Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-27 / 149. szám, kedd

Az osztályszövetség összekötő ereje Gustáv Husák elvtárs beszéde a houštkai békeünnepélyen Kedves Castro Elvtárs, tisz­telt kubai Barátaink és Vendé­geink! Kedves Elvtársnök és Elvtár­sak! Hazánkban immár hagyo­mány, hogy a nyári hónapok­ban a dolgozók a köztársaság minden kerületében békeünnep­ségeken találkoznak, beszélget­nek problémáikról, elért ered­ményeikről, ós mindenekelőtt egyesítik erejüket annak érde­kében, hogy szolgálják a béke nagy ügyét, a szocialista tábor megszilárdítását és Csehszlová­kiának a szocialista országok­hoz, mindenekelőtt a Szovjet­unióhoz fűződő barátságát. A mai nagygyűlésen a közép­csehországi kerület dolgozói rendkívül nagyra becsült ven­dégeket köszönthetnek, a test­véri Kubai Köztársaság legfel­sőbb képviselőit. Engedjék meg, hogy a CSKP Központi Bizott­sága, a Nemzeti Front vala­mennyi szerve és szervezete, ál­lami és kormányszerveink ne­vében szívélyesen üdvözöljem kubai barátainkat, mindenek­előtt a kubai forradalom és a szocializmus építésének legen­dás vezérét, barátunkat, Fidel Castro elvtársat. Üdvözlöm Önöket is, mind­nyájukat, akik a mai ünnepi gyűlésen részt vesznek, vala­mint a közép-csehországi ke­rület valamennyi munkását és* parasztját. Csehszlovákiát kilométerek ezrei választják el Kubától, sőt egy óceán fekszik a két ország között, de népünk ennek elle­nére hosszú évek óta tudja, hogy milyen jó barátja a kubai nép. Kubai barátaink csehszlo­vákiai útjuk során szintén meg­győződhettek arról, hogy mi­lyen őszinte baráti kapcsolatok fűzik népünket országukhoz. Nagyra értékeljük a kubai nép nemzeti felszabadító har­cának jelentőségét, a kubai for­radalmat és a szocializmus épí­tését a Kubai Köztársaságban. Nehéz és bonyolult feltételek között sikerült a nyugati föld­részen az első országban meg­vívni a harcot a gyarmatosítás, a kizsákmányolás és az elnyo­más ellen a szocializmus érde­kében, likvidálni a kizsákmá­nyolást, megszilárdítani a nép igazi szabadságát és szocialis­ta társadalmat építeni Kubá­ban. Népünk évek óta nagy meg­értéssel és szimpátiával, a való­di proletár internacionalizmus érzésével figyeli a kubai fejlő­dést, az ország népének igye­kezetét, amellyel hazájukat, a testvéri Kubát építik. Arra a kérdésre, hogy mi fű­zi össze egymástól távol levő országainkat, nagyon szépen válaszolt Castro elvtárs a prá­gai Károly Egyetemen megtar­tott beszédében: népünket ösz- szefűzi az osztálytestvériség. A testvéri kubai néphez és veze­tőihez minket is a marxista— leninista tanok, elvek fűznek, összefűz a közös küzdelem az imperializmus, a kizsákmányo­lás ellen, a szabadságért, a boldogságáért és a békéért a dolgozó nép hatalmas többsége számára. Kubai barátaink néhány na­pos látogatásuk alatt meggyő­ződhettek arról, hogy mire tö­rekszik a csehszlovák nép, hogy milyen eredményeket ér el bé­kés, nyugodt életében, a szo­cialista építés és a népgazda­ság fejlesztésében, a szocialis­ta táborhoz, a szocialista Ku­bához és mindenekelőtt a Szovjetunióhoz fűződő nemzet­közi kapcsolatok megszilárdítá­sában. Kubai barátaink meggyőződ­hettek arról, hogy a mi né­pünkben is mélyen gyökerezik a haladó, a szocializmus és a szabadság iránt odaadó embe­rek internacionalista szolidari­tásának eszméje. Ezért fogad­ták a kubai küldöttséget min­denütt, a falvakban és a váro­sokban egyaránt rendkívüli ba­rátsággal és rokonszenvvel. A csehszlovák és a kubai küldöttségek megbeszéléseinek keretében kölcsönösen tájékoz­tattuk egymást azokról a fel­adatokról, amelyeket mi Cseh­szlovákiában és barátaink és elvtársaink Kubában a legköze­lebbi időszakban akarnak telje­síteni. A beszélgetések lehető­vé tették, hogy kölcsönösen jobban megértsük egymást, megismerjük a problémákat és a feladatokat, s kialakuljon a személyes barátság. Minden megbeszélésünket és e megbe­szélések eredményét áthatotta a nemzetközi együttműködés, a nemzetközi osztály testvériség, a marxizmus—leninizmus elvei iránti hűség, valamint a közös barátunk és szövetségesünk, a nagy Szovjetunió iránti hűség eszméje. Mély meggyőződésünk, hogy a Kubai Köztársaság párt- és kormányküldöttségének látoga­tása, különösen Castro elvtárs látogatása Csehszlovákiában el­mélyíti és megszilárdítja a csehszlovák és a kubai nép köl­csönös kapcsolatait, megszilár­dítja az egész szocialista tábor internacionalista szövetségét, valamint a Szovjetunióhoz fű­ződő kölcsönös kapcsolatain­kat, sokoldalúan fokozza az együttműködést és kölcsönös eredményeinket is a politikai, a gazdasági, a kulturális, a tu­dományos és egyéb területeken. Minden megbeszélésen és Castro elvtárs valamennyi fel­szólalásában is hangsúlyt ka­pott a szocialista országok egy­sége, közös fellépése. Marx valamikor azt mondta, hogy a filozófusok a társadal­mat magyarázták, most elérke­zett az idő, hogy a forradal­márok megváltoztassák azt. Az­óta több mint száz év telt el, és láthatóvá vált, mit jelent a szocialista tábor e bolygó min­den részén, hogyan nő népé­nek ereje és lehetőségei, ho­gyan terjed az egész bolygón a szocializmus, nő a marxizmus —leninizmus eszméinek vonz­ereje. Ezért a mai alkalmat is fel­használom arra, hogy kifejez­zem mély szolidaritásunkat a kubai néppel, forradalmi törek­véseivel és jövő feladataival, mély szolidaritásunkat az egész szocialista táborral, az imperia­listaellenes mozgalommal és minden nép szabadságmozgal­mával. Befejezésül szeretném a párt­ós az állami vezetőség nevében megkérni a kubai elvtársakat, hogy visszatérve hazájukba tol­mácsolják a csehszlovák nép legszívélyesebb és legőszintébb üdvözletét a testvéri kubai nép­nek és Latin-Amerika vala­mennyi haladó erőinek. Kívánunk a kubai népnek, a Kubai Köztársaság képviselői­nek további nagy sikereket a szocialista társadalom építésé-1 ben és megszilárdításában. Közösek a céljaink és az ideáljaink Fidel Castro elvtárs beszéde a houštkai békeünnepélyen 1972. VI. 27. Fidel Castro, a Kubai KP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra beszéde bevezető részében rámutatott, hogy a kubai kül­döttséget forradalmi és erkölcsi indítékok, valamint a két orszá­got összefogó internacionalista szövetség késztette Csehszlová­kia meglátogatására. — Arra is gondoltunk, hogy Csehszlovákia az elsők között volt azok között az országok között, amelyek felvették a kap­csolatokat a szocialista Kubá­val. Mi akkor nehéz napokat él­tünk át, a forradalom szem­beszállt az imperializmus ag­ressziójával, és nem volt más fegyverünk mint azok, melyeket alakulataink az ellenséggel ví­vott harcban zsákmányoltak. Az akkori helyzetben nagyon ne­héz volt fegyvert szerezni. A tőkés világban senki nem akart nekünk fegyvert eladni, és akik mégis eladtak, szabotálták a szállítást, vagy megengedték, hogy a CIA amerikai hírszerző szolgálat szabotálja. így volt ez Belgiumban, vagy Olaszország­ban. Azt mondták, hajlandók el­adni 16 ágyút, és 16 000 lövedé­ket. A 16 000 lövedéket elküld­ték, de csak négy ágyút küld­tek. Ilyen körülmények között kaptuk az első fegyvereket Csehszlovákiából. Megérkeztek hazánkba az első műszaki szak­emberek is, akik megkezdték alakulataink kiképzését. Csak­hamar sor került a giróni invá­zióra is, ahol népünk már a Csehszlovákiából kapott fegyve­rekkel, a Szovjetunióból szállí­tott tankokkal és ütegekkel har­colt. Ott ütköztek meg a hír­hedt T—34-es amerikai tankok­kal, amit a jenkik eladtak a zsoldosoknak. Elmondhatjuk, hogy a forradalom fegyverei, a szocialista fegyverek győztesen kerültek ki a harcból. De a forradalmi szellem, a szocialista szellem, a kommu­nista szellem is győzött az im­perialisták felett, a zsoldosok és az árulók felett. Semmit sem használtak az amerikai csataha­jók, sem az amerikai repülőgé­pek, amelyek a közelben tartóz­kodtak, és erkölcsileg igyekez­tek támogatni a támadókat, míg parancsnokaik azt latol­gatták, hogy az amerikai re­pülőgépek és csatahajók szin­tén bekapcsolódjanak-e a har­cokba. Azonban már jóval az­előtt, hogy ilyen határozatot hoztak volna, Kuba területén nem volt egyetlen zsoldos sem, akit támogathattak volna. Csehszlovákiában képezték ki a kubai tisztek első csoportját. Fegyveres erőnk számos kivá­ló parancsnoka Csehszlovákiá­ban tanult. Az önök országával léptünk először kereskedelmi kapcsolatba, és kötöttük meg az első gazdasági együttműködési egyezményt. Csehszlovákiával azonban valamivel több is ösz- szeköt bennünket. Ez a többlet a csehszlovák forradalmi moz­galom története, hősi harca és népünk szolidaritása abból az időszakból, amikor Csehszlová­kiát megszállták a nácik, ami­kor a csehszlovák nép hősiesen harcolt és ellenállt, Lidice ide­jében, Július Fučík idejében, a prágai felkelés napjaiban, és amikor végül .győztek a munká­sok és a parasztok, s a nép ma­gához ragadta a hatalmat. Cseh­szlovákia kivívta Kuba csodála­tát, népünk szimpátiáját és szo­lidaritását. A harcoló ország, a szocialista ország példája volt, amely a szocializmus és az im­perializmus határán, az első vo­nalban áll, a dolgos kulturált, művelt, szolidáris, internaciona­lista nép országa. Fidel Castro beszéde további részében hangsúlyozta, hogy a kubai küldöttség Csehszlovákiá­ban mindenütt érezte a cseh­szlovák nép szimpátiáját, a testvéri légköri és a szeretetet, Prágában és Bratislavában, a falvakban és a városokban egy­aránt. Hangsúlyozta, hogy az a nép érezhet barátságot és szoli­daritást Kuba iránt, amelynek forradalmi öntudata, internacio­nalista szelleme van. — Országunk ezért kísérte rendkívüli figyelemmel a poli­tikai események fejlődését Cseh­szlovákiában különösen az utób­bi években, amikor az imperia­lizmus ideológiai csatatérré akarta változtatni Csehszlová­kiát, amikor az imperializmus ki akarta szakítani Csehszlová­kiát a szocialista táborból, le akarta téríteni az internaciona­lista és forradalmi politika út­járól. Az a véleményünk, hogy az internacionalizmus a szocia­lizmus legfőbb lényege; inter­nacionalizmus, vagyis a népek közötti szolidaritás nélkül nem létezhet szolidaritás, az embe­rek, az egyének között. 1-Ia for­radalmi szempontból akarunk értékelni egy országot, minde­nekelőtt internacionalista szel­lemét kell vizsgálnunk. Mit adott az emberiségnek a kapita­lizmus? Mit adott az emberiség­nek a liberalizmus? Mit adott a burzsoázia? A kapitalizmus, a burzsoázia és ezek liberális filozófiája nem adott a világnak sem egyenlőséget, sem testvéri­séget, sem szabadságot. A burzsoázia adta a világnak az imperializmust, amely hatal­mába kerítette Ázsia, Afrika ós Lalin-Ainerika természeti kin­cseit, azeknek a világrészeknek a gazdaságát, és saját érdeké ben emberek százmillióit zsák­mányolta ki. A burzsoázia csak nemzeti és gyarmati háborúkat hozott, imperialista háborúkat, az első és a második világhá­borút, amely embermilliók éle­tét követelte áldozatul. A bur­zsoázia, a kapitalizmus, az im­perializmus adta a világnak a fasizmust és a fasizmus legrosz szabb formáját — a nácizmust. A burzsoázia és a kapitalisták ösztönözték Hitlert és oktatták ki az antikommunizmus és a fajüldözés, a támadó háborúk ideológiájára. Az imperializmus fegyverezte fel a fasiszta Né­metországot és biztatta agresz- szív háborúra. Mit adott az im­perializmus Csehszlovákiának? A müncheni diktátumot, az ag­ressziót, a megszállást, a mun­kások és parasztok, a fiatal em­berek és kommunisták tömeges legyilkolását, olyan tömeggyil­kosságokat, mint a lidicei, amely megrendítette a világot. Mit adott Csehszlovákiának a burzsoázia és a liberalizmus? Politikai vakságot, gyávaságot, hogy ne állhasson ellen a nép­árulásnak, a háborúnak, a kapi­tulációnak. Ezt adta a külföldi ós hazai burzsoázia és kapitalizmus a csehszlovák népnek. A történe­lemben első ízben örvend ez az ország békének, igazi békének. Csehszlovákia ma olyan állam, mely elöl az imperialistáknak meg kell hátrálniuk, mert már nem élünk a müncheni egyez­mény időszakában, a bekerítés és az agresszió időszakában. Akkor Csehszlovákia egyedül volt. Egyedül a német fasizmus­sal szemben. Miért? Azért, mert a kapitalista és a burzsoá álla­mok, amelyek szövetségesei vol­tak, eladták Hitlernek, kiszol­gáltatták a német fasizmusnak, meghátráltak és kapituláltak. Egyszóval elárulták Csehszlová­kiát. Röviden: az európai bur­zsoá államok elárulták a cseh­szlovák burzsoá államot. És mit akarnak most? Mire törekednek az imperialisták? Vajon nem ér­tik meg, hogy Csehszlovákia a szocialista közösséghez tarto­zik, a szocialista táborba tarto­zik. Hogy a szocialista Csehszlo­vákiának nem az európai bur­zsoá államok a szövetségesei, hanem az európai szocialista ál­lamok és a nemzetközi szocia­lista mozgalom. Vajon a bur­zsoázia azt gondolta, hogy is­mét szétverheti Csehszlovákiát? Azt gondolta, hogy Csehszlová­kia demoralizálható, hogy láb­bal tiporható az a nemzetközi tekintély, melyet a csehszlovák nép a forradalmi harcában nyert el? Azt gondolta a bur­zsoázia, hogy Csehszlovákiában megsemmisítheti az internacio­nalista szellemet? A tények bi­zonyítják abszolút tévedését. A tények bizonyítják, hogy az im­perialisták már nem olyan ínin- denhalóak, mint voltak, hogy már nincs más lehetőségük, mint a csehszlovák nép és a nép pártjának rágalmazása, és az ellenük folytatott intrika. Ezért népünk, pártunk egy pillanatnyi mérlegelés nélkül azonnal támogatta az új cseh­szlovák vezetőséget, támogatta az igazi forradalmárokat, az igazi internacionalistákat, mi­vel jól ismerik a burzsoáziát. Határai közelében élünk, túlsá­gosan jól ismerjük módszereik, propagandagépezetét, újságjait, rádióját, televízióját és filmjeit. A katonai erőviszonyok ma már kedvezőek a szocialista tá­bor számára, a szocialista tábor egész gazdasági fejlődése párat­lan az emberiség történetében csakúgy, mint a tudományos­műszaki, gazdasági és szociális téren elért haladás. Népünk ta­nult ezekből az igazságokból és realitásokból, megszilárdult ideológiája, ahová az imperia­lizmus többé nem hatolhat be, amit nem lehet aláásni. Népünk mély internacionalista szellem­ben fejlődik és szolidáris a vi­lág más népeivel, a szocialista tábor és a Szovjetunió népeivel, a nemzeti felszabadítási harcok­kal és a vietnami néppel. Az im­perialisták nem hagynak fel int­rikáikkal és agresszióikkal, hol Kuba, hol Csehszlovákia, az NDK, ma pedig Vietnam ellen. Vietnamban bűnös háború tom­bol. Az országra kétszer annyi bombát dobtak le, mint ameny- nyit összesen a második világ­háborúban ledobtak, és a viet­nami hazafiak milliói, asszo­nyok, nők és gyermekek áldoz­ták életüket a nemzeti függet­lenség, a szocializmus és a kom­munizmus védelmében. Az amerikai imperializmus­nak semmiféle történelmi joga nincs Vietnamban. Az olyan bűntényekért, amelyeket az amerikai imperialisták követnek el Vietnamban, Ntirnbergben a vádlottak padjára ültették a fa­siszta vezéreket és közülük so­kan akasztófán végezték. Viet­namot erkölcsileg és anyagilag támogatja a szocialista tábor. A szocialista tábor és a forradal­mi mozgalom támogatásával folytatja hősi harcát. Ma Viet­nam előtt nehéz és súlyos fel­adatok állnak. Elszántan és bát­ran vállalják ezeket és veresé­geket mérnek az imperialista agresszorokra. Az imperialisták még nagyobb kegyetlenséggel újították fel a légitámadásokat és elaknásították a kikötőket-, hogy rákényszerítsék feltételei­ket a vietnami népre. A vietna­mi népnek ma nagyobb szüksé­ge van a politikai segítségre, az anyagi segítségre, a nemzetkö­zi forradalmi mozgalom segítsé­gére, mint bármikor azelőtt. Itt a hősi harcos és forradalmár csehszlovák nép körében akar­juk ismét kifejezésre juttatni, hogy támogatjuk Vietnamot, tá­mogatjuk politikai irányvonalát, amit a Nemzeti Felszabadítási Front által javasolt pontokban rögzítettek, vagyis, hogy vesse­nek véget a bombázásoknak, az imperialista agressziónak, von­ják vissza az amerikai egysége­ket és teljes mértékben tartsák tiszteletben Indokína népeinek önrendelkezési jogát. Nemsokára távozunk Cseh­szlovákiából, csak rövid ideig tartózkodhatunk itt, mert hosz- szú utat tettünk meg Afrika és Európa országaiban. Természe­tesen a forradalmi, szocialista országokban. Nem látogattunk meg egyetlen kapitalista vagy újgyarmatosító államot sem. Most, amikor távozunk, elmond­hatjuk, hogy sajnálattal és fá­jó szívvel búcsúzunk, sajnáljuk, hogy küldöttségünk nem ma­radhatott itt hosszabb ideig. Mindenkor a legmelegebben emlékezünk vissza az önök or­szágára, de ami a legfontosabb, mindnyájan azzal a mély meg­győződéssel távozunk innen, hogy Csehszlovákia népe felszá­molt minden nehézséget és győ­zelmesen halad előre, hogy a forradalmi hatalom Csehszlová­kiában megszilárdult, a mar­xista—leninista alapelvek gyö­keret vernek, hogy Csehszlová­kia szilárd része a szocialista tá­bornak, hogy a csehszlovák nép tekintélye és a nemzetközi for­radalmi mozgalomra gyakorolt befolyása a jövőben nemcsak a legmagasabb szintet éri el, ha­nem azt túl is szárnyalja. És a világ népei továbbra is úgy mint a hősi ország, a hazafias, forradalmi és internacionalista ország példájára. Biztosíthatjuk önöket a kubai nép, a Kubai Kommunista Párt hűséges test­vériségéről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom