Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-25 / 25. szám, Vasárnapi Új Szó
1972. VI. 25. Jelenleg a párt politikai munkájának döntő fontosságú szakaszává válik a gazdaság. A párt minden láncszemének és alkotóelemének ezzel az alapvető követelménnyel összhangban kell szerveznie munkáját Maradéktalanul vonatkozik ez az ideológiai szakaszra is. A CSKP KB Elnökségének a XIV. pártkongresszus gazdasági határozatai további megvalósításáról szóló beszámolója helyesen leszögezi, hogy .. bár az ideológiai hatás nem helyettesítheti a problémák tárgyszerű megoldását, nagy szerepet játszhat és kell is játszania az igazi igényesség, a fogyatékosságokkal szembeni megalkuvás olyan légkörének kiala- kításában, amely támogatni és értékelni fogja a jó munkát és eredményeket, de kipellengérezi a lemaradást és a felületességet. A gazdaság és az ideológia egységes érvényesülésének követelménye, amelyet a XIV. kongresszus hangsúlyozott ... alapvető irányelv, amelyhez igazodnunk kell“. Eddigi tapasztalataink teljes mértékben igazolják ezeket a célkitűzéseket. Közismert dolog ugyanis, hogy a merő prakticizmus, az eszmei-politikai támogatást nélkülöző konkrét intézkedések fokozatosan és törvényszerűen bürokráciára vezetnek éppúgy, mint ahogy a problémák politikai megoldását nélkülöző eszmei hatás csak szóbeszéd és meddő deklaráció marad. Az ideológiai munka nagyon könnyen légüres térbe kerülhetne, ha gyengülne vagy megszűnne kapcsolata a politikával. Ezért helytelen lenne lebecsülni és szem elől téveszteni lehetőségeit. Ugyanakkor nem helyes túlbecsülni az ideológiai munka lehetőségeit, befolyását a gazdaság fejlődése -fölé helyezni, és közvetlenül felelőssé tenni ezért a fejlődésért. Rendkívül káros lenne tehát, ha a februári KB-ülést csak egy dimenzióban, vagyis a gazdaság dimenziójában értelmeznénk, s ha ismét nem térnénk vissza az előttünk álló, s nemcsak kifejezetten „gazdasági“ jellegű problémák komplex megoldásához, ami a szocializmus építése jelenlegi szakaszának döntő fontosságú követelménye. Még jól emlékszünk arra, hogy a múltban a pártvezetés szubjektivizmusa többek között illúziókra vezetett az ideológiai munka valamiféle közvetlen, majdnem konfliktusmentes befolyásáról és hatásáról, s tagadta a politika, az ideológia és a gazdaság összetett kapcsolatait... A Tanulság c. dokumentum és a XIV. kongresszus elvi választ adott az ideológiai munka tartalmának, irányvételének és formájának kérdésére, aláhúzta belső összefüggését a politikával és a gazdasággal. Elítélte a prakticizmust és a rutint, amelyek alapjaikban tartósan ellentmondanak az ideológiai munka célkitűzéseinek. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a XIV. kongresszus után is „több fronton“ harcolunk: a jobboldal maradványai ellen, az új ember nevelésében a tartós és határozott fordulatért gondolkodásmódjában és cselekvésében, és végül az anti- kommunista ideológia és propaganda szüntelen hatása ellen. Mi a cél? Az olyan problémák megoldásával kapcsolatos józan és realista magatartás, amelyek közül számos nem új, hanem régebbi keletű, megkívánja eszmei, tömegpolitikai munkánk alapvető kiindulópontjainak tisztázását. Ez a munka nem lehet hatásos, ha nem válik belsőleg tartósan egységes rendszerré. Nem vagyunk ugyanis még megfelelően immúnisak az olyan illúziókkal és helytelen nézetekkel szemben, amelyek vagy túlbecsülik lehetőségeinket, vagy ezzel szemben megengedhetetlen módon lebecsülik őket. Nem követhetjük eszmei tevékenységünk lehetőségei egyoldalú abszolutizálásának útját. Eszmei tevékenységünket kétségtelenül determinálja a megismerés foka, de eddigi tapasztalataink is, főleg azok, amelyeket szorgosan összegyűjtöttünk az elmúlt három esztendőben. Sajnos, keveset tettünk annak érdekében, hogy a pártaktíva és lényegében minden párttag tudatában gyökeret verjen az egységes, sokoldalú eszmei befolyás szükségszerűségének felismerése, hogy az ideológiai munka mélyreható, átütő, vagyis funkcionáló legyen a társadalmi életben előtérbe kerülő problémákkal kapcsolatban. Szüntelenül harcolni kell a rezortizmus ma is tapasztalható megnyilvánulásai ellen, az ellen, hogy az ideológiai munkát elszigetelik a globális pártpolitikai tevékenységtől, ami nagymértékben csökkenti munkánk hatásfokát. Figyelemre méltó eredményeket értünk el akkor, amikor az eszmei nevelőmunka az egész párt, minden alkotóeleme törekvésének értelmét képezte. Így volt ez pártunk életének két jelentős időszakában, vagyis a tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetések, továbbá a képviseleti szervek választásainak előkészítése és biztosítása idején. Ez arról tanúskodik, hogy szükség esetén képesek vagyunk erőnk mozgósítására, és eszméink egységes érvényesítésére. Többek között ez az egyik alapvető magyarázata a nagy választási győzelemnek. Hiba az, hogy az ilyen eljárás inkább kivételnek számít, rendkívüli feltételek között jut érvényre, és még nem vált általános törekvésünk tartós részévé. Jelenleg a párt eszmei nevelőmunkájának értékelésében összefonódnak két ellentmondásos, egymást kölcsönösen kizáró tendencia és irányzat: manapság teljes joggal beszélnek az utóbbi időben kifejtett eszmei-politikai tevékenységük bizonyos sikereiről, főleg a hamis tudat általános leküzdése, a reális személetmód feltételeinek kialakítása, a reális világ objektív folyamatainak reális értékelése tekintetében. A szocializmus a világtörténelem tartós értéke lett, s ma már a reálisan gondolkodó emberek közül világméretekben lényegében senki sem lép fel nyíltan a szocializmus ellen. Helytelen lenne azonban túlbecsülni a nyilvánvaló sikereket. Ezeket semmiképp sem tekinthetjük véglegeseknek. Inkább fontolóra kell vennünk további tevékenységünk módozatait, további utunkat. Nagy rövidlátásról tanúskodna, és káros lenne megelégedni azzal a ténnyel, hogy sikerült kiküszöbölni a jobboldali opportunista megnyilvánulásokat, és ezeket leküzdeni olyan emberek tudatában is, akik az opportunista, sőt a kifejezetten antikommunista hangulatok és magatartás pártján álltak. Látnunk kell, hogy a jobboldal nem mondott le politikai ambícióiról. Csak taktikát változtat az egyértelmű politikai veresége után megváltozott feltételek között. Lemondott a nyílt, frontális támadásról. Reményeit azonban nem adta fel, várja a megfelelő időpontot, s ezért visszatér a hatvanas években érvényesített eredeti taktikájához, a jövő nyílt összecsapásait hosszú távon előkészítő taktikához. Ezért napjainkban nemegyszer tanúi vagyunk ilyen vagy amolyan lépéseink bizonyos kétségbevonásának, a jólismert „érv“ szellemében: jó, jó, de... s ezt követi számos fenntartás, amelyeknek célja a dolgok lejáratása. A kétértelműség harci módszerré válik. Nyílt, férfias magatartás helyett így adják tudatára (legalábbis az ezt megértő értelmesebb embereknek! a másik lehetőséget, a dolgok és a jelenségek jobboldali opportunista értelmezését. Feltűnést kerülve, anonim módon vagy a saját nevük alatt porondra lépnek a közelmúlt kisebb-nagyobb kaliberű jobboldali opportunistái. Elegendő példát szolgáltat erre nemcsak egyes kiadók gyakorlata, hanem még nagyobb mértékben a művelődési politika, a társadalomtudományok szakasza és a tömeges hírközlő eszközök is. E cikk keretében természetesen nem célunk annak számbeli feltüntetése, hogy melyik ideológiai szakaszon, milyen arányban jelentkeznek az ehhez hasonló jelenségek. Fontosabb tudatosítani ennek a tendenciának veszélyét, és keresni következetes, elvszerű leküzdésének hatásos útját, módját. Éppen ebben nyilvánul meg elméleti és politikai felkészültségünk és következetességünk. A logika arra int bennünket, hogy figyelmünket főleg erre a szakaszra kell összpontosítanunk. Ez az elsőrendű feladat. A másik oldalon káros lenne és helytelen útra vezetne bennünket az ilyen megnyilvánulások és jelenségek túlbecsülése, mivel a veszélyt nem tömegméretük jelenti, hanem tartalmuk, a rekriminált tendenciák tulajdonképpeni lényege. Pártunk fél évszázados története is arra tanít bennünket, hogy a további sikerek záloga, vagy legalábbis egyik alapvető feltétele az elvszerűség ösz- szefonódása a társadalmi fejlődés lehetőségeinek és szükségleteinek reális felbecsülésével. Csak ezeknek a tényezőknek harmonikus összhangja biztosítja sokoldalúan a sikeres fejlődést. Teljes joggal utasítottuk el a rendkívüli buzgalommal terjesztett és érvényesített különféle elitelméleteket. Legyünk tehát következetesek, és a gyakorlati-politikai életben ne engedjük meg élesztgetésüket. Az értelmiség egy részének nem minden tendenciája, hangulata és érzése minősíthető pártunk és egész társadalmunk hangulatának és érzésének. Az ember nevelése, nem is beszélve már átneve- léséről, fontos és hosszú távú feladat. Az eszmei nevelőmunkának a legtöbb kárt okozta és okozza a kampányszerűség és a rendszertelenség. Tartós eredményeket csak nap-nap után végzett apró, hangyaszorgalmú munkával lehet elérni, összhangban a marxizmus—leninizmus alapelveivel. Főleg ma, amikor társadalmunk a dinamikus fejlődés szakaszába jutott, sokkal inkább szükségünk van a rendszerességre és a céltudatosságra, mint bármikor ezelőtt. A megfontolatlan kirohanások, az egyszeri „égzengés“ nemcsak nem vezet előrehaladásra, hanem inkább füstfátyolként hat, amely elkendőzi képtelenségünket a rendszeres és céltudatos munkára, és arra, hogy a marxi—lenini eszméket tartósan beleplántáljuk a dolgozók széles tömegeinek tudatába. Egy bölcs ember címünkre, a tömegpolitikai tevékenység területén dolgozók, a lektorok, propagandisták és agitátorok címére megjegyezte, hogy úgy kell hatnunk, mint sónak a vízben: nem látható, de annál inkább érezhető, ha a víz kiszárad, mivel a só megmarad. Ez nagyon találó mondás. Végre valahára, minden ebből eredő következtetéssel egyetemben, tudatosítanunk kell korunk jellegét. Az elért sikerek nihilizálása, az arra irányuló kísérletek, hogy visszatérjünk a konszolidáció, a tagkönyvcsere időszakának megfelelő módszerekhez, nem más, mint a politikai naivitás megnyilvánulása, arra irányuló törekvés, hogy verbális aktivitással leplezzük le nem megfelelő politikai aktivitásunkat, megnyilvánulása az olyan bonyolult feladatokkal kapcsolatos aggodalomnak, amelyek megoldása jelenleg a pártra és a társadalomra hárul. Mondottuk már, hogy jelenlegi eszmei-politikai törekvéseink feladatait és irányvételét a CSKP XIV. kongresszusának határozatai jelölik ki. Ezzel kapcsolatban szükséges fontolóra tenni „A pártban és a társadalomban a CSKP XIII. kongresszusa óta kialakult válság tanulságai“ című, a CSKP KB 1970 decemberi ülésén jóváhagyott pártdokumentum értelmezésének és az iránta tanúsított viszonynak kérdéseit. Ezzel kapcsolatban két elfogadhatatlan tendencia tapasztalható. Az egyik oldalon a gyakorlatban olyan magatartás érvényesül, amely tagadja a Tanulságok időszerűségét, jelentőségét s azt, hogy tartósan megalapozza politikai és taktikai előrehaladásunkat. Ugyanakkor tapasztalható az a tendencia is, hogy ezt a dokumentumot nem értelmezik komplex módon, szerves kapcsolatban a CSKP XIV. kongresszusa határozataival és feladataival, hanem pragmatikus módon csak azokat a részeket szakítják ki belőle, amelyek szubjektíve megfelelnek és bizonyos tolerancia mellett elfogadhatóak. Általában leszögezhetjük, hogy a pártaktíva ezt a dokumentumot teljes mértékben megértette, s mindennapos gyakorlati politikai tevékenységében igazodik hozzá. Bonyolultabb a helyzet az értelmiség, főleg a művészeti-tudományos értelmiség egy részénél. Úgy látszik, hogy a dokumentumot megfelelőképpen nem fogta fel, ezért munkájában nem is igazodik hozzá. Ez rossz, nemcsak az illetékes politikai intézmények szempontjából, hanem a társadalom- tudományi szakasz sikeres előrehaladása szempontjából is. A helytelen nézetekhez való ilyen vagy amolyan mértékű ragaszkodás, a téves ábrándok és illúziók megőrzése csak negálhatja az adott szakasz fejlesztésének további lehetőségeit. Tudjuk, hogy ennek a helyzetnek és az ilyen tendenciáknak leküzdése nem könnyű feladat. Annál nagyobb igyekezetei kell azonban kifejtenünk, hogy a párt jelenlegi politikai irányvétele szerves részévé váljon a társadalmi történésnek a közélet és a politikai élet minden szakaszán. A Tanulságokhoz szüntelenül vissza kell térnünk. Nem véletlen műve, hogy a XIV. kongresszus szükségesnek tartotta e dokumentum besorolását a kongresszusi anyagok közé. Ezzel emelte ki, hogy ennek a dokumentumnak, mint a kongresszus szerves részének nemcsak történelmi értéke van, hanem elsősorban időszerű és tartós érvénye is. A keserű tapasztalatokból okult kommunistákat arra kötelezi, hogy a közélet minden szakaszán következetesen és rendszeresen érvényesítsék a marxi—lenini ideológiát. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a CSKP XIV. kongresszusán kitűzött feladatok, valamint a XIV. kongresszus szerves részét képező Tanulságok c. dokumentum céltudatos és rendszeres munkánk közvetítésével következetesen érvényre jusson a gyakorlatban. Ezt a követelményt elsősorban azért hangsúlyozzuk, mivel a Tanulságok c. dokumentum csak a CSKP XIV. kongresszusán kitűzött feladatok következetes megvalósítása útján juthat érvényre. Bármilyen más eljárás, törekvésünk e kiét vetületének tudatos vagy nem tudatos ellentétbe állítása, elválasztása vagy a kettős feladat bármely vetületének abszolutizálása politikailag káros, és nagyon veszélyes társadalmunk további dinamikus és harmonikus fejlődése szempontjából. Manapság, a gazdaságpolitikával kapcsolatban fontolóra véve az ideológiai munka tartalmát és módszereit, figyelmünket az ideológiai munka kulcsfontosságú eszközeire és formáira kell összpontosít tanunk, amelyekkel pozitív tapasztalataink vannak. Elsősorban a gazdasági propagandára és agitációra gondolunk, amelynek kulcsfontosságú helyzete van a párt eszmei és tömegpolitikai tevékenységének rendszerében. Feladata szüntelenül tárgyilagosan és meggyőző módon tisztázni a gazdasági feladatok teljesítésének kérdését. Elsősorban azt várjuk el tőle. hogy mozgósítson és elmélyítse a felelősségteljes munka iránti aktív viszonyt. Nem hallgathatjuk el azt a kritikát, amelyet éppen a CSKP KB Elnöksége mondott e szakasz címére. Tanácstalanság és halogatás esetén a vezető gazdasági szerveket, felelős dolgozóikat és kötelességeik teljesítését kell szemügyre vennünk. Egészséges társadalmi és munkakörnyezetet kell kialakítanunk az egyes munkahelyeken, ahol az aktív közvélemény hatására kialakulhatnak a jó elvtársi kapcsolatok. Ennek így is kell lennie. Természetesen, ezeket a problémákat csak szavakkal nem oldjuk meg. Döntő fontosságú a példamutatás, a fogyatékosságokkal szembeni meg nem al- kuvás, s nem utolsósorban a következetes káderpolitika. Feladatunk az, hogy megvédjük és valóban érvényesítsük a pozitív tapasztalatokat, amelyek szépszerével rendelkezésünkre állnak. A szervezetek egy részében nem kívánatos légüres teret tapasztalhatunk, valamint tanácstalanságot az agitációs munka eszközeinek és formáinak további alkalmazásával kapcsolatban. Az agitációs tevékenység szilárd koncepciót és következetes megvalósítást igényel. Ez nem néhány ember ügye, és semmiképp sem tűrhetjük meg, hogy ettől a szakasztól idegenkedjenek főleg a vezető gazdasági dolgozók, akiknek az agitációs közösségek magvát kellene alkotniuk, és akiknek a közvélemény alakulásával kapcsolatos tapasztalatokat rugalmasan érvényre kellene juttatniuk a konkrét irányítás gyakorlatában. A Szovjetunió és az NDK tapasztalatai meggyőzően tanúsítják, hogy az alapszervezetek tevékenységének e területe „kifizetődő beruházás“, amely konkrét eredményekre vezethet. Nem véletlen tehát, hogy a párton belüli nevelés rendszerében is összpontosítjuk a figyelmet a gazdaság és a párt gazdaságpolitikája időszerű, konkrét problémáira. A gazdasági propaganda és agitáció hatásossága nyilvánuljon meg a munka irányítása és szervezése rendszerének tökéletesítésében, és abban is, hogy a dolgozókat fokozottabb mértékben ösztönözzük a termelési-gazdasági problémák megoldására. Mindig törekedni kell a fő láncszem módszerének következetes alkalmazására, vagyis arra. hogy a rendel-« kezésünkre álló erőket a kitűzött feladatok sokoldalú teljesítésére használjuk fel. Mindig ügyelni kell a dinamikus tartalom és az adekvát formák összehangolására. A párt ideológiai munkája, e munka gazdasági intézményeket érintő egyes területei, formái és módszerei politikai szempontból akkor válnak hatásosakká, ha a XIV. kongresszus követelményével összhangban sikerül összehangolnunk a párt-, a társadalmi és az állami szervek minden eszközét, annak érdekében, hogy marxi—lenini szellemben formáljuk a szocialista embert, és következetesen elvszerű hatást gyakoroljunk. Ez egyben napjaink egyik legsürgetőbb feladata. Fontolóra véve a párt Központi Bizottsága legutóbbi ülésének eredményeit, teljes egészében tudatosítjuk eszmei-politikai törekvésünk alapvető feladatát: a dolgozókat arra kell vezetnünk, hogy maradéktalanul éljenek a szocialista rendszer előnyeivel, helyesen értelmezzék a szocialista társadalom lehetőségeit és fejlesztésének szükségleteit; meg kell szilárdítanunk azt a felismerést, hogy minden előre vezető lépést csak munkánk eredményei tesznek lehetővé, ösztönöznünk és fejlesztenünk kell a munka- és társadalmi aktivitást. Mindez tartós feladat, amelynek sikeres teljesítésében teljes egészében érdekelt, és érdekeltnek kell is lennie az eszmei-politikai frontnak. Dr. VASIL BEJDA, az SZLKP KB póttagja, az t. SZLKP KB propaganda- és agitációs osztályáéi nak vezetője. a part MeaMHiai nwtája a gmtaa—Bdiaji
