, hogy a vendéglátóipari üzemek kielé­gíthessék látogatóik igényeit, a Jednota vezetősége több intéz­kedést hozott. Szerződést kö­tött a szállító szervezetekkel, hogy a turista övezetben levő üzemeket előnyösebb áruellá­tásban részesítsék, idejében gondoskodjanak az alkoholmen­tes italok szállításáról, legyen kielégítő választék külföldi márkás szeszes italokból, tar­tós füstölt áruból stb. A Ke­let-szlovákiai Sörgyárak nem­zeti vállalat ígéretet tett, hogy a sörellátás a nyári turista idényben zökkenőmentes lesz. Elvárják továbbá, hogy a hús­ipari nemzeti vállalat košicei üzeme jobb húst, jobb minősé­gű füstöltárut szállítson a Jed­nota vendéglátóipari üzemei­nek, mert csak így javíthatnák az ételek minőségén és csak így lehet gazdagabb az étlap is. A Jednota gondoskodott szakképzett felszolgálókról is. Reméljük, Iiorv a szövetkezeti vendéglátó üzemek szolgálta­tásaival a vendégek elégedet- lek lesznek. ANDREAS SÁNDOR A társadalom feladata a bűnüldözésben 1972 VI. 30. A kelet-szlovákiai újságírókat dr. Peter Túrok kerületi ügyész­helyettes, dr. Štefan Novotný, a kerületi bíróság elnökhelyette­se, Michal Gido rendőralezre­des és Stefan Michalko rendőr­százados tájékoztatta a kerület bűnügyi helyzetéről. Aggasztó, hogy a keleti or­szágrészben jelentősen megnőtt, különösen a gazdasági jellegű bűncselekmények száma. A bí­rói eljárás alá vont személyek tavaly közel 17 millió koroná­val károsították meg a társadal­mi és a magántulajdont. A ha­tóságok képviselői hangsúlyoz­ták, hogy hiányos a vállalati el­lenőrzés és a társadalmi tulaj­don védelme. A bűncselekmé­nyek számának emelkedésében jelentős szerepe van az alkohol­nak is. A múlt évben 3853 bűn- cselekményt követtek el ittas Kiállítást rendeztek Rožfiaván (Rozsnyó) a Barát­ság-klubban azokból a tárgyak­ból, melyek díjat nyertek a já­rási technikai-ügyességi ver­senyen. A kiállított tárgyak — mintegy 140 darab — különféle alapanyagúak voltak, makettek, tanítási segédeszközök, hajó- és repülőmodellek, elektrotechni­kai készülékek, dekoratív fém- és fatárgyak. Nagy sikert arat­tak a hagyományos kiállítás leg­régibb kiállítói, a plešiveci (Pelsőc) fiatalok. Főleg az ál­taluk készített lakásdíszek tet­szettek a látogatóknak. Szepesi Katalin állapotban. Megnőtt a bűnelkö­vető fiatalok száma is. A fia­talkorú tettesek többnyire ren­dezetlen családi körülmények között élnek, alkoholista szü­lők társaságában. Rendkívül súlyos jelenség a bűncselekmények területén a csecsemőgyilkosság. A leány­anyák az elmúlt évben 8 eset­ben követlek el csecsemőgyil­kosságot. A társadalmi szerveknek és a szülőknek az eddiginél jóval nagyobb gondot kell fordíta­niuk a bűncselekmények meg­előzésére. fik) A gazdasági fejlődést szá­mok, adatok tükrözik or­szágos méretben is, meg a legkisebb gazdasági egy-> ségben is. Ezek az adatok egy­úttal mérlegét adják a fej­lődés mozgató ereje, a dolgozó ember igyekezete eredményé­nek. — összegezésül ezt a két mondatot írtam le jegyzetfüze­temben annak a hosszú beszél­getésnek a végén, amelyet Pöl- hös Károly mérnökkel, a Suri- cei (Sőreg) Egységes Földmű­vesszövetkezet elnökével foly tattain. Amikor hat esztendővel ez­előtt, 1966 nyarán a nyúlánk, barna arcú, tömött bajúszú fia­tal mérnök a lučeneci (Losonc) járásnak ebbe a legszélső fa­lujába került, diplomája még csak néhány éves volt, de a mezőgazdaságban már évtizedei meghaladó tapasztalatokkal rendelkezett. Az Ipoly menti Nagycsalómiján hatgyermekes suszter családjában született. Az édesanyja által a családba hozott hat holdon, meg a ré­szesben megdolgozott földön kicsi korától megszokta a pa­raszti munkát. A szövetkezete­sítés hőskorában édesanyja fe­jőnőként dolgozott a szövetke­zetben, akkoriban bizony elég szűkös jövedelemért, édesapja meg a szövetkezet kertészeté­ben vállalt munkát. Az agrár- mérnöki diploma megszerzése után két évig az Ipoly mente egyik szövetkezetében agronó- muskodott, innen hívták el « Lučeneci Járási Mezőgazdasági Igazgatóságra. Beosztása mel­lett a sőregi szövetkezet inst­ruktoraként tevékenykedett. Hálátlan tisztség volt ez akko­riban, a rendszeres heti érte­kezleteken a sőregi szövetkezet­tel kapcsolatban sok minden elhangzott, de dicsérő szó so­ha. Minden munka akadozott, nagy problémák voltuk az irá­nyítással, hiányzott a munkaerő, rossz volt a munkafegyelem. A járás mintegy százhúsz szövet­kezete között tizenegy volt na­gyon gyenge. A mezőgazdasági igazgatóság feladatul tűzte ki ezek konszolidálását. A tizen­egy közül a sőregi szövetkezet sorrendben hátulról a harmadik volt. A járásban csupán két kö­zös gazdaság állt néha „gyen­gébb lábon“. A fiatal mérnök, aki még a főiskolán belépett a kom­munista pártba, akkor állt elő elhatározásával: Enged­jék el a sőregi szövetkezetbe, segíteni akar a közös gazdaság lábraállításában. A tehetséges szakembertől nehezen vált a termelési igazgatóság. A főag- ronómusi tisztséget is kilátásba helyezték számára. Elhatározá­sa mellett mégis kitartott, a he­lyi szervek is kérték, végül a járási pártbizottság elnökségé­nek döntése után 1966 nyarán elfoglalta új állását a söregi szövetkezetben. Az agronómusi tisztséget töltötte be, de bekap­csolódott a gazdaság minden szakaszát érintő problémák megöl dásába. Mit kellett megoldani akkor, hogy a szövetkezet végre elin­dulhasson a fejlődés útján? — Legelőször is hozzáértő, összeforrott irányító gárdát kel­lett kiépíteni. Az irányítás fo­gyatékosságaiból eredt a többi probléma is. A munkaerkölcs nagyon laza volt, emiatt nehéz­ségekbe ütközött a munkaszer­vezés, az emberek nemigen tar­tották meg az utasításokat. A munka megkezdése előtt alku­doztak és feltételeket szabtak, hogy az egyes feladatokat mennyiért hajlandók elvégezni. A komárnói piacon Tóthpál Gyula felvétele Igaz, hogy a kereset is nagyon kevés volt. A közös vagyon vé­delme sem állS magas színvona­lon, hiányzott a szilárd házi­rend. A szétforgácsolt termelés sok gondot okozott. Csirkét, ka­csát tenyésztettek, méhészettel, hizlalással, borjúneveléssel, ma- ; lacelválasztással,- tejtermeléssel foglalkoztak. A földeken pedig mintegy huszonhárom növény­fajtát termesztettek. A kerté­szetben nem tudták a növénye­ket öntözni, mégis paradicsom, paprika és uborka termesztésé­vel „kínlódtak“. Természetes, hogy a nagyfokú elaprózottság miatt számos termelési ágra rá­fizettek. Megerősödtek A vezetés megszilárdítása mellett az egyes termelési ágak stabilizálására és gazdaságos­ságára törekedlek. Kilenc-tíz növényfajtára szűkítették a ter­melést, az állattenyésztésben jiedig a tejtermelésre, a szarvas- marha hizlalásra, főképpen pe­dig a malac nevelésre irányítot­ták a figyelmet. A kocák gon­dozásánál legelőször a legré­gebben olt dolgozó Fejes Er­zsébettel kezdtek arról beszél­getni, mit szeretnének elérni ezen a téren. Az asszony meg­értette a célt és ennek szem előtt tartásával végezte munká­ját, s hasonló lelkiismeretes­séggel dolgozott a másik két dolgozó, Karisné meg Kunya Mária is. Az eredmény hamaro­san megmutatkozott: a malac- nevelésben kerületi verseny győztesei lettek, díszoklevelet kaptak. A sikerre felfigyelt a Fajnemesítő Igazgatóság, java­solták, hogy a gazdaság fajne­mesítéssel is foglalkozzon. Vál­lalták ezt a feladatot, és helyt is álltak benne: tavaly ősszel a malacnevelésben fajnemesítő gazdaságnak ismerték el a sö­regi szövetkezetei. A malacel­választás évi átlaga ma kocán­ként tizennyolc körül van. Pár év alatt kicserélték az egész te­hénállományt, és több mint száz százalékkal emelték a fejési át­lagot. Hasonlóképpen fejlődött a többi termelési ág is. A z előbbi néhány mondat­ban összesűrített eredmé­nyek elérése két-három év alatt természetesen nem ment magától. Céltudatos, ha­tározott Irányítást követelt meg az időközben elnökké lett Pöl- hös mérnöktől, a fokozatosan kiépített vezetőségtől, és ke­mény, kitartó munkát a szövet­kezet minden egyes dolgozójá­tól. A vezetőkkel együtt nőtt, fejlődött, emelkedett a tagság színvonala is. Sokan visszajöt­tek a szövetkezetbe azok közül, akik régebben más munkahely­re távoztak. — A növénytermesztésben nagy csodákat nem csináltunk, de valamit azért ezen a szaka­szon is tettünk — jegyezte meg az elnök beszélgetésünk folya­mán. E szerény megállapítás mögött a hektárhozamok emel­kedésén kívül a határ jelentős része arculatának teljes meg­változása rejlik. A szövetkezet földjeinek egy része, az úgyne­vezett vasúton túli terület ter­méketlen-, nehezen megművel­hető szántókból és gyér füvű elbokrosodott legelőkből állt. A szántó a vetőmagot is alig adta meg, a legelőn meg a birka is csak tavasszal talált táplálékot, mert a nyári hónapokban a tű­ző nap gyökeréig kiperzselte a füvet. Ma az arra járó vonat ab­lakából kitekintő utas szeme elé gyönyörűen zöldellő szőlő- és gyümölcsültetvény tárul. Két éve kezdték meg a telepítést, a szőlőterület jelentős része te­raszos művelésű, az ötven hek­tár szőlő meg a száz hektárnyi gyümölcsös nemsokára termést ad. A telepítést saját maguk végzik saját gépjeikkel. A költ­ségek így viszonylag alacso­nyak. Az ellenőrző napok alkal­mával a részvevő szakemberek —- köztük Ján Janovic mezőgaz­dasági- miniszter is — nagy re­ményüket fejezték ki a vállal­kozás eredményességével kap­csolatban. 1f|7ri jelentős határkövet je- M/U lent a gazdaság életé- ben. Március elején egyesültek a szomszédos Ča- movcei (Csorna) Efsz-szel. 1500 hektár lett a mezőgazdasá­gi összterület, ebből nyolcszáz hektár szántó. A három gazda­sági udvarban fokozatosan sza­kosítják a termelést. Közvetlenül az egyesítés után kidolgozták az első évre szóló tervet. „Nagyon progresszív ter­vet állítottunk össze — jelen­tette ki Pölhös mérnök. — Ilyen tervet nehéz teljesíteni, ahogy mondani szokták: „keményen kell taposni“. Az igyekezet nem hiányzott, s az eredmény sem maradt el. A kitűzött feladato­kat elértük, a dolgozóknak a fizetésen felül még öt százalék részesedést is ki tudtunk fizet­ni, emellett megfelelően feltöl- töttük a szövetkezeti alapokat. A fejlődés szemléltetésére hadd említsem meg, hogy az egyesí­tés előtt mintegy nyolcezer ko­rona össztermelés jutott egy hektárra, ez egy év alatt tizen­egyezer koronára emelkedett. A mi feltételeink között nagyon jó eredmény ez, és tervünk prog­resszív jellegét mutatja. A ter­meléssel párhuzamosan növeke­dett a dolgozók átlagos kerese­te 28 000—30 000 korona körüli évente, s ehhez jönnek még a számottevő járadékok. Aki jól dolgozik, becsülettel ellátja fel­adatát, az megtalálja a szövet­kezetben a számítását. Míg pél­dául 1966-ban — akkor még munkaegység szerint fizettünk — a 45 000 munkaegységre egyenként nyolc korona előle­get és az év végén három ko­rona részesedést fizettünk ki, a csornai szövetkezetben pedig körülbelül háromszázezer koro­na volt az évi kereset összege, addig 1971-ben nem kevesebb, mint öt és fél millió koronát fi­zettünk ki a szövetkezet dolgo­zóinak elvégzett munkájukért. Száz korona értékű kitermelt árura 32,5 korona munkabér ju­tott. Progresszív termelési ter­vet készítettünk az 1972-es évre is. Az első negyedévi ellenőr­zésnél a tervfeladalok kedvező teljesítését állapítottuk meg. Reméljük, hogy a további idő­szakban sem lesz másképp.“ — Minden célunk elérése el­sősorban attól függ, hogyan tudjuk erre megnyerni az em­bereket — állítja meggyőződés­sel Pölhös elvtárs. A szövetke­zet dolgozóinak közös erőfeszí­tése eredményezte a gazdaság megerősödését, s ez a kezessé­ge a további fejlődésnek is. P ölhös elvlárs a kerületi pártbizottság és a mező- gazdasági komisszió tag­jaként, valamint a járási párt- bizottság aktivistájaként nem­csak a szövetkezet keretén be­lül, hanem sokkal szélesebb összefüggésekben is mélyreha­tóan foglalkozik a mezőgazda­ság fejlesztésének kérdéseivel. Felszólalt a kerületi pártbizott­ságnak azon az ülésén, amelyen a CSKP Központi Bizottsága áp­rilisi üléséből adódó feladato­kat részletezték, és behatóan foglalkozott a járás mezőgazda­sági termelése fejlődésével ösz- szefüggő kérdésekkel. Elmond­ta, hogyan akarják az elkövet­kező időszakban tovább korsze­rűsíteni és racionalizálni a me­zőgazdasági termelést, mi kép­ijén akarják egyre nagyobb mértékben érvényesíteni a nagyüzemi termelési módszere­ket. — Szövetkezetünkben is fel­mértük a feltételeket, mérlegel­tük a lehetőségeket, hogyan fo­kozhatjuk tovább a termelés intenzitását — tájékoztatott az elnök további terveikről. — Az egyik gazdasági udvarunk a szőlő és a gyümölcstermesztés­re specializálja magát. Ezt a termelési ágat kétszáz hektár­ra bővítjük ki. A csornai gaz­dasági udvar szakosításánál az a tervünk, hogy ott négyszáz­ötven hektáron kukoricát ter­mesztünk — fele-fele arányban magra és silóra —, és erre a bázisra ezer férőhelyes bikahiz­laldát szándékozunk felépíteni. A hústermelésnek erre a mo­dern módszerére megvannak a feltételeink. A sőregi gazdasági udvaron az a tervünk, hogy itt főképpen malacneveléssel fog­lalkozunk majd. A kocák állo­mányát a jelenlegi ötvenről két­százra növeljük. A sőregi határ­ban vetésforgóban elsősorban gabonát, szálas takarmányt és technikai növények termesztését tervezzük. A termelés ilyen szakosításával akarjuk fokozni a munkatermelékenységet, hogy a lehető leggazdaságosabban, legkorszerűbben minél többet termeljünk. Hogy ez mennyire sikerül majd nekünk, azt a jö­vő mutatja meg... Az eddigi eredmények alapján indokolt az a bizakodásunk, hogy további céljainkat is elérjük. GÄL LÁSZLÖ

Next

/
Oldalképek
Tartalom