Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-29 / 151. szám, csütörtök
Gépeké a döntő szó Országszerte gazdag, de egyben nehéz aratásra számítanak a szakemberek. Egyrészt azért nem lesz könnyű a munka, mert Szlovákiában a tavalyinál kereken 24 ezer hektárral nagyobb területről kell betakarítani a termést, másrészt pedig a májusi, illetve a későbbi heves viharok, a gyakori jégverések országszerte földre döntötték a gabona mintegy 25—30 százalékát. Tehát ismét komoly erőfeszítéseket kell majd tenni annak érdekében, hogy jelentősebb veszteség nélkül mindenhol idejében biztos helyre, raktárakba kerüljön az új kenyér- nekvalő és a jövő évi takarmányalap biztosításához szükséges mag. Földműveseink azonban ennél jóval nagyobb feladatokat is sikeresen megoldottak már. Kedvezőtlenebb körülmények közepette sem maradt soha learatatlanul, ki- csépeletlenül a termés. A korábbi évek tapasztalatai arra mutatnak, hogy mezőgazdasági dolgozóinknak aratás idején az időjárás szeszélyein kívül mindig a gépek meghibásodása és a pótalkatrészek beszerzési nehézségei okozták a legtöbb gondot.. Az utóbbiakat illetően tavaly óta minden tekintetben sokat javult a helyzet. A Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben a múlt évi 60-nal szemben az idén 160-nal gyarapodik az SZK-4-es gabonakombájnok száma. A szovjet külkereskedelmi vállalat június végéig maradéktalanul leszállítja az igényelt és szerződésileg biztosított gépeket. Az új szovjet kombájnokat illetően tehát már a közeli napokban mindenütt megoldódnak a problémák. Sajnos, nem mondhatjuk el ugyanezt az alkatrészekkel kapcsolatban. Az idén összesen 115 millió devizakorona értékű pótalkatrészt terveztünk vásárolni, ami teljes mértékben kielégí-' tené az egész évi szükségletet. Technikai nehézségek miatt azonban az első fél évre tervezett 41 millió 500 ezer devizakorona értékű fontos alkatrészekből május végéig mindösz- sze 23,6 milliós érték állt az igénylők rendelkezésére. A* ígéretek szerint azonban a közeli napokban országszerte javulás várható. Tavaly 450 E-512-es jelzésű gabonakombájnt importáltunk a Német Demokratikus Köztársaságból. Az idei aratásra összesen 380 új nagy teljesítményű kombájnt igényeltek Szlovákia gabonatermesztő gazdaságai, illetve a gép- és traktorállomások dolgozói, és ebből május végéig 306-ot kaptak. Az aratás kezdetére azonban minden igényelt gépet munkába lehet majd állítani. A múlt évihez hasonlítva ennél a gépnél is jelentősen javul az alkatrészellátás, ugyanis a tavalyi 7,1 millió korona helyett az idén összesen 15 millió 200 ezer korona értékű pótalkatrészt biztosítottunk. Ennek nagyobb részét már a tavaszi hónapokban megvásárolták a mezőgazdasági üzemek. Tavaly, illetve a megelőző években a szállítóeszközök viszonylagos kis száma is lassította a betakarítási munkák ütemét. Ezzel kapcsolatban szintén jelentős javulás tapasztalható. Az Agrotechnika igazgatójának tájékoztatása szerint ebben az évben összesen 3269 új traktor áll a mezőgazdasági termelők rendelkezésére. Ebből 1631 hazai Zetor traktor, 1352 külföldi gyártmányú kerekes és 286 lánctalpas erőgép. A nagy teljesítményű vontatógépek iránt országszerte fokozódik az érdeklődés, ezért a hazai gyártmányú kerekes traktorokra benyújtott igénylések mintegy 40 százalékát már Zetor 8011 Crystal típusú erőgépekkel fogják kielégíteni. Tavaly a Zetor 50 Super jelzésű traktorok javításához mindössze 28 millió 400 ezer korona értékű pótalkatrész volt biztosítva, ami távolról sem fedezte a szükségletet. Az idén 28 millió 200 ezer korona értékű pótalkatrészekkel számoltak a szakemberek, az év végéig azonban előreláthatólag 32,5 millió koronára sikerül „teljesíteni“ a tervet. Április végéig ugyanis egymillió 850 koronával több pótalkatrészt vásárolhattak a mezőgazdasági tizeinek és a javító műhelyek szakemberei, mint a múlt év hasonló időszakában. Az alkatrészek választékát illetően is jelentős javulás tapasztalható. Szinte alig számít már hiánycikknek az ötven lóerős traktorok generáljavításához szükséges hengerfej, a hengerhüvelyek, a hűtővízszivattyú, valamint más, eddig valóban nehezen beszerezhető motorrész. Igaz ugyan, hogy aratás előtt még nem sikerül minden esetben kielégíteni az igényeket, ami azzal magyarázható, hogy ezek a traktorok aránylag hosz- szú ideig üzemképesek, s így évente alig selejteznek ki néhányat a mezőgazdasági üzemekben. A traktorok első és a második sorozatának univerzális gépeihez tavaly 40 millió 400 ezer korona értékű pótalkatrészt adott piacra a gyártó vállalat, az idén pedig 48 millió korona értékű alkatrészt biztosít. A ZT-300-as típusú nagy teljesítményű traktorok pótalkat- részellátása tavaly 5,5 millió korona értékben volt biztosított. Az idei évre kereken nyolcmillió koronás behozatalra kötöttünk szerződést, tehát a közép és a főjavításoknál sem lesznek ilyen jellegű nehézségeink. Az U-651-es traktorok javítását illetően is teljesen megszűntek az eddigi gondok. Ez részben annak tulajdonítható, hogy az idén 2,5 millió koronával nagyobb összegű behozatali sžerzôdést sikerült kötni, mint a múlt esztendőben. Ezenkívül tavalyról is jelentős mennyiségű pótalkatrész maradt raktáron. Ugyancsak kedvező feltételek alakultak ki a szalmabetakarítás gépeinek előkészítéséhez. A K-442-es jelzésű szalmabálázó gépeket a NTVS-2, 5, valamint a HORAL típusú felszedő szerkezettel ellátott szalmabegyűjtő kocsikat illetően nincs semmi gond az alkatrészek beszerzésével kapcsolatban. A tavalyihoz viszonyítva tehát minden tekintetben sokat javult a legfontosabb gépek alkatrészellátása. Persze, ez még nem jelenti azt, hogy mindenből korlátlan mennyiség van raktáron. Az Agrotechnika dolgozói azonban továbbra is mindent megtesznek a zavarmentes betakarítás érdekében. Az aratás kezdetétől a munkanapokon — szombaton is — kora reggeltől este hat óráig, vasárnap pedig déli tizenkettőig tartanak majd állandó diszpécserszolgálatot a gépjavítók, s így a hibásodás bejelentésétől számítva legkésőbb 48 órán belül minden menet közben üzemképtelenné vált betakarítógépet ki tudnak javítani. LALO KÁROLY Az iskolák üzenete (Folytatás az 1. oldalról) ta, néhol pedig a két nyelv és a két kultúra helyett — a kelleténél több egyes és kettes kíséretében — esetleg két fél nyelvet és két fél kultúrát adtak tanulóiknak. Pedig ebben az esetben a két fél nem jelent egy egészet! De ahol a nemzetiségi iskola teljesítette feladatát — s ez pedagógusaink lelkes és ina már hozzáértő munkája eredményeként iskoláink túlnyomó többsége! — ott a két nyelv és a két kultúra logikát csiszoló és erkölcsöt edző tényező, azaz: rendkívül nagy pozitívum. Ezzel ugyanis az iskolának csupán egy központi tevékenységét emeltük ki, ami — a pszichológia bizonyította tapasztalatok szerint — minden más területen is pozitívan hat a gyermekek, a nemzeti iskolák tanulói sokoldalú értelmi, erkölcsi fejlődésére. Valamely tevékenység kiemelése az iskolai tanításban pozitív hatást vált ki. Az elkövetkező évek feladata lesz, hogy a nemzeti és a nemzetiségi iskolákban — a sza. kosított nyelv-, testnevelési vagy matematikai iskolákhoz hasonlóan — összehasonlító vizsgálatokat folytassunk a tanulók lényegkiemelő készségének, emlékező tehetségének, érzelmi telítettségének és más képességeinek a mérésére, A szakosított iskolák e téren végzett eddigi kutatási eredményei biztatók. Elmondhatjuk tehát: itt az ideje annak, hogy az anyanyelvi oktatás eddig hangoztatott pedagógiai-pszichológiai jelentősége és a hagyományok ápolása mellett a nemzetiségi iskoláknak az életre, a jövőre előkészítő nagyszerű lehetőségeit is számba vegyük. A pedagógia nyelvén: egy központi tevékenység kiemelését jelenti, azaz nálunk a magyar és a szlovák nyelv és Irodalom párhuzamos tanítását-tanulását, mely más területeken (például a matematikában, a művészetek iránti fogékonyságban stb.) Is jobb eredményeket szül. Mindezt tudatosítani saját magunkkal, a szülőkkel, meg a tanulókkal az egyik legfontosabb feladatunk. Ezen a téren is szemléleti változásra van szükség, mert ez a kulcsa fogyatékosságaink tudatosításának. Ismét csak egyetlen problémát ragadok ki e gondolatkörből: a felmérések és az iskolalátogatások arra intenek, hogy a tanulók, a pedagógusok és a szülők az adott lehetőségeket sem használják ki. Például: a divatos szakmák elvonják tanulóinkat a műszaki pályáktól. Fiataljaink mintha félnének a természettudományok tanulásától, s közben nem látják, hogy a gyorsuló élet éppen itt nyújtja a legtöbb lehetőséget. De azt sem látják, hogy minden magyar anyanyelvű tanuló éppen ezen a területen a legversenyképesebb. Látnunk kell előnyeinket és fogyatékosságainkat. Hibánk pl., hogv az évente kb. kétezer érettségizőből csak 35—40 százalék jelentkezik főiskolai továbbtanulásra, pedig a szlovákiai átlag (az általános középiskolákban! eléri a 65 százalékot. A továbbtanulási igényt tekintve tehát több mint 30 százalékos a lemaradásunk, s ezen az sem segít, hogy a mi iskoláinkból jelentkezetteknek ugyan nagyobb részét veszik fel, mint abból a 65 szá- zalékhól... Szocialista társadalmunk fejlődésével és a csehszlovákiai magyarság érésével jelentkező újabb és újabb szükségletek kielégítésében különféle ösztönző tényezők hatnak: a társadalmi értékrend, a tudatos késztetések, az önmagunkkal szemben támasztott követelmények stb. Az egyik legerősebb személviség- formáló tényező az igényszint. A tanév vége a tevékenységeit kiváltó igények egyik próbája. Az évvégi bizonyítvány éppen ezért nem csupán az iskola bizonyítványa, hanem az egyénnek az adott lehetőségekkel való sáfárkodásáról szóló igazolványa is. Az iskola üzenete a jövendő élethez. S mivel nekünk nem mindegy, hogy mii lesz három-négy évtized múlva, el kell gondolkodnunk az igények figyelmeztető jelzésén. További ösztönzésekkel, önfeláldozó helytállással az élet minden területén, tehát a nemzetiségi élet terén is, kell megfogalmaznia minden iskolának a szülőkhöz szóló üzenetét: az iskola csak közösen a családdal és karöltve az egész társadalommal töltheti be igényszint-emelő, személyiségformáló szerepét. Iskoláinkban nem csupán szlovák vagy magyar szóra tanítjuk meg a ránk bízott tanulókat, hanem érvényesülni kell őket megtanítanunk — a csehszlovák szocialista társadalom javára és mindnyájunk hasznára. Ebhez kell az a bizonyos többlet, meJv gazdagon fizeti majd kamatjait egy rangosabb erkölcsi magatartásban, kommunista öntudatban és jobb szakmai hozzáértésben, tehát: a legbecsesebb emberi értékben. Andrzej Zbych: KL 0SS KAPITÁNY KALANDOS TÖRTÉNETI 9. A tábornokra pillantott és arra gondolt, hogy valamilyen hibát követett el. Von Boldt mosolygott. Egy pillanat múlva azonban az öreg porosz arca megmerevedett. — Stolp ostobaságokkal traktálta önt. f Nem hiszi — gondolta Kloss —, hogy megtaláltam azt a lapot, de nem térítem észhez.) Ha ön becsületes német tiszt, én még továbbra is annak tartom — kissé patetikusan hangzott ez —, akkor bizalommal kellene lennie irántam és meg kellene értenie, hogy amit teszek, Németország nagyságáért teszem. — Bismarck portréjára tekintett. —Tiszti becsülete hallgatást és engedelmességet parancsol önnek. Öreg róka — gondolta Kloss dühösen. — Ha megmondanám neki, hogy nálam van a Kirsthovennek szóló levél ... A táskára pillantott, mely mellette feküdt a padlón. — Megparancsolná, hogy semmisítsenek meg, bár az ügyeletes tiszt tudja, hogy hozzá jöttem ... Az ügyeletes tiszt hallgatni jog. Ezen töprengett, amikor azt mondta: — Tehát tábornok úrnak nincs szándékában semmit sem közölni velem Ingrid Kieldről? — Egy tanácsot adhatok, fiatalember, hogy felejtse el. — Ez már nagyon sok — gondolta Kloss. — Es felejtse el a mi beszélgetésünket is! — Örömmel teszem ezt, tábornok úr — hangzott elég meggyőzően. — Örömmel — ismételte, ha bizonyosságom lenne... Fordította: Bába Mihály —■ Milyen bizonyossága? — Hogy Ingrid Kiéld nem utazik el a reggeli vonattal Stockholmba. Hirtelen arra gondolt, hogy túl sokat mondott. A tábornok csodálkozó arcot vágott. Monokliját feltette és Klossra tekintett. Nem értem. — Csak erre a bizonyosságra lenne szükségem. — Mondjuk — mondta von Boldt tábornok. — Akkor engedje meg tábornok úr, hogy távozzam. Mindketten hibát követtünk el — gondolta Kloss, amikor köpenyét begombolta a folyosón. — Az öreg porosz még csak meg se próbálta kihúzni belőlem, hogy mit tudok, én meg egy kicsit túl sokat mondtam. Ha Ingrid bevallja Boldtnak, milyen feladatot jelölt ki számára Müller ma éjszakára, a tábornok rájöhet, hogy miről van sző és a kezében leszek. De én is a kezemben tartom. Róka fogta csuka, csuka fogta róka... Csak szabadon ne eressze Ingridet! Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő cselekedete? Von Boldt feltárcsázott egy titkos számot és sokáig várt, mire meghallotta az ismerős hangot. Aztán hívta Stolpot és megparancsolta, hogy vezesse a dolgozószobájába Ingrid Kieldet. Ingrid Kiéld, akit Hans Kloss több mint húsz Órája hiába próbált megölni, a tábornoki íróasztal túlsó részén ült. — Dohányzik? — kérdezte von Boldt. — Mindegy, hogy dohányzom-e vagy sem — válaszolta. Minden mozdulatával közömbösségét és megvetését igyekezett kifejezni. Bismarck portréjára tekintett, s az egykori vaskancellár arca rokonszenvesebbnek és sokkal emberibbnek tetszett, mint a dolgozószoba tulajdonosának arca. — Nem szeretek nőkkel háborúskodni — jelentette ki von Boldt. — Ellenben szereti a nőket börtönbe zárni a saját pincéjében — vágott visz- sza azonnal Ingrid. — Ne játsszunk, mint a gyerekek, kedves hölgyem. — Az öreq porosz szeméhez illesztette a monoklit és szivar után nyúlt. — A kockázat nagyon nagy. Természetesen nem magamra és az alattvalóimra, hanem Németországra gondolok. Ön, hölgyem önként ajánlotta fel segítségét és beleegyezett abba, hogy a tőlem kapott levelet... krákogott — személyesen adja át Stockholmban. — Teljesítettem volna a vállalt feladatot. — Ön tréfál — mondta udvariasan a tábornok. — Ma reggel tájékoztattak, hogy ön ... — ismét krákogott — együtt dolgozik a gestapós Müllerrel. Igaz ez? — kérdezte nagyon határozottan. Ingrid egy pillanatig töprengett. — Igen, igaz. — Nem akartam hinni, amikor megkaptam azt a jelentést. Nem kérdezem, miért cselekedett így, de most világos és őszinte feleletet követelek. Nem tudom, hogy szabadon engedhetem-e, de nem tartom kizártnak azt, hogy lehetőséget adok önnek, hogy mindezt túlélje. Kérem, válaszoljon: Mit tud Müller? — Semmit — válaszolta Ingrid. — Hazugság — a tábornok felemelte a hangját. ■— Hol van a levelem? — A lakásomban. . — Pontosan hol? — Tábornok úr — Ingrid először tekintett a tábornokra —, visszaadom a levelét, ha visszaadja a szabadságomat. Esküszöm, egyetlen szót sem szóltam Müllernek. Én ... — most akarta megmagyarázni a számára legnehezebbet, de biztos volt abban, hogy a tábornok úgysem értené meg. Mit tudhat egy porosz tábornok a szerelemről? Ö, Ingrid csak Heini számára létezett, csak Heinire gondolt. „Jo- qunk van gyűlölni“ — mondta valamikor Heini. Amikor elesett, ezeket a szavakat ismételte, de hozzá tette: „Jogunk van a bosszúra is." A bosszú életének tartalma lett. Szerelme gyilkosának kiállította a számlát... Nem érzett lelki- ismeret furdálást, sem könyörületet, amikor Müllernek átadta a következő áldozatot. „Heini Koetl haláláért — állapította meg a Hauptsturmführer — nagyon drágán megfizetnek. — És hozzá tette: — Megértem és értékelni tudom a gyűlöletét. Én is gyűlölöm őket.“ Érezte, hogy a tábornok nagyobb figyelemmel nézi. — Én... — ismételte és színtelen hangon hozzátette — csak a lengyelek ellen dolgozom. A tábornok egy pillanatig hallgatott, merev arca mintha kissé megenyhült volna. — Kedves hölgyem, ha el tudnám ezt hinni... — vállat vont. — Ezt az apró és ügyetlen kis hazugságot. Az őszinteséget másképpen fejezik ki. — Arra gondoltam — súgta —, hogy ön, mint Heini egykori paracsnoka, bizalommal lesz irántam. — Tulajdonképpen már mindegy volt számára, hogy az öreg tábornok hisz-e neki vagy sem. Félt visszatérni Stockholmba, félt a magánytól. Valamikor arra kérte Müllert, hogy nagyon kockázatos feladatot jelöljön ki számára, kész volt méq arra is, hogy Varsóba utazzon, ahol soha- sem járt, és megnézze azt az utcát, ahol Heini meghalt, az embereket, akik látták a halálát és még ha nem is lőttek rá, biztosan örültek, hogy lelőtték. — Heini tulajdonképpen velük volt. Amikor lelőtték, elárulták. Ezért lettem áruló én is. (Folytatjuk) 1972. VI. 29.
